A repülőgép történetéről annyit írnék csak - lévén ez egy dobozbontás -, hogy a Horten fivérek már jóval a második világháború előtt terveztek és építettek "csupaszárny" vitorlázógépet. A B-2 projekt a B-52 flotta leváltására jött létre és főként a B-1 Lancer/Excalibur (a nem kívánt törlendő) szuperszonikus stratégiai bombázókon kikísérletezett lopakodó technológiák és anyagok felhasználásával készült. Az első repülésre 1989. július 17-én került sor Dreamland-ben, ismertebb nevén az Edwards AFB közelében. A 4 darab General Electric hajtómű teljes terheléssel 15 000 méteren 764 km/h-ra tudja felgyorsítani ezt a hatalmas denevért. Egy feltöltéssel 10 000 km körül van a hatótávolsága, légi utántöltéssel ennek akár a duplája is lehet.
A maketthez szemtelenül olcsón jutottam hozzá a rebekán és első ránézésre nem fog túl nagy fejtörést okozni a 39 darabból álló készlet. A panelvonalak jobbára pozitívak, mert ez egy '93-as Monogram makett Revell dobozban, de valljuk be láttunk mostanában ennél cifrább dolgokat is a kék dobozok belsejébe pillantva.
Azt írtam, hogy a panelvonalak pozitívak, a méretarány miatt túl sok nincs is belőlük, ahol viszont nem pozitívak, ott annyira negatívak, hogy szinte már tömíteni kell. Ez nagyon zavaró főleg a gép hátán lévő "ajtók"-nál, de a kormányfelületek határvonalai is elég "konkrétak".
Gyermekkorom Matchbox makettjei jutotak eszembe róla első pillantásra... Ha a törzs pozitív, akkor a szárny biztos gravírozott volt, de nagyon!
A kabin kicsit elnagyolt, néhányunknak a saját nappaliját juttathatja eszünkbe, de ez nem nagyon fog látszani a kész maketten, és valószínűleg valahogy így is nézhet ki egy 21. századi hosszútávú bombázó pilótafülkéje. A futóművek - a méretarányhoz képest - eléggé részletesek, a négy hatalmas bombakamra egyikét akár nyitott állapotban is elkészíthetjük.
Csak a hatalmas futóakna-, és bombatárajtókon látszanak kilökőtüskenyomok, de könnyen hozzáférhető/javítható helyen, és valószínűleg az illeszkedéssel sem lesznek gondok.
1:144-es méretarányban, azt hiszem egészen fogyasztható darab, 36 centi a fesztáv, szerintem jól illeszkedik akár az utasgépes kollégák polcára is. 1:72-ben kiadta az Italeri, az sokkal látványosabb darab, de a minősége körülbelül ugyanilyen.
Akit érdekel a téma, ajánlhatom Dale Brown: Az ég urai című könyvét, aminek az eredeti címe Sky Masters. (Ugyanaz a manusz fordíthatta, mint a "Nyolcadik utas a halál"-t.)
