Fiat Cr.42 Falco a megalkuvás tárgya

Fiat Cr.42 Falco

1:72, Italeri No.1437 (2020)
Hosszú bevezető

Mindig is szerettem volna egy Cr.42-est a polcomra. Évek alatt össze is szedtem hozzá a matricákat, a maratást és persze magát a makettet is (B kép). Sokáig szemeztem az Italeri 2006 évi formájával, de közben folyamatosan arra vártam, hogy egy fiatal feltörekvő makettgyártó magának érezze a típust és attól készíthessek el egy valóban csinos Cr.42-őt. Az évek sorra teltek, de új szerszámmal senki nem rukkolt elő, én pedig kínomban félévente biztos elővettem otthon az Italeri dobozomat, hogy újraértékeljem magamban annak lehetséges elkészítését. A legnagyobb fájdalmam a készlettel kapcsolatban a túl hangsúlyos és el-eltűnő bordázat, valamint a kormányfelületek csúnya vásznazása volt (C kép).

Úgy két éve az ismerősöm egy Italeri Cr.42-es építésébe kezdett és a nála látottaktól megfertőződve én is újra belelkesedtem a típusra. Azonban még akkor sem tudtam félretenni az elégedetlenségemet és elhatároztam, hogy lecsiszolom a túl hangsúlyos bordázatot, és maszkolással, valamint festéssel fogom imitálni az eltüntetett részleteket. A „síkba”-csiszolás azonban megmutatta a beszívódásokkal sűrűn tarkított hepe-hupás felületet, ahová már egyáltalán nem akartam semmilyen részletezést sem varázsolni. A helyzetbe teljesen „belebetegedtem”, úgy éreztem, rajtam is már csak a piócás ember segíthet. A makettet - mint a Szabó bakter rontást hozó öltényét - a háztól száműztem.

Egy újabb álmatlan éjszaka során, miután megittam a szokásos keresztes „gyógyszeremet”, újfent egy webshop felületén találtam magam. Szerencsétlenségemre akkorra jutott el a boltokba az Italeri újradobozolt Cr.42-ese egy szemet gyönyörködtető festménnyel az elején. Tudatos fogyasztó lévén mindjárt tudtam, hogy innom kell még egyet. Az érzelmi döntést azonnal meghoztam bízván abban, hogy később majd valahogy észérvekkel is alá tudom támasztani eme „remek” elhatározásomat.

Építés

E kép
[E.1] A géppuskák végeit kifúrtam. A géppuskacsövekre nagyon vigyázni kellett, mert minduntalan beléjük akadtam és akaratlanul is meg-meggörbítettem azokat (végül le is vágtam őket, mert folyamatosan utamban voltak).
[E.2] Az olajhűtű nyílásaiba 0,2-es sztirollapból csavartam csöveket, majd igazítottam a lyuk formájához.

F kép
Az Eduard ss281 maratás lapján mind a fő műszerfalelemek, mind az oldalkonzol műszercsoportja nagyobbak a kelleténél. A műszerfalra legközelebb inkább az Italeri matricáját raknám fel, mert az többet mutat és legalább el is fér.
[F.3] A jobb oldalkonzolra kerülő maratás hátsó részét fel kellett hajtanom, hogy az ülőlappal ne ütközzön.
[F.4] A jobb oldali oldalkonzol alapvetőleg nagy, ezért az aljából ledaraboltam, valamint a szék ülőlapjának jobb oldali pereméből is vágtam ugyanezen okból.
[F.5] A vízszintes fülkekeret a műszerfal vonalától előrébb nem látszik, illetve nekem útban is volt, ezért én ledaraboltam.
A kabinteknőbe az ülés háttámláját nem ragasztottam be első körben. Az oldalfalra ragasztott fejtámla kötését kivágtam és csak utána helyeztem be elé az ülés háttámláját, amely egy kissé előre dőlt helyzetben tudott csak elférni a fejtámla előtt.

G kép
[G.6] A Venturi cső elejét és hátulját is kifúrtam.
[G.7] A motorról ledaraboltam a csöveket (lapokat), újra karcoltam a hengerek bordázatát. Humbrol 11-gyel festettem le őket, majd Tamiya fekete Panel Liner-rel futattam be több nekifutásban, hogy sötétebbnek hasson. A hengerek előtti cső imitációk 0,4mm szélesek, volt is hozzájuk húzott szálam ekkora átmérővel, amivel helyettesítettem azokat. A motor légcsavarfurata egyébként kicsi, és még csak nem is központos. Igazításkor a kívánt irányba bővítettem a lyukat. Megjegyzem, hogy a légcsavarra kerülő légcsavarkúp furata szintén nem központos.
[G.8] Az oldalkormány vezérlés kábelezését imitáló lapokat lefaragtam.
[G.9] A légcsavar domború oldala sajnos rossz oldalra került kialakításra, így háttal helyezkedett el a menetiránynak. Én a légcsavartengelyt levágtam és a szemközti oldalra ragasztottam át.
[G.10] A kipufogók hosszúak. Rövidebbre vágtam, majd újra kifúrtam őket.
[G.11] Utólag jöttem rá, hogy a motorburkolat belsejéről nem kell minden sorját tökéletesen leszedni, mert segíthetett volna a motoron körben lévő támaszokat jobban megfogni.
Sajnos nem örökítettem meg képen, hogy a karburátor beömlője (a motor alatt) eredetileg egy szögletesebb formát viselt az Italeri makettjén, kívűl-belül igazítást igényelt a kívánt félkör formához.

H kép
[H.12] Felragasztottam a csűrővezérlő elemeket, majd kötés után közepéről kivágtam a huzalozás vaskos imitálását.
Kitömtem a motorteret a festés előkészítésének részeként.
A kipufogókat alufóliával csavartam be, hogy ne érje majd a későbbiekben festék.
A futók is felragasztásra kerültek a kerekekkel együtt. Mint később kiderült, elhamarkodottan.

I kép
A nemzeti színeket több lépésben maszkolás segítségével fújtam fel.

J kép
[J.13] A dúcokat a keretről leválasztás után azonnal egy számokkal azonosított tartórendszerbe helyeztem, hogy a későbbi összeállításig azonosíthatóak maradjanak az egyes elemek, megkönnyítve az amúgy is körülményesnek ígérkező dúcolási folyamatot.
A kerékdobokat újra felvágtam, és kivettem a kerekeket, mert nem tudtam megoldani beszerelt állapotukban a maszkolásokat.
A fémszínek alapozását fényes feketével végeztem.

K kép
Az Aluminiumo nevű olasz színt én az Alclad White Aluminium-jával igyekeztem helyettesíteni. Az építés végére kezdtem azt érezni, hogy még ez is túlságosan fémes hatást kelt és kevésbé a festett felület hatását eredményezi.
[K.14] A felső szárnyon is volt egy pitot-cső amelyet levágtam, mert a mi gépeink azon helyén nem volt ilyen megtalálható.

L kép
Ha már kint voltak újfent a kerekek, rögvest fújtam is rájuk fehér oldalfalat, ahogy az az eredeti fotók egyikén-másikán is láttam.
A rejtőszínek tekintetében, ahogy a Cr.32-esemnél, most is az AK magyar színkészletének általam kikevert megfelelőit használtam. A barna 3 rész c041, 1 rész c092 Gunze keverék. Gunze c070 és c136 fele-fele arányú keveréke a zöld. A szürke színre 2x c037 + 1x c315 lett volna a pontos megfelelő, de helyette Podva által javasolt számomra kedvezően világosabb c317–esét használtam.
A kamuflázs mintáját a V.203 általam elérhető egyetlen fotójának különböző reprói alapján közelítettem meg. Azóta többször újragondolva a minta részleteit, már nem egészen ilyenre csinálnám meg. A fotón nem látható részek mintáját más szilánkos festésű magyar Cr.42-esek stílusjegyeiből merítve álmodtam meg.

M kép
[M.15] A dúcok a lakkozás miatt átkerültek más elhelyezési rendszerbe, de az azonosíthatóságukat a csipesz szárán elhelyezett számokkal megtartottam.
[M.16] AK Intermediate Gauzy Agent ak894 fényes lakkozás után a századjelvény és az oldalszám a HAD 72064 matrica lapjáról lett felragasztva.
Gunze 2 rész félfényes, 1 rész matt lakk keveréke adta a zárófényt.

N kép
[N.17] A szélvédőre a sokadik próbálkozás után sem tudtam szép maszkokat vágni, így xf-25 Enamel festékkel ecset segítségével festettem meg a kereteket. Mivel közelről nézve rettenet volt az átlátszó elem megjelenése, ezért megmerítettem egy lakkfürdőben, ami sokkal elfogadhatóbbá tette. (A kép még a merítés és a végleges keretforma elkészülte előtt lett lőve.)
[N.18] A fülke körbefutó párnázata, a fejpárna és szélvédőkeret párnáit xf-10 enamellel festettem meg.
A dúcok ragasztásához lassabb párolgású sűrűbb Tamiya ragasztót használtam.

O kép
Hogy hol volt a hiba, a törzs feletti dúcok voltak hosszúak, vagy a szárny felettiek a rövidek, esetleg az alsó szárnyakat kellett volna feljebb erőszakolni? Nem tudom. De a kép mutatja, hogy valami nem passzolt. Ezért tartottam végig fontosnak a dúcok számozásának követhetőségét, mert legalább azok felcserélést kizárhattam a lehetséges hibák listáján.

P kép
[P.19] Én azt a megoldást választottam, hogy a törzs feletti dúcokat kiszaggattam, majd rövidebbre vágtam őket, miközben a szárny feletti dúcokat a helyükön hagytam szilárdra kötni. Később a törzs felettiek is visszakerültek a helyükre, persze csak többszöri méretre vágás és formafinomítás után.

Q kép
[Q.20] A futószárak nem álltak nálam eléggé terpeszben, mert a köztük lévő merevítők túl rövidnek bizonyultak, amiket én az elvárható módon koppig ragasztottam be a nekik kialakított lyukakba. Megtörtem a futószárak töveinek már megkötött ragasztását és szélesebb terpesz állásában újra megragasztottam őket.
A futók közti rövid támaszokat 0,7mm körüli szélességűnek mértem, amit 0,75mm átmérőjű, de már hosszabb húzott szálakkal váltottam ki.
[Q.21] A menetirány szerinti jobb futószár alá 0,3mm vastagságú sztirollap magasítást ragasztottam, hogy ne dőljön jobbra az egész gép.

R kép
[R.22] Az építés vége felé került be a kabinba az Eduard ss 281 maratás lapjáról az egyébként csinos bekötőheveder, amely csak részben hasonlít a múzeumi Cr.42 példányon látható eredetire.
[R.23] az Ammo Mig rugalmas szálából lett a kötélzet megvalósítva. A lassú pillanatragasztó teljes kötéséig maszkolószalag tartotta meg a feszülő szálat. A kötélzet ragasztási felülete utólag felül lett festve színre, majd matt lakkal igyekeztem tompítani a ragasztás csúnyaságát.
Panelezést, bemosást ezúttal teljesen elhagytam, effektelés gyanánt mindössze a kipufogókat, és a kerekeket bolondítottam meg egy kis pigment porral.

Végszó

A bevezetőben már említett minőségi okokból nem akartam túlgondolni az Italeri forma kidolgozását, mindössze a polcomra szerettem volna egy vállalható összképet. Leszámítva néhány csúnyácskára sikerült megoldásomat, azt hiszem nagyjából pofásra sikerült a repülőgép. A vitrinemben már benn lévő és a majdan érkező többi „magyarkámhoz” szerintem jól passzoló, szinte kötelező darabbal gazdagodtam, aminek a birtoklása elégedettséggel tölt el. Örülök, hogy végül mégis megépítettem.
A

Belenyúltam a képbe: többek közt a lapított gumiabroncsok kikerekítésével, vagy például a pilóta utólagos beültetésével.
A
B

Tanár úr kérem, én készültem!
B
C

Túlzó, el-eltűnő bordázat. Beszívódások miatti egyenetlen felület (csiszolt felületen látszik igazán). Finoman szólva is csúnya a kormányfelületeken a vásznazás.
C
D

Egy dobozkép ami újra beindította a fantáziámat.
D
E

[E.1] A géppuskák végeit kifúrtam. A géppuskacsövekre nagyon vigyázni kellett, mert minduntalan beléjük akadtam és akaratlanul is meg-meggörbítettem azokat (végül le is vágtam őket, mert folyamatosan utamban voltak).
[E.2] Az olajhűtű nyílásaiba 0,2-es sztirollapból csavartam csöveket, majd igazítottam a lyuk formájához.
E
F

A kabinteknő ahová az Eduard sohasem próbálta bele az ss281 -es számú maratását.
F
G
G
H
H
I
I
J
J
K
K
L
L
M
M
N
N
O

Nem tudtam a képen megjelölni egy hibát, mert túl sok helyen nincs meg a megfelelő kapcsolódás.
O
P
P
Q

A gyárilag rövid támaszok koppra a helyükre beragasztása azt eredményezte, hogy keskeny lett a futók terpesztése. Ezen túl nálam úgy alakult, hogy (menetirány szerint) jobbra dőlt valamiért az egész gép, amit a jobb futószár tövébe történő betoldással kompenzáltam. Na tessék, megint kompenzálok :)
Q
R
R
S
S
T
T
U
U
V
V
W
W
X
X
Y
Y
Z
Z
2021.12.22.
pmheros
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
ecsetes
2021.12.24. 22:48:01
Szia! Gratulálok, ez is a megszokott kiváló minőségű építés és beszámoló. Az enyém parkoló pályán van hónapok óta, de most majd lehet előveszem újra. :)
ecsetes
2021.12.24. 22:48:49
Ja igen, a légcsavar színe egyezik a kamó szürkéjével? Vagy írtad valahol csak átsiklottam felette?
rod666
2021.12.24. 22:54:47
Nagyon szép lett, gratulálok! Mondhatni, hogy mind az építés, a festés és az összefoglaló a szokásos színvonalat hozza!

De azt azért megjegyezném, hogy te sem ép, a Venturi-csövet kifúrni...
pmheros
2021.12.24. 23:39:20
Üdv ecsetes! Én a felső kamó szürkéjéhez kicsit világosabb színt használtam mint kellett volna, ezen túlmenően több helyen is vékonyabbra fújtam, amitől mégvilágosabbnak hat. A légcsavar eleje ehhez képest is világosabb szín. Gyárilag szürkék voltak a propeller tollai (elől) már akkor is, amikor még a teljes sárkány felületét Alluminio festékkel védték. De hogy milyen szürkék, az jó kérdés! ;) Az Italeri FS 36375 -ben jelöli meg a szürkét, és én ehhez tartottam magam jobb információ híján. Nézegettem az eredeti olasz Griggio Mimetico, és Griggio Azzurro színeket is, de ezeket alapvetően álcaszíneknek tartom, míg a légcsavarra szimplán a felületvédelem miatt talán valami egyéb színű ipari festék kerülhetett. Szerintem. Üdv.: pmheros
pmheros
2021.12.24. 23:55:01
Üdv ecsetes! A Stormo szerint a Cr 42 -esek FIAT-Hamilton légcsavarja FS 35466 világoskék volt. Már emlékszem hogy azt a színt én kicsit vadnak tartottam, így maradtam a kékes szürkénél. (Ennyit a hiteleségre törekvésemről.) Üdv.: pmheros
pmheros
2021.12.25. 00:31:04
ÜdV rod666! Az a Venturi-cső kiprovokálta azt a fúrást. De azért megjegyezném, hogy a környezetem nem ezért mondja rám: "hogy te sem vagy ép!" Van annak még ezer oka. :) Üdv.: pmheros
ecsetes
2021.12.25. 01:33:04
Üdv! A légcsavart eddig v alura v szürkére gondoltam, de a makettedet látva a szürke mellett teszem le a voksom én is. A világoskéket hozzád hasonlóan kizárnám. Nekem kicsit úgy tűnik, hogy hosszabb a kelleténél a légcsavar szára, nem?

Így utólag már lehet kegyetlenség mondani, de nekem 4 különböző szögből készült fotóm van erről a gépről. Mondjuk mind a jobb oldaláról, de pl. jobban látszik a gép farka (ott van eltérés a festésben), az orr (ott csak kicsit más) és a felső szárny tetejéből is több a kivehető.

Köszi a válaszokat! :)
pmheros
2021.12.25. 09:03:04
Elnézést, rosszul fogalmazhattam. Én az FS 35466 -ot egyáltalán nem zárom ki, sőt nagyon is elfogadom, de nem szerettem volna ilyen rikító "álca"színt a vitrinembe. Az Olaszok közt is megvannak azok az elhivatott kutatók, megszállott makettezők, akik múzeumokban, restaurátoroknál, és kinn a "terepen" roncsokon színkártyákkal végeznek hiánypótló feltáró munkát. Ezen kutatások megosztott eredményeként tudható többek közt, hogy az olasz gépek légcsavarján azonosítottak FS 35526 -ot is. De hogy legalább a Fiat -nál maradjunk, a Cr 32 -esek légcsavarján találtak "jóval visszafogottabb" 36463 és 35526 közé eső kék színt is. Ha van egy színhelyes monitorod, akkor egy "NAGYSÁGRENDI" összehasonlításra jó lehet ez a link: http://www.colorserver.net/showcolor.asp?fs=35466+35526+36473+36375&size=xl&bkgr=30 Én elvileg FS 36375 -nek a Gunze c308 festékét választhattam (használhattam), aminek tartalma, inkább a colorserver 35526 kékebb találatára hasonlít. De hogy mindjárt cáfoljam is magamat: a Q képen balra a háttérben található egy c035 számú festék, amit valamihez használtam. Félek hogy megcsalnak az emlékeim és ez a c308 -tól világosabb, de szintén kékes szürke c035 árnyalat lett a légcsavar (aminek nincs feltüntetett FS száma), és a c308 nálam inkább a motortér környékére kerülhetett felhasználásra.

Üdv.: pmheros
vrauko
2021.12.25. 09:32:04
Meg vagyok elégedve. Nékem is van a láda fiában egy Cr-42-es, az ősi Revell öntvény, ami a források szerint 1966-ban már létezett. Még kis kerek talpú állvány is van hozzá. Kíváncsi vagyok, mit lehet majd kihozni belőle. Ilyet biztos nem, mint ez, mert én csak makettező vagyok, nem művész.
pmheros
2021.12.25. 09:33:51
Üdv ecsetes! A légcsavar kékesszürkéjére még visszatérve: a fotóimon kevésbé tud érvényesülni a kékes beütés, mert a hátterem szürkéje is határozottan hideg kékes árnyalatú. Hogy ez mennyire elviszi a színérzékelést, arra jó példa, hogy a c317 fő álcaszín szürkém enyhén zöld árnyalatából sem érzékelhető semmi a mellette lévő karakteres zöld szín miatt. Ha a kékségét akarnám veled érzékeltetni, akkor leginkább a Z képet ajánlanám nézegetni, ahol a légcsavartoll a motorburkolat szürke hátterében áll. (Egy jó színvisszaadású monitor ehhez alapfeltétel). Üdv.: pmheros
pmheros
2021.12.25. 10:26:12
Üdv vrauko! Én a régi Revell -t, az „újabb” Matchbox kiszerelésben láttam keringeni a Cserebere rovatban többször is. Tudtam hogy egy igazi Vintage készlet a korszakra jellemző tulajdonságokkal, de időnként mégis elgondolkodtam, hogy ráírok valamelyik eladóra. De mivel volt itthon Italeri 'cséer' 42 -esem (ami általánosságban azért jobb volt), így végül nem csábultam el a megvásárlására. A talp szuper dolog, ha van pilóta is, mint az esetedben. Talpból viszont akkor már inkább az átlátszó anyagból készültet preferálom. Üdv.: pmheros
Zoli
2021.12.25. 12:04:29
Szia,
Nagyon szép munka, gratulálok! Köszönet a cikkért, bár azt hiszem ez inkább megerősít abban, hogy ne vegyem meg újra a készletet, legalábbis nekem lehetetlen lenne ebből ilyen eredményt elérni. Inkább várok, hátha lesz valami jobb majd.
A színek közül a zöld nekem kicsit világos és sárgás, de ez csak saját vélemény, az összkép mindenesetre nagyon jó!
z
pmheros
2021.12.25. 16:03:45
Üdv Zoli!

Az itt látott színeket engedd el ! Tél van, több különböző izzó, és fénycső fényénél lőttem a képeket a szobámban, a fényképezőgép automatikája meg vagy tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, vagy nem. Egy ideje már nem kínlódok a színhőmérséklet állítgatással sem. (A Gunze RLM 23 vörösem is magentaként köszön vissza egyik-másik korábbi fotómról).

A színek eredetéhez: nekem ugyan nincsenek meg a roncsokon azonosított RAL és egyéb színkártyák, de az azok alapján készült AK 2330 Magyar Királyi Honvéd Légierő Álcázó Színei festékkészlet igen. Az egyik színről linkelek csak példát, mert erről maradt fotóm 2019 nyaráról: https://makettinfo.hu/upload/201906/1575512_34808_Gunze_g1101.jpg A G.1101 kéket fehér műanyag lapra kifújtam (képen felső sorban középen), majd fényes lakkal átvontam, hogy teltebb legyen, így jobban mutassa meg magát. A Gunze "c" sorából kevertem hozzá hasonló (képen felső sorban balról az első) színt, amit természetesen szintén lakkoztam. A képet június elején közvetlen napsütésben dél körül lőttem. Mint látható szinte tökéletes egyezést alkottam. A szürke és zöld színek esetében, nagyon közeli, a barna esetében csak közelítő eredményt sikerült elérnem, pedig ez utóbbinál 25 keverési kombinációt próbáltam végig. Mindegyik színt napsütéshez, és szemhez állítottam.

Nézz rá a Cr 32 -es cikkemre! Azt a repcsit már pont ugyanezekkel a magam kevert színekkel festettem, de a kész repülőt már a szabadban fotóztam nyáron. A természetes fényekkel jobban boldogult a kamerám automatikája, így valamivel hidegebb, és szürkébb zöldet adnak vissza a képek. Bár az általam használt hideg kékes háttér azokon a képeken is hátrány jelentenek, mert ott is automatikusan ahhoz hasonlít az agyunk. (Lásd mint az előbbi kommenteknél a légcsavar színe.)

Anno terveztem cikket az egyes makettfestékgyártók által kínált RLM színek összehasonlításáról, de pont a színek visszaadásával nem boldogultam, így egy rossz pillanatomban töröltem az összes addig a témában elkészült anyagomat. Pedig rengeteg pénzt öltem bele abba projektbe.

Üdv.: pmheros
Zoli
2021.12.25. 19:31:18
Megnéztem a Magó Karcsi által készített színmintákat, abban is kicsit sárgás a zöld, legalábbis lámpafénynél. Valószínű inkább az zavarja a szemem, hogy a barnához képest jobban világosítottnak tűnik. De a szürke is túl világos, ahogy írtad is. Ahogy nézegetem a Gunze H festékeimet, szerintem zöldből bőven fogok találni a színmintához nagyon közeli árnyalatot, de talán barnából is. Szívesen kevergetek, gyakran szoktam is, de szerintem a magyar színekhez erre nem lesz szükségem, bele fog férni a tűrésbe. Az AK színeket nem ismerem, nem is fogok venni, nekem bevált a Gunze, még ha az árnyalatai nem is tökéletesek, illetve kissé rövid a skála...
A Cr.32 színei jobbnak tűnnek, de valamiért a zöld azon is túl világosnak tűnik nekem, pedig a többi szín is világosított. A lényeg, hogy ez nem negatív kritika, nagyon szép mindkét makett. Várom a következőt!
z
pmheros
2021.12.25. 20:57:04
Zoli
Az AK akriljait én sem szeretem, a Real Colors festékük nekem jobban bejön, viszont ezt a magyar témát ez utóbbi típusban valamiért nem dobta piacra a gyártó. Gunze festékből is megvan itthon a teljes szürke, zöld és barna skála. A kevergetést én is azért kezdtem el, mert nem találtam a Gunze választékban számomra közeli megfelelőt. Azt hiszem Podva fórumtársnak volt olyan képpel illusztrált hozzászólása amelyben a barna keverésére nagyon hasonló összetételt jelölt meg mint én, illetve a zöld esetében ő beérte a c070 önálló formájával.
Nem éreztem negatív kritikának a mondadódat, de ha az lett volna sem gond, mert ha van alapja az legalább ösztönöz.

ecsetes
Most jöttem rá mire gondolsz a 'hosszú a kelleténél a légcsavar szára' alatt! Igen, a kelleténél jobban kilóg előre. Most tornásztam egy fél órát hogy ne taperoljam össze túlságosan, ne szagassam el a feszített kábeleket, ne dörgöljem le a pigmenteket, de mégis valahogy levarázsoljam a légcsavart és sikerült. Bő egy millimétert el sikerült tüntetni a túlzott kilógásából előre. Befelé sajnos nem tudtam volna tolni a légcsavartengely mert a tengely "anya" a végén zárt kialakítású gyárilag. Újabb Italeri meglepi.
A jobb archív képeid miatt elképzelhető hogy hacker támadás áldozatává teszlek :)

Üdv.: pmheros
ecsetes
2021.12.25. 21:17:44
Szia! Valóban a Z és talán még a P kép is adja a légcsavartollak kékes árnyalatát.
ecsetes
2021.12.25. 21:49:19
Inkább "mélben" elküldtem a képeket :)
pmheros
2021.12.26. 16:51:50
ecsetes
Köszi a képeket, megkaptam, meglepődtem.
Légcsavar szín tárgykörben találtam egy Britt makettezőt aki cr 42 -őt épített, és ő is ráfutott az FS 35466 vad világoskék színre, amit ugyanúgy nem mert bevállalni a repülőjére mint én. https://www.britmodeller.com/forums/index.php?/topic/235091032-icm-132-fiat-cr42-falco-corpo-aereo-italiano-ursel-belgium-october-1940/page/2/

Zoli
Megértem hogy vársz egy jobb készletre, én hiszek benne hogy van is rá valami halvány esély. Ennek a kommentemnek a linkjében egy már számítógépes tervezéssel készült ICM CR 42 szerepel 1:32 méretarányban, ahonnan lejjebb hozni kisebb skálára már nem akkora munka mint teljesen nulláról kezdeni a tervezést. Az ICM -nek 1:72 -ben az i-5, i-15, és i-153 -el gyakorlata is van szép biplánokat készíteni, már csak el kell jutniuk fejben ennek az elhatározásig.
jammie
2021.12.27. 08:38:34
Nagyon szép munka. A színek védelmében annyit mondanék, hogy ha a képeidet visszakonvertálom orto vagy pán foto szürkeskálába, akkor pontosan azokat az árnyalatokat kapom ami a régi fotókon (a jobbakon) látható. Az FS35466 szürkeskálában pont olyan világosszürke mint a Te fotódon. Persze meggyőző lenne egy múzeumi fotón eredeti festéssel látni azt a kék tollat.
Zoli
2021.12.27. 08:51:39
Szia,
Talán tudat alatt bennem is él valami halvány remény, hogy az ICM előbb-utóbb kihozza a nagyobb léptékű készleteit 72-ben is, bár nem sok jelét adja ennek. Láttam a 32-es makettet, viszont mintha leálltak volna a 72-es készletekkel, most is "csak" egy Ki-21-est ígérnek. Pedig az új fejlesztéseik (Do-17, Po-2, MiG-25) nagyon jónak tűnnek. A régebbiek viszont problémásak, évek óta áll az I-5 is félkészen, bár az az én hibám miatt, véletlen leöntöttem a felső szárnyat nitróval... Pedig a nehezén túl vagyok, az új felső szárnyat is le kéne festeni, aztán befejezni a makettet. Egyik ismerősöm már az elején feladta, nagyon problémás, nehezen építhető készlet.
z
warbirds
2021.12.28. 18:20:57
Szia,
az "O" képen látható hézag a dúcok és a szárny között azért lehet, mert a félszárnyak szemből megnézve nincsenek azonos magasságban. Én is megépítettem még régebben, az enyémen legalábbis ez volt a hiba oka.
pmheros
2021.12.29. 10:23:55
Üdv jammie!

Most beszélgettem a napokban egy fotós ismerőssel a tökéletesen színhelyes fényképezés témaköréről. Elég hosszasan, részletesen magyarázta, hogy én miért ne erőltessem ezt a színhelyeség rögzítés dolgot. Meggyőzött.
Múzeumi (nem restaurált) példányokban én is hiszek, de csak akkor, ha kiviszik az adott roncsdarabot természetes fényre, és ott színkártyával beazonosítják, egy (vagy több köztes) színkód értékre.

Üdv.: pmheros
pmheros
2021.12.29. 11:24:30
Üdv warbirds!

Igen a szárnytövek szemből nézve nincsenek teljesen egy magasságban, felülről nézve pedig a két félszárny még csak nem is alkot egy egyenest. Emellett a két félszárnynak a síkja egymáshoz képest csavarodott is nálam. A törzs úgy tűnik nem szimmetrikus, van benne valami furcsa görbeség. Ez akkor lett számomra feltünő, amikor a karburátor beömlő "gerincét" a törzshöz idomítva kellett volna felragasztanom, de ez a "gerinc" valahogy nem akart a törzs közepén lenni a teljes hosszon, így azt a törzs vonalához kellett görbítenem. A géppuskák mögötti felső törzselem sem illett igazán mindkét törzsfél vonulatához. Ezen felsoroltak mindegyike hozzájárulhatott hogy a dúcok kapcsolódása ilyen problémás legyen.
Ezeket azért nem mertem bele írni a cikkbe, mert lehetségesnek tartottam, hogy egy esetlegesen kedvezőtlen kihűlés miatti vetemedés csak az én példányomat sújtotta.

Üdv.: pmheros
ecsetes
2021.12.29. 20:36:38
Szia!

Na, majd akkor ha befejezem a Jak-11-et, újra előveszem a Cr-42 gépet és kékes lesz a propellere.

1/48-ban már megépítettem, ott is volt gond a szárnyakkal, ha nem is olyan komoly. Az 1/72-es Ro-37 makettemnél viszont komoly gondok akadtak. Véleményem szerint a dúcok okozzák a gondot. Nem megfelelőek a szögek (ahol a szárnyhoz csatlakoznak), nincsenek rendes illesztő csapok és maga a műanyag is vékony, puha. Egész egyszerűen mivel egyik sem pontos igazán, ez összeadódik és elcsavarják a szárnyakat. Szerintem. Talán jobb lenne a dúcokat műgyantából adni?

Mondom mindezt úgy, hogy eddig csak 2 ilyen gépet építettem :)
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció