Atunero del Cantábrico
1:50, Disarmodel
No.20142 (2021)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ahogy ígértem, itt a cikk a fa halászhajóról is. A makettet egy céges utazásom során vásároltam Burgosban, Spanyolországban. Tudomásom szerint az Artesania Latina is gyárt egy nagyon hasonló készletet. Magyarországon - sajnos úgy veszem észre - nem egy elterjedt dolog a fahajómakett-építés (ha tévedek elnézést), és ennek folyományaként a beszerzésük is nyűgös. Nyilván netről bármi OK, de én az ilyet szeretem személyesen megvenni, belenézni előtte, megtapizni, stb.
Az építés jelenleg is folyik, így az eddigi tapasztalatokat osztom és majd frissítem az előrehaladás függvényében.
A kezdés a csontvázzal kezdődött, majd a palánkolással folytatódott, ahogy szinte minden ilyen esetben. A lézervágott gerinc és bordák szépen illeszkedtek, könnyű volt megcsinálni. A csiszolgatás után jöhetett a palánkolás. A készlethez 1,5 mm vastag léceket adtak, amik ugyan jó tartást adnak, de hajlítgatni, főleg a tatnál nyűg volt. A forma kb. olyan, mint a Titanic tatja (lehet hajlítani, csavarni egyben). Ennek és a rutin hiányának megfelelően nem is sikerült szépen. Megint vehettem elő a jól bevált Milliput gyurmát (már a Mustang-nál klafán bevált). Viszont így ocsmány lett az egész... Hosszas nyavalygás után úgy döntöttem, hogy elmegyek a Vitorlásvilág nevű boltba és veszek 0,6 mm-es nyírléceket és szépen bepalánkolom újra az egészet, immáron gusztusosan. Látva a végeredményt azt mondom, minden buznyákot és időt megért, szerintem nagyon szép lett. Az építés a híddal és a felépítménnyel folytatódott. A gépház (alsó rész) építése bagatell, ámbátor a kajütablakok fehérfém öntvényének átmérője nagyobb, mint a furatoké, így az összeset fel kellett fúrni. Semmi extra, csak bosszantó. A nehezebb rész az a híd, vagy kormányos fülke. Az elejére való gyárilag adott fa alkatrészt lehetetlen volt (az én szintemen) formára hajlítani, mert alul-felül két különböző rádiusz van. Én ezért ezt az alkatrészt egy polisztirol lapból (vajas doboz) vágtam ki, az eredeti alkatrészt sablonnak használva. Ezzel már könnyebb volt bánni, bár a díszítő falécek így is megszivattak. A fülke tetején lévőt sikerült frankón meghajlítani és úgy is maradt, de az alsó visszarúgta magát és így el is ment a hajlítás íve. Így marad, ebbe bele kell törődnöm. Több rombolást okozna a korrekció, nem éri meg, annyival nem lesz jobb.
Az árbocok elkészítése is jó móka volt, főleg a mászóhágcsók meghajtogatása és egy rúdra való rögzítése. 40-szer... A tat árbocon lévő keret is jó buli. De a high-end az árbocokon a villámhárítók voltak. Ezeket a mellékelt rézdrótból forrasztással állítottam össze. A meghajtogatott darabokat felragasztottam egy maszkolószalag darabra és ott simán meg lehetett őket forrasztani. Persze ez már kicsit komolyabb forrasztás. Én vagy 350 fokra állítottam a központot, vastag tömör drótról lévén szó. Szerintem ezek is egész jók lettek. Szépen lefestettem őket, várják a beépítést.
A fehérfém alkatrészek sok utómunkát igényelnek. Sorjásak, töröttek, egy szóval pocsékak. Ezek a szett leggyengébb pontjai.
A mentőöveket egy kis valódi kötéllel tuningoltam, mert az öntvény az előbb leírtak szerinti "minőségű".
Ami még átalakítást igényelt, az a kémény. Az itiner szerint ez rézlemezből kellett volna, hogy készüljön, de aluból adták. Hajtogatás után emiatt szinte semmivel nem tudtam szépen összeragasztani az illesztést és ráadásul pontatlan hitvány darab lett a végeredmény. Más megoldás kellett. Feltúrtam a netet valódi hajók képeiért és találtam jópofa megoldásokat. Úgy határoztam, hogy egy csuklós szívószálból lesz egy sima kipufogócső, azt' kész. A Mustang-nál bemutatott módszerrel lesz krómszerűre festve. Mivel a szívószál elég puha, így a festék leperegne róla egy véletlen nyomás esetén, beledugtam átmérőben megfelelő fa rudat, így ez már nem lesz gond (remélhetőleg).
Folyt köv.
Az építés jelenleg is folyik, így az eddigi tapasztalatokat osztom és majd frissítem az előrehaladás függvényében.
A kezdés a csontvázzal kezdődött, majd a palánkolással folytatódott, ahogy szinte minden ilyen esetben. A lézervágott gerinc és bordák szépen illeszkedtek, könnyű volt megcsinálni. A csiszolgatás után jöhetett a palánkolás. A készlethez 1,5 mm vastag léceket adtak, amik ugyan jó tartást adnak, de hajlítgatni, főleg a tatnál nyűg volt. A forma kb. olyan, mint a Titanic tatja (lehet hajlítani, csavarni egyben). Ennek és a rutin hiányának megfelelően nem is sikerült szépen. Megint vehettem elő a jól bevált Milliput gyurmát (már a Mustang-nál klafán bevált). Viszont így ocsmány lett az egész... Hosszas nyavalygás után úgy döntöttem, hogy elmegyek a Vitorlásvilág nevű boltba és veszek 0,6 mm-es nyírléceket és szépen bepalánkolom újra az egészet, immáron gusztusosan. Látva a végeredményt azt mondom, minden buznyákot és időt megért, szerintem nagyon szép lett. Az építés a híddal és a felépítménnyel folytatódott. A gépház (alsó rész) építése bagatell, ámbátor a kajütablakok fehérfém öntvényének átmérője nagyobb, mint a furatoké, így az összeset fel kellett fúrni. Semmi extra, csak bosszantó. A nehezebb rész az a híd, vagy kormányos fülke. Az elejére való gyárilag adott fa alkatrészt lehetetlen volt (az én szintemen) formára hajlítani, mert alul-felül két különböző rádiusz van. Én ezért ezt az alkatrészt egy polisztirol lapból (vajas doboz) vágtam ki, az eredeti alkatrészt sablonnak használva. Ezzel már könnyebb volt bánni, bár a díszítő falécek így is megszivattak. A fülke tetején lévőt sikerült frankón meghajlítani és úgy is maradt, de az alsó visszarúgta magát és így el is ment a hajlítás íve. Így marad, ebbe bele kell törődnöm. Több rombolást okozna a korrekció, nem éri meg, annyival nem lesz jobb.
Az árbocok elkészítése is jó móka volt, főleg a mászóhágcsók meghajtogatása és egy rúdra való rögzítése. 40-szer... A tat árbocon lévő keret is jó buli. De a high-end az árbocokon a villámhárítók voltak. Ezeket a mellékelt rézdrótból forrasztással állítottam össze. A meghajtogatott darabokat felragasztottam egy maszkolószalag darabra és ott simán meg lehetett őket forrasztani. Persze ez már kicsit komolyabb forrasztás. Én vagy 350 fokra állítottam a központot, vastag tömör drótról lévén szó. Szerintem ezek is egész jók lettek. Szépen lefestettem őket, várják a beépítést.
A fehérfém alkatrészek sok utómunkát igényelnek. Sorjásak, töröttek, egy szóval pocsékak. Ezek a szett leggyengébb pontjai.
A mentőöveket egy kis valódi kötéllel tuningoltam, mert az öntvény az előbb leírtak szerinti "minőségű".
Ami még átalakítást igényelt, az a kémény. Az itiner szerint ez rézlemezből kellett volna, hogy készüljön, de aluból adták. Hajtogatás után emiatt szinte semmivel nem tudtam szépen összeragasztani az illesztést és ráadásul pontatlan hitvány darab lett a végeredmény. Más megoldás kellett. Feltúrtam a netet valódi hajók képeiért és találtam jópofa megoldásokat. Úgy határoztam, hogy egy csuklós szívószálból lesz egy sima kipufogócső, azt' kész. A Mustang-nál bemutatott módszerrel lesz krómszerűre festve. Mivel a szívószál elég puha, így a festék leperegne róla egy véletlen nyomás esetén, beledugtam átmérőben megfelelő fa rudat, így ez már nem lesz gond (remélhetőleg).
Folyt köv.
|
|
IMG_0090
|
|
|
IMG_0096
|
|
|
IMG_0099
|
|
|
IMG_0129
|
|
|
IMG_0476
|
|
|
IMG_0478
|
|
|
IMG_1012.JPEG
|
|
|
IMG_1268.JPEG
|
|
|
IMG_1289
|
|
|
IMG_1224.JPEG
|
2023.03.09.