McDonnell F-4F Phantom II JG74 MÖLDERS
1:48, Hasegawa
Pintér György - Múzeumi krimik
Régóta járok versenyekre, ahol rengeteg egyszínű szürke makettet láttam. Ezek legtöbbje csak alapszintem, vagy egyáltalán nem volt koszolva, koptatva, szerintem nagy lehetőségek maradtak kihasználatlanul a festést illetően. Az interneten és a modern repülőkről szóló kiadványokban rengeteg nagyok kopott, foltos, koszos szürke repülőt lehet látni, ezeket a fotókat vettem példának, és ezek alapján úgy gondoltam, elkészítem a saját szürke makettem.
Alapként a német légierő Phantomját választottam, amihez Hooligan barátomon keresztül jutottam kedvező áron. Kiegészítőként az Eduard Big Ed szetjét és műgyanta katapultüléseket használtam. Jellemző ezekre a gépekre, hogy rendkívül elhasznált festéssel üzemeltek, többször át lettek fújva a problémás területek a szárnyon és a törzsön, de mindig más árnyalatú festékkel. 2007-ben, a kecskeméti repülőnapon pedig négy olajfelfogó tálcát toltak egy gép alá, amiben meglepően sok olaj gyűlt össze. Ez a kifolyó olaj repülés közben a gép alsó felületére kenődik, rendesen összekoszolva azt. Ideális gép egy látványos festéshez.
Az összeállítást a kabinnal kezdtem. Ez viszonylag könnyen ment, hiszen a kabinteknő kivételével mindenhova az Eduard színezett rézalkatrészei kerültek. Sajnos a pilóta katapultülése és a hátsó műszerfal közötti rész teljesen üres, pedig jól látható. Ezt a részt sztiroldarabokkal és vezetékekkel „berendeztem”. Az eléggé elnagyolt katapultüléseket műgyantára cseréltem, és Eduard színezett rézalkatrészekkel javítottam fel.
A főfutóakna elég sekély, pár rézalkatrész ide is került. A hajtóműkiömlők belseje teljesen sima, ide is ad az Eduard rezet. A hajtóműbeömlő abszolút nincs kidolgozva, szerencsére a takarólapok is megtalálhatók az Eduard alkatrészek között.
Aki akarja, lecserélheti őket az Aires megfelelő műgyanta készleteivel.
A készlet koros voltát mutatja, hogy a vízszintes vezérsíkok pozitív panelvonalasak, ezeket átkarcoltam.
Az eredeti gépen érdekes a felső szürke: a zöldestől a kékes színig változó színűek a fotók. 2007-ben az otthoni festékekből kevertem színmintákat és azt hasonlítottam össze az eredeti géppel. Tudom, amatőr módszer, de színkártyám nincs.
A mintáim alapján a Modell Master RLM76 színéből indultam ki. A felső színbe egy pici zöldet és kéket adtam, a szárnyvégek és az orr felső színébe egy pici fehéret, az alsó színbe több fehéret. Ez lett az alapfestés.
Ezután a fotóknak megfelelően panelenként maszkoltam és világosítottam, vagy sötétítettem egyes paneleket, részeket (például az orr-rész tetejét) a fotóknak megfelelően. A panelvonalakat hígított sötétszürkével fújtam meg, majd a javítások nyomait fújtam meg szabadkézzel, világosszürkével. Ezt egy félfényes lakkréteg, majd pár nap száradás követte.
Vallejo Game Inkkel filtereztem, ehhez kék és zöld inket alkohollal kevertem. Készítettem vele pár esőnyomot is. Száradás után hígított tustintával ecseteltem át az egész makettet, majd száradás után nagy részét visszatöröltem vizes papírtörlővel a menetiránynak megfelelően. Ezután panelenként maszkoltam, és így töröltem vissza a maradék tintát. Előzőleg pár panelt mattabb lakkal fújtam át, ebben sokkal jobban megült a tinta. Az olajfolyásokat sűrű tustinta pötty elmosásával alakítottam ki.
A fém részeket PrismaColor ezüst és szürke keverékével fújtam, majd feketével árnyékoltam.
Matricázás előtt egy fényes akril lakk réteget kapott a makett.
A matricák elég szépek, de még a Gunze termékeknek is ellenálltak, levegősödtek, sokat kellett szenvedni velük.
Végül egy félfényes akril lakkal zártam le a makettet.
Alapként a német légierő Phantomját választottam, amihez Hooligan barátomon keresztül jutottam kedvező áron. Kiegészítőként az Eduard Big Ed szetjét és műgyanta katapultüléseket használtam. Jellemző ezekre a gépekre, hogy rendkívül elhasznált festéssel üzemeltek, többször át lettek fújva a problémás területek a szárnyon és a törzsön, de mindig más árnyalatú festékkel. 2007-ben, a kecskeméti repülőnapon pedig négy olajfelfogó tálcát toltak egy gép alá, amiben meglepően sok olaj gyűlt össze. Ez a kifolyó olaj repülés közben a gép alsó felületére kenődik, rendesen összekoszolva azt. Ideális gép egy látványos festéshez.
Az összeállítást a kabinnal kezdtem. Ez viszonylag könnyen ment, hiszen a kabinteknő kivételével mindenhova az Eduard színezett rézalkatrészei kerültek. Sajnos a pilóta katapultülése és a hátsó műszerfal közötti rész teljesen üres, pedig jól látható. Ezt a részt sztiroldarabokkal és vezetékekkel „berendeztem”. Az eléggé elnagyolt katapultüléseket műgyantára cseréltem, és Eduard színezett rézalkatrészekkel javítottam fel.
A főfutóakna elég sekély, pár rézalkatrész ide is került. A hajtóműkiömlők belseje teljesen sima, ide is ad az Eduard rezet. A hajtóműbeömlő abszolút nincs kidolgozva, szerencsére a takarólapok is megtalálhatók az Eduard alkatrészek között.
Aki akarja, lecserélheti őket az Aires megfelelő műgyanta készleteivel.
A készlet koros voltát mutatja, hogy a vízszintes vezérsíkok pozitív panelvonalasak, ezeket átkarcoltam.
Az eredeti gépen érdekes a felső szürke: a zöldestől a kékes színig változó színűek a fotók. 2007-ben az otthoni festékekből kevertem színmintákat és azt hasonlítottam össze az eredeti géppel. Tudom, amatőr módszer, de színkártyám nincs.
A mintáim alapján a Modell Master RLM76 színéből indultam ki. A felső színbe egy pici zöldet és kéket adtam, a szárnyvégek és az orr felső színébe egy pici fehéret, az alsó színbe több fehéret. Ez lett az alapfestés.
Ezután a fotóknak megfelelően panelenként maszkoltam és világosítottam, vagy sötétítettem egyes paneleket, részeket (például az orr-rész tetejét) a fotóknak megfelelően. A panelvonalakat hígított sötétszürkével fújtam meg, majd a javítások nyomait fújtam meg szabadkézzel, világosszürkével. Ezt egy félfényes lakkréteg, majd pár nap száradás követte.
Vallejo Game Inkkel filtereztem, ehhez kék és zöld inket alkohollal kevertem. Készítettem vele pár esőnyomot is. Száradás után hígított tustintával ecseteltem át az egész makettet, majd száradás után nagy részét visszatöröltem vizes papírtörlővel a menetiránynak megfelelően. Ezután panelenként maszkoltam, és így töröltem vissza a maradék tintát. Előzőleg pár panelt mattabb lakkal fújtam át, ebben sokkal jobban megült a tinta. Az olajfolyásokat sűrű tustinta pötty elmosásával alakítottam ki.
A fém részeket PrismaColor ezüst és szürke keverékével fújtam, majd feketével árnyékoltam.
Matricázás előtt egy fényes akril lakk réteget kapott a makett.
A matricák elég szépek, de még a Gunze termékeknek is ellenálltak, levegősödtek, sokat kellett szenvedni velük.
Végül egy félfényes akril lakkal zártam le a makettet.
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| A kész makett |
|
| Alapfestés után |
|
| Kevés koszolással |
|
| Az alja |
2008.03.13.