Fiat G.50 Freccia
1:72, AML
Pintér György - Múzeumi krimik
Újabb olasz gyártmányú vadász került a kezeim közé, hogy gyarapítsa gyűjteményemet. Az AML által gyártott készlet a Fiat G.55 Centauro elődjét mintázza meg viszonylag kis számú műanyag alkatrészben, azonban kapunk hozzá néhány műgyanta elemet, vákuumos kabintetőt, illetve rézmaratást is.
A műanyag részegységek elég sorjásak és kemények, így a faragásuk, vágásuk odafigyelést igényel. Felületük sima, a panelvonalak - halványan - vésettek, öntéshibát nem figyeltem meg. A két törzsfél és a szárnyfelek esetében nincsenek pozícionálást segítő bütykök, de a vízszintes vezérsíkra öntöttek két-két darabot. A réz elemek nagyon szépek, bár a műszerfal összeállítása jellempróbáló feladatnak tűnik a leírás alapján. A kabin oldalfalai azonban elég elnagyoltak, néhány kezelőszerv, vezeték pótlása jót fog tenni neki. A motoron is van mit dolgozni, a szelepemelő rudak, gyújtáskábelek pótlása sokat dob az összképen. Esetleg cserélni lehet az SBS Models gyanta másolatára, ami minden tekintetben pontosabb, és adnak hozzá "bis"-hez való motorburkolatot is.
A festéseket tekintve egy spanyol polgárháborús és egy finn felségjelzésű példányt építhetünk meg.
Összességében véve a készlet minősége a régebbi Special Hobby "short run" készleteivel azonos szintű, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A készletet már nem "szűz" állapotában szereztem, így a főbb alkatrészek már le voltak választva a keretről, de ragasztás még nem történt. A szárazpróbák feltártak jónéhány illesztési hibát, így a csiszoló, tömítő szerszámokat rögtön a kezem ügyébe is helyeztem. Kezdjük azonban a kabinnal: a padlólemezre felragasztottam a kormánypedálokat, hátfalat, a botkormányt, az ülésállító kart, valamint a trimmkereket. Utóbbi helyére vonatkozóan nem kapunk semmi jelzést, így azt kabinfotók alapján érdemes pozícionálni. Az oldalfalakon pótoltam pár vezetéket, felragasztottam egy rézből hajtogatott háromkaros kezelőszervet. A kész egységet - még ülés nélkül - beragasztottam a törzsbe, amit szintén próbálkozással tettem, mivel itt sincs semmi jelölés, hová is kerüljön. Végül úgy találtam, hogyha a hátfal az oldalfalakon lévő bordák végéhez illeszkedik, akkor "saccperkábé" jó helyen lehet. Összeállítottam a műszerfalat is a következőképpen: a felső részt tartó rézlemezt ívesre hajtottam, hogy kövesse a műszerfal alját. Erre aztán ráragasztottam a felső részt, a találkozási felület hátoldalát bőséges pillanatragasztóval meglocsolva. Ezt követően szintén meghajtottam a műszerfal alsó részét, ami pedig a tartólemez élét követi. mit ne mondjak, a ragasztási felületek tizedmilliméter "vastagsága" miatt élmény volt ezt kivitelezni. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy a műszerfalra még felkerült egy célzóberendezés is, amit legalább nyolc helyen kellett meghajtani, mire a sík lemez felvette a térbeli formáját. Végül már csak a műszerfal filmek felragasztása és hátoldaluk fehérre festése volt hátra, meg némi szárazecsetelés a részletek kiemelésére.
Alapozást követően a kabinbelsőt AK "Pale Green" színre fújtam, amit jócskán világosítottam fehér hozzáadásával, majd tűecsettel kifestettem a kezelőszerveket, trimmkereket, botkormányt a megfelelő színekre. Száradást követően befolyattam az egészet fekete panelezővel, majd a felesleget nedves ecsettel visszatöröltem. Végül egy kis lapos ecsettel szárazecseteltem a teljes felületet fehérrel. Beépítettem a műszerfalat is, de ezt is csak találomra, ugyanis sehol sincs jelezve, hová is kellene kerülnie. Amikor minden a vélt helyére került, akkor összeragasztottam a két törzsfelet és teljes száradásig pillanatszorítókkal fogattam meg. Eközben összeállítottam a motort és kifúrtam a gyújtáskábelek helyét, összeragasztottam a motorburkolatot és tömítettem a belsejében lévő illesztési vonalat is, valamint matt alumínium színre festettem az ülést és maszkoló szalagból, drótból elkészítettem a hevedereket. A motor külső részén futó panelvonalak bekarcolásához a neten láttam egy triviális trükköt: a burkolaton megjelölték a körben futó osztások helyét, majd ezek magasságában irodai jegyzettömb lapjai közé fogtak egy pengét. Ezt a tetején jól leszorítva a burkolatot hozzányomták a penge éléhez és körbe forgatták. A penge így azonos magasságban karcolta be a teljes kerületen a panelvonalat, nem lett ferde, vagy hullámos. Ugyanakkor a következő panelvonal is párhuzamos maradt, mert csak át kellett helyezni a pengét a megfelelő lapok közé.
A külső tömítések a kabin mögötti részen, illetve a hason voltak igazán jelentősek, mert itt nagyon rossz volt az illeszkedés. A nagyját Tamiya putty-val kentem le, majd csiszolás után még egy réteg vizes tömítővel is rámentem. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a vizes tömítő száradás közben jobban zsugorodik és beszívódik a résekbe, mint az oldószeres, így volt, hogy kétszer-háromszor is vissza kellett mennem egy felületre, amíg jó lett. Ez a megoldás működőképesebb volt, mert az oldószeres tömítő "vastagabb" anyag. Összecsiszolást követően visszakarcoltam a panelvonalakat, illetve kimélyítettem kicsit a meglévőket. Ezeket aztán extra híg ecsetes ragasztóval futtattam be, hogy a karcolásnál keletkezett sorják "elolvadjanak", így kevesebbet kell csiszolni a felületet.
A következő nagy feladat a szárnyak törzshöz illesztése volt: elsőnek az alsó felet próbáltam össze a törzzsel és akadtak bőven illesztési problémák. Ezeket szike, csiszolótömb, tűreszelő segítségével megoldottam, de még mielőtt ragasztottam volna, még ki kellett találnom, hogy mit kezdek a tátongó lyukkal a főfutó aknái helyén. Ide kellett valamit kreálni, így feltúrtam minden dobozomat valami felhasználható alkatrészért. Végül egy megfelelő átmérőjű filctollból vágott szeletek és némi sztirol lap segítségével befedtem a lyukat. Ezután összeragasztottam az alsó szárnyfelet a törzzsel és tömítettem az illesztési hibákat. Csiszoltam továbbá a kilépőéleknél a belső felületből is, amíg pengevékony nem lett. Ugyanezt megcsináltam a felső szárnyrészekkel is, amíg a két fél illesztése meg nem felelt az elvárásaimnak. Összeépítés előtt még azonban le kellett zárnom a futómű aknákat, mert különben be lehetett volna látni a gép üres belsejébe. Ezt némi mustáros tubus lemez segítségével meg is tettem.
Ezek után ecsetes ragasztóval összeépítettem a szárnyat és pillanatszorítókkal rögzítettem őket 1-2 napra, majd összecsiszoltam a be- és kilépőéleket. Volt mit reszelni, mert nem volt tökéletesen egyforma az alsó és a felső rész fesztávolsága még úgy sem, hogy a szárnytőből is vettem el a ragasztás előtt. Persze ezek az eltérések azt eredményezték, hogy a szárnytőnél lévő két légbeömlő nyílás is elcsúszott ,így ezt egy-egy vastag húzott szál beragasztásával tömítettem, majd újra fúrtam.
Következő lépésben felkerült a függőleges és a vízszintes vezérsík is. Itt vannak ugyan illesztőcsapok, de olyan "szoknya" van a tövükben, hogy a befogadó furatokat muszáj nagyobb átmérőjű fúróval peremezni, különben illesztési hézag alakul ki. A megfelelő beállítást négyzetrácsos lap előtt ellenőrizzük le még a végleges száradás előtt. A kisebb hézagokat húzott szál és pillanatragasztó segítségével javítottam. Ezután következett a motor, illetve a burkolata. Utóbbit először felszereltem a készlethez adott maratásban lévő hűtőlemezekkel. Ezeket a leírás szerint csak fel kell(ene) ragasztani a külső részre, de úgy nagyon kiállnak a felületből. Körberajzoltam tehát őket, majd szikével óvatosan kivéstem kicsit a helyüket, hogy belesimuljanak a síkba. A szárazpróba azonban előhozott egy újabb problémát: A motort a tűzfalra ragasztva túl mélyen lett volna a burkolatban, mert az nem csúszik rá teljesen. Jöhetett tehát a méricskélés, reszelgetés, próbálgatás. Mivel sehogy sem akart jó lenni az egész, így a burkolat legjobbnak ítélt illesztésének elérését követően a motort ebbe ragasztottam be és nem a tűzfalra, majd így építettem össze a gép többi részével. Végül a két részből álló hűtőlevegő csatornát ragasztottam fel, illetve a géppuskákat pozícionáltam a burkolaton lévő vályúk segítségével. Ezek csöveit persze injekciós tűre cseréltem. Alapos fürdetés és szárítás után következett a fekete alapozás és a fennmaradt felületi hibák kijavítása.
Amíg a végleges alapozás száradt, addig jöttek a futóművek és a légcsavar. Előbbieknél a futószárakat kicsit plasztikusabbá faragtam hegyes pengével, majd összeragasztottam a villás keréktartót, végül matt alumínium színre fújtam őket. A légcsavar esetében jelentősebb javítást eszközöltem: mivel finn gépet akartam építeni, így a készletben lévő hegyes kúp formájú légcsavar agyat kellett felhasználnom. Ez azonban olyan katasztrofális minőségű volt, hogy elsőre kivágtam és keresgélni kezdtem a pótlás után. Az SBS Modelnek van is ilyen feljavító készlete, de hosszas töprengés után végül kikukáztam a kidobott darabokat. Összeragasztottam őket és bőséges pillanatragasztó-fürdőben részesítettem, ami kikeményedés után jó alapot szolgáltatott a reszeléshez. Az öntőkeret darabra ragasztott műanyagot befogtam a marokfúrómba, majd szikepengével kiesztergáltam a formát. Ebbe ragasztottam be végül az eredeti agyról levágott légcsavar tollakat. A kúp sárga, a tollak elölről alumínium, hátulról matt fekete színűek lettek. A kerekek esetében a kör alak viszonylag jól megvolt, de az illesztő csapok központossága csapnivaló volt, ezért levágtam őket és a kereket átfúrását követően dróttal pótoltam.
A fedőszínek festését az orrkúp, motorgyűrű és törzsgyűrű felfestésével kezdtem. A sárga színt egy ismeretlen gyártmányú hobbyfesték adta, amit vékony fehér alaprétegre fújtam fel.
Ezek maszkolását követően a kékesszürke színt vittem fel az alsó részre. Itt AK RC 252-öt használtam, illetve ennek fakított változatát a panelezéshez. Ezt követően jött a homokszín a szárnyak felső részére, amit H79 és H71 szemre kutyult keverésével állítottam elő, amit H309 zölddel, illetve piros és barna hobbyfestékekből kutyult vörösesbarna foltokkal pöttyöztem. A törzsön lévő zöld H304 és Vallejo 71.095 keverékéből keletkezett, végül pedig félfényes feketéből csináltam pár foltot még ide-oda a törzsön és a szárnyakon. A találkozási vonalakat Blu-Tac-kal maszkoltam, a foltokat szabad kézzel követtem el. Némelyik meg is folyt, ezt az alap homokszínnel történő átködöléssel próbáltam tompítani, elfedni.
Lakkozást követően jöhettek a matricák, amik elég jól tapadtak a felületre, viszont a hordozó papírról nehezen akartak leválni. Az egyik lajstrom sajnos menthetetlenül össze is tapadt, így a szárny alsó része kicsit felemás lett. A művelet befejeztével a matt lakk következett, valamint a kipufogók és géppuskák korom és lőpor nyomainak megfújása. A főfutók takarólemezeire és a farokfutó környékére enyhe elszíneződést csináltam földszínű pigmentporokkal. Szintén ezzel poroztam át a kerékabroncsokat is.
A végszerelésnél felkerültek a kész futóművek, a szélvédő, valamint a beszálló ajtó lenyitott állapotban.
Munkás a készlet, de azért elég pofás dolgot lehet kihozni belőle. Aki viszont ennél jobbra vágyik, az SBS Model készletét válassza.
(A cikk egy korábbi építés emlékeinek felidézésével készült. Mindennemű pontatlanság az eltelt idő megszépítő hatásának és a szerző szellemi hanyatlásának műve. :D)
A műanyag részegységek elég sorjásak és kemények, így a faragásuk, vágásuk odafigyelést igényel. Felületük sima, a panelvonalak - halványan - vésettek, öntéshibát nem figyeltem meg. A két törzsfél és a szárnyfelek esetében nincsenek pozícionálást segítő bütykök, de a vízszintes vezérsíkra öntöttek két-két darabot. A réz elemek nagyon szépek, bár a műszerfal összeállítása jellempróbáló feladatnak tűnik a leírás alapján. A kabin oldalfalai azonban elég elnagyoltak, néhány kezelőszerv, vezeték pótlása jót fog tenni neki. A motoron is van mit dolgozni, a szelepemelő rudak, gyújtáskábelek pótlása sokat dob az összképen. Esetleg cserélni lehet az SBS Models gyanta másolatára, ami minden tekintetben pontosabb, és adnak hozzá "bis"-hez való motorburkolatot is.
A festéseket tekintve egy spanyol polgárháborús és egy finn felségjelzésű példányt építhetünk meg.
Összességében véve a készlet minősége a régebbi Special Hobby "short run" készleteivel azonos szintű, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A készletet már nem "szűz" állapotában szereztem, így a főbb alkatrészek már le voltak választva a keretről, de ragasztás még nem történt. A szárazpróbák feltártak jónéhány illesztési hibát, így a csiszoló, tömítő szerszámokat rögtön a kezem ügyébe is helyeztem. Kezdjük azonban a kabinnal: a padlólemezre felragasztottam a kormánypedálokat, hátfalat, a botkormányt, az ülésállító kart, valamint a trimmkereket. Utóbbi helyére vonatkozóan nem kapunk semmi jelzést, így azt kabinfotók alapján érdemes pozícionálni. Az oldalfalakon pótoltam pár vezetéket, felragasztottam egy rézből hajtogatott háromkaros kezelőszervet. A kész egységet - még ülés nélkül - beragasztottam a törzsbe, amit szintén próbálkozással tettem, mivel itt sincs semmi jelölés, hová is kerüljön. Végül úgy találtam, hogyha a hátfal az oldalfalakon lévő bordák végéhez illeszkedik, akkor "saccperkábé" jó helyen lehet. Összeállítottam a műszerfalat is a következőképpen: a felső részt tartó rézlemezt ívesre hajtottam, hogy kövesse a műszerfal alját. Erre aztán ráragasztottam a felső részt, a találkozási felület hátoldalát bőséges pillanatragasztóval meglocsolva. Ezt követően szintén meghajtottam a műszerfal alsó részét, ami pedig a tartólemez élét követi. mit ne mondjak, a ragasztási felületek tizedmilliméter "vastagsága" miatt élmény volt ezt kivitelezni. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy a műszerfalra még felkerült egy célzóberendezés is, amit legalább nyolc helyen kellett meghajtani, mire a sík lemez felvette a térbeli formáját. Végül már csak a műszerfal filmek felragasztása és hátoldaluk fehérre festése volt hátra, meg némi szárazecsetelés a részletek kiemelésére.
Alapozást követően a kabinbelsőt AK "Pale Green" színre fújtam, amit jócskán világosítottam fehér hozzáadásával, majd tűecsettel kifestettem a kezelőszerveket, trimmkereket, botkormányt a megfelelő színekre. Száradást követően befolyattam az egészet fekete panelezővel, majd a felesleget nedves ecsettel visszatöröltem. Végül egy kis lapos ecsettel szárazecseteltem a teljes felületet fehérrel. Beépítettem a műszerfalat is, de ezt is csak találomra, ugyanis sehol sincs jelezve, hová is kellene kerülnie. Amikor minden a vélt helyére került, akkor összeragasztottam a két törzsfelet és teljes száradásig pillanatszorítókkal fogattam meg. Eközben összeállítottam a motort és kifúrtam a gyújtáskábelek helyét, összeragasztottam a motorburkolatot és tömítettem a belsejében lévő illesztési vonalat is, valamint matt alumínium színre festettem az ülést és maszkoló szalagból, drótból elkészítettem a hevedereket. A motor külső részén futó panelvonalak bekarcolásához a neten láttam egy triviális trükköt: a burkolaton megjelölték a körben futó osztások helyét, majd ezek magasságában irodai jegyzettömb lapjai közé fogtak egy pengét. Ezt a tetején jól leszorítva a burkolatot hozzányomták a penge éléhez és körbe forgatták. A penge így azonos magasságban karcolta be a teljes kerületen a panelvonalat, nem lett ferde, vagy hullámos. Ugyanakkor a következő panelvonal is párhuzamos maradt, mert csak át kellett helyezni a pengét a megfelelő lapok közé.
A külső tömítések a kabin mögötti részen, illetve a hason voltak igazán jelentősek, mert itt nagyon rossz volt az illeszkedés. A nagyját Tamiya putty-val kentem le, majd csiszolás után még egy réteg vizes tömítővel is rámentem. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a vizes tömítő száradás közben jobban zsugorodik és beszívódik a résekbe, mint az oldószeres, így volt, hogy kétszer-háromszor is vissza kellett mennem egy felületre, amíg jó lett. Ez a megoldás működőképesebb volt, mert az oldószeres tömítő "vastagabb" anyag. Összecsiszolást követően visszakarcoltam a panelvonalakat, illetve kimélyítettem kicsit a meglévőket. Ezeket aztán extra híg ecsetes ragasztóval futtattam be, hogy a karcolásnál keletkezett sorják "elolvadjanak", így kevesebbet kell csiszolni a felületet.
A következő nagy feladat a szárnyak törzshöz illesztése volt: elsőnek az alsó felet próbáltam össze a törzzsel és akadtak bőven illesztési problémák. Ezeket szike, csiszolótömb, tűreszelő segítségével megoldottam, de még mielőtt ragasztottam volna, még ki kellett találnom, hogy mit kezdek a tátongó lyukkal a főfutó aknái helyén. Ide kellett valamit kreálni, így feltúrtam minden dobozomat valami felhasználható alkatrészért. Végül egy megfelelő átmérőjű filctollból vágott szeletek és némi sztirol lap segítségével befedtem a lyukat. Ezután összeragasztottam az alsó szárnyfelet a törzzsel és tömítettem az illesztési hibákat. Csiszoltam továbbá a kilépőéleknél a belső felületből is, amíg pengevékony nem lett. Ugyanezt megcsináltam a felső szárnyrészekkel is, amíg a két fél illesztése meg nem felelt az elvárásaimnak. Összeépítés előtt még azonban le kellett zárnom a futómű aknákat, mert különben be lehetett volna látni a gép üres belsejébe. Ezt némi mustáros tubus lemez segítségével meg is tettem.
Ezek után ecsetes ragasztóval összeépítettem a szárnyat és pillanatszorítókkal rögzítettem őket 1-2 napra, majd összecsiszoltam a be- és kilépőéleket. Volt mit reszelni, mert nem volt tökéletesen egyforma az alsó és a felső rész fesztávolsága még úgy sem, hogy a szárnytőből is vettem el a ragasztás előtt. Persze ezek az eltérések azt eredményezték, hogy a szárnytőnél lévő két légbeömlő nyílás is elcsúszott ,így ezt egy-egy vastag húzott szál beragasztásával tömítettem, majd újra fúrtam.
Következő lépésben felkerült a függőleges és a vízszintes vezérsík is. Itt vannak ugyan illesztőcsapok, de olyan "szoknya" van a tövükben, hogy a befogadó furatokat muszáj nagyobb átmérőjű fúróval peremezni, különben illesztési hézag alakul ki. A megfelelő beállítást négyzetrácsos lap előtt ellenőrizzük le még a végleges száradás előtt. A kisebb hézagokat húzott szál és pillanatragasztó segítségével javítottam. Ezután következett a motor, illetve a burkolata. Utóbbit először felszereltem a készlethez adott maratásban lévő hűtőlemezekkel. Ezeket a leírás szerint csak fel kell(ene) ragasztani a külső részre, de úgy nagyon kiállnak a felületből. Körberajzoltam tehát őket, majd szikével óvatosan kivéstem kicsit a helyüket, hogy belesimuljanak a síkba. A szárazpróba azonban előhozott egy újabb problémát: A motort a tűzfalra ragasztva túl mélyen lett volna a burkolatban, mert az nem csúszik rá teljesen. Jöhetett tehát a méricskélés, reszelgetés, próbálgatás. Mivel sehogy sem akart jó lenni az egész, így a burkolat legjobbnak ítélt illesztésének elérését követően a motort ebbe ragasztottam be és nem a tűzfalra, majd így építettem össze a gép többi részével. Végül a két részből álló hűtőlevegő csatornát ragasztottam fel, illetve a géppuskákat pozícionáltam a burkolaton lévő vályúk segítségével. Ezek csöveit persze injekciós tűre cseréltem. Alapos fürdetés és szárítás után következett a fekete alapozás és a fennmaradt felületi hibák kijavítása.
Amíg a végleges alapozás száradt, addig jöttek a futóművek és a légcsavar. Előbbieknél a futószárakat kicsit plasztikusabbá faragtam hegyes pengével, majd összeragasztottam a villás keréktartót, végül matt alumínium színre fújtam őket. A légcsavar esetében jelentősebb javítást eszközöltem: mivel finn gépet akartam építeni, így a készletben lévő hegyes kúp formájú légcsavar agyat kellett felhasználnom. Ez azonban olyan katasztrofális minőségű volt, hogy elsőre kivágtam és keresgélni kezdtem a pótlás után. Az SBS Modelnek van is ilyen feljavító készlete, de hosszas töprengés után végül kikukáztam a kidobott darabokat. Összeragasztottam őket és bőséges pillanatragasztó-fürdőben részesítettem, ami kikeményedés után jó alapot szolgáltatott a reszeléshez. Az öntőkeret darabra ragasztott műanyagot befogtam a marokfúrómba, majd szikepengével kiesztergáltam a formát. Ebbe ragasztottam be végül az eredeti agyról levágott légcsavar tollakat. A kúp sárga, a tollak elölről alumínium, hátulról matt fekete színűek lettek. A kerekek esetében a kör alak viszonylag jól megvolt, de az illesztő csapok központossága csapnivaló volt, ezért levágtam őket és a kereket átfúrását követően dróttal pótoltam.
A fedőszínek festését az orrkúp, motorgyűrű és törzsgyűrű felfestésével kezdtem. A sárga színt egy ismeretlen gyártmányú hobbyfesték adta, amit vékony fehér alaprétegre fújtam fel.
Ezek maszkolását követően a kékesszürke színt vittem fel az alsó részre. Itt AK RC 252-öt használtam, illetve ennek fakított változatát a panelezéshez. Ezt követően jött a homokszín a szárnyak felső részére, amit H79 és H71 szemre kutyult keverésével állítottam elő, amit H309 zölddel, illetve piros és barna hobbyfestékekből kutyult vörösesbarna foltokkal pöttyöztem. A törzsön lévő zöld H304 és Vallejo 71.095 keverékéből keletkezett, végül pedig félfényes feketéből csináltam pár foltot még ide-oda a törzsön és a szárnyakon. A találkozási vonalakat Blu-Tac-kal maszkoltam, a foltokat szabad kézzel követtem el. Némelyik meg is folyt, ezt az alap homokszínnel történő átködöléssel próbáltam tompítani, elfedni.
Lakkozást követően jöhettek a matricák, amik elég jól tapadtak a felületre, viszont a hordozó papírról nehezen akartak leválni. Az egyik lajstrom sajnos menthetetlenül össze is tapadt, így a szárny alsó része kicsit felemás lett. A művelet befejeztével a matt lakk következett, valamint a kipufogók és géppuskák korom és lőpor nyomainak megfújása. A főfutók takarólemezeire és a farokfutó környékére enyhe elszíneződést csináltam földszínű pigmentporokkal. Szintén ezzel poroztam át a kerékabroncsokat is.
A végszerelésnél felkerültek a kész futóművek, a szélvédő, valamint a beszálló ajtó lenyitott állapotban.
Munkás a készlet, de azért elég pofás dolgot lehet kihozni belőle. Aki viszont ennél jobbra vágyik, az SBS Model készletét válassza.
(A cikk egy korábbi építés emlékeinek felidézésével készült. Mindennemű pontatlanság az eltelt idő megszépítő hatásának és a szerző szellemi hanyatlásának műve. :D)
|
| Végeredmény |
|
| 1684917976746 |
|
| 1684917976742 |
|
| 1684917976737 |
2023.05.24.