F-4 C

1:48, Eduard No.1193 (2015)

Pintér György - Múzeumi krimik A típusról:

Az F–4 Phantom II két hajtóműves, szuperszonikus repülőgép-hordozó fedélzeti vadászbombázó repülőgép, melyet az Egyesült Államokban a McDonnell Douglas fejlesztett ki az 1950-es évekre. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is, nagy mennyiségben épült és több mint 40 évvel a bemutatása után is üzemelteti néhány ország légiereje.

Az 1960-as, 1970.es évek egyik legkorszerűbb, legsokoldalúbb harcászati repülőgépe volt, kilenc felfüggesztési csomópontján több mint 8400 kg-nyi fegyvert tudott 600 km feletti hatósugáron belül bevetni. Légiharc-rakétáktól a hagyományos siklóbombákon túl precíziós csapásmérésre is képessé tették, nagy számban a vietnami háborúban került bevetésre. 1959-től tizenhat repülési rekordot állítottak fel a típussal, köztük abszolút sebességi és csúcsmagassági rekordokat.
A repülőgépbe eredetileg nem terveztek beépített fegyverzetet, később, a légierő kérésére, az orr középvonala alá egy M61 Vulcan hatcsövű, 20 milliméteres gépágyút szereltek fel az infravörös érzékelő helyett. A repülőgép alatt öt fegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, egyet a törzs középvonala, kettőt-kettőt pedig a félszárnyak alatt. Félig a törzs alsó felébe besüllyesztve további négy AIM–7 Sparrow közép-hatótávolságú légiharc-rakéta számára alakítottak ki rögzítési csomópontot. A repülőgép összes külső függesztménye elérhette a 10 200 kilogrammot, ez a fegyverterhelés ma is tetemesnek számítana, nagyobb, mint az egykorú szovjet Tu–22 közepes bombázóé (9000 kg), bár az engedélyezett maximum 8480 kg volt.

F–4C

Az első, minden napszakban bevethető változat, melyet felszereltek csapásmérési feladatkört ellátó berendezésekkel is a Légierő igényeinek megfelelően. Ekkor még F–110A volt a típusjele, majd (ld. a B változatnál) 1962. szeptember 18-ától típusjelölését F–4C jelzésre változtatták.[17] Integrálták rendszereibe az AIM–4 Falcon és AGM–12 Bullpup rakétákat valamint nukleáris fegyvereket. A megnőtt össztömeg és stabilitás miatt főfutókerekek szélesebb gumiabroncsot kaptak, mely miatt szárnyfelekbeni akna méretét meg kellett növelni, ami a felső profil kiemelkedésében érhető tetten. A gázturbina teljesítményén némileg javítottak, a J79–GE–15 gázturbinákat felszerelték önindító berendezéssel. Levegőben utántölthetővé tették a pilótafülke és a függőleges vezérsík közé beépített, behúzható csonkkal, amely a Légierőnél alkalmazott merevcsöves rendszer, szemben a haditengerészeti tömlős rendszerrel. Új AN/APQ–100 rádiólokátort építettek be, duplikálták a repülésvezérlő rendszert, mellyel a hátsó ülésről is vezethetővé vált a repülőgép. Ezzel a változattal 1963. május 27-én lépték át a hangsebesség kétszeresét, az első repülés során. Összesen 583 darabot építettek, több átépítésre került más változatokra.
Forrás:Wikipédia.
A típus-bár harcjárműves vagyok-személyes kedvencem is,így már jó ideje kerestem egy szép készletet.A feljavítók világa nem vonzott különösebben,de ebben az esetben kivételt tettem.

A makettről:

A tavalyi Mosonshown sikerült szert tennem a készletre,ami árban jóval kedvezőbb volt,mint az alap Academy önvény.A cseh gyártó az említett Academy készletet csomagolta be saját dobozba,megfejelve festett réz alkatrészekkel a kabinhoz,illetve műgyanta katapult ülésekkel,hajtómű kiömlőkkel.A készlet több,mint 500 alkatrészt tartalmaz valamint egy maszkoló lapot és egy gyönyörű matricalapot.Megtalálható több típushoz is a megfelelő alkatrész,bőséges fegyverzetet is kapunk.A rajzon ugyan számos alkatrész feleslegesnek van jelölve,de megtalálható benne a SUU-23 gépágyúkonténer is,amivel a beépített csöves fegyverzet hiányát kívánták áthidalni.

Az építés:

Maga az építés néhány nem teljesen egyértelmű jelöléstől eltekintve nem okozott problémát,bár tömíteni kellett néhány helyen:az orr részen,a beömlők és a törzs találkozásánál,illetve a farokrészen.Szerencsére az alkatrész bontás olyan,hogy ezt könnyen lehet javítani.Általánosságban öröm építeni a készletet.Mivel eddig nem dolgoztam színezett fotómaratott alkatrészekkel,így volt némi kihívás a dologban,meg persze hiba is.Szép a maratott,festett műszerfal,de valahogy hiányzik a mélysége,igaz,van olyan elem,ami több réteg maratásból áll.A függesztmények és a pilonok építésénél érdemes alaposan tanulmányozni a képeket,mert a rajzon nem jelölik egyértelműen,hogy melyik alkatrész a jobb oldali és melyik a bal.Kellemetlen meglepetés,ha ezt az összeépítés után veszi észre az ember.

A festés:

Mivel légierős Phantomból szinte kivétel nélkül terepszínűt építenek,így adta magát egy sirály-szürke gép festése.
A belső nálam Revell Mausgrau,a katapultülések feketék,a párnázat zöld Revell félfényes 361,az ülőrész Hellolív Revell 45.A szíjazat és a többi előre festett.A külső Revell akril matt fehér,Gunze sirály-szürkével (H 315).Fém részek Testors ezüst és fém,némi szemhéj festékkel kezelve.Póttank,rakéták Revell akril matt fehér,bombák az előbbi félfényes zöld,az orr Revell akril matt fekete.Matricázás alatt-felett Gunze fényes lakk,fedőlakk Revell akril matt lakk.
A panelezés művészolajjal történt.Tudom,hogy nagyon jól mutat,de preshadinget szándékosan nem vittem fel,mivel ez a hatás,jelenség a korbeli gépeken sem látszott.

Remélem az eredmény eléggé impozánsra,mutatósra sikeredett ahhoz képest,hogy saját örömömre készítettem.