Focke-Wulf Fw-189 A-1
1:72, Italeri
No.1239
Pintér György - Múzeumi krimik
A gép történetéről itt lehet olvasni: http://makettinfo.hu/tortenelem/historia/fw-189.htm
Az ihletet akkor kaptam, amikor többen felvetették, hogy a 2007-es móvári versenyre csoportosan építsünk országunkban használt katonai repülőket.
Hurrá! Rövidesen egy lista is felkerült, arról lehetett választani. Átolvastam a listát és megláttam: "FW-189" érdekelt mi lehet, rákerestem, megtetszett, elvállaltam.
Először is információkat kellett szereznem, amiben az oldal olvasói a segítségemre voltak, ezúton is köszönöm nekik.
Miután megvolt, hogy hogyan kell kinéznie, már csak magát a makettet kellett beszerezzem. Pár héten belül ez is megtörtént.
A kezembe vettem a dobozt, kinyitottam. Az Italeri jobbféle készletei közül való, finoman vésett panelvonalak jellemzik a felületet, ami egyébként szép sima, beszívódás és sorlya mentes. Egyetlen hiányossága a készletnek, hogy a kabinbelsőt kissé elnagyolták, de a CMK feljavítókészletével ez teljesen jól orvosolható és jobb is az alkatrész bontása.
Az összeépítés:
Az összeállítást nem a kabin festésével kezdtem, hanem a törzsfelek összeállításával, majd a szárnyakkal. Illeszkedési hiba nem volt.
Ezután összeragasztottam a kabin alját a szárnyakkal és a két törzzsel, ezek közé beragasztottam a vízszintes vezérsíkot.
Bámulatos módon nem voltak illesztés hibák, elég volt csak lecsiszolni egy kicsit a szárnyak be-és kilépő éleinél, de még így is szokatlan ez a minőség az Italeritől. A CMK kabinja is hiba nélkül a helyére illett, pár nap csiszolgatás után. Szépen lefestettem a Csehek által megadott színre a kabint, mivel hitelesebb forrást nem találtam. Komolyabb probléma nélkül ment az összeillesztése a belső dolgoknak, a fémek könnyen hajlottak, a műgyanta nagyon szépre sikerült, és minden jó volt a helyére.
Ezek után hozzáláttam a kabin üvegeinek szétvágásához, ugyanis nyitott kabinnal akartam elkészíteni. Ez igen lassan ment a bonyolult formák miatt. Mikor mégiscsak sikerült ez a művelet is, jöhetett a keretek festése -ez még idegtépőbb volt- ráadásul kívül-belül kellett megcsinálni. A kész alkatrészeket a helyükre ragasztottam, a gép többi része már készen állt a festésre. Nagy hiányossága a készletnek, hogy a motorok szellőző nyílásai helyére lyukat kapunk, ezt természetesen pótoltam egy fedőlemezzel.
A festéshez alulra a Humbrol 65-öt használtam, illetve a szárnyvégekre alulra, valamint a törzsekre festett sárga gyűrűt Humbrol 154-gyel festettem. Felülre az RLM 70-nek általam megfelelőnek talált Humbrol 91, illetve ha jól emlékszem szintén Humbrol 149 került. A felségjelzéseket is inkább fújtam, mert az Italeri matricái nekem túl merevnek tűntek. Ezeket Revell, szintén enamel bázisú festékkel festettem, gondosan ügyelve a mértek és a színek lehető legpontosabb megjelenítésére.
Ezek után jöttek a futóaknák kidolgozásai, ami abból állt, hogy pár vezetéket pótoltam, más az eredeti gépben sem volt. A főfutók műanyag tengelyei eléggé lagymatagnak tűntek nekem, ezeket injekciós tűvel helyettesítettem.
Ekkorra már a többi apróság, mint például a futók, a légcsavarok már készen voltak, és a makett is kapott egy réteg fényes akril lakkot. Hobbicélokra valót használok, melyet a Medikémia gyárt, és nagyon jó tulajdonságai vannak 1/1 arányban hígítva Észter hígítóval. A pisztolyba nem ragad, szépen terül, a fényes fényes, a matt tényleg matt. Rendkívül gyorsan szárad. Hátránya, hogy irgalmatlanul büdös, és ha nem elég vékony, akkor bizony megmarja, felrepeszti az alatta lévő festékréteget.
Tehát egy réteg fényes lakk után jött egy kevés matrica, majd újabb néhány fényes lakkréteg. Ezek után már nem volt más dolgom, mint a maszkolások eltávolítása, légcsavarok, a futóművek beszerelése, a nyitott ablakok felragasztása, illetve a szálantenna húzott szálból való elkészítése, rögzítése, legvégül egy visszafogott koszolás.
Az ihletet akkor kaptam, amikor többen felvetették, hogy a 2007-es móvári versenyre csoportosan építsünk országunkban használt katonai repülőket.
Hurrá! Rövidesen egy lista is felkerült, arról lehetett választani. Átolvastam a listát és megláttam: "FW-189" érdekelt mi lehet, rákerestem, megtetszett, elvállaltam.
Először is információkat kellett szereznem, amiben az oldal olvasói a segítségemre voltak, ezúton is köszönöm nekik.
Miután megvolt, hogy hogyan kell kinéznie, már csak magát a makettet kellett beszerezzem. Pár héten belül ez is megtörtént.
A kezembe vettem a dobozt, kinyitottam. Az Italeri jobbféle készletei közül való, finoman vésett panelvonalak jellemzik a felületet, ami egyébként szép sima, beszívódás és sorlya mentes. Egyetlen hiányossága a készletnek, hogy a kabinbelsőt kissé elnagyolták, de a CMK feljavítókészletével ez teljesen jól orvosolható és jobb is az alkatrész bontása.
Az összeépítés:
Az összeállítást nem a kabin festésével kezdtem, hanem a törzsfelek összeállításával, majd a szárnyakkal. Illeszkedési hiba nem volt.
Ezután összeragasztottam a kabin alját a szárnyakkal és a két törzzsel, ezek közé beragasztottam a vízszintes vezérsíkot.
Bámulatos módon nem voltak illesztés hibák, elég volt csak lecsiszolni egy kicsit a szárnyak be-és kilépő éleinél, de még így is szokatlan ez a minőség az Italeritől. A CMK kabinja is hiba nélkül a helyére illett, pár nap csiszolgatás után. Szépen lefestettem a Csehek által megadott színre a kabint, mivel hitelesebb forrást nem találtam. Komolyabb probléma nélkül ment az összeillesztése a belső dolgoknak, a fémek könnyen hajlottak, a műgyanta nagyon szépre sikerült, és minden jó volt a helyére.
Ezek után hozzáláttam a kabin üvegeinek szétvágásához, ugyanis nyitott kabinnal akartam elkészíteni. Ez igen lassan ment a bonyolult formák miatt. Mikor mégiscsak sikerült ez a művelet is, jöhetett a keretek festése -ez még idegtépőbb volt- ráadásul kívül-belül kellett megcsinálni. A kész alkatrészeket a helyükre ragasztottam, a gép többi része már készen állt a festésre. Nagy hiányossága a készletnek, hogy a motorok szellőző nyílásai helyére lyukat kapunk, ezt természetesen pótoltam egy fedőlemezzel.
A festéshez alulra a Humbrol 65-öt használtam, illetve a szárnyvégekre alulra, valamint a törzsekre festett sárga gyűrűt Humbrol 154-gyel festettem. Felülre az RLM 70-nek általam megfelelőnek talált Humbrol 91, illetve ha jól emlékszem szintén Humbrol 149 került. A felségjelzéseket is inkább fújtam, mert az Italeri matricái nekem túl merevnek tűntek. Ezeket Revell, szintén enamel bázisú festékkel festettem, gondosan ügyelve a mértek és a színek lehető legpontosabb megjelenítésére.
Ezek után jöttek a futóaknák kidolgozásai, ami abból állt, hogy pár vezetéket pótoltam, más az eredeti gépben sem volt. A főfutók műanyag tengelyei eléggé lagymatagnak tűntek nekem, ezeket injekciós tűvel helyettesítettem.
Ekkorra már a többi apróság, mint például a futók, a légcsavarok már készen voltak, és a makett is kapott egy réteg fényes akril lakkot. Hobbicélokra valót használok, melyet a Medikémia gyárt, és nagyon jó tulajdonságai vannak 1/1 arányban hígítva Észter hígítóval. A pisztolyba nem ragad, szépen terül, a fényes fényes, a matt tényleg matt. Rendkívül gyorsan szárad. Hátránya, hogy irgalmatlanul büdös, és ha nem elég vékony, akkor bizony megmarja, felrepeszti az alatta lévő festékréteget.
Tehát egy réteg fényes lakk után jött egy kevés matrica, majd újabb néhány fényes lakkréteg. Ezek után már nem volt más dolgom, mint a maszkolások eltávolítása, légcsavarok, a futóművek beszerelése, a nyitott ablakok felragasztása, illetve a szálantenna húzott szálból való elkészítése, rögzítése, legvégül egy visszafogott koszolás.
|
|
1 (1)
|
|
|
1 (2)
|
|
|
1 (5)
|
|
|
1 (6)
|
|
|
1 (4)
|
|
|
1 (3)
|
2007.12.08.
Utolsó módosítás: 2008.01.03.
Utolsó módosítás: 2008.01.03.
A fényképeket és rengeteg hasznos tanácsot Jobbágy Szilárdtól kaptam, ezúton is külön köszönöm Neki!