Jagdpanther
1:35, Tamiya
No.(35203)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Panther G alvázra épülő Jagdpanther cseppet sem lógott ki a „párduc-családból”, ugyanis remekül ötvözte a jó mozgékonyságot a kiváló tűzerővel és a kellő páncélzattal. Ez nem feltétlenül volt elmondható például a „tigris-családról”.
Maga a páncéltest tulajdonképpen a Panther G oldalpáncélzatának meghosszabbításából jött létre 40-80mm közötti vastagságú páncéllemezekből. Lövege a Pak 43 L/71, melyet a Nashorn illetve a Ferdinand/Elefant páncélvadászokban is alkalmaztak.
A Jagdpanther-ről bátran kijelenthető, hogy a II. világháború legjobb páncélvadásza volt. Egyetlen „hibája” az volt, hogy sosem állt belőle rendelkezésre elég, így nem tudta döntően befolyásolni a harcok kimenetelét.
Áldozatomul a Tamiya késői Jagdpanther-ét választottam. Azért ezt, mivel tudtommal ebben a méretarányban rajtuk kívül a Dragon, illetve az Italeri gyárt Vadászpárducot. A Dragon dobozában a korai típus található, és kicsit ódzkodtam a zimmerit bevonat elkészítésétől. Az Italeri készletét ugyan nem ismerem, de a taljánokat ismerve valószínűleg melósabb lett volna, mint az előző két gyártó terméke.
A Tamiya készletről elmondható minden jó, ami a hasonló korú (kb.10-15éves) készleteikről.
Az a véleményem, - és ezért szeretem a japán gyártó termékeit – hogy ilyen kevés alkatrészből, ilyen részletes makettet csak a Tamiya képes gyártani.
Kiegészítőnek a Voyager-model maratását használtam fel, mely tartalmaz mindent apróságot, ami szükséges lehet ahhoz, hogy élethűbbé tegyük vadászpárducunkat. Szintén Voyager termék az anti-aircraft armour, melyről referenciát ugyan nem találtam, de alkalmasnak találtam arra, hogy a kész makett egy kicsit kilógjon a sorból. A Tamiya makett kora miatt klötelező felszerelés a Friul lánc illetve az Aber lövegcső, így ezeket is felhasználtam.
A makett építése problémamentesen zajlott. Tömíteni csupán a motorfedél és a farlemez találkozásánál kellett. Az összeállítás után a maratott alkatrészeket is felragasztottam. Ennél a pontnál érdemes figyelni, hogy az eredeti fröccsöntött alkatrészek poziconálását segítő furatokat érdemes tömíteni, mivel így nagyobb felületen tartja a ragasztó a maratott alkatrészt.
A festés a szokásos 3 színű német álcázófestés, csakhogy itt nem a korábbi sárga az alapszín, hanem a zöld. A színeket a Gunze német járművekhez szánt sorozatából választottam.
A zöldet (H405) és a barnát (H406) kevés sárgával (H403) világosítottam. Ám elkövettem egy hibát, ugyanis a zöld és a barna túl sötét maradt. Természetesen mindez csak összhatásban látszott a festés végén. Mivel a festést nem szerettem volna az elejétől kezdeni, ezért nagyon híg sárga felfújásával próbáltam valamelyest fakítani a felületeket.
A filterekhez Lefrance olajfestékeket, a sár, por és rozsda megjelenítéséhez CMK pigmenteket használtam.
A lánctalpakat sötétszürke alapozás után dark earth pigment+fekete+égetett szienna olajfesték keverékével mostam át, majd száradás után a kiugró részeket 800-as papírral finoman átcsiszoltam.
Az alvázon és a futógörgőkön a rászáradt sarat matt akril lakk és különböző színű pigmentek keverékével jelenítettem meg. Hasonló tecnikával készültek a kipufogók is, ám itt még kapott egy kis fekete pigmentes kezelést is, a korom imitálására.
Öszintén szólva ez az eddigi legdrágább makettem (a kiegészítőkkel együtt), köszönhetően a gyenge vinyl lánctalpnak és a nem túl korszerű lövegcsőnek. Azonban a végeredmény mindenképpen kárpótolja ezen fájdalmamat. Ha a Dragon legújabb párduc sorozatában megjelenne a Jagdpanther, feltétlenül belevágok újra az építésbe.
Maga a páncéltest tulajdonképpen a Panther G oldalpáncélzatának meghosszabbításából jött létre 40-80mm közötti vastagságú páncéllemezekből. Lövege a Pak 43 L/71, melyet a Nashorn illetve a Ferdinand/Elefant páncélvadászokban is alkalmaztak.
A Jagdpanther-ről bátran kijelenthető, hogy a II. világháború legjobb páncélvadásza volt. Egyetlen „hibája” az volt, hogy sosem állt belőle rendelkezésre elég, így nem tudta döntően befolyásolni a harcok kimenetelét.
Áldozatomul a Tamiya késői Jagdpanther-ét választottam. Azért ezt, mivel tudtommal ebben a méretarányban rajtuk kívül a Dragon, illetve az Italeri gyárt Vadászpárducot. A Dragon dobozában a korai típus található, és kicsit ódzkodtam a zimmerit bevonat elkészítésétől. Az Italeri készletét ugyan nem ismerem, de a taljánokat ismerve valószínűleg melósabb lett volna, mint az előző két gyártó terméke.
A Tamiya készletről elmondható minden jó, ami a hasonló korú (kb.10-15éves) készleteikről.
Az a véleményem, - és ezért szeretem a japán gyártó termékeit – hogy ilyen kevés alkatrészből, ilyen részletes makettet csak a Tamiya képes gyártani.
Kiegészítőnek a Voyager-model maratását használtam fel, mely tartalmaz mindent apróságot, ami szükséges lehet ahhoz, hogy élethűbbé tegyük vadászpárducunkat. Szintén Voyager termék az anti-aircraft armour, melyről referenciát ugyan nem találtam, de alkalmasnak találtam arra, hogy a kész makett egy kicsit kilógjon a sorból. A Tamiya makett kora miatt klötelező felszerelés a Friul lánc illetve az Aber lövegcső, így ezeket is felhasználtam.
A makett építése problémamentesen zajlott. Tömíteni csupán a motorfedél és a farlemez találkozásánál kellett. Az összeállítás után a maratott alkatrészeket is felragasztottam. Ennél a pontnál érdemes figyelni, hogy az eredeti fröccsöntött alkatrészek poziconálását segítő furatokat érdemes tömíteni, mivel így nagyobb felületen tartja a ragasztó a maratott alkatrészt.
A festés a szokásos 3 színű német álcázófestés, csakhogy itt nem a korábbi sárga az alapszín, hanem a zöld. A színeket a Gunze német járművekhez szánt sorozatából választottam.
A zöldet (H405) és a barnát (H406) kevés sárgával (H403) világosítottam. Ám elkövettem egy hibát, ugyanis a zöld és a barna túl sötét maradt. Természetesen mindez csak összhatásban látszott a festés végén. Mivel a festést nem szerettem volna az elejétől kezdeni, ezért nagyon híg sárga felfújásával próbáltam valamelyest fakítani a felületeket.
A filterekhez Lefrance olajfestékeket, a sár, por és rozsda megjelenítéséhez CMK pigmenteket használtam.
A lánctalpakat sötétszürke alapozás után dark earth pigment+fekete+égetett szienna olajfesték keverékével mostam át, majd száradás után a kiugró részeket 800-as papírral finoman átcsiszoltam.
Az alvázon és a futógörgőkön a rászáradt sarat matt akril lakk és különböző színű pigmentek keverékével jelenítettem meg. Hasonló tecnikával készültek a kipufogók is, ám itt még kapott egy kis fekete pigmentes kezelést is, a korom imitálására.
Öszintén szólva ez az eddigi legdrágább makettem (a kiegészítőkkel együtt), köszönhetően a gyenge vinyl lánctalpnak és a nem túl korszerű lövegcsőnek. Azonban a végeredmény mindenképpen kárpótolja ezen fájdalmamat. Ha a Dragon legújabb párduc sorozatában megjelenne a Jagdpanther, feltétlenül belevágok újra az építésbe.
|
|
Jagdpanther 01
|
|
|
Jagdpanther 02
|
|
|
Jagdpanther 03
|
|
|
Jagdpanther 04
|
|
|
Jagdpanther 05
|
|
|
Jagdpanther 06
|
|
|
Jagdpanther 07
|
|
|
Jagdpanther 08
|
|
|
Jagdpanther 09
|
|
|
Jagdpanther 10
|
|
|
Jagdpanther 11
|
|
|
Jagdpanther 12
|
2007.12.11.