Grumman F-14A Tomcat
1:48, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
Az F-14 Tomcat-et szerény véleményem szerint nem kell bemutatni, de azért dióhéjban megteszem.
Az F–14 Tomcat kéthajtóműves, szuperszonikus változtatható szárnynyilazású vadászrepülőgép, melyet a Grumman cég fejlesztett ki az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóinak légvédelmére. Igazából a rakétához tervezték a fegyvert. A gépnek a már elkészült AIM-54 Phoenix rakétából kellett elvinnie legalább hatot. Ez volt a világ első aktív lokátoros önirányítású rakétája. A repülőgép lokátora is a csúcskategóriába tartozott, hiszen az AWG-9-es célfelderítési távolsága 315 km,és 24 légi célt tudott követni, ebből egy időben hatot tudott támadni. A repülőgép gyenge pontja a Pratt and Whitney TF30-P-414A hajtómű volt. Ez biztosította a karbantartóknak a legtöbb munkát. Ezt később az F-14 Tomcat Plusba épített General Electric F-110-GE-400 hajtóművel próbálták orvosolni.
Csak Iránba exportálták, ott még mindig szolgálatban áll, ez is jellemzi az iráni technikai szintet, hogy egy ilyen komplex fegyverrendszert harcra kész állapotban tudnak tartani.
A Tomcat-et a Végső visszaszámlálás c. filmben láttam először,és egyből a kedvenc repülőmmé vált (gondolom,ezzel nem vagyok egyedül). A filmben szereplő VF-84 Jolly Rogers (Vidám kalózok) század repülőgépét először a 90-es évek elején építettem meg 1/72-es méretarányban. Később még építettem Tomcat-et, összesen hatot. A mostani, sorrendben a hetedik Kandúrnak az elkészítésének a kezdőlökést az Italeri újradobozolt 1/48-as F-14-ese adta, melyhez a VF-84-es század matricáját csomagolták. Szerény véleményem szerint az Italeri Tomcat-nek a legjobb az ár-érték aránya. A kb. 5000 Ft-os árért egy könnyen összeépíthető, viszonylag jól illeszkedő, vésett panelosztású tűrhető kabin-és futóműakna- kidolgozású makettet kapunk, a matricalapon megfelelő mennyiségű stencilfeliratokkal még a rakétákhoz is.
Persze ennek a makettnek is vannak hiányosságai,amit mindenképp orvosolni akartam. Kezdetnek beszereztem pár műgyanta alkatrészt, a gond csak az, hogy ehhez a maketthez nem gyártanak kiegészítőt. Alternatív megoldásként az Aires Hasegawa Tomcat-hez gyártott kabin-és hajtóműfeljavítóját szereztem be, továbbá műgyanta kerekeket, két Phoenix, ill. Sidewinder rakétát,meg egy pitotcsövet. Ezek után rendeltem egy Eduard-maratást-melyet az Academy F-14-hez készítettek.
Első lépésként a kabint faragtam be a helyére, ez pár napot vett igénybe, de sikerült megdöntenem a műgyantapor-mennyiség rekordomat. Miután a kabin passzolt a törzsbe,az Eduard maratott műszerpaneljét kellett hozzápasszintanom a műgyanta alkatrészekhez a filmmel együtt. Végül kifestettem a kabint és a katapultüléseket.
Következett a makett egyik gyenge pontjának a kijavítása,ami nem más, mint a Vulcan-gépágyú torkolata,ill. a lőporgáz-elvezető rácsa. A rácsot kivágtam,és maradék maratásból (FM details MiG-29) pótoltam, a torkolatot kimartam. Az orr bal oldalán a kabin alatt található rácsot szintén kivágtam,és CD-tok oldalából készítettem egy valósághűbbet. Az Eduard elkészítette a beszállólétrát és a fellépőket, úgyhogy ezeknek is kivágtam a helyét.
A következő lépés a kabintető feljavítása volt, itt az Eduard maratásokat ragasztottam fel, miután méretre vágtam őket, végül maszkoltam. A futóműaknákat fényképek alapján tovább részleteztem 0.5 és 0.2-es ónhuzal segítségével, ill. maradék alkatrész beszerelésével (palackok, munkahengerek).
A futómű a makett leggyengébb része, itt elég sok dolgot kellett pótolni. A hajtóműveknél csak egy probléma adódott, hogy nagyobb volt az átmérő, így kb, 1.5 mm kifűrészeltem. Szerencsére a kiömlő mérete stimmelt.
Ezután a kis szorgalmi feladat után, ami pár hetet vett csak igénybe, elkezdtem böngészni az összeállítási útmutatót. Miután összeépítettem a gép testét, az orrkúpra felhelyeztem a műgyanta pitotcsövet.Beragasztottam a futóműszárakat.
A festést a belépőélek fémszínével kezdtem (Humbrol matt alumínium), utána a fekete szín (Testors flat black) felfújása következett, ezzel a lendülettel előárnyékoltam a Macskát. A vezérsíkokat festés után helyeztem fel a gépre. A fekete részek kimaszkolása után a fehér (Testors flat white) szín került fel, ezt a szürke rész alá is felfújtam, a sós levegő és napszítta hatás kedvéért. Köszönet a technikáért Serfőző Róbertnek! A fehér részek lemaszkolása után jöhetett a szürke (Gunze H315). A panelvonalakat és egyéb szennyeződéseket pasztellkrétaporral kezeltem. A hajtóműveket Testors gun metallal festettem,utána Revell sötétbarnával szárazecseteltem, végül Humbrol matt alumíniummal. Ezután felragasztottam a vezérsíkokat.
A matricázás előtt az egész gépet lefújtam fényes lakkal, a nagyobb matricáknál Gunze matricalágyítót használtam. A matricázás után pótoltam a pitotcsövet, amit sikerült letörnöm (szerencsére három darabot adtak),és még egy réteg fényes lakkot fújtam rá. A futóműveket befolyattam híg feketével. Végül megkapta a két réteg matt fedőréteget. Ezután kifestettem a lámpákat és helyzetjelzőket.
Utolsó mozzanatként felhelyeztem a rakétákat, antennákat és a létrát.
Maketten ennyit még nem fűrészeltem meg faragtam, de az építés minden percét élveztem! Az anyagköltség (makett és kiegészítők) éppen csak megközelítette egy Hasegawa Tomcat árát, a Hobby Boss-ról meg ne is beszéljünk!
A makettet ajánlom azoknak,akik egy szép Kandúrt szeretnének a polcukon látni anélkül, hogy eszükbe jutna a sokkoló ár.
Az F–14 Tomcat kéthajtóműves, szuperszonikus változtatható szárnynyilazású vadászrepülőgép, melyet a Grumman cég fejlesztett ki az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóinak légvédelmére. Igazából a rakétához tervezték a fegyvert. A gépnek a már elkészült AIM-54 Phoenix rakétából kellett elvinnie legalább hatot. Ez volt a világ első aktív lokátoros önirányítású rakétája. A repülőgép lokátora is a csúcskategóriába tartozott, hiszen az AWG-9-es célfelderítési távolsága 315 km,és 24 légi célt tudott követni, ebből egy időben hatot tudott támadni. A repülőgép gyenge pontja a Pratt and Whitney TF30-P-414A hajtómű volt. Ez biztosította a karbantartóknak a legtöbb munkát. Ezt később az F-14 Tomcat Plusba épített General Electric F-110-GE-400 hajtóművel próbálták orvosolni.
Csak Iránba exportálták, ott még mindig szolgálatban áll, ez is jellemzi az iráni technikai szintet, hogy egy ilyen komplex fegyverrendszert harcra kész állapotban tudnak tartani.
A Tomcat-et a Végső visszaszámlálás c. filmben láttam először,és egyből a kedvenc repülőmmé vált (gondolom,ezzel nem vagyok egyedül). A filmben szereplő VF-84 Jolly Rogers (Vidám kalózok) század repülőgépét először a 90-es évek elején építettem meg 1/72-es méretarányban. Később még építettem Tomcat-et, összesen hatot. A mostani, sorrendben a hetedik Kandúrnak az elkészítésének a kezdőlökést az Italeri újradobozolt 1/48-as F-14-ese adta, melyhez a VF-84-es század matricáját csomagolták. Szerény véleményem szerint az Italeri Tomcat-nek a legjobb az ár-érték aránya. A kb. 5000 Ft-os árért egy könnyen összeépíthető, viszonylag jól illeszkedő, vésett panelosztású tűrhető kabin-és futóműakna- kidolgozású makettet kapunk, a matricalapon megfelelő mennyiségű stencilfeliratokkal még a rakétákhoz is.
Persze ennek a makettnek is vannak hiányosságai,amit mindenképp orvosolni akartam. Kezdetnek beszereztem pár műgyanta alkatrészt, a gond csak az, hogy ehhez a maketthez nem gyártanak kiegészítőt. Alternatív megoldásként az Aires Hasegawa Tomcat-hez gyártott kabin-és hajtóműfeljavítóját szereztem be, továbbá műgyanta kerekeket, két Phoenix, ill. Sidewinder rakétát,meg egy pitotcsövet. Ezek után rendeltem egy Eduard-maratást-melyet az Academy F-14-hez készítettek.
Első lépésként a kabint faragtam be a helyére, ez pár napot vett igénybe, de sikerült megdöntenem a műgyantapor-mennyiség rekordomat. Miután a kabin passzolt a törzsbe,az Eduard maratott műszerpaneljét kellett hozzápasszintanom a műgyanta alkatrészekhez a filmmel együtt. Végül kifestettem a kabint és a katapultüléseket.
Következett a makett egyik gyenge pontjának a kijavítása,ami nem más, mint a Vulcan-gépágyú torkolata,ill. a lőporgáz-elvezető rácsa. A rácsot kivágtam,és maradék maratásból (FM details MiG-29) pótoltam, a torkolatot kimartam. Az orr bal oldalán a kabin alatt található rácsot szintén kivágtam,és CD-tok oldalából készítettem egy valósághűbbet. Az Eduard elkészítette a beszállólétrát és a fellépőket, úgyhogy ezeknek is kivágtam a helyét.
A következő lépés a kabintető feljavítása volt, itt az Eduard maratásokat ragasztottam fel, miután méretre vágtam őket, végül maszkoltam. A futóműaknákat fényképek alapján tovább részleteztem 0.5 és 0.2-es ónhuzal segítségével, ill. maradék alkatrész beszerelésével (palackok, munkahengerek).
A futómű a makett leggyengébb része, itt elég sok dolgot kellett pótolni. A hajtóműveknél csak egy probléma adódott, hogy nagyobb volt az átmérő, így kb, 1.5 mm kifűrészeltem. Szerencsére a kiömlő mérete stimmelt.
Ezután a kis szorgalmi feladat után, ami pár hetet vett csak igénybe, elkezdtem böngészni az összeállítási útmutatót. Miután összeépítettem a gép testét, az orrkúpra felhelyeztem a műgyanta pitotcsövet.Beragasztottam a futóműszárakat.
A festést a belépőélek fémszínével kezdtem (Humbrol matt alumínium), utána a fekete szín (Testors flat black) felfújása következett, ezzel a lendülettel előárnyékoltam a Macskát. A vezérsíkokat festés után helyeztem fel a gépre. A fekete részek kimaszkolása után a fehér (Testors flat white) szín került fel, ezt a szürke rész alá is felfújtam, a sós levegő és napszítta hatás kedvéért. Köszönet a technikáért Serfőző Róbertnek! A fehér részek lemaszkolása után jöhetett a szürke (Gunze H315). A panelvonalakat és egyéb szennyeződéseket pasztellkrétaporral kezeltem. A hajtóműveket Testors gun metallal festettem,utána Revell sötétbarnával szárazecseteltem, végül Humbrol matt alumíniummal. Ezután felragasztottam a vezérsíkokat.
A matricázás előtt az egész gépet lefújtam fényes lakkal, a nagyobb matricáknál Gunze matricalágyítót használtam. A matricázás után pótoltam a pitotcsövet, amit sikerült letörnöm (szerencsére három darabot adtak),és még egy réteg fényes lakkot fújtam rá. A futóműveket befolyattam híg feketével. Végül megkapta a két réteg matt fedőréteget. Ezután kifestettem a lámpákat és helyzetjelzőket.
Utolsó mozzanatként felhelyeztem a rakétákat, antennákat és a létrát.
Maketten ennyit még nem fűrészeltem meg faragtam, de az építés minden percét élveztem! Az anyagköltség (makett és kiegészítők) éppen csak megközelítette egy Hasegawa Tomcat árát, a Hobby Boss-ról meg ne is beszéljünk!
A makettet ajánlom azoknak,akik egy szép Kandúrt szeretnének a polcukon látni anélkül, hogy eszükbe jutna a sokkoló ár.
|
|
2014-01-18 21.40.55
|
|
|
2013-03-29 21.53.49
|
|
|
2013-04-10 22.45.57
|
|
|
2013-04-10 22.46.45
|
|
|
2013-05-11 12.03.59
|
|
|
2013-05-11 12.04.21
|
|
|
2013-06-09 22.37.10
|
|
|
2013-06-09 22.37.33
|
|
|
2013-06-16 10.22.05
|
|
|
2013-10-02 21.57.47
|
|
|
2013-10-09 17.53.29
|
|
|
2013-11-02 15.59.41
|
|
|
2013-12-08 10.25.08
|
|
|
2013-12-14 11.23.34
|
|
|
2013-12-14 11.23.53
|
|
|
2013-12-14 11.24.18
|
|
|
2014-01-18 16.02.29
|
|
|
2014-01-18 21.32.02
|
|
|
2014-01-18 21.32.40
|
|
|
2014-01-18 21.38.33
|
|
|
2014-01-18 21.40.05
|
|
|
2014-01-18 21.40.39
|
|
|
2014-01-18 21.43.28
|
2014.02.12.