North American F-86 Sabre
1:72, Academy
Pintér György - Múzeumi krimik
Ismét egy klasszikus vasmadár a porondon. Az Fujimi jól sikerült készletét már nagyon régen beszereztem és miután a Míg-17 kínai klónja elkészült, elhatároztam, hogy a jenki vetélytárs is be kell, hogy álljon a sorba.
A készlet nagyszerű, bár a svanc nagyon tekeredett, nem is sikerült tökéletesen helyrehozni, de én együtt tudok élni ezzel. Bizonyára sok kiegészítőt adnak ki a típushoz, de nem akartam erre költeni és kicsit kinőttem már a réz/gyanta nélkül egy lépést sem korszakomból. A felülete szép, ha a mérethelyességgel van gond az nem érdekel, de nem sok lehet. A kabin matricázott, óriási hely van mindenfelé, emiatt kapott egy pózoló repülőgép vezetőt. A szívócsatorna végig ki van alakítva a maketten, egészen a kompresszor első fokozatáig és a lekonyuló kúpot is megkapjuk, de ezeket kihagytam. A szívócsatornába és a fúvócsőbe dugót terveztem, a kis piros dolgok feldobják az összképet. Az orrát nagyon ki kell tömni nehezékkel, ehhez is kellett a szívócsatorna. A törzs szépen illeszkedik, a függőleges vezérsíkkal kell küzdeni a bevezetőben említettek miatt. A pitot cső injekciós tűre lett cserélve. A szárnyakkal sincs gond, bár a törzs csatlakozásnál némi tömítőanyagot igényelt. Az egyetlen számottevő hibának azt tudom felróni a készletnek, hogy a törzsféklapok nyitott helyzetben nem lógnak lefelé a kellő mértékben, ami jellegzetessége a típusnak, de erre későn jöttem rá ám lehet, hogy ha időben észlelem, akkor sem rontok neki a megoldásnak.
Mivel „Hutu-Butu ország rajongó vagyok”, ez a gép sem lehetett USAF kabátos, így a Fuersa Aerea Boliviana egyenruhájába bújtattam. A színek kiválasztása hosszabb időt igényelt és Papp Levi barátom segített benne. Az oldalkormány zászlaját is adja a matrica, de ezt inkább fújtam. A fém részeket Alclad-dal festettem, de szándékosan nem fújtam alá feketét, így kicsit korosabbnak látszik a tónus.
A fényes lakk után az Aztek Decals matricáit használtam fel. Gyönyörű nyomás, lehelet vékony hordozóréteg, a feszítő szépen dolgozik vele, de a kisebb részek szakadásra hajlamosak. Ismét fényes-, majd matt lakk jött.
A póttartályokat Tibcsitől kaptam – köszönöm neki – mivel a kit csak a bazi nagy változatokat adja, amit nem láttam a bolíviai gépeken. Lábra állítottam majd kapott egy szívócsatorna dugót és egy farok dugót is, ezeket a makett adja. Az orrdugót vicsori fogsorral díszítettem, az egyik példánynak ilyennel tömték be a száját a fotón, mi tagadás, megtetszett. A futómű áramvonalazó lemezeket nyitott állapotban rögzítettem, ahogy a törzsféklapokat is.
Jó kis makett, szerintem manapság nem beszerezhető, de akinek megvan, jól fog szórakozni vele.
A készlet nagyszerű, bár a svanc nagyon tekeredett, nem is sikerült tökéletesen helyrehozni, de én együtt tudok élni ezzel. Bizonyára sok kiegészítőt adnak ki a típushoz, de nem akartam erre költeni és kicsit kinőttem már a réz/gyanta nélkül egy lépést sem korszakomból. A felülete szép, ha a mérethelyességgel van gond az nem érdekel, de nem sok lehet. A kabin matricázott, óriási hely van mindenfelé, emiatt kapott egy pózoló repülőgép vezetőt. A szívócsatorna végig ki van alakítva a maketten, egészen a kompresszor első fokozatáig és a lekonyuló kúpot is megkapjuk, de ezeket kihagytam. A szívócsatornába és a fúvócsőbe dugót terveztem, a kis piros dolgok feldobják az összképet. Az orrát nagyon ki kell tömni nehezékkel, ehhez is kellett a szívócsatorna. A törzs szépen illeszkedik, a függőleges vezérsíkkal kell küzdeni a bevezetőben említettek miatt. A pitot cső injekciós tűre lett cserélve. A szárnyakkal sincs gond, bár a törzs csatlakozásnál némi tömítőanyagot igényelt. Az egyetlen számottevő hibának azt tudom felróni a készletnek, hogy a törzsféklapok nyitott helyzetben nem lógnak lefelé a kellő mértékben, ami jellegzetessége a típusnak, de erre későn jöttem rá ám lehet, hogy ha időben észlelem, akkor sem rontok neki a megoldásnak.
Mivel „Hutu-Butu ország rajongó vagyok”, ez a gép sem lehetett USAF kabátos, így a Fuersa Aerea Boliviana egyenruhájába bújtattam. A színek kiválasztása hosszabb időt igényelt és Papp Levi barátom segített benne. Az oldalkormány zászlaját is adja a matrica, de ezt inkább fújtam. A fém részeket Alclad-dal festettem, de szándékosan nem fújtam alá feketét, így kicsit korosabbnak látszik a tónus.
A fényes lakk után az Aztek Decals matricáit használtam fel. Gyönyörű nyomás, lehelet vékony hordozóréteg, a feszítő szépen dolgozik vele, de a kisebb részek szakadásra hajlamosak. Ismét fényes-, majd matt lakk jött.
A póttartályokat Tibcsitől kaptam – köszönöm neki – mivel a kit csak a bazi nagy változatokat adja, amit nem láttam a bolíviai gépeken. Lábra állítottam majd kapott egy szívócsatorna dugót és egy farok dugót is, ezeket a makett adja. Az orrdugót vicsori fogsorral díszítettem, az egyik példánynak ilyennel tömték be a száját a fotón, mi tagadás, megtetszett. A futómű áramvonalazó lemezeket nyitott állapotban rögzítettem, ahogy a törzsféklapokat is.
Jó kis makett, szerintem manapság nem beszerezhető, de akinek megvan, jól fog szórakozni vele.
|
|
DSC_0199
|
|
|
DSC_0120
|
|
|
DSC_0157
|
|
|
DSC_0166
|
|
|
DSC_0193
|
|
|
DSC_0202
|
2016.08.16.
Utolsó módosítás: 2016.08.23.
Utolsó módosítás: 2016.08.23.