A típus rövid története
A Thypoon egy negyedik generációs vadászbombázó, amelyet négy európai ország (Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország) közösen fejlesztett ki, elsősorban azért, hogy a Tornado gépeket leváltsák. A fejlesztési problémák és a pénzügyi megszorítások miatt a program nagyon lassan haladt, közel 20 évbe telt, mire a gép hadrendbe állhatott, napjainkban. Jelenleg a felsorolt négy ország mellett Ausztria (15 db Tranche1 széria) és Szaúd-Arábia (72 db) rendszeresíti, Görögország és Törökország pedig a rendszeresítést fontolgatja.
A makett
A Revell cég jóvoltából egy kétüléses verziót készíthetünk el, amely igencsak jól sikerült, legalább is szerintem. A doboz belseje öt halványszürke és egy átlátszó öntvényt tartalmaz.
Kidolgozottsága nagyon jó, mondhatni a (mostani) Revell kitektől megszokott magas minőségben. Finoman vésett panelvonalak jellemzik a makett felületét, egyetlen negatívuma, hogy igencsak sorjás, de aggodalomra semmi ok, nagyon könnyen eltűntethetőek. A pilótafülke kidolgozottsága is a Revell-t tükrözi, rengeteg sok kis apró alkatrésszel(külön mellékelték például: a HVK-t is), és természetesen a variáció lehetőségével: vagy felmatricázzuk vagy kifestegetjük a kabint. Számomra meglepő volt, hogy a kabinteknő két külön darabból áll, kétüléses gépnél én még ilyennel nem találkoztam, ha jól emlékszem. De kiderült a turpisság: A Revell az együléses verziót adja alapul, és mellékeli egy külön öntvényen a kétüléses típusra jellemző kialakítást. Az ülések is elég korrektnek tűnnek. A gép orrába súlyt kell helyezni, kb. 20 gr-ot ír az összeállítás, de a gép kicsi méretei miatt igencsak hely szűkében leszünk.
A törzset két félből kell összeilleszteni nem hiszem, hogy lesz vele gond, de ki tudja. A kacsavezérsíkok mozgatható kivitelben kapjuk. A futóművek szépen kivitelezettek, ellenben a hajtóműkiömlők (legalább is szerintem) gyengére sikerültek. A fegyverzet csak a légiharc rakétákra koncentrálódik, mellékeltek 4 db Meteor, 4 db AIM-120 (a kettő között kell választani) és két db AIM-9-est. Ezek mellé még kapunk két db póttartályt is.
A gépben vannak még variációs lehetőségek: választatunk, hogy a törzsféklap nyitva vagy csukva legyen, illetve, hogy a tankolócső kiengedett vagy behúzott helyzetben legyen.
Az átlátszó alkatrészek karc és torzsmentesek.
A matricalap és a folttérkép segítségével három ország gépe közül választhatunk: német, angol és spanyol verzió készíthető el. A német légierő jelzéseit viselő gépnél kapunk két lehetőséget: mindkét gép a JG73 „Steinhoff” jelzését viseli, egyedül az ezredjelvényben és a lajstromszámban tér el a két gép. A festés egyszerű, leszámítva azt, hogy színt kell keverni a géphez, legalább is a Revell színpalettáján nem található meg az adott szín, nem tudom, hogy más festékgyártó kiadta-e. De ez is inkább a kezdő makettezőnek okozhat fejtőrést majd.
A Revell megint egy igen jó kittel örvendeztette meg a 72-es méretarányt favorizáló makettosokat. Én sokat halottam a 48-as Thypoon-ról (tervezem is egy együléses beszerzését) is, de megnyugodtam, hogy a „kistestvér” is van olyan impozáns és kidolgozott, mint a nagyobb mérettel megáldott testvére.
