1:72
Pintér György - Múzeumi krimik
Elég régóta tervezem, hogy megírom ezt a cikket, most végre elszántam magam.
Magát a típust,azt gondolom, nem kell bemutatnom. A makett eredetije a „fekete 6” Messerschmitt Bf-109 G2 tipusú gép, 1942-ben készült, Észak-Afrikában harcolt a 8./JG 77 állományában, pilótája Heinz Ludeman volt. A gépet ausztrál katonák zsákmányolták a visszavonuló német csapatoktól Líbiában. A Királyi Légierő gyakorlórepülésekre használta a háború végéig, majd elraktározta. Közel 30 évvel később akadtak rá a repülés szerelmesei,és tették újra repülőképessé 19 évi munkával. 1991-ben mutatták be a közönségnek,és rögtön nagy sikert aratott. Sajnos 1997-ben a duxfordi légiparádén leszállás alkalmával átesett és fejreállt. Állítólag a motor meghibásodása okozta a balesetet. A pilóta, sir John Allison nem hagyta, hogy a mentőalakulatok kivágják a sérült gépből, ezzel mégjobban tönkretéve azt, hanem megvárta, amíg talpraállítják a gépet és úgy szabadítják ki. Biztos nem élete legkellemesebb pár órája volt. Azóta a gépet helyreállították,de soha többé nem fog repülni. Jelenleg a hendoni repülőmúzeumban pihen. Az utolsó eredeti német motorral repülő messzer volt.
A gépet több, mint 10 éve építettem, pontosan nem tudom mikor. Régi álmom volt, hogy egy maximálisan részletezett Messzert készítsek. Sokáig gyűjtögettem a háttéranyagot cikkek, fénymásolatok, háromnézeti rajzok, robbantott ábrák, könyvek formájában. Akkor még nem volt elérhető a rengeteg infó a neten. Az alap az Italeri makett, mivel eleve külön alkatrész a motorburkolat, ami arra csábított, hogy nyitva legyen. Aztán történt egyszer, hogy bátyám meglepett egy Mark műgyanta Daimler-Benz 605-ös motorral. Innentől kezdve nem volt megállás! Az alap Messzer előnyei a fent említett dologban ki is merültek. Talán még annyi, hogy nagatív a panelezés és nagyjából méret- és alakhű.
Először is sok vagdosás, csiszolás következett, amíg a megfelelő vékonyságúak lettek a nyitott panelek. A kabinból csak a padló eredeti, a többi mind házilag készült, bár nem sok látszik belőle a méret miatt. Új futóműakna, futószárak készültek, a kerekeket fúróba fogva esztergáltam kisebbre. A törzsön rajtahagytam a kipufogósort, hogy tudjam pozicionálni a motort és a gép orrát. A kipufogók belsejéből elég sokat le kellett faragni, hogy beférjen a motor. A Mark öntvényhez tartozott a turbó és a motortartó bakok. A többi teljesen házilag készült műanyagdarabok, drótok, húzott szálak és egyéb dolgok felhasználásával. Tahát a gépágyúk, az olajhűtő, a motor alján az a rakás cső, a tűzfal, az olajtartály mind-mind saját gyártmány. Nem biztos, hogy még egyszer nekiállnék.
A festés még ecsttel készült, alul Humbrol 127, felül Humbrol 63. Kicsit jobban felhígítottam,és egy vastag ecsettel gyors mozdulatokkal átkentem a felületet. Szerencsére nem túl bonyolult a mintázata. Száradás után nagyon finom (talán 2000 vagy 2500-as) vízpapírral políroztam a gépet vigyázva, nehogy az élekről lecsiszoljam a festéket. Ezután a matricák felhelyezése gyerekjáték volt. Szerencsére az Italeri jóminőségű matricát mellékel. A 6-os szám maradék matricákból lett összeválogatva, sajnos fehér keret nélkül, de hát akkor ez is maximálisan megfelelt.
A kész gép szinte könyörgött, hogy diorámába kerüljön. Suliragasztó és homok keveréke az alap, ami meg is látszik. Elég nehéz szétteríteni, mielőtt megköt, ezért néhol kicsit fura a felület. Száradás után festettem és szárazecseteltem a „sivatagot”, néhány kiszáradt fűcsomó meg kavicsok is kerültek rá. A figurák az Airfix Luftwaffe Personnel készletből valók. Az asztal, szerszámok, állvány, hordó, olajoskanna szintén saját készítmény.
A dioráma témája, hogy a gépen épp befejezték a szerelési munkálatokat. Az egyik újonc szerelő pakolja el a cuccokat, miközben a főszerelő Hans a pilótával tárgyal az Afrika-kupában a következő meccs végeredményének esélyeiről.
Visszanézve még mindig csodálkozok magamon, hogy neki mertem állni egy ekkora kihívásnak, de hát akkor fanatikus Messzeres voltam. Ez talán a tizenegyedik 109-es volt, amit építettem. Azóta áttértem az izomautókra, amíg megtanulom használni a festékszórót, aztán leragadtam a témánál. De van még néhány Messerschmitt dobozban, lehet hogy eljön még az idejük.
Magát a típust,azt gondolom, nem kell bemutatnom. A makett eredetije a „fekete 6” Messerschmitt Bf-109 G2 tipusú gép, 1942-ben készült, Észak-Afrikában harcolt a 8./JG 77 állományában, pilótája Heinz Ludeman volt. A gépet ausztrál katonák zsákmányolták a visszavonuló német csapatoktól Líbiában. A Királyi Légierő gyakorlórepülésekre használta a háború végéig, majd elraktározta. Közel 30 évvel később akadtak rá a repülés szerelmesei,és tették újra repülőképessé 19 évi munkával. 1991-ben mutatták be a közönségnek,és rögtön nagy sikert aratott. Sajnos 1997-ben a duxfordi légiparádén leszállás alkalmával átesett és fejreállt. Állítólag a motor meghibásodása okozta a balesetet. A pilóta, sir John Allison nem hagyta, hogy a mentőalakulatok kivágják a sérült gépből, ezzel mégjobban tönkretéve azt, hanem megvárta, amíg talpraállítják a gépet és úgy szabadítják ki. Biztos nem élete legkellemesebb pár órája volt. Azóta a gépet helyreállították,de soha többé nem fog repülni. Jelenleg a hendoni repülőmúzeumban pihen. Az utolsó eredeti német motorral repülő messzer volt.
A gépet több, mint 10 éve építettem, pontosan nem tudom mikor. Régi álmom volt, hogy egy maximálisan részletezett Messzert készítsek. Sokáig gyűjtögettem a háttéranyagot cikkek, fénymásolatok, háromnézeti rajzok, robbantott ábrák, könyvek formájában. Akkor még nem volt elérhető a rengeteg infó a neten. Az alap az Italeri makett, mivel eleve külön alkatrész a motorburkolat, ami arra csábított, hogy nyitva legyen. Aztán történt egyszer, hogy bátyám meglepett egy Mark műgyanta Daimler-Benz 605-ös motorral. Innentől kezdve nem volt megállás! Az alap Messzer előnyei a fent említett dologban ki is merültek. Talán még annyi, hogy nagatív a panelezés és nagyjából méret- és alakhű.
Először is sok vagdosás, csiszolás következett, amíg a megfelelő vékonyságúak lettek a nyitott panelek. A kabinból csak a padló eredeti, a többi mind házilag készült, bár nem sok látszik belőle a méret miatt. Új futóműakna, futószárak készültek, a kerekeket fúróba fogva esztergáltam kisebbre. A törzsön rajtahagytam a kipufogósort, hogy tudjam pozicionálni a motort és a gép orrát. A kipufogók belsejéből elég sokat le kellett faragni, hogy beférjen a motor. A Mark öntvényhez tartozott a turbó és a motortartó bakok. A többi teljesen házilag készült műanyagdarabok, drótok, húzott szálak és egyéb dolgok felhasználásával. Tahát a gépágyúk, az olajhűtő, a motor alján az a rakás cső, a tűzfal, az olajtartály mind-mind saját gyártmány. Nem biztos, hogy még egyszer nekiállnék.
A festés még ecsttel készült, alul Humbrol 127, felül Humbrol 63. Kicsit jobban felhígítottam,és egy vastag ecsettel gyors mozdulatokkal átkentem a felületet. Szerencsére nem túl bonyolult a mintázata. Száradás után nagyon finom (talán 2000 vagy 2500-as) vízpapírral políroztam a gépet vigyázva, nehogy az élekről lecsiszoljam a festéket. Ezután a matricák felhelyezése gyerekjáték volt. Szerencsére az Italeri jóminőségű matricát mellékel. A 6-os szám maradék matricákból lett összeválogatva, sajnos fehér keret nélkül, de hát akkor ez is maximálisan megfelelt.
A kész gép szinte könyörgött, hogy diorámába kerüljön. Suliragasztó és homok keveréke az alap, ami meg is látszik. Elég nehéz szétteríteni, mielőtt megköt, ezért néhol kicsit fura a felület. Száradás után festettem és szárazecseteltem a „sivatagot”, néhány kiszáradt fűcsomó meg kavicsok is kerültek rá. A figurák az Airfix Luftwaffe Personnel készletből valók. Az asztal, szerszámok, állvány, hordó, olajoskanna szintén saját készítmény.
A dioráma témája, hogy a gépen épp befejezték a szerelési munkálatokat. Az egyik újonc szerelő pakolja el a cuccokat, miközben a főszerelő Hans a pilótával tárgyal az Afrika-kupában a következő meccs végeredményének esélyeiről.
Visszanézve még mindig csodálkozok magamon, hogy neki mertem állni egy ekkora kihívásnak, de hát akkor fanatikus Messzeres voltam. Ez talán a tizenegyedik 109-es volt, amit építettem. Azóta áttértem az izomautókra, amíg megtanulom használni a festékszórót, aztán leragadtam a témánál. De van még néhány Messerschmitt dobozban, lehet hogy eljön még az idejük.
|
|
black 6 088
|
|
|
black 6 085
|
|
|
black 6 118
|
|
|
black 6 119
|
|
|
black 6 121
|
|
|
black 6 122
|
|
|
black 6 123
|
|
|
black 6 124
|
|
|
black6 15
|
|
|
black6 16
|
|
|
balck6 17
|
2012.06.07.
Utolsó módosítás: 2017.04.03.
Utolsó módosítás: 2017.04.03.