Pintér György - Múzeumi krimik
Ennek a makettnek a története több, mint tíz évvel ezelőtt kezdődött. Egy szép napon találtam a neten egy hirdetést: Hagyatékból megmaradt, főleg régi csehszlovák makettek alkatrészei eladók. Mivel számos ilyen készlet porosodik a polcomon és az ár is jelképes volt, úgy gondoltam jól jöhetnek majd egyszer. A doboz tartalma főleg a KP MiG családjának többé-kevésbé teljes öntőkereteit és néhány, a Dragon/Italeri MiG-15-ről másolt műgyanta alkatrészt tartalmazott, valamint előkerült még egy feldarabolt MiG-15-ös és MiG-17PF az alábbi bontásban:
- A szárnyak és a törzs középső része a MiG-17PF-é.
- Az orr és a törzs hátsó fele, valamint a vízszintes vezérsíkok a MiG-15-é.
- A többi alkatrész pedig a két makett keretein várakoztak.
Nem értettem a dolgot, mert a MiG-17F-hez nem kellet volna a törzs hátulját levágni, az viszont látszott, hogy valakinek ezzel tervei voltak. De vajon mi? Időnként elő-előkerült a doboz, amikor egy-egy alkatrészre szükségem volt és egyre inkább nyugtalanított a tény, hogy nem bírok rájönni a titok nyitjára. Azt tudtam, hogy a 17-est a 15-ből fejlesztették ki és először egy prototípusra gondoltam. Aztán egy cikk olvasása során találtam meg azt a mondatot, ami a megoldáshoz vezető útra terelt. A koreai háború végén a szovjetek új vadászgép típust rendszeresítettek, amelyet Sztálin nem engedett a konfliktus során bevetni. Az új gép a MiG-17 jelzést kapta és elődjétől a 45°-ban nyilazott szárny, valamint a hosszabb törzs különböztette meg. Elkezdett derengeni valami… Egy orosz honlapról anno letöltöttem és kinyomtattam pár rajzot, köztük a MiG-17-ről is, amelyen volt egy furcsa oldalnézeti kép valami hasonlóról. Előbányásztam a rajzot és igen! Ott volt az utánégető nélküli változat a MiG-17A. Ezen már el tudtam indulni és szép lassan jöttek elő az információk, amelyek az építést segítették.
Mint már írtam, a törzsfelek három részre bontva voltak a dobozban. Az 1/72-es méretarányra igazított rajzzal összehasonlítva pontosítottam az egyes szakaszok hosszát, majd ideiglenesen összeragasztottam az egyes egységek két-két felét. Összepróbáltam őket és összecsiszoltam az illeszkedési felületüket. Amikor úgy láttam, hogy az illesztések rendben vannak, a három-három darabot keresztben rögzítettem, majd a hosszanti ideiglenes ragasztás átvágásával megkaptam a törzsfeleket. Ez a három mondat kb. két hónapos óvatos csiszolást és próbákat takar… Ezt követően belülről megerősítettem a ragasztási vonalakat és innen már csak a közelmúltban elkészült MiG-15-ös építésekor szerzett tapasztalataimat kellett elővenni.
A kabin körvonalait itt is ki kellett igazítanom sztirol darabokkal, mivel az eredeti téglalap alakú nyílást a kabintető nem takarja el (az eredeti gépen ez a nyílás követi a kabintető oldalfalának ívét). A következő nagy falat a törzsféklapok megjelenítése volt. Először arra gondoltam, hogy egyszerű dolgom lesz, mert a MiG-17PF alapján gyorsan bekarcolom, de valami nem stimmelt… Szerencsére az idő múlásával több fénykép is felkerült a netre a korai MiG-17-ről (Amerikában legalább három gyönyörűen restaurált példány van!) és kiderült, hogy a törzsféklapok mérete és formája teljesen eltérő, valamint kívül a hidraulikus munkahengerek is kaptak egy-egy hosszú kidudorodást. Végül a helyes formát nagy nehezen sikerült bekarcolnom a felületbe (utálok karcolni, nem is tudok szép panelvonalakat vésni), majd erről a területről lecsiszoltam a felületi mintákat. A két dudort megfelelő átmérőjű öntőkeret darabokból faragtam ki. A törzsön még egy beavatkozást kellett elvégezni, mégpedig a szárnyak megfelelő illeszkedéséhez a csatlakozó felület elülső részét le kellett csiszolni a törzs síkjáig.
Az eredeti kabin mind a két készlet esetében elég spártai. Az egyik dobozomban találtam egy Pavla MiG-15UTI kabint, amelyet nem terveztem felhasználni, ezért kettévágtam. Az elülső részt sztirol lemezekkel kiegészítettem (hátfal, katapultülést megvezető sínek), a műszerfal, a botkormány és a katapultülés szintén a műgyanta készletből kerültek felhasználásra. Festése ebben az esetben is középszürke lett, némi szárazecseteléssel és híg fekete feketével történő befolyatással. A katapultülés párnái fekete, a hevederek szürke színt kaptak. A műgyanta kabin beépítése problémamentes volt, akárcsak a két törzsfél összerakása. Kiigazítottam a hajtómű kiömlőjének alakját, kivágtam az orrfutó aknát, amelyet sztirol lapokból építettem újra. A beömlő a MiG-15-ös cikkben már említett műgyanta alkatrész, szerencsére eggyel többet öntöttem akkoriban, így jutott ehhez a géphez is. A helyére történő beragasztása előtt némi ólmot ragasztottam az orrba, hogy a makett később ne üljön majd le.
Ezt követően összeragasztottam a szárnyfeleket, amelyeken számos hibát és öntési hiányosságot kellett javítanom. A szárnyak törzshöz történő rögzítése rendben ment, bár a szárnytövekben viszonylag sokat kellett tömítenem. A főfutó aknák belsejébe beragasztottam a fő merevítőket, majd ezeket is szürkére festettem. A vízszintes vezérsíkok a rendelkezésemre álló információk alapján még a MiG-15-höz hasonló, kisebb felületűek voltak, így ezeket használtam fel. Festés előtt már csak pár apróság felhelyezése volt hátra: a beépített fegyverzet megegyezik a MiG-15bisz változattal, a 23mm-es ágyúcsöveket injekciós tűre cseréltem, akárcsak a szárnyak végében lévő pitot-csöveket. A törzs alatt már a korai változatnál is megjelent egy kis méretű pótvezérsík, amelyet 0,5mm vastag sztirollapból készítettem el. Végül helyére került a kabintető, amelynél arra kellett nagyon odafigyelnem, hogy előfordult periszkóppal és anélkül szerelt változat is.
A festés nagy dilemma elé állított. Az első használható rajz egy terepszínű szovjet gépet ábrázolt. Sajnos ehhez a megfelelő oldalszám beszerzése majdnem lehetetlennek tűnt, ezért lemondtam róla. Ezután az NDK-ban szolgált gépek kerültek előtérbe, ezek fémszínük miatt estek ki a lehetőségek közül (Bármennyire is igyekeztem a törzs darabjait pontosan összeállítani, a fém festés biztosan kihozta volna az illesztési vonalakat.). A nigériai légierőnél is szolgált egy ex-NDK-s példány, teljesen zöld festéssel, ami nem igazán tetszett. Ezután találtam rá a már említett, az Egyesült Államokba került példányok képeire, amelyek közül a 2087-es példányt választottam. Sajnos a viszonylag sok kép ellenére nem tudtam pontos színtérképet rekonstruálni. Ennek oka az volt, hogy a képek fele a felújítás előtti, a másik fele a felújítás utáni állapotában mutatják a gépet és a terepminta a két esetben nem egyezik… Az alap a Humbrol 127-es világosszürke lett. Ezután kitakartam a szárnyak és a vezérsíkok alsó részét. A világoszöldnek a Humbrol 120-as árnyalatát választottam, a terepfoltozást Humbrol 30-as sötétzölddel készítettem el. Matricázás előtt egy réteg Testors fényes lakkréteg került a felületekre. A vietnámi felségjelzések a KP magyar kiadású PF készletéből származnak, a megfelelő oldalszámokat egy régi Fujimi MiG-21PF lapról ollóztam össze. Az utolsó védőréteg az Aeromaster akril lakkjával készült el. A maszkolások eltávolítása után felkerültek a festett futóművek, az aknaajtók és a póttartályok. Befejezésként pedig a kabintető keretét festettem át Aeromaster ezüst színével.
Utószó
Mint a bevezetőben említettem, ez a makett egy hagyatékból került hozzám. Amennyiben ez tényleg így van, remélem ismeretlen makettező társunk most elégedetten nézi odafentről az elkészült makettet.