Pintér György - Múzeumi krimik
Az F–86 Sabre első generációs, nyilazott szárnyú, transzszonikus vadászrepülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban, az 1940-es évek végén fejlesztettek ki az FJ–1 Fury vadászrepülőgépből. A második világháború után az egyik legnagyobb számban gyártott nyugati harci repülőgép. A koreai háborúban meghatározó szerepe volt, 76 repülőgép elvesztése árán 792 ellenséges repülőgépet lőttek le velük. Részt vett az 1965-ös indiai-pakisztáni háborúban, a Pakisztáni Légierő gépei 14 vagy 15 indiai repülőgépet lőttek le velük, valamint az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban, ekkor 31 indiai repülőgép esett nekik áldozatul. A repülőgépből fejlesztették ki az F–100 Super Sabre vadászbombázót.
(forrás:wikipedia)
a makett:
Már rég volt,hogy összeraktam a "vasat", de megpróbálom leírni részletesen. Maga a makett igazán szép, már csak a gondosan, külön-külön csomagolt öntőkeretek látványa is sejteti,hogy örömmakett. A panelvonalak negatívok, szépek,néhol viszont hiányosak és nem egyeznek (pl. a szárny és a törzs csatlakozásánál), ezeket el kell tüntetni és újrakarcolni. A szegecselés gyönyörű és pontos, viszont a törzsről elhanyagolták. Kár érte,pedig a törzsön sokat dobott volna (és persze a makettezőt is megkímélné a "házi" szegecselgetéstől). Az alkatrészbontás jónak mondható, a törzset nekünk kell kettészelni,ha úgy kívánjuk összerakni hogy a mellékelt hajtóműből látszódjon "valami". A hajtómű első ránézésre jó, de a kábelezés igen gyenge. Ilyen méretarányban én ettől azért többet vártam! A makett tartalmazza az egész csatornát a hajtóműhöz. A hatalmas beömlőn simán belátni,ha nem rakjuk fel a "védőcuccot". A futóművek és az akna kidolgozása szépre sikeredett. Ami a készlet legszebb darabja,az a kabin. A műszerek gyönyörűek és nagyából a helyükön vannak, a gázkar külön alkatrész. A szélvédő nem torzít, tiszta és a vastagsága is elmegy. Igaz,az ülést még lehet "tuningolni",de szerintem dobozból építve is megállja a helyét. A törzs mindkét oldalán megtalálhatóak a gépfegyverek, ezek minősége jó,bár kissé üresnek tűnik, mivel kábelezés itt egyátalán nincs.Ezt házilag vagy műgyantával pótolhatjuk. Engem még az zavart,hogy a csűrőlapokat nekünk magunknak kell kivágni,ha kitérítve szándékozunk megépíteni azokat, mivel egybeöntötték a szárnnyal.
az építés:
A kabinnal kezdtem az építést. Infókat kerestem a neten és szerencsére nem kellett sokáig kutatni. Az ülést javítottam fel, házilag gyártottam hevedereket drótból és maradék maratásból. Az ülésre párnát farigcsáltam műanyagdarabból. Az egész kabint világosszürkével festettem le, valamint olive zölddel a kerékaknákat és a féklapok mögötti részt. Sajnos a festékek számaira már nem emlékszem. Még a kinyitott doboz tanulmányozása közben eldöntöttem,hogy valamilyen diorámát készítek. A dolgok adottak: Két figura, melyek minősége nem rossz, használhatóak, (az egyik ülő, a másik "relax" pózban) hajtómű és a törzs hátsó részének megtartására szolgáló "kiskocsi". Utóbbinál úgy döntöttem,hogy a hajtóművet teljesen kiszerelt állapotban jelenítem meg, mert nem akartam a gép formáját megtörni azzal,hogy a hátulja külön áll. A "kiskocsit" használtam hajtóműállványnak, mintha a gép egy hajtóműcserére várna. A törsz összeillesztésénél nem voltak komoly problémák, néhány helyen kellett csak tömíteni. A hajtóműbeömlőt eltakartam,mivel elég nagy és be lehetett volna látni a nagy ürességbe.
A gép építése zökkenőmentesen haladt. Az egészet lefújtam króm ezüstre, majd a pár napot hagytam száradni. Mikor megszáradt, felmatricáztam. Nem használtam lakkot,mert a felület tökéletes alap volt. A matricák viszont elég vastagok, de legalább olvashatóak a feliratok. Egy viszonylag tiszta gépet szerettem volna megjeleníteni, ezért csak lepattogzódást festettem fel rá. Kétféle festési variáció közül választhatunk: Az '50 es években Koreában szolgáló Lt. Harvey L. Brown pilóta gépe, 67 FBS/18 FBS Osan(K-55), a másik pedig Charles McSwain pilóta gépe 39 FIS/51 FIW, Suwon(K-13). Ez utóbbi mellett döntöttem,mert a "sárga orrú" gépet szerettem volna elkészíteni.
Amig a gépen száradtak a matricák, festékrétegek, ezzel párhuzamosan elkezdtem építeni a "kiskocsit". Vigyázni kellett az alkatrészek öntőkeretről való leválasztásáról,mert vékonyak voltak a darabok. Szerencsére nem történt "baleset" és sikerült összeállítani, majd tömítés és csiszolás után lefestettem sárgára. A lepattogzódásokat igen erőteljesre festettem sötétbarna festékkel, mert végülis elég gyakran használt eszköz volt, és nem hinném,hogy nagyon vigyáztak rá.
Erre fog kerülni a hajtómű, amiről lecsiszoltam a ráöntött kábleket, és pótoltam rézdrótból.
Következett a figura. Az álló pózban lévő figurát használtam fel, melynek ruháját különböző zöldek keverékéből festettem le. Mikor a gép megszáradt,felszereltem a gépfegyvereket, és bekábeleztem rézdróttal. Végül felraktam a törékeny alkatrészeket, (pitotcső, plexi,stb...) Az egészhez már csak az alapot kellett elkészíteni,ami nem okozott nagy fejtörést. Az egész egy 22x18 cm-es alap, amire méretre vágott kartonból készítettem a betonlapokat. A maradék helyre pedig homokot ragasztottam, amit barna festékek keverékével festettem le. Aztán műfüvet szórtam rá ill. néhány helyre a betonlapok közé. Természetesen a betonlapokat előtte festettem le.Végül pigmentporral koszoltam a területet.
Összességében meg vagyok vele elégedve, szép makett apró, de javítható hibákkal.