Fiat G.50 Freccia
1:72, SBS Model
Pintér György - Múzeumi krimik
Ha már Szolnokon ezüstéremmel jutalmazták a Fiat G.50-es makettemet, akkor mesélek egy kicsit a hátteréről, a miértekről! Mindezt úgy próbálom meg, hogy ne csak a szakmabeliek, a makettezők értsék, hanem a kívülálló érdeklődő, "nem makettezők" is.
Az utóbbi bő egy évben ráálltam az 1/72-es méretarányú, második világháborús makettekre. Az adta az ötletet, hogy tavaly ilyenkor befejeztem - 2-3 év kihagyás után - egy Jak-1-est, ami tavaly meglepetés ezüstérmes lett ugyanezen a versenyen. Aztán tavaly júniusban vettem egy matricakészletet a PSMK versenyen, amiben nagyon látványos finn Fiat G.50-es festések voltak. Azt gondoltam, hogy "majd egyszer" építek egy finn gépet, mert ez a téma nagyon érdekel. Szóval megvolt a matrica, de makett még nem volt hozzá…
Közben azt tervezgettem, hogy az idei szolnoki és óvári versenyre összehozok egy jó 1/72-es gépet - de más típusban gondolkodtam. Alapvetően amerikai típusok jártak a fejemben: P-47, P-51, vagy P-39. Ezek után kezdtem érdeklődni és keresni valami jó festést, például távol-keleti P-47, vagy orosz P-39. Erről a tervemről írtam egy makettező csoportban a Facebookon és jött egy hozzászólás - már nem tudom kitől -, hogy Óváron nehéz kitűnni a nagy mezőnyből egy "tucat" P-47-essel, vagy P-51 Mustanggal, és ez a hozzászólás megváltoztatta a nézőpontomat…
Kell valami az átlagtól eltérő téma!
Aztán kiszúrtam a magyar SBS Model cég Fiat G.50 makettjét. Csak hát ez egy műgyanta készlet, amitől idegenkedtem, mert másképp kell vele dolgozni, mint a fröccsöntött műanyag készletekkel. Végül tavaly karácsony előtt rendeltem a gyártótól egy finn Fiat G.50-et és eldöntöttem, hogy ez lesz az…!
A műgyanta azért is más kávéház, mert nem ragaszható a hagyományos makettragasztóval, csak pillanatragasztóval! Aztán jöttek a további "aggodalmak", ugyanis továbbra is tartottam attól, hogy valahogy elrontom a gépet. A műgyanta ragasztásához ajánlanak egy pillanatragasztó oldószert (debonder) és por alapú tömítőanyagot. Gondoltam, ezeket is beszerzem előbb-utóbb. Aztán karácsony körül belevágtam az építésbe ezek nélkül a "csodaszerek" nélkül, két egyszerű pillanatragasztóval – egy folyékonnyal és egy gél állagúval.
Ahogy egyre jobban belejöttem a műgyanta kezelésébe, úgy tovább húztam-halasztottam az említett segédanyagok beszerzését. Végül ezek nélkül megoldottam az építést minimális ragasztási hibával, amin magam is meglepődtem. A nagyobb gond az volt, hogy valamiért nem sikerült jól a makett zsírtalanítása-alapozása. Emiatt a maszkolószalag többször felszedte a felfestett - szórópisztollyal fújt - színeket. Főleg az alsó szín volt érzékeny, ami a valóságban egy festett alumíniumszín, tehát nem nyers, természetes alumíniumárnyalat. Az alsó színt csak harmadszorra sikerült elfogadhatóan felfújni. Többször le kellett mosni, le kellett csiszolni… A felső színek festése zökkenőmentesen ment, maszkolás nélkül, szabadkézzel fújva!
A gép érdekessége a vegyes olasz-finn festés. A szárny egy része eredeti olasz foltozású (ezek az apróbb foltok), míg a törzs már finn színekből áll; fekete-olívazöld árnyalatokból.
Nem tudtam rájönni, hogy miért volt ilyen ez a gép, de makettező szempontból érdekes téma, ezért választottam!
Az összes színt Gunze akril festékkel fújtam, kivéve a finn zöldet, ami az AK Real Colors terméke. A festésnél arra törekedtem, hogy eltérő legyen az olasz foltozás zöldje a finn zöld árnyalattól. Előbbi egy "hidegebb" árnyalat, míg utóbbi sárgásabb olívazöld.
Nálam már megszokás, hogy a felfújt alapszíneket elkezdem öregíteni, fakítani, hogy láthatóak-érezhetőek legyenek az időjárás és az üzemeltetés hatásai. Ezt a színek ide-oda kevergetésével oldom meg és erősen higított festékkel fújkálom át az alapszínt. Ezt a folyamatot többször, több lépcsőben végzem – ízlés szerint. Valójában ezt szeretem a legjobban egy makett elkészítésénél.
A futómű építésétől is féltem, mert az fehérfémből és maratott réz alkatrészekből áll, műgyanta kerekekkel. Végül ez is viszonylag könnyen ment, minimális hibázással.
A légcsavarba a lapátokat egyenként kellett beragasztani – már nem is mondom, hogy ettől is tartottam – úgy, hogy minden irányban stimmeljen a lapátok beállítása! Végül ez is sikerült.
Egyébként a finnek kb. 33 darab ilyen gépet használtak, amihez három különféle légcsavart használtak (kúp nélküli, gömbölyű kúpos és hegyes kúp - ez a gép hegyes kúpos.), és ugyancsak háromféle antennahuzal bekötést alkalmaztak. A finnek mindössze három gépet veszítettek légiharcban és közben lelőttek kb. 100 szovjet gépet, így győzelem-veszteség arányuk 33:1, ami igazán kiemelkedő eredmény!
A csillagmotor építése-festése sem volt problémás, mivel szépek az alkatrészei.
Összegezve azt mondanám, hogy néhány problémától eltekintve nem volt vészes az építés. A festést most is élveztem és igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Szokásomhoz híven igyekeztem a festést "élővé" tenni és imitálni a gép elhasználódását, fakulását, koszolódását.
Végül mindenféle extra segédanyag nélkül, "mezei" pillanatragasztóval megoldottam az építést. A festéshez egy egyszerű, olcsó, szinte gagyinak mondható szórópisztolyt használtam, amivel minden festési munkát sikerült megoldani: alapozás, apró foltok fújása, koszolás, lakkozás.
Összesen két hónap alatt készült el a gép ilyen minőségben, de akármennyire is jó volt, nem tervezem mostanában újabb műgyanta makett építését! Vissza a műanyaghoz! A finn gépek továbbra is tetszenek és van jó pár típus, amit előbb-utóbb meg fogok építeni.
Az utóbbi bő egy évben ráálltam az 1/72-es méretarányú, második világháborús makettekre. Az adta az ötletet, hogy tavaly ilyenkor befejeztem - 2-3 év kihagyás után - egy Jak-1-est, ami tavaly meglepetés ezüstérmes lett ugyanezen a versenyen. Aztán tavaly júniusban vettem egy matricakészletet a PSMK versenyen, amiben nagyon látványos finn Fiat G.50-es festések voltak. Azt gondoltam, hogy "majd egyszer" építek egy finn gépet, mert ez a téma nagyon érdekel. Szóval megvolt a matrica, de makett még nem volt hozzá…
Közben azt tervezgettem, hogy az idei szolnoki és óvári versenyre összehozok egy jó 1/72-es gépet - de más típusban gondolkodtam. Alapvetően amerikai típusok jártak a fejemben: P-47, P-51, vagy P-39. Ezek után kezdtem érdeklődni és keresni valami jó festést, például távol-keleti P-47, vagy orosz P-39. Erről a tervemről írtam egy makettező csoportban a Facebookon és jött egy hozzászólás - már nem tudom kitől -, hogy Óváron nehéz kitűnni a nagy mezőnyből egy "tucat" P-47-essel, vagy P-51 Mustanggal, és ez a hozzászólás megváltoztatta a nézőpontomat…
Kell valami az átlagtól eltérő téma!
Aztán kiszúrtam a magyar SBS Model cég Fiat G.50 makettjét. Csak hát ez egy műgyanta készlet, amitől idegenkedtem, mert másképp kell vele dolgozni, mint a fröccsöntött műanyag készletekkel. Végül tavaly karácsony előtt rendeltem a gyártótól egy finn Fiat G.50-et és eldöntöttem, hogy ez lesz az…!
A műgyanta azért is más kávéház, mert nem ragaszható a hagyományos makettragasztóval, csak pillanatragasztóval! Aztán jöttek a további "aggodalmak", ugyanis továbbra is tartottam attól, hogy valahogy elrontom a gépet. A műgyanta ragasztásához ajánlanak egy pillanatragasztó oldószert (debonder) és por alapú tömítőanyagot. Gondoltam, ezeket is beszerzem előbb-utóbb. Aztán karácsony körül belevágtam az építésbe ezek nélkül a "csodaszerek" nélkül, két egyszerű pillanatragasztóval – egy folyékonnyal és egy gél állagúval.
Ahogy egyre jobban belejöttem a műgyanta kezelésébe, úgy tovább húztam-halasztottam az említett segédanyagok beszerzését. Végül ezek nélkül megoldottam az építést minimális ragasztási hibával, amin magam is meglepődtem. A nagyobb gond az volt, hogy valamiért nem sikerült jól a makett zsírtalanítása-alapozása. Emiatt a maszkolószalag többször felszedte a felfestett - szórópisztollyal fújt - színeket. Főleg az alsó szín volt érzékeny, ami a valóságban egy festett alumíniumszín, tehát nem nyers, természetes alumíniumárnyalat. Az alsó színt csak harmadszorra sikerült elfogadhatóan felfújni. Többször le kellett mosni, le kellett csiszolni… A felső színek festése zökkenőmentesen ment, maszkolás nélkül, szabadkézzel fújva!
A gép érdekessége a vegyes olasz-finn festés. A szárny egy része eredeti olasz foltozású (ezek az apróbb foltok), míg a törzs már finn színekből áll; fekete-olívazöld árnyalatokból.
Nem tudtam rájönni, hogy miért volt ilyen ez a gép, de makettező szempontból érdekes téma, ezért választottam!
Az összes színt Gunze akril festékkel fújtam, kivéve a finn zöldet, ami az AK Real Colors terméke. A festésnél arra törekedtem, hogy eltérő legyen az olasz foltozás zöldje a finn zöld árnyalattól. Előbbi egy "hidegebb" árnyalat, míg utóbbi sárgásabb olívazöld.
Nálam már megszokás, hogy a felfújt alapszíneket elkezdem öregíteni, fakítani, hogy láthatóak-érezhetőek legyenek az időjárás és az üzemeltetés hatásai. Ezt a színek ide-oda kevergetésével oldom meg és erősen higított festékkel fújkálom át az alapszínt. Ezt a folyamatot többször, több lépcsőben végzem – ízlés szerint. Valójában ezt szeretem a legjobban egy makett elkészítésénél.
A futómű építésétől is féltem, mert az fehérfémből és maratott réz alkatrészekből áll, műgyanta kerekekkel. Végül ez is viszonylag könnyen ment, minimális hibázással.
A légcsavarba a lapátokat egyenként kellett beragasztani – már nem is mondom, hogy ettől is tartottam – úgy, hogy minden irányban stimmeljen a lapátok beállítása! Végül ez is sikerült.
Egyébként a finnek kb. 33 darab ilyen gépet használtak, amihez három különféle légcsavart használtak (kúp nélküli, gömbölyű kúpos és hegyes kúp - ez a gép hegyes kúpos.), és ugyancsak háromféle antennahuzal bekötést alkalmaztak. A finnek mindössze három gépet veszítettek légiharcban és közben lelőttek kb. 100 szovjet gépet, így győzelem-veszteség arányuk 33:1, ami igazán kiemelkedő eredmény!
A csillagmotor építése-festése sem volt problémás, mivel szépek az alkatrészei.
Összegezve azt mondanám, hogy néhány problémától eltekintve nem volt vészes az építés. A festést most is élveztem és igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Szokásomhoz híven igyekeztem a festést "élővé" tenni és imitálni a gép elhasználódását, fakulását, koszolódását.
Végül mindenféle extra segédanyag nélkül, "mezei" pillanatragasztóval megoldottam az építést. A festéshez egy egyszerű, olcsó, szinte gagyinak mondható szórópisztolyt használtam, amivel minden festési munkát sikerült megoldani: alapozás, apró foltok fújása, koszolás, lakkozás.
Összesen két hónap alatt készült el a gép ilyen minőségben, de akármennyire is jó volt, nem tervezem mostanában újabb műgyanta makett építését! Vissza a műanyaghoz! A finn gépek továbbra is tetszenek és van jó pár típus, amit előbb-utóbb meg fogok építeni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A makett a szolnoki versenyen ezüstérmet nyert
|
2025.03.25.