Vought F4U-1A Corsair
1:48, Tamiya, Aires
Pintér György - Múzeumi krimik
A 2008-as mosonmagyaróvári versenybörzén tettem szert erre a makettre, az Aires teljes műgyanta feljavítójával együtt. Mindig kedvencem volt a Corsair, korábban már megépítettem 1:72-ben az Academy és a Tamiya makettjéből is, de ez volt az első 1:48-as makettem ebből a típusból.
A makett a Tamiya újabb sorozatába tartozik. Finom vésett panelvonalak és tökéletes illeszkedés jellemzi. A kabin tökéletes, az oldalfalakon finom bordázatot készítettek, a kormányrúd annyira jó, hogy még az Aires sem készített hozzá kritikát. Egyedül a műszerek nem tetszettek, ezeket csak kis süllyesztett korongok jelölik. A látványos, 3 darabból álló fékszárnyak nyitott pozícióban készíthetők el alapból, a csukott pozícióhoz alakítani kell.
A szárnyakat felhajtva is elkészíthetjük, a felhajtó mechanizmus kidolgozása jó, mindössze a hidraulikus kábeleket kell pótolnunk.
Véleményem szerint dobozból is rendkívül szép, látványos makettet kapunk, a tökéletességre törekvők vásárolhatnak hozzá Eduard Color Zoom maratást is, amelyből pótolhatjuk a makett minimális hiányosságait, a műszerfalat, és a hiányzó öveket a pilótaülésre.
Az Aires feljavító tartalmazza az összes kormányfelületet, komplett kabint, a motor és a kabin közötti teret, motort, a nyitott géppuskateret, főfutómű aknákat. Az eredeti Tamiya makettből csak a fődarabok (és a futóművek) maradnak meg, minden részlet lecserélhető.
Az eredeti terv egy PSP lapon, karbantartás alatt álló ütött-kopott repülő volt, a mögöttes teret pálmafákkal és felszereléssel töltöttem volna ki. Aztán megláttam Hubert Ortinger makettjét a hyperscale.com fórumán, ami egyből megváltoztatta az elképzelésem. Rögtön írtam is neki, ő válaszlevélben elküldött pár fotót, amiről dolgozott. A fotók 1944. január 25-én, a Vought gyár összeszerelő üzemében készültek, a festés előtti végső rendszerellenőrzés során. Ezután felszerelték a paneleket, majd áttolták a festő részbe, ahol lefestették a törzset. A szárnyak és vezérsíkok mozgó részei már festettek, mert azok más gyáregységben készültek és készen kerültek a helyükre.
Sokkal nagyobb kihívásnak látszott, mint az első, a saját készítésből épülő állványzat miatt is. A másik, ami tetszett benne, az a szokásos kék haditengerészeti színektől való eltérése, mivel a fotókon a törzs még kromát sárga alapozóval van lefestve.
Az építés az ilyenkor szokásos módon zajlott: először ki kellett marni a műanyag alkatrészekből a nyílásokat és az odaöntött részleteket a kabinból, a futóaknákból. Majd szárazpróba és egy kis marás, majd ismételni az egészet, míg a műgyanta alkatrészek befértek a helyükre. Alapvető probléma nem volt a beépítéssel, de a kabin oldalfalait és a szárnyakat jól el kellett vékonyítanom. Itt derült ki a feljavító hiányossága: a farokfutó aknájához nem kapunk műgyantát, az eredeti műanyag bordák között pedig sok kilökőtüske-nyomot kellett eltüntetni. Fotók alapján feljavítottam a farokfutó aknát és a futó szerkezetét is, hisz a felemelt állapot miatt jól be lehet látni az aknába, raáadásul nyitva akartam elkészíteni a kis nyitható paneleket a farokfutó körül.
A főfutók is igényeltek módosítást, szintén a felemelt állapot miatt a lengéscsillapító részébe toldani kellett. A toldást megfelelő átmérőjű forrasztóónnal oldottam meg, így festeni sem kellett. Az egyenesbe vezetőket levágtam, és az Aires maratott alkatrészeit ragasztottam fel.
A makett külső felületét fotók alapján átszegecseltem. Ez volt az első Z63-tól származó szegecselővel készült makettem, de bevált. Az építés során egyetlen probléma adódott: a szárny fix felébe a gyanta futóaknát, a mozgatható részébe pedig a nyitott géppuskatér gyanta alkatrészeit kellett beépíteni, emiatt nem maradt hely a Tamiya által adott mechanizmus tartórészének, ami a szárnyfelek belsejébe kerül és a szárnyat rögzíti felhajtott állapotban. Végül meghajlított injekciós tűvel erősítettem meg a ragasztást. A felső rögzítő rúd rézből készült (motor réztekercs), a gyári műanyag helyett.
A navigációs fényeket öntőkeretből vágtam, csiszoltam, políroztam, a hátlapjukat pedig krómfóliával borítottam, így valósághűbb hatást kelt.
A speciális állványzatot öntőkeretből, forrasztóónból, húzott szálból és injekciós tűből készítettem. Festésére két lehetőség volt: kromát sárga és világosszürke. Itt a szürkét választottam. A festését koszoltam, koptattam, olajfolyásokat imitáltam rajt, hiszen ez egy többször használatos állvány volt. A fa részek balsafából vannak, vékony sötétebb pácot kaptak, hogy használtabbnak látsszanak.
A kabin festésénél két szín volt lehetséges, az egyik a kromát zöld, a másik a kromát sárga külső alapozó, én a kromát sárga mellett döntöttem.
A festés viszonylag egyszerű volt, mivel az eltérő színű alkatrészeket, az oldalkormányt és a szárny felhajtott részét külön festettem, és csak festés után ragasztottam a helyére. Mivel ez egy vadonatúj gép, egy enyhe átmosással kiemeltem a szegecseket és a panelvonalakat. Koptatást, koszolást nem készítettem.
A felhajtott szárny miatt érdekes alapterület miatt a dioráma alapjának a kört választottam.
Az alap lemez palástból és belefújt purhabból áll, erre a beton síkpalából készült. Az eredeti fotókat fotópapírra nyomtattam és ezzel borítottam be a lemezt.
A makettet az alapra helyezve látszott, hogy a szárnyak mögött az alapon ki nem használt hely marad. Ezért az egyik oldalra egy alkatrész tárolót, a másik oldalra pedig egy asztalt (a hozzá tartozó műszaki rajz tartóval) készítettem sztirollapból, húzott szálból és balsafából. A tartón a rajz a Corsair műszaki kézikönyvéből származik.
A makettről további képek találhatók a http://albatros.extra.hu/makettek/2008/f4u oldalon.
A makett a Tamiya újabb sorozatába tartozik. Finom vésett panelvonalak és tökéletes illeszkedés jellemzi. A kabin tökéletes, az oldalfalakon finom bordázatot készítettek, a kormányrúd annyira jó, hogy még az Aires sem készített hozzá kritikát. Egyedül a műszerek nem tetszettek, ezeket csak kis süllyesztett korongok jelölik. A látványos, 3 darabból álló fékszárnyak nyitott pozícióban készíthetők el alapból, a csukott pozícióhoz alakítani kell.
A szárnyakat felhajtva is elkészíthetjük, a felhajtó mechanizmus kidolgozása jó, mindössze a hidraulikus kábeleket kell pótolnunk.
Véleményem szerint dobozból is rendkívül szép, látványos makettet kapunk, a tökéletességre törekvők vásárolhatnak hozzá Eduard Color Zoom maratást is, amelyből pótolhatjuk a makett minimális hiányosságait, a műszerfalat, és a hiányzó öveket a pilótaülésre.
Az Aires feljavító tartalmazza az összes kormányfelületet, komplett kabint, a motor és a kabin közötti teret, motort, a nyitott géppuskateret, főfutómű aknákat. Az eredeti Tamiya makettből csak a fődarabok (és a futóművek) maradnak meg, minden részlet lecserélhető.
Az eredeti terv egy PSP lapon, karbantartás alatt álló ütött-kopott repülő volt, a mögöttes teret pálmafákkal és felszereléssel töltöttem volna ki. Aztán megláttam Hubert Ortinger makettjét a hyperscale.com fórumán, ami egyből megváltoztatta az elképzelésem. Rögtön írtam is neki, ő válaszlevélben elküldött pár fotót, amiről dolgozott. A fotók 1944. január 25-én, a Vought gyár összeszerelő üzemében készültek, a festés előtti végső rendszerellenőrzés során. Ezután felszerelték a paneleket, majd áttolták a festő részbe, ahol lefestették a törzset. A szárnyak és vezérsíkok mozgó részei már festettek, mert azok más gyáregységben készültek és készen kerültek a helyükre.
Sokkal nagyobb kihívásnak látszott, mint az első, a saját készítésből épülő állványzat miatt is. A másik, ami tetszett benne, az a szokásos kék haditengerészeti színektől való eltérése, mivel a fotókon a törzs még kromát sárga alapozóval van lefestve.
Az építés az ilyenkor szokásos módon zajlott: először ki kellett marni a műanyag alkatrészekből a nyílásokat és az odaöntött részleteket a kabinból, a futóaknákból. Majd szárazpróba és egy kis marás, majd ismételni az egészet, míg a műgyanta alkatrészek befértek a helyükre. Alapvető probléma nem volt a beépítéssel, de a kabin oldalfalait és a szárnyakat jól el kellett vékonyítanom. Itt derült ki a feljavító hiányossága: a farokfutó aknájához nem kapunk műgyantát, az eredeti műanyag bordák között pedig sok kilökőtüske-nyomot kellett eltüntetni. Fotók alapján feljavítottam a farokfutó aknát és a futó szerkezetét is, hisz a felemelt állapot miatt jól be lehet látni az aknába, raáadásul nyitva akartam elkészíteni a kis nyitható paneleket a farokfutó körül.
A főfutók is igényeltek módosítást, szintén a felemelt állapot miatt a lengéscsillapító részébe toldani kellett. A toldást megfelelő átmérőjű forrasztóónnal oldottam meg, így festeni sem kellett. Az egyenesbe vezetőket levágtam, és az Aires maratott alkatrészeit ragasztottam fel.
A makett külső felületét fotók alapján átszegecseltem. Ez volt az első Z63-tól származó szegecselővel készült makettem, de bevált. Az építés során egyetlen probléma adódott: a szárny fix felébe a gyanta futóaknát, a mozgatható részébe pedig a nyitott géppuskatér gyanta alkatrészeit kellett beépíteni, emiatt nem maradt hely a Tamiya által adott mechanizmus tartórészének, ami a szárnyfelek belsejébe kerül és a szárnyat rögzíti felhajtott állapotban. Végül meghajlított injekciós tűvel erősítettem meg a ragasztást. A felső rögzítő rúd rézből készült (motor réztekercs), a gyári műanyag helyett.
A navigációs fényeket öntőkeretből vágtam, csiszoltam, políroztam, a hátlapjukat pedig krómfóliával borítottam, így valósághűbb hatást kelt.
A speciális állványzatot öntőkeretből, forrasztóónból, húzott szálból és injekciós tűből készítettem. Festésére két lehetőség volt: kromát sárga és világosszürke. Itt a szürkét választottam. A festését koszoltam, koptattam, olajfolyásokat imitáltam rajt, hiszen ez egy többször használatos állvány volt. A fa részek balsafából vannak, vékony sötétebb pácot kaptak, hogy használtabbnak látsszanak.
A kabin festésénél két szín volt lehetséges, az egyik a kromát zöld, a másik a kromát sárga külső alapozó, én a kromát sárga mellett döntöttem.
A festés viszonylag egyszerű volt, mivel az eltérő színű alkatrészeket, az oldalkormányt és a szárny felhajtott részét külön festettem, és csak festés után ragasztottam a helyére. Mivel ez egy vadonatúj gép, egy enyhe átmosással kiemeltem a szegecseket és a panelvonalakat. Koptatást, koszolást nem készítettem.
A felhajtott szárny miatt érdekes alapterület miatt a dioráma alapjának a kört választottam.
Az alap lemez palástból és belefújt purhabból áll, erre a beton síkpalából készült. Az eredeti fotókat fotópapírra nyomtattam és ezzel borítottam be a lemezt.
A makettet az alapra helyezve látszott, hogy a szárnyak mögött az alapon ki nem használt hely marad. Ezért az egyik oldalra egy alkatrész tárolót, a másik oldalra pedig egy asztalt (a hozzá tartozó műszaki rajz tartóval) készítettem sztirollapból, húzott szálból és balsafából. A tartón a rajz a Corsair műszaki kézikönyvéből származik.
A makettről további képek találhatók a http://albatros.extra.hu/makettek/2008/f4u oldalon.
|
|
A kiindulási alap
|
|
|
A kabinbelső gyanta alkatrészei
|
|
|
A félig összerakott makett
|
|
|
Az alap állványzat próbája
|
|
|
A kész állványzat
|
|
|
A kész állványzat
|
|
|
A félkész makett
|
|
|
A félkész makett
|
|
|
A félkész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
2009.01.08.