Pintér György - Múzeumi krimik
Manapság már egy magára és a munkáira igazán adó makettező nem lehet meg festékszóró nélkül. A festési lehetőségek új tárházát megnyitó eszköz beszerzési ára azonban az igen alacsonytól a mérsékelt drágán át a csillagos égig terjed. Ezen felül azt sem árt tudni, milyen fajtára van szükségünk és lehetőségünk, és milyen egyéb eszközök kellenek hozzá. Így hát érdemes alaposabban körüljárni a témát pályafutásunk egyik legfontosabb döntése előtt.
A pisztoly működési elve azon egyszerű aerodinamikai jelenségen alapul, hogy a sebesebben áramló gáz (kisebb nyomása révén) magába szippant dolgokat, jelen esetünkben a festéket. A levegőáram pedig a beléporlasztott színanyagot a kívánt felületre juttatja.
A legtöbb festékszórón áthalad a levegő - amit egy kompresszor nyom -, miközben elhalad egy hegyes fúvóka, a dűzni mellett. A dűzni vége lyukas, az apró lyukat egy hegyes tű zárja le. A tű tologatásával szabályozhatjuk, mennyi festék jusson ki a lyukon és távozzon a légáramba. Ezt a megoldást alkalmazzák a felső- és oldaltartályos pisztolyoknál, valamint innen kerülnek ki a komolyabb eszközök is, mivel ezzel az eljárással jól koncentrált festéksugarat lehet létrehozni. A típus hátránya a bonyolultság és a magasabb ár. A profizmust és az árat azonban lehet még növelni. Az úgynevezett kétfunkciós pisztolyoknál a levegő mennyiségét is szabályozni lehet.
A másik kialakításnál a dűzni függőlegesen néz felfelé, és erre fújjuk rá a levegősugarat. Ez az alsótartályos kialakítás igen kedvelt a kezdők körében. Bár csak nagyobb felületnél alkalmazható, arra tökéletesen megfelel és egyszerűsége miatt könnyebben karban tartható, ára pedig jóval versenyképesebb nagy testvéreinél.
Alkalmaznak alsó tartályt az előző típusnál is, de a kialakításnak van egy további előnye. A legtöbb festéket nem kell össze-vissza öntözni, majd egy csomó alkatrészt szétszerelni és megpucolni, mivel általában a festékesüvegcsék rögzíthetők az ilyen festékszóróra.
Alsótartályos pisztolyokat már 3-4000 Ft-tól lehet kapni, míg a másik változat beszerzéséhez sokkal jobban meg kell feszítenünk magunkat. Ezekért úgy tizenegynéhány-ezret kell lerakni a pultra, de profi festékszóróért több tízezret is ki lehet perkálni. Jelen vannak még a piacon az orosz pisztolyok is, amelyek szintén 3-5000 Ft-ért beszerezhetők. Többen erre esküsznek, állítólag csak a dűznit és a tűt kell kissé rendberakni, megcsiszolgatni.
Festékszóró vásárlásánál mire is figyeljünk oda?
Az első szempont: döntsük el, hogy milyen pisztolyt akarunk beszerezni és mire akarjuk használni. Haladót, vagy kezdőt, nagy felületre, vagy precíziós festésre? Akik ezt a cikket olvassák, azoknak feltehetően a kezdő verziót ajánlhatjuk.
Egy kezdő pisztoly beszerzése különben is ajánlatos mindenkinek, nem csak a tanulási folyamat miatt. Amellett, hogy a komolyabb pisztolyok használata nemigen sajátítható el azonnal, a nagyobb felületek festésére még öregkorunkban is előáshatjuk a jó öreg szerszámot. Nem érdemes egy több tízezer forintos, könnyen hazavágható eszközön megfizetni a tanulópénzt. A kezdőknek szánt dolgok általában jóval toleránsabbak is az elkövetett hibákkal szemben.
A későbbiekben valószínűleg szükség lesz egy komoly pisztolyra is, de csak a maga idejében.
De kérdésünkre visszatérve egy nagyon fontos dologra kell még ügyelnünk: a levegőellátásra.
Ajánlanak készleteket, amelyek tartalmazzák a kompresszort is. A külön vásárolt kompresszorok rendkívül drágák, többe kerülnek, mint maga a pisztoly. Ám kompresszorra jelképes összegért is szert tehetünk, amint azt Asztalos Aladár cikkéből (Házi kompresszor makettezőknek) megtudhatjuk. A kezdő festékszórókhoz való pumpa általában nem elég a komoly pisztolyokhoz, tehát ha akarunk egy precíz pisztolyt is magunknak, érdemes elolvasni az említett cikket, ez a legjárhatóbb út.
Ezután jönnek még a higítók, különféle festékfajták, maszkolók és a rengeteg kísérletezés.
Ha sikerült beszereznünk egy komplett festékszórót mindenestül, kell egy hely is neki, ahol használhatjuk. Ha lakásban vagyunk, asztalunkat és szűkebb környezetét érdemes megvédeni a szállongó festékfelhőtől. A banálisan egyszerű letakarós módszer bevált, de van, aki nem végez fél munkát és külön kis kamrát csinál a festéshez. Erre a célra jól megfelel egy félig kivágott doboz. A munka közben szükség van jó szellőztetési lehetőségre, mivel a sok higító ártalmas az egészségre és a családi békére. A munka zavartalansága érdekében tehát erről is gondoskodni kell. Különben sem biztos, hogy beszipuzva ugyanolyan egyenes csíkot festünk. Minél erősebb dohányos valaki, annál nagyobb veszélyben van arcszőrzete is, tehát ajánlatos eme szenvedély gyakorlásától is eltekinteni a festés időtartamára.
A felület tisztasága érdekében tegyünk a száraz, poros levegő ellen is. Ebben a párologtatás segít. Ezt kissé korábban (és ésszel!) végezzük, nem gőzfürdőt csinálunk, csak nedvesítjük a helység levegőjét. (A száraz levegőben a műanyag elektromosan feltöltődhet, és a port magához vonzhatja.)
A makettnél fontos, hogy olyan fogást, rögzítést találjunk, amellyel minden kívánt részt le tudunk festeni, a helyzet megkívánhatja, hogy mozgatni is kelljen. Ugyanilyen fontos minden lefesteni nem kívánt rész kitakarása (kabintető, futómű, már lefestett részek). Erre a célra szolgálnak a maszkolófolyadékok, -szalagok és -fóliák. Ha ezt nem tesszük meg, előfordulhat, hogy a festék bárhova eljut. Akár eldugott, vagy nem látható részekre is.
Ha végre sikerült makettet is kerítenünk, elkezdhetjük a festést. Nagyon fontos, hogy egy összefüggő felület festésekor lehetőleg mindig azonos szög és távolság mellett fessünk! A szög a felülethez képest merőlegesen ideális. Igyekezzünk, hogy minden területen nagyjából azonos számszor haladjunk el, különben nem lesz egyenletes a szín vastagsága és fedése. Ne álljon egy ponton a pisztoly, mivel a festék azonnal felgyűlik és cseppet formál, könnyen tönkretéve a felületet.
Ha maszkolást alkalmazunk, a kitakarás szélének nehogy nekirányítsuk a festéket, mivel így az összegyűlik a takarás mellett, amit ha eltávolítunk, láthatóvá válik egy több tizedmiliméteres szintugrás.
A mozgatást egyenletes sebességgel végezzük, lehetőleg egyenes vonalban (erre az egyenletes eloszlás miatt van szükség). Ha meg akarjuk fordítani a haladási irányt, ne a festendő felület felett tegyük, hanem fussunk le róla, és térjünk vissza rá. Ezzel elkerülhejük a felgyülemlést.
Mire ismét elhaladunk egy már festett részen, hogy újabb réteget vigyünk fel, várjuk meg az adott rész megszáradását, vagy míg elkezd mattulni rajta a festék. Hogy minél gyorsabban dolgozhassunk, jobban párolgó higítót kell alkalmazni.
A higítással a festéket hozzáigazítjuk a festékszóró igényeihez. A festék magában túl sűrű ahhoz, hogy a dűznin át távozni tudjon. Ha a higítás nem megfelelő, a pisztoly köpködhet (cseppek képződnek a fúvókán), száraz darabokat dobálhat, vagy dőnti magából a mértéktelenül használt higítót. Egyes akril festékek (Gunze, Tamiya, Testors) higítás nélkül is felvihetők a felületre, az műgyanta alapú (Revell, Humbrol, Testors) anyagok közel fele-fele-arányra lazítva, míg egy Tamiya olajfesték már csak erősen felöntve felel meg.
Gyakorlatilag minden festékhez jó az alkohol, és a szintetikus higítók, de lehet kísérletezni más matériával is.
Az akrilok higítója vizet is tartalmaz, ezt az ismeretet nemigen érdemes kamatoztatni, mivel a víz soha sem fog elpárologni a felületről. A kifejezetten makettekhez árult szintetikus festékeken kívül ne nagyon próbálkozzunk mással, mivel az teljesen kiszámíthatatlanul viselkedhet (pl. vízfesték), s jót nem hozhat a műszerre.
A higítás mértékét leginkább az határozhatja meg, hogy milyen a pisztolyunk, azon belül is a dűzni lyukmérete. Minél kisebb, annál jobban kell higítani. Ha mégis sűrűbben szeretnénk festeni, (ha tudjuk) növeljük a légnyomást. A hígabb festéket szétpaszírozza a nagysebességű levegő, de elősegíti a száradást is. Meg kell találni a megfelelő higítási arányt és levegőnyomást.
Ha a kívánt szín nem áll rendelkezésünkre, ki kell kevernünk. Ezt és a higítást ne a pisztolyban végezzük, hanem egy külön erre a célra kijelölt edényben. A higítás segít a megfelelő arány pontosabb beállításában. Vigyázzunk, hogy ne akarjon a festékanyag leülepedni a higítóban, vagy a többféle szín különválni. Ez utóbbi elkerülése érdekében inkább csak azonos fajtájú, vagy egymást tűrő anyagokat és festékeket keverjünk és néha enyhén rázzuk meg a pisztolyt keverés gyanánt. Ha többféle színt fújunk egymásra, vigyázzunk, nehogy a már meglévő színt megoldja a most felvitt higítója!
A festés befejeztével ki kell tisztítani a festékszórót. Ez általában valamennyi érintett alkatrész szétszerelésével és higítós fürdetésével jár. Nem ajánlatos nagyon agresszív higítók használata, mivel ezek tönkretehetik a gumitömítéseket.
Összerakásnál ügyeljünk arra, hogy a tű ne feszüljön a dűznibe, mivel ez maradandó károsodást okozhat a finom alkatrészekben. Időnként ellenőrizzük, hogy a hoszú tű nem-e görbült el, mivel hajlamos rá és ez rontja az illeszkedést. Ez a festék folyását eredményezheti.
A pisztoly működési elve azon egyszerű aerodinamikai jelenségen alapul, hogy a sebesebben áramló gáz (kisebb nyomása révén) magába szippant dolgokat, jelen esetünkben a festéket. A levegőáram pedig a beléporlasztott színanyagot a kívánt felületre juttatja.
A legtöbb festékszórón áthalad a levegő - amit egy kompresszor nyom -, miközben elhalad egy hegyes fúvóka, a dűzni mellett. A dűzni vége lyukas, az apró lyukat egy hegyes tű zárja le. A tű tologatásával szabályozhatjuk, mennyi festék jusson ki a lyukon és távozzon a légáramba. Ezt a megoldást alkalmazzák a felső- és oldaltartályos pisztolyoknál, valamint innen kerülnek ki a komolyabb eszközök is, mivel ezzel az eljárással jól koncentrált festéksugarat lehet létrehozni. A típus hátránya a bonyolultság és a magasabb ár. A profizmust és az árat azonban lehet még növelni. Az úgynevezett kétfunkciós pisztolyoknál a levegő mennyiségét is szabályozni lehet.
A másik kialakításnál a dűzni függőlegesen néz felfelé, és erre fújjuk rá a levegősugarat. Ez az alsótartályos kialakítás igen kedvelt a kezdők körében. Bár csak nagyobb felületnél alkalmazható, arra tökéletesen megfelel és egyszerűsége miatt könnyebben karban tartható, ára pedig jóval versenyképesebb nagy testvéreinél.
Alkalmaznak alsó tartályt az előző típusnál is, de a kialakításnak van egy további előnye. A legtöbb festéket nem kell össze-vissza öntözni, majd egy csomó alkatrészt szétszerelni és megpucolni, mivel általában a festékesüvegcsék rögzíthetők az ilyen festékszóróra.
Alsótartályos pisztolyokat már 3-4000 Ft-tól lehet kapni, míg a másik változat beszerzéséhez sokkal jobban meg kell feszítenünk magunkat. Ezekért úgy tizenegynéhány-ezret kell lerakni a pultra, de profi festékszóróért több tízezret is ki lehet perkálni. Jelen vannak még a piacon az orosz pisztolyok is, amelyek szintén 3-5000 Ft-ért beszerezhetők. Többen erre esküsznek, állítólag csak a dűznit és a tűt kell kissé rendberakni, megcsiszolgatni.
Festékszóró vásárlásánál mire is figyeljünk oda?
Az első szempont: döntsük el, hogy milyen pisztolyt akarunk beszerezni és mire akarjuk használni. Haladót, vagy kezdőt, nagy felületre, vagy precíziós festésre? Akik ezt a cikket olvassák, azoknak feltehetően a kezdő verziót ajánlhatjuk.
Egy kezdő pisztoly beszerzése különben is ajánlatos mindenkinek, nem csak a tanulási folyamat miatt. Amellett, hogy a komolyabb pisztolyok használata nemigen sajátítható el azonnal, a nagyobb felületek festésére még öregkorunkban is előáshatjuk a jó öreg szerszámot. Nem érdemes egy több tízezer forintos, könnyen hazavágható eszközön megfizetni a tanulópénzt. A kezdőknek szánt dolgok általában jóval toleránsabbak is az elkövetett hibákkal szemben.
A későbbiekben valószínűleg szükség lesz egy komoly pisztolyra is, de csak a maga idejében.
De kérdésünkre visszatérve egy nagyon fontos dologra kell még ügyelnünk: a levegőellátásra.
Ajánlanak készleteket, amelyek tartalmazzák a kompresszort is. A külön vásárolt kompresszorok rendkívül drágák, többe kerülnek, mint maga a pisztoly. Ám kompresszorra jelképes összegért is szert tehetünk, amint azt Asztalos Aladár cikkéből (Házi kompresszor makettezőknek) megtudhatjuk. A kezdő festékszórókhoz való pumpa általában nem elég a komoly pisztolyokhoz, tehát ha akarunk egy precíz pisztolyt is magunknak, érdemes elolvasni az említett cikket, ez a legjárhatóbb út.
Ezután jönnek még a higítók, különféle festékfajták, maszkolók és a rengeteg kísérletezés.
Ha sikerült beszereznünk egy komplett festékszórót mindenestül, kell egy hely is neki, ahol használhatjuk. Ha lakásban vagyunk, asztalunkat és szűkebb környezetét érdemes megvédeni a szállongó festékfelhőtől. A banálisan egyszerű letakarós módszer bevált, de van, aki nem végez fél munkát és külön kis kamrát csinál a festéshez. Erre a célra jól megfelel egy félig kivágott doboz. A munka közben szükség van jó szellőztetési lehetőségre, mivel a sok higító ártalmas az egészségre és a családi békére. A munka zavartalansága érdekében tehát erről is gondoskodni kell. Különben sem biztos, hogy beszipuzva ugyanolyan egyenes csíkot festünk. Minél erősebb dohányos valaki, annál nagyobb veszélyben van arcszőrzete is, tehát ajánlatos eme szenvedély gyakorlásától is eltekinteni a festés időtartamára.
A felület tisztasága érdekében tegyünk a száraz, poros levegő ellen is. Ebben a párologtatás segít. Ezt kissé korábban (és ésszel!) végezzük, nem gőzfürdőt csinálunk, csak nedvesítjük a helység levegőjét. (A száraz levegőben a műanyag elektromosan feltöltődhet, és a port magához vonzhatja.)
A makettnél fontos, hogy olyan fogást, rögzítést találjunk, amellyel minden kívánt részt le tudunk festeni, a helyzet megkívánhatja, hogy mozgatni is kelljen. Ugyanilyen fontos minden lefesteni nem kívánt rész kitakarása (kabintető, futómű, már lefestett részek). Erre a célra szolgálnak a maszkolófolyadékok, -szalagok és -fóliák. Ha ezt nem tesszük meg, előfordulhat, hogy a festék bárhova eljut. Akár eldugott, vagy nem látható részekre is.
Ha végre sikerült makettet is kerítenünk, elkezdhetjük a festést. Nagyon fontos, hogy egy összefüggő felület festésekor lehetőleg mindig azonos szög és távolság mellett fessünk! A szög a felülethez képest merőlegesen ideális. Igyekezzünk, hogy minden területen nagyjából azonos számszor haladjunk el, különben nem lesz egyenletes a szín vastagsága és fedése. Ne álljon egy ponton a pisztoly, mivel a festék azonnal felgyűlik és cseppet formál, könnyen tönkretéve a felületet.
Ha maszkolást alkalmazunk, a kitakarás szélének nehogy nekirányítsuk a festéket, mivel így az összegyűlik a takarás mellett, amit ha eltávolítunk, láthatóvá válik egy több tizedmiliméteres szintugrás.
A mozgatást egyenletes sebességgel végezzük, lehetőleg egyenes vonalban (erre az egyenletes eloszlás miatt van szükség). Ha meg akarjuk fordítani a haladási irányt, ne a festendő felület felett tegyük, hanem fussunk le róla, és térjünk vissza rá. Ezzel elkerülhejük a felgyülemlést.
Mire ismét elhaladunk egy már festett részen, hogy újabb réteget vigyünk fel, várjuk meg az adott rész megszáradását, vagy míg elkezd mattulni rajta a festék. Hogy minél gyorsabban dolgozhassunk, jobban párolgó higítót kell alkalmazni.
A higítással a festéket hozzáigazítjuk a festékszóró igényeihez. A festék magában túl sűrű ahhoz, hogy a dűznin át távozni tudjon. Ha a higítás nem megfelelő, a pisztoly köpködhet (cseppek képződnek a fúvókán), száraz darabokat dobálhat, vagy dőnti magából a mértéktelenül használt higítót. Egyes akril festékek (Gunze, Tamiya, Testors) higítás nélkül is felvihetők a felületre, az műgyanta alapú (Revell, Humbrol, Testors) anyagok közel fele-fele-arányra lazítva, míg egy Tamiya olajfesték már csak erősen felöntve felel meg.
Gyakorlatilag minden festékhez jó az alkohol, és a szintetikus higítók, de lehet kísérletezni más matériával is.
Az akrilok higítója vizet is tartalmaz, ezt az ismeretet nemigen érdemes kamatoztatni, mivel a víz soha sem fog elpárologni a felületről. A kifejezetten makettekhez árult szintetikus festékeken kívül ne nagyon próbálkozzunk mással, mivel az teljesen kiszámíthatatlanul viselkedhet (pl. vízfesték), s jót nem hozhat a műszerre.
A higítás mértékét leginkább az határozhatja meg, hogy milyen a pisztolyunk, azon belül is a dűzni lyukmérete. Minél kisebb, annál jobban kell higítani. Ha mégis sűrűbben szeretnénk festeni, (ha tudjuk) növeljük a légnyomást. A hígabb festéket szétpaszírozza a nagysebességű levegő, de elősegíti a száradást is. Meg kell találni a megfelelő higítási arányt és levegőnyomást.
Ha a kívánt szín nem áll rendelkezésünkre, ki kell kevernünk. Ezt és a higítást ne a pisztolyban végezzük, hanem egy külön erre a célra kijelölt edényben. A higítás segít a megfelelő arány pontosabb beállításában. Vigyázzunk, hogy ne akarjon a festékanyag leülepedni a higítóban, vagy a többféle szín különválni. Ez utóbbi elkerülése érdekében inkább csak azonos fajtájú, vagy egymást tűrő anyagokat és festékeket keverjünk és néha enyhén rázzuk meg a pisztolyt keverés gyanánt. Ha többféle színt fújunk egymásra, vigyázzunk, nehogy a már meglévő színt megoldja a most felvitt higítója!
A festés befejeztével ki kell tisztítani a festékszórót. Ez általában valamennyi érintett alkatrész szétszerelésével és higítós fürdetésével jár. Nem ajánlatos nagyon agresszív higítók használata, mivel ezek tönkretehetik a gumitömítéseket.
Összerakásnál ügyeljünk arra, hogy a tű ne feszüljön a dűznibe, mivel ez maradandó károsodást okozhat a finom alkatrészekben. Időnként ellenőrizzük, hogy a hoszú tű nem-e görbült el, mivel hajlamos rá és ez rontja az illeszkedést. Ez a festék folyását eredményezheti.
|
|
Festékszorók működési elve
|
2001.12.30.
Utolsó módosítás: 2007.12.30.
Utolsó módosítás: 2007.12.30.