Csepel D-442 FUG
1:35, Saját + Botond Models
Pintér György - Múzeumi krimik
Tavaly az egyik verseny börzéjén örömmel fedeztem fel a magyar ipar eme remekének kicsinyített mását. Bár korábban ugyanettől a gyártótól megépítettem már a PSZH-t is, így nem voltak illúzióim, de azért reménykedtem benne, hogy valami fejlődés bekövetkezett az előző termék kiadása óta.
Ha kisszériás gyanta terméket vásárol az ember, akkor azt valószínűleg a típus miatt teszi, és valahol arra számít, hogy ha munkás darab is a halom műgyanta, de azért egy többé-kevésbé pontos, és részletgazdag makettel gyarapodik a polca. A várakozást támogatná a "full interior" szövegrészlet a doboztetőn, és a belekukkantáskor jó minőségűnek tetsző öntvények is. Mindez azonban csak a látszat!
Figyelem: a következő sorokban már a köznyugalom megzavarására alkalmas kifejezések és jelzők is előfordulhatnak, így mindenki csak saját felelősségére olvassa tovább! ;)
Az építéshez kapóra jött a Totalcaron tesztelt, jelenleg is üzemképes példány számos fotója, valamint Pánczél Mátyás atyánk által prezentált részletfotók a Bolyain kiállított példányról. Ha ezek nem lettek volna, akkor biztosan gyorsan összeszórtam volna a szerkezetet, de így sajnos kicsit tovább tart majd a dolog.
Mivel a küzdőtér tetején két nagyméretű ajtó takar egy egybenyitott búvónyílást, amin keresztül szinte az egész belső tér látható, így ennek kiépítése lett az elsődleges feladat. Bár a doboztető teljes belső teret ígér, ez a valóságban kimerült néháy ülésben, a padlólemezben és a kardánbox-osztómű egységben. Ráadásul itt szembesültem először azzal, hogy a mesterdarab készítője csak messziről láthatott ilyen járművet. :(
Külön-külön épült a küzdőtér alja és a felső rész belső tere. A szárazpróbák alatt már előre féltem, hogy a két darab hogyan rögzül majd egymáshoz, ugyanis az öntés nem kicsit sikerült deformáltra. A teknő felső részének elméretezése már ekkor gyanús volt, de sajnos ezen gyorsan átsiklottam, és betudtam annak, hogy deformált, és helyrehúzva majd jó lesz. Nem így lett, de erről majd később...
A küzdőtér felépítéséhez kb. 150 saját alkatrészt használtam, rézdrótból, műanyag lemezből, esztergált anyagokból. Itt tapasztaltam meg először, hogy bizonyos helyeken olyan vékony az öntvény, hogy szinte csak hártyaszerű, és egy rossz mozdulatnál átszakad. Az első sárvédők doblemezeit így belülről "pillanatragasztós sárral" vastagítottam meg. Elkészítettem az első rugóstagok bekötési pontjait, amelyek mind a küzdőtérben, mind a sárvédőben jól látszanak. Megemeltem a padlólemezt, átlyukasztottam ott, ahol a valóságban a víznek ki kellene folynia. Bekábeleztem a nyomásszabályzót, a rádiót és a különböző egyéb elektromos vagy pneumatikus alkatrészeket. Minden fotó alapján készült, és ekkor vált biztossá, hogy a H12-90-es lesz a makett eredetije. A küzdőtér megkapta a felül fehér, alul zöld alapszínt, majd részleteztem és készre koptattam a belsőt. Ugyanekkor kivágtam a hűtő rácsozatát, és Aber rácsot szabtam bele ólomfólia kerettel. Az eredeti öntvény itt is kritikán aluli volt, viszont itt megtaláltam a máshonnan hiányzó gyantát: majdnem két centiméternyi anyagvastagságot kellett a hűtőből kimarni. :( Bár a makett eredetijén itt nincs fedél a fotókon, és csak a csupasz motor látszik, de erre a műveletre (mármint a motor elkészítésére) nem vállalkoztam.
A teknő két felének összeragasztása rengeteg pillanatragasztót, és több lépcsős összekötözéses/erőhatásos műveletet igényelt. Ahogy megfogta a ragasztó, és összeállt a páncélteknő, elment a kedvem egy időre az egésztől, és hagytam pihenni a gépet néhány hónapig.
Néhány napja erőt vettem magamon, és nekiálltam. Összecsiszoltam a már rendesen megkötött tömítőanyagos éleket, és sajnos ismét tapasztalhattam az anyaghiányos öntést: négy-öt helyen rendszeresen átlyukadt a páncéllemez. Aztán jött az a lépés, amikor majdnem bedobtam az egészet a kukába. Amit eddig is sejtettem (ti. hogy nem látott a készítő eredeti FUG-ot), most bebizonyosodott... Az még hagyján, hogy az apró részletek hiányoznak, vagy nem ott vannak, ahol kéne lenniük (természetesen nem apró pontatlanságokról beszélek), de a páncéllemezek szöge és emiatt a makett magassága meg sem közelíti az eredetit. Sajnos ez javíthatatlan hiba, de olyan mértékű, hogy a nőnemű egyedek is kiszúrják, ha kezükbe adjuk a fotókat és a makettet, azon kérdés kíséretében, hogy hol a hiba. :( Na de mindegy, erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy befejezem, mert azért lehet még finomítani, és ha nem adunk hozzá fotót - sőt esetleg "tudatlan" külföldi zsűrinek mutatjuk meg - akkor nem olyan vészes dolog ez. :)
Közben jött egy jó kis áramszünet és eltűnt egy nagy darab szöveg... :(
Szóval újra:
A motortér 7-7 darab szellőzője sajnos teljesen rossz volt, mind méretre, mind formára. Ezeket levágtam és síkba csiszoltam. Sajnos jó megoldás nincs a pótlásukra, ugyanis az eredeti zárt helyzetben síkba visszacsúszik a fészkébe. Ezt egyforma méretben bemarni nekem lehetetlen feladatnak látszott. Átlyukasztani az anyagot, és nyitott helyzetben megcsinálni a zsalukat szintén reménytelen: itt 5 mm a gyanta vastagsága. Tehát maradt egy kókány megoldás: hellyel-közzel egyforma műanyaglemez-zsaluk úgy felragasztva, mintha kissé nyitva lennének.
Ezt követően újra elkészítettem az összes hegesztési varratot, azokat is, amiket a gyártó imitált valami redőzött negatív vájatszerűséggel. (Szerintem ugyanis a varratok kiállnak a felületből...) Újragyártottam a drótkötél átvezetőit, mert volt valami hasonló öntvény a felületen, de nem volt meggyőző, és a hátsó még rossz helyen is leledzett. Ekkor egy gyors döntéssel szinte az összes kiemelkedő "részletet" levágtam, mert vagy méretben vagy elhelyezkedésben voltak rosszak. Így eltüntek a prizmák (oké, ez csak a makett eredetijén nincs), a vezető szellőzője (ami teljesen más helyen van), a két dudor az alsó homlokpáncélról (ami tulajdonképpen a hason lenne és lengőkarbekötéseket takarna), valamint a stb.
Dícséretet érdemelnek viszont a vonószemek, amelyek méretben és formában is jók. :) Üröm az örömben, hogy miattuk ismét látnom kellett hátulról az elméretezett farpáncélt. Ugyancsak ide kerültek fel a vízsugárhajtómű zárófedelei. (Amelyeken egy-egy hatalmas lyuk tátongott a zárványos öntés miatt. Megjegyzem, a gyártó állítólag újraöntötte nekem még valamikor tavaly tavasszal ezeket, de furcsa mód máig nem értek ide.)
Kiigazítottam a sárvédők hibás ívét, ami nem nagy mutatvány, de bosszantó hiba egy majdnem deáknyi forintba kerülő gyanta kitnél. Pótoltam a fellépők kiépíteni elfelejtett belső domború fedőlemezét, valamit a síkban rögzített fellépőfelületet. Szerencsésen konstatáltam az eredeti gép fotóin, hogy sem a hullámtörő-lemezt, sem a segédkerekeket nem szerelték fel rá. A maketthez adott előbbi alkatrész méret- és formahibás, az utóbbi meg eszméletlenül sorjás, így legalább ennyivel előrébb vagyok.
Némi erőgyűjtés után folytattam a projektet. Viszont borzasztóan nem szeretek úgy makettezni, hogy olyan bántó mérethibákat látok, amelyek állandóan elveszik az ember kedvét. :( De sebaj, így legalább nem kell csodálkozni a kisebb hibákon, viszont nem is lehet a tökéletességre törekedni.
Az első gondolatom az volt, hogy nyitott első szélvédőt takaró páncéllemezekkel építem meg a gépet. Aztán a tökéletlenség oltárás ezt is feláldoztam: valahogy nem tetszettek az irattartóból vágott üveget, így jött a zárt megoldás.
Gondoltam, hogy pihenésképpen a nem túl bonyolult futóművel folytatom. Gyorsan megnéztem pár fotót, amit nem kellett volna: egy első lengőkarok valami érdekes műszaki megoldást mintáztak, ami a képzelethez közelebb állt, mint a valósághoz. Megmaradt hát az alsó lengőkar bekötési pontja, ami kapott egy kis toldást; műanyag lemezből készült egy felső lengőkar; nagyjából lett kerékagy és féltengely, kormányösszekötő és fékvezeték is. Így legalább kitérítve ragaszthattam fel az első felniket is.
Apropó, felnik: A kerékagyak az eredetin látványosan kiemelkednek, ami a maketten nem sikerült jól. Így levágtam a szerelőnyílásokkal együtt az agyat is, majd beletoldottam minden agyba 1-1 db 1.5 mm-es műanyag gyűrűt. Erre ment vissza az eredeti gyanta, nemileg átalakítva: ugyanis az első és a hátsó nem ugyanolyan. Arról már ne is szóljunk, hogy az eredeti kereken öntött Csepel-csillag, és sorazatszám is van, ezeken nincs. Ezt viszont nem volt már kedvem pótolni.
A hátsó laprugók méret- és öntési hibáit ugorjuk át. :)
Arra gondoltam, hogy a kettényíló nagy búvónyílás csak egy sorjázás után mehet a helyére. Na természetesen nem így lett: az öntvény ugyanis az egyik oldalon hasas, a másik meg anyaghiányos (behúzott hasas...) Jött tehát a jó kis műanyag lemez, és az újragyártás. Oké: a belső zárszerkezetet megmentettem az eredetiről. ;)
Lassan festésre kész állapotba került a gépezet. Ehhez pótolni kellett jó néhány apróságot: a teljesség igénye nélkül felkerültek az első-hátsó lámpák (az elsőnél csaltam mivel a fénycsökkentős fényszórókat raktam fel, és ezzel szemben az eredetin csak a sima üveges változat van), a tükrök, a vezető feletti rugós szellőző, a géppuska-rögzítő talpak, a drótkötél vezetői, a csáklya. Aber rézszövetből újragyártottam a kipufogó védőrácsát, mert a maketthez adott eredeto csupán egy redőzött egybeöntött gyantadarab volt. Elkészítettem az eredeti gépen megtalálható borostyánsárga villogó talpát is. (végre lesz mire felhasználnom az évek óta nálam porosodó Panzershop villogókat. :) )
A makett alapszíneként a Gunze 406-ost használtam, majd ezt alaposan kifakított 48-assal paneleztem. Az alja és a kerékjáratok Dark Earth árnyalattal kaptak egy ködölt réteget. Az időközben nagyjából kialakított enyhe lejtős alapra rápróbáltam a gépet, majd némileg alakítottam a futóművön, hogy minden kerék a talajhoz érjen. A gumikat nem a Botond gyantáiból tettem fel, mert azok belső átmérője túl kicsi, és nem mennek fel marás nélkül a kerékpántokra. Ezen kívül az összes felirat, méretjelzés és oldalfal-redő hiányzik róluk. Helyettük a Trumpeter Zil-157-es készletének vinyl kerekeit tetek fel, azonban előzetesen fehér olajfestékkel színeztem a gumik oldalfalát (valószínűleg egy díszszemle maradványa...)
Ezt követően matt feketével befolyattam, majd művészolajjal filtereztem a felületeket. És közben megérkeztek a matricák is. :)A matricák nagyon jól sikerültek, vékony a hordozóanyaguk és légbuborékmentesen felhelyezhetők voltak. Ezek lakkozása után művészolajjal kopásokat, roszdákat festettem, majd természetesen a régi jó bevált szárazecsetelést is bevetettem. Külön festettem/rozsdásítottam/pigmenteztem a kipufogót, majd a helyére ragasztása után a védőborítását itt-ott (ésszel) megnyomorgattam. Kicsit tartottam attól, hogy a makett teljes felületű lakkozása mit fog eredményezni a finom átmenetű öregítéseken, de végül több kolléga egyöntetű tanácsára megkapta az Agama lakkot. Természetesen itt sem krétamattra lakkoztam: szerintem a fémes hatást jobban adja az enyhe fény, még ha csalunk is így egy kicsit. Így nálam a matt lakkba mindig megy kb. 1/5-nyi félfényes is.
A lakkozást követően felkerültek a lámpák is (ledből levágott anyagukban színezett darabok), valamint a (részben) Modelpoint antenna.
A kerekeket és a makett alsó felületeit háromféle MiG-pigmenttel kezeltem, de a felsőbb felületeket kihagytam: inkább csak a régebbi rászáradt port/sárt, illetve a füves talajról minimálisan felkevert port akartam megjeleníteni.
A makett alapja vasútmodellezős fűszőnyeg, NOCH szórható fűszálak, szórópisztoly, és pigmentpor elegye. Aztán még felkerült néhány Aber gyártmányú réti virág is, hogy egy kicsit színesítse az alapot.
Ha kisszériás gyanta terméket vásárol az ember, akkor azt valószínűleg a típus miatt teszi, és valahol arra számít, hogy ha munkás darab is a halom műgyanta, de azért egy többé-kevésbé pontos, és részletgazdag makettel gyarapodik a polca. A várakozást támogatná a "full interior" szövegrészlet a doboztetőn, és a belekukkantáskor jó minőségűnek tetsző öntvények is. Mindez azonban csak a látszat!
Figyelem: a következő sorokban már a köznyugalom megzavarására alkalmas kifejezések és jelzők is előfordulhatnak, így mindenki csak saját felelősségére olvassa tovább! ;)
Az építéshez kapóra jött a Totalcaron tesztelt, jelenleg is üzemképes példány számos fotója, valamint Pánczél Mátyás atyánk által prezentált részletfotók a Bolyain kiállított példányról. Ha ezek nem lettek volna, akkor biztosan gyorsan összeszórtam volna a szerkezetet, de így sajnos kicsit tovább tart majd a dolog.
Mivel a küzdőtér tetején két nagyméretű ajtó takar egy egybenyitott búvónyílást, amin keresztül szinte az egész belső tér látható, így ennek kiépítése lett az elsődleges feladat. Bár a doboztető teljes belső teret ígér, ez a valóságban kimerült néháy ülésben, a padlólemezben és a kardánbox-osztómű egységben. Ráadásul itt szembesültem először azzal, hogy a mesterdarab készítője csak messziről láthatott ilyen járművet. :(
Külön-külön épült a küzdőtér alja és a felső rész belső tere. A szárazpróbák alatt már előre féltem, hogy a két darab hogyan rögzül majd egymáshoz, ugyanis az öntés nem kicsit sikerült deformáltra. A teknő felső részének elméretezése már ekkor gyanús volt, de sajnos ezen gyorsan átsiklottam, és betudtam annak, hogy deformált, és helyrehúzva majd jó lesz. Nem így lett, de erről majd később...
A küzdőtér felépítéséhez kb. 150 saját alkatrészt használtam, rézdrótból, műanyag lemezből, esztergált anyagokból. Itt tapasztaltam meg először, hogy bizonyos helyeken olyan vékony az öntvény, hogy szinte csak hártyaszerű, és egy rossz mozdulatnál átszakad. Az első sárvédők doblemezeit így belülről "pillanatragasztós sárral" vastagítottam meg. Elkészítettem az első rugóstagok bekötési pontjait, amelyek mind a küzdőtérben, mind a sárvédőben jól látszanak. Megemeltem a padlólemezt, átlyukasztottam ott, ahol a valóságban a víznek ki kellene folynia. Bekábeleztem a nyomásszabályzót, a rádiót és a különböző egyéb elektromos vagy pneumatikus alkatrészeket. Minden fotó alapján készült, és ekkor vált biztossá, hogy a H12-90-es lesz a makett eredetije. A küzdőtér megkapta a felül fehér, alul zöld alapszínt, majd részleteztem és készre koptattam a belsőt. Ugyanekkor kivágtam a hűtő rácsozatát, és Aber rácsot szabtam bele ólomfólia kerettel. Az eredeti öntvény itt is kritikán aluli volt, viszont itt megtaláltam a máshonnan hiányzó gyantát: majdnem két centiméternyi anyagvastagságot kellett a hűtőből kimarni. :( Bár a makett eredetijén itt nincs fedél a fotókon, és csak a csupasz motor látszik, de erre a műveletre (mármint a motor elkészítésére) nem vállalkoztam.
A teknő két felének összeragasztása rengeteg pillanatragasztót, és több lépcsős összekötözéses/erőhatásos műveletet igényelt. Ahogy megfogta a ragasztó, és összeállt a páncélteknő, elment a kedvem egy időre az egésztől, és hagytam pihenni a gépet néhány hónapig.
Néhány napja erőt vettem magamon, és nekiálltam. Összecsiszoltam a már rendesen megkötött tömítőanyagos éleket, és sajnos ismét tapasztalhattam az anyaghiányos öntést: négy-öt helyen rendszeresen átlyukadt a páncéllemez. Aztán jött az a lépés, amikor majdnem bedobtam az egészet a kukába. Amit eddig is sejtettem (ti. hogy nem látott a készítő eredeti FUG-ot), most bebizonyosodott... Az még hagyján, hogy az apró részletek hiányoznak, vagy nem ott vannak, ahol kéne lenniük (természetesen nem apró pontatlanságokról beszélek), de a páncéllemezek szöge és emiatt a makett magassága meg sem közelíti az eredetit. Sajnos ez javíthatatlan hiba, de olyan mértékű, hogy a nőnemű egyedek is kiszúrják, ha kezükbe adjuk a fotókat és a makettet, azon kérdés kíséretében, hogy hol a hiba. :( Na de mindegy, erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy befejezem, mert azért lehet még finomítani, és ha nem adunk hozzá fotót - sőt esetleg "tudatlan" külföldi zsűrinek mutatjuk meg - akkor nem olyan vészes dolog ez. :)
Közben jött egy jó kis áramszünet és eltűnt egy nagy darab szöveg... :(
Szóval újra:
A motortér 7-7 darab szellőzője sajnos teljesen rossz volt, mind méretre, mind formára. Ezeket levágtam és síkba csiszoltam. Sajnos jó megoldás nincs a pótlásukra, ugyanis az eredeti zárt helyzetben síkba visszacsúszik a fészkébe. Ezt egyforma méretben bemarni nekem lehetetlen feladatnak látszott. Átlyukasztani az anyagot, és nyitott helyzetben megcsinálni a zsalukat szintén reménytelen: itt 5 mm a gyanta vastagsága. Tehát maradt egy kókány megoldás: hellyel-közzel egyforma műanyaglemez-zsaluk úgy felragasztva, mintha kissé nyitva lennének.
Ezt követően újra elkészítettem az összes hegesztési varratot, azokat is, amiket a gyártó imitált valami redőzött negatív vájatszerűséggel. (Szerintem ugyanis a varratok kiállnak a felületből...) Újragyártottam a drótkötél átvezetőit, mert volt valami hasonló öntvény a felületen, de nem volt meggyőző, és a hátsó még rossz helyen is leledzett. Ekkor egy gyors döntéssel szinte az összes kiemelkedő "részletet" levágtam, mert vagy méretben vagy elhelyezkedésben voltak rosszak. Így eltüntek a prizmák (oké, ez csak a makett eredetijén nincs), a vezető szellőzője (ami teljesen más helyen van), a két dudor az alsó homlokpáncélról (ami tulajdonképpen a hason lenne és lengőkarbekötéseket takarna), valamint a stb.
Dícséretet érdemelnek viszont a vonószemek, amelyek méretben és formában is jók. :) Üröm az örömben, hogy miattuk ismét látnom kellett hátulról az elméretezett farpáncélt. Ugyancsak ide kerültek fel a vízsugárhajtómű zárófedelei. (Amelyeken egy-egy hatalmas lyuk tátongott a zárványos öntés miatt. Megjegyzem, a gyártó állítólag újraöntötte nekem még valamikor tavaly tavasszal ezeket, de furcsa mód máig nem értek ide.)
Kiigazítottam a sárvédők hibás ívét, ami nem nagy mutatvány, de bosszantó hiba egy majdnem deáknyi forintba kerülő gyanta kitnél. Pótoltam a fellépők kiépíteni elfelejtett belső domború fedőlemezét, valamit a síkban rögzített fellépőfelületet. Szerencsésen konstatáltam az eredeti gép fotóin, hogy sem a hullámtörő-lemezt, sem a segédkerekeket nem szerelték fel rá. A maketthez adott előbbi alkatrész méret- és formahibás, az utóbbi meg eszméletlenül sorjás, így legalább ennyivel előrébb vagyok.
Némi erőgyűjtés után folytattam a projektet. Viszont borzasztóan nem szeretek úgy makettezni, hogy olyan bántó mérethibákat látok, amelyek állandóan elveszik az ember kedvét. :( De sebaj, így legalább nem kell csodálkozni a kisebb hibákon, viszont nem is lehet a tökéletességre törekedni.
Az első gondolatom az volt, hogy nyitott első szélvédőt takaró páncéllemezekkel építem meg a gépet. Aztán a tökéletlenség oltárás ezt is feláldoztam: valahogy nem tetszettek az irattartóból vágott üveget, így jött a zárt megoldás.
Gondoltam, hogy pihenésképpen a nem túl bonyolult futóművel folytatom. Gyorsan megnéztem pár fotót, amit nem kellett volna: egy első lengőkarok valami érdekes műszaki megoldást mintáztak, ami a képzelethez közelebb állt, mint a valósághoz. Megmaradt hát az alsó lengőkar bekötési pontja, ami kapott egy kis toldást; műanyag lemezből készült egy felső lengőkar; nagyjából lett kerékagy és féltengely, kormányösszekötő és fékvezeték is. Így legalább kitérítve ragaszthattam fel az első felniket is.
Apropó, felnik: A kerékagyak az eredetin látványosan kiemelkednek, ami a maketten nem sikerült jól. Így levágtam a szerelőnyílásokkal együtt az agyat is, majd beletoldottam minden agyba 1-1 db 1.5 mm-es műanyag gyűrűt. Erre ment vissza az eredeti gyanta, nemileg átalakítva: ugyanis az első és a hátsó nem ugyanolyan. Arról már ne is szóljunk, hogy az eredeti kereken öntött Csepel-csillag, és sorazatszám is van, ezeken nincs. Ezt viszont nem volt már kedvem pótolni.
A hátsó laprugók méret- és öntési hibáit ugorjuk át. :)
Arra gondoltam, hogy a kettényíló nagy búvónyílás csak egy sorjázás után mehet a helyére. Na természetesen nem így lett: az öntvény ugyanis az egyik oldalon hasas, a másik meg anyaghiányos (behúzott hasas...) Jött tehát a jó kis műanyag lemez, és az újragyártás. Oké: a belső zárszerkezetet megmentettem az eredetiről. ;)
Lassan festésre kész állapotba került a gépezet. Ehhez pótolni kellett jó néhány apróságot: a teljesség igénye nélkül felkerültek az első-hátsó lámpák (az elsőnél csaltam mivel a fénycsökkentős fényszórókat raktam fel, és ezzel szemben az eredetin csak a sima üveges változat van), a tükrök, a vezető feletti rugós szellőző, a géppuska-rögzítő talpak, a drótkötél vezetői, a csáklya. Aber rézszövetből újragyártottam a kipufogó védőrácsát, mert a maketthez adott eredeto csupán egy redőzött egybeöntött gyantadarab volt. Elkészítettem az eredeti gépen megtalálható borostyánsárga villogó talpát is. (végre lesz mire felhasználnom az évek óta nálam porosodó Panzershop villogókat. :) )
A makett alapszíneként a Gunze 406-ost használtam, majd ezt alaposan kifakított 48-assal paneleztem. Az alja és a kerékjáratok Dark Earth árnyalattal kaptak egy ködölt réteget. Az időközben nagyjából kialakított enyhe lejtős alapra rápróbáltam a gépet, majd némileg alakítottam a futóművön, hogy minden kerék a talajhoz érjen. A gumikat nem a Botond gyantáiból tettem fel, mert azok belső átmérője túl kicsi, és nem mennek fel marás nélkül a kerékpántokra. Ezen kívül az összes felirat, méretjelzés és oldalfal-redő hiányzik róluk. Helyettük a Trumpeter Zil-157-es készletének vinyl kerekeit tetek fel, azonban előzetesen fehér olajfestékkel színeztem a gumik oldalfalát (valószínűleg egy díszszemle maradványa...)
Ezt követően matt feketével befolyattam, majd művészolajjal filtereztem a felületeket. És közben megérkeztek a matricák is. :)A matricák nagyon jól sikerültek, vékony a hordozóanyaguk és légbuborékmentesen felhelyezhetők voltak. Ezek lakkozása után művészolajjal kopásokat, roszdákat festettem, majd természetesen a régi jó bevált szárazecsetelést is bevetettem. Külön festettem/rozsdásítottam/pigmenteztem a kipufogót, majd a helyére ragasztása után a védőborítását itt-ott (ésszel) megnyomorgattam. Kicsit tartottam attól, hogy a makett teljes felületű lakkozása mit fog eredményezni a finom átmenetű öregítéseken, de végül több kolléga egyöntetű tanácsára megkapta az Agama lakkot. Természetesen itt sem krétamattra lakkoztam: szerintem a fémes hatást jobban adja az enyhe fény, még ha csalunk is így egy kicsit. Így nálam a matt lakkba mindig megy kb. 1/5-nyi félfényes is.
A lakkozást követően felkerültek a lámpák is (ledből levágott anyagukban színezett darabok), valamint a (részben) Modelpoint antenna.
A kerekeket és a makett alsó felületeit háromféle MiG-pigmenttel kezeltem, de a felsőbb felületeket kihagytam: inkább csak a régebbi rászáradt port/sárt, illetve a füves talajról minimálisan felkevert port akartam megjeleníteni.
A makett alapja vasútmodellezős fűszőnyeg, NOCH szórható fűszálak, szórópisztoly, és pigmentpor elegye. Aztán még felkerült néhány Aber gyártmányú réti virág is, hogy egy kicsit színesítse az alapot.
|
|
Elölről
|
|
|
kb. itt tartunk
|
|
|
a küzdőtér felső része
|
|
|
a küzdőtér alsó része
|
|
|
az előbbiek festve
|
|
|
az előbbiek festve
|
|
|
itt már alakul
|
|
|
itt már alakul
|
|
|
a küzdőtér fedelei
|
|
|
első futómű, ami nem tökéletes, de jobb, mint az eredeti
|
|
|
itt tartok most, a nemzeti ünnep előtt
|
|
|
az első fél(teke) festés előtt
|
|
|
festésre előkészülve
|
|
|
a kipufogó védőrácsa
|
|
|
azért látszik valami a belsejéből is... ;)
|
|
|
az alapszínek, filter nélkül
|
|
|
az előbbi álapot hátulról
|
|
|
Jobb oldal
|
|
|
Félig-meddig hátulról
|
|
|
Emelkedőn...
|
|
|
Felülről
|
2008.01.27.
Utolsó módosítás: 2008.11.03.
Utolsó módosítás: 2008.11.03.
Köszönet Pánczél Matyinak a részletfotókért.
Köszönet Némo-nak (Németh Attila) az alapért.
Köszönet Petibának (Tóth Péter - Toff)a matricákért.
Köszönet Némo-nak (Németh Attila) az alapért.
Köszönet Petibának (Tóth Péter - Toff)a matricákért.