Pintér György - Múzeumi krimik
Idén nyáron suli után ismét nekiláttam egy újabb repülőgépmakett építésének. Választásom a Revell 1:48-as Eurofighter-ére esett, nem véletlenül. A négy ország által közösen kifejlesztett 4+ generációs vadászbombázó már akkor megtetszett, mikor még csak EAP-ként létezett. Ez a kis delta szárnyú kísérleti gép dinamikus repülésével, szép vonalvezetésével és sokféle fegyverzetével azonnal megnyerte a szívemet. Folyamatosan olvastam a gép fejlődéséről, s tavaly ősszel elhatároztam, hogy megépítem az EAP-ból továbbfejlesztett Typhoon kicsinyített mását. Ezután hosszas böngészés következett képek, rajzok, információk után, mígnem végre elég háttér-információ állt a rendelkezésemre ahhoz, hogy belevágjak a makett építésébe. Meg is vettem a kicsikét és a "hozzávalókat", kivéve a fotómaratást vagy a műgyantát, mivel a gépet dobozból szerettem volna elkészíteni, esetleg egy kis házilagos tuninggal.
A makett tehát a Revell 1:48-as méretarányú, együléses gépe, amelyet 2006-ban adtak ki, ha jól tudom, a Monogram kicsit korábbi termékét átvéve. A makett rendkívül részletes, ezt a 228 darabos alkatrészszám és az 5-ös nehézségi szint is jellemzi.
Az építést a kabinnal kezdtem el. A katapultülést 5 darabból kell összerakni, majd selyemfényű feketére kell lefesteni. A hevedereket fehér és bézs 1:1 arányú keverékével, az "üléspárnát" világos olívval, míg a csatokat alumíniummal festettem le. A fejtámla antracit színt kapott. Megfestettem a katapultfogantyút, a gázkart és a botkormányt, majd az egészet a már lefestett (Revell 5+57 1/4-3/4 arányú keveréke) kabinteknőbe ragasztottam. Az oldalkonzol kapcsolóit kézzel festettem, míg a műszerfalat matricáztam és festettem is. Az útmutató itt a felhelyezendő matricák számát rosszul jelöli. Nem 257-től 268-ig, hanem 266-tól 277-ig kell matricázni. Ez az első nagy hiba az útmutatóban, de lesz még rá példa a későbbiekben.
Ezután a kacsaszárnyakat ragasztottam, pontosabban helyeztem a törzsfelekbe, mivel a gyártó ezt mozgatható kivitelben adja. Persze, hogy a kis műanyag csapok pár próba után letörtek. Ezeket kellett 1,2-es acéldróttal helyettesíteni, így már jól működtek.
Ezt követően 30 gramm súlyt tettem a kabinteknő köré és az orrkúpba, nehogy leüljön a gép; majd egyesítettem a törzsfeleket, és egy nap múlva tömítettem a helyenként 6-7 tizedmilliméteres hézagokat, majd összecsiszoltam a darabokat. Míg ez száradt, elkészítettem a főfutó aknáját, mely fényes fehér színt kapott.
Ekkor álltam neki a beömlőnek is. Belseje Revell 371 és 5 40-60%-os keveréke. Azonban festése előtt össze kellett csiszolni a méretes réseket, ami nem volt egyszerű, főleg a csatorna belső végén, ahol a gyártó sajnos csak egy sima felületű műagyag darabot ad, „elzárva” a levegő útját a hajtóműbe. Ezt hagytam úgy, ahogy van, mivel nem volt megfelelő képem és információm ezen rész pontos kialakításáról.
Amíg ezek száradtak, kifúrtam a szárnyak alján a pilonok csapjainak helyét, majd pár nap múlva az alsó törzsfélbe (ami egybe volt öntve az alsó szárnyfelekkel) beragasztottam a futóaknákat (az orrfutó-akna a beömlő alsó részén volt) és a beömlőt. Majd a szokásos tömítés-csiszolás következett.
Két nap múlva egyesítettem a törzset az alsó szárnyféllel és törzsalsóval, majd felraktam az orrkúpot, a beömlő feletti „légterelő” lemezt és a beömlő oldalait is. Másnap felraktam a felső szárnyfeleket is, majd száradás után hosszas tömítés és csiszolómunka következett, míg végre egységes felületet értem el. A makett eredete alapján nem számítottam ennyi munkára, de megoldottam ezt is.
Ezután felhelyeztem a szárnyvégi kis tartályokat, amelyek kivételesen „csak” 6 darabból álltak és tökéletesen illeszkedtek. Elkészítettem a hajtómű-kiömlőket is. Színük: a belső rész antracit, amelyhez keverten egy kis matt lakkot és Gun Metalt, így élethűbb lett. A külső lemezek Revell 9 és 91 25-75%-os keveréke, a legutolsó turbinalapát-sor pedig vas metál színt kapott, egy kis higított alumínium szín befolyatással. Másnap ezeket is beragasztottam végleges helyükre.
Ezek után következett a nagy falat, a gép lefestése, még a fegyverzet és futóművek nélkül. Kimaszkoltam a szükséges részeket, utána lemostam a felületet langyos mosogatószeres vízzel, ennek száradása után lealapoztam a felületet Surfacer 1000-rel, majd 1200-al, így már eltűnt a felületi hibák legnagyobb része. Az útmutató ajánlása szerint a gép színét 3 festékből kell kikeverni. Ezen színek: 30% selyemmatt fehér (R301), 40% matt világoszöld (R55) és 30% selyemmatt szürke (R374). Miután kikevertem a színt, még adtam hozzá pár csepp világosszürkét (R371), így már szebb lett a szín. Sajnos azonban csak a fújás után derült ki, hogy egy kicsit zöldebb lett a kelleténél. Nekem viszont tetszett, tehát ezzel fújtam le még egyszer. Az orrkúp, német gép lévén R371 és 374 75-25%-os keveréke(az angol gépek orrkúpja eltérő színű, R374). Pár nap száradás után lelakkoztam a felületet egy réteg szatén lakkal.
A felület száradása alatt összeállítottam a futóműveket, amelyek fényes fehérek lettek, a munkahengerek alumínium színt kaptak, a kerekek antracit színűek lettek fehér felnivel és vas illetve világosszürke csavarokkal és kerékaggyal. Itt találkoztam a második nagy hibával az útmutatóban, ugyanis ha követjük a rajzot, akkor teljesen fordítva fogjuk összerakni a futóművet! Nagy odafigyelést igényel a helyes összeállítás, de a darabok alakja, illesztési pontjai és képek alapján helyesen össze lehet rakni a „lábakat”. Szerencsére még időben észrevettem a hibát, és nem kellett ragasztás után korrigálni.
Mikor a gép megszáradt, lábra állítottam. A futószárak elég nehezen akartak a helyükre menni, mivel az összességében kb. 4 mm-rel szélesebb futószárak forgópontját kell begyömöszölni a szárnyfelsőben kialakított futóaknába! Ezért le kellett vágni az egyik oldali túlnyúlást, majd a fő darab beragasztása után kellett hozzáragasztani. Így már stimmelt. Ekkor raktam helyéra az orrfutót is. A futóművek állása precíz lett, pontosan, mint a valóságban; a sok fáradtság meghozta a gyümölcsét.
És ekkor következett a vadászbombázók ékköve, a fegyverzet. A Revell nagyon kitett magáért ebben a tekintetben! Lássuk a listát:
- 2 db AIM-9 Sidewinder
- 2 db IRIS-T
- 2 db AIM-132 ASRAAM
- 4 db MBDA Meteor
- 4 db AIM-120B AMRAAM
- 2 db Taurus
- 2 db Storm Shadow
- 2 db GBU-24B lézerbomba
- 1 db felderítő konténer
- és 3 db 1000 literes póttank
Sajnos azonban a szárnyak alatti legbelső pilonokat nem mellékelik, csak a helyük van meg. Én azonban teljes fegyverzettel szerettem volna felszerelni a Typhoon-t, tehát egy régi 48-as Phantom II pilonjait alakítottam át képek alapján, majd bekarcoltam pár panelvonalat és így raktam fel a gépre.
De még az így teljes, 13 felfüggesztő pont ellenére sem volt könnyű a választás. Azt már elterveztem, hogy a JG 73 egyik gépét építem meg, így a Taurus egy biztos pont volt. Sokáig gondolkodtam a konfiguráción, míg létrejött a végleges forma, kívülről befelé:
- 2 db IRIS-T
- 2 db GBU-24B
- 2 db Taurus
- 2 db AIM-9L Sidewinder
- 2 db AIM-120B AMRAAM
- 2 db MBDA Meteor
- 1 db 1000 literes póttank
Így már tetszett a gép.
Nekiláttam tehát a fegyverzetnek, ami kb. 2 hétig tartott. Egy Taurus például potom 10 db-ból állt, és rengeteget kellett tömíteni és csiszolni a robotrepülőkön, a póttankon és a bombákon is. Rengeteg matrica is járt hozzájuk, átlagosan 10-11 darab rakétánként és bombánként. De megérte, mert remek látvány volt az elkészült fegyverzet.
Mielőtt felékesítettem volna gépemet a fegyverzettel, bepaneleztem a gépet. Ezt a Tamiya ezen célra való panelező tollával csináltam. Néhány helyen elrontottam a vonalat, de gyakorlatilag ez volt a főpróba, ugyanis először ezen a maketten próbáltam ki a tollat. Tudom, hogy nem így kellett volna csinálni, de mindenki a saját kárán tanul. Azonban a végeredmény magáért beszél, és sokkal szebb, mint mondjuk a befolyatásos módszerrel. De ez szubjektív vélemény. Mikor ez is megvolt, matricáztam „egy jót”.
A matrica is kifogástalan. A/4-es méretű lap, amelyen 8 gép jelzései vannak: 3 angol, 2 német, 1 olasz, 1 osztrák és 1 spanyol. Én természetesen az egyik németet választottam, „személy szerint” a JG 73 Steinhoff alakulat 30+13-as számú repülőgépét. A matricázás időtartama kb. másfél nap volt a rengeteg kiválóan olvasható stencil miatt. Egyedül egy helyen volt egy kis félrenyomás, de épp a felségjelen. Szerencsére csak kb. negyed tizedmilliméter volt az eltérés.
Mikor ezzel is végeztem, újból lelakkoztam a gépet. Azonban van olyan matrica, ami a további réteg lakk ellenére is elüt a homogén felülettől, de ezzel nem törődtem, mert eldugott helyen van. 3 nap száradás után felraktam a fegyverzetet, ami tökéletesen illett a helyére. Ezek után következett a végső fázis: felhelyeztem a kabintetőt, a törzsféklapot, a különböző antennákat, a helyzetjelző lámpákat, a nyitott állapotban rögzített tankolócsövet és a szélvédőtől balra lévő érzékelőt, amelyet, mint később kiderült, feleslegesen raktam fel, ugyanis a németek nem rendszeresítették gépeiken. De ekkor már nem akartam megsérteni a felületet, így ott hagytam. Legvégül, egységesítve a felületet, még egyszer lefújtam a makettet szatén lakkal.
Ezzel elkészült munkásságom 20-ik makettje, cirka 2 és fél hónap folyamatos munka után. Összességében elégedett vagyok a makettel, szívesen megépíteném még egyszer, de akkor már az Eduard fotómaratásaival felvértezve.
Utóirat: meg kell említenem még, hogy ebben az évben leszek 18 éves, így elnézést az esetleges tudásbeli hiányosságaim miatt…
Szívesen várom a kritikákat, legyen az negatív vagy pozitív; így ezek alapján tudom fejleszteni a technikámat, amely az elmúlt közel 8 év alatt már elég sokat fejlődött. Köszönöm a figyelmet.