Pintér György - Múzeumi krimik
Ez a készlet 1996-ban került hozzám,és nagy kedvvel kezdtem hozzá az építéshez.
Ekkor még nem sok infóm volt a típusról, így a kabinbelsőt - festés után - befejezettnek tekintettem.
A törzs és a szárnyak jól illeszkedtek, tömítésre alig volt szükség. Ezt követően sokáig félbehagytam az építést, gyűjtöttem az információkat. Hosszú ideig pihent a dobozában, míg 2010-ben folytattam a régen félbehagyott építést.
Az újraépítésnél felhasználtam a típust körbejáró, addig megjelent cikkekben leírt építési-festési tanácsokat (Ami ki van találva, azt már nem kell még egyszer!).
Néhány alkatrész kivételével gyakorlatilag újraépítettem a kabinbelsőt házilagosan. A kabin oldal- és hátmerevítőit, a csomagtérfedelet a szíjjal, a gázkart, a térképtartót, a kabin peremét ragasztótubusból és kondenzátorfóliából készítettem. A trimmkereket, a pedálokat és a műszerfalat a készletből használtam fel. Vizes bázisú DEKA festékekből kevertem ki a szükséges árnyalatokat. RLM 02-vel lefújtam a kabinbelsőt, a műszerfalat RLM 66-ra, majd ecsettel festettem a részleteket. A hevederek egy régi Eduard készletből származnak, melyekre festés után grafitceruzával „varrást rajzoltam”.
A futóműaknákat RLM 02-vel lefújtam,és szürkékkel árnyékoltam. Ezután – papírból - elkészítettem az oldalfal borítását,és több rétegben bőrhatásúra ecseteltem. A zip-zár alumíniumra festett Tesa ragasztószalag.
A légcsavar szerkezetét,valamint a kúpot is részleteztem karctűvel, 0,3-as fúróval és szegecselővel. A tollak RLM 70, a kúp 71, a szerkezet fémszíneket kapott és egy kis árnyékolást.
A motorburkolat-nyílások mögé motor- és fegyverimitáció került hulladékokból.
A készlet tartalmazza a hűtők bordáit fotómaratásból, csak apróságokkal részleteztem őket.
Kimélyítettem a kipufogókat, légterelőjük elejét, - más beömlőkkel együtt - és kifúrtam a motorindító kurbli helyét is.
A kormányszerveket kifűrészeltem és ahol kellett, Milliputtal pótoltam a hiányzó részt. A fékszárnyak külön darabok, de ide is elkelt a kiigazítás.
Az Aerodetail szegecstérképe segítségével (Z63-féle szerszámmal) beszegecseltem a makett minden részét, óvatosan részegységenként haladva.
A kabintető kereteit egy kicsit másképp készítettem, mint eddig. Színes magazin borítójából vékony csíkokat vágtam, melyeket sztirollapon, tompa tűvel szegecseltem. Az egyik oldalon RLM 02, a másikon RLM 71-re festettem. A kereteket simára csiszoltam,és az előrefestett darabokat Future padlólakkal ragasztottam a helyükre.
Közben régi fotók alapján, drótokból rögzítőbakokat és rögzítőhorgokat készítettem, majd sötétszürkére festettem. Pótoltam az oldalkormányt mozgató füleket is.
Beragasztottam a kormányszerveket és egy alkoholos puha ruhával többször áttöröltem a teljes felületet.
Sokáig töprengtem a festésen! Szerettem volna hazai felségjellel látni az Emilt, de megbízható képet vagy más forrást nem sikerült beszerezni. Mivel szeretem a különlegességeket, a JG/53 gépei közt keresgéltem. Az egyik Jagdwaffe könyvben találtam Erich Mix különleges festésű gépét. Sajnos csak az egyik oldal látszódik, -az sem teljesen- viszont az árnyalatok jól megkülönböztethetőek. A nem látható oldalt, a JG/53 különleges festésű gépeiről rajzoltam meg. Az eredeti képen 3 felső szín látható az alsó RLM 65 mellett. A felső RLM 71-02 mellett, egy világosabb árnyalat is látható. Michael Ullmmann könyvében találtam képeket, a DKHL40/52 „light grey”-el festett gépekről. Ezeken a képeken olyan különbséget láttam a felségjel fehérje és a kamuflázs között, mint Erich gépén. A makett festéséig más képet nem találtam erről a repülőről, így az RLM 02,-71,-L40/52,-65 kombinációt festettem a gépre, saját keverésű akryl festékekből. Száradás után fényes lakk következett. Két nap múlva „agyonhígított” barnásszürke olajbázisú Revellel, - szinte színezett hígítóval - befuttattam a panelvonalakat Lecsiszoltam a Hasegawa matrica vastag sárgás lakkját a pikk ász és törzs keresztjeiről,és Humbrol feszítővel feltettem a helyeikre. Sablonnal fújtam a szárnyak nagy keresztjeit és a staffeljelzést.
A kipufogókat vékony ecsettel rozsdaszínre festettem. Felkerültek a saját nyomtatású apró feliratok és a horogkereszt. Egy réteg matt lakk után szolidan koszoltam pasztellkrétával, a kormozódásokat fújópisztollyal. Kopást csak a szárnytöveknél készítettem 02-vel (nagyon kis mértékben) ott, ahol a műszakiak mozogtak. Ez után matt és félfényes lakkokkal beállítottam a makett fényét.
Eltávolítottam a maszkokat, beragasztottam az ülést, az előre elkészített futóműveket és aknaajtókat. Rögzítettem a szélvédőt, a kabintető hátsó részét és az antennaárbócot. A fegyvercsöveket injekciós tűből, ragasztószalag csíkokból és kis műanyagtölcsérekből ragasztottam össze. Helyére került a légcsavar, kinyitott állapotban a kabintető - a kibukásgátlóval - és a futók helyzetét jelző piros-fehér sávos lemezek. Átlátszó keretdarabból jelzőlámpákat csiszoltam,és Gunze üvegfestékkel festékkel színeztem.
A préselt fa alap szélét páccal és lakkal többször lekentem. A reptérnek használt mező, ritkított vasúti terepasztal fű. A kitépett helyekre ragasztót kentem és szódabikarbónát, valamint „német brikett” hamuját szórtam. Száradás után a felesleget lefújtam, majd szórópisztollyal és pasztellkrétaporral színeztem. Utóbbiból jutott a futókra és a repcsi aljára is. A fű egyhangúságát az otthonunk udvarán szedett, lakkal „konzervált” kisvirágokkal és ecsetszőrből készített fűcsomókkal törtem meg.
Az elkészült „Emilt” a talapzatra ragasztottam, helyükre tettem a rögzítőbakokat és a nyűgözőhorgokat.
Ezzel elkészültnek nyilvánítottam a makettet,és örülök, hogy végül ezt a festést választottam.
Kiegészítő: Eduard ülésheveder
Felhasznált irodalom: Aero Detail - Bf109E,
Robert Peczkowski – Bf109E,
Monografie Lotnicze 42 Me 109,
SAM Publications – Bf109,
Michael Ullmann – Luftwaffe Colours,
Eric Mombeek – Jagdwaffe volume one section 3
Köszönettel tartozom: Fülöp Sándornak a hasznos tanácsokért
Magó Károlynak és klubtársaimnak az építő kritikákért, valamint
Szűcsné „Maricának” a táblácskáért