Pintér György - Múzeumi krimik
Vicces, hogy anno max. két hetes „villám dioráma” építésbe fogtam bele, de még is egy közel másfél éves project végére sikerült pontot tennem. Ám nem csupán a tervezett építési határidőt sikerült jócskán túllépnem, de az eredeti témától is legalább háromszor olyan messze kerültem, mint Makó Jeruzsálemtől.. Éppen ezért ebben a cikkben sokkal inkább a dioráma megszületésének a körülményeit osztom meg Veletek, mint magát az építést. Először azonban néhány szó a szereplőkről,
figurák:
• Dragon (3020) U.S. Tank Crew, sisakjaik a Royal Model (No.019) U.S. Microphones (new type) fotomaratásaival megspékelve. Annak ellenére, hogy fröccsöntött készletről beszélünk, az arcok műgyanta minőséggel vetekszenek és mind a négy arc láthatóan más karakter - nekem nagyon bejöttek.
• Trumpeter (00429) Modern U.S. soldiers Logistics Supply Team
• A humvee alatt fekvő szerelő és a mentőt javító alak valami megmaradt Italeri figurák
• A LAV belsejében ülő szerelő pedig több más figura megmaradt alkatrészeiből készült.
kiegészítők:
• Italeri (No.419) Field Tool Shop saját gyártású feljavításokkal, úgy mint a gázpalackokhoz a tömlő, a hegesztőpisztoly, a kompresszorhoz szintén a tömlő és a légkulcs.
• Tamiya (35180)German Tank Engine Maintenance Crew Set-ből a szerszámos láda. Abenne lévő szerszámok sztiróllapból lettek kivágva illetve kialakítva.
• A többi szerszám scratchbuilt.
járművek:
• Academy (1352) M997 Maxi Ambulance. Semmi extra, teljes mértékben dobozból épített, a legtöbb modern cuccokkal foglalkozó kollégának volt már szerencséje valamelyik humvee típushoz. Ez sem különbözik a többitől, csak a felépítménye más. Egyedül az antenát (acél huzal) és az azt lekötő zsinort (húzott szál) adtam hozzá.
• Academy (1363) M966 Missile Carrier. U.a., mint fent, annyi különbséggel, hogy ez a CMK Humvvee Engine gyanta készletével lett kiegészítve.
• AFV Club (AF3508) M88A1 Recovery Tank. Nagyjából 90%-osan megépített állapotban került hozzám. Néhány kisebb alkatrész hiányzott még róla, bár ezek többsége a mellékelt öntőkereteken sem volt már fellelhető. A jobb oldalon az összes futó és vezető görgő és a hajtókerék viszont még a kereten voltak. Hiányzott továbbá az összes mászó fok, amelyek a gémen találhatóak. Az biztos, hogy nem letörtek, mert semmi nem látszott a helyükön, amiből arra következtetek, hogy nem még le is csiszolták őket, de nem tudok rájönni, hogy miért. Viszont az egész makett le volt festve és fel volt matricázva. Máig sem értem a metódust, ami alapján az eredeti építője dolgozott. A mászókákkal nem bajlódtam, mert így összerakott állapotban, felszerelt drótkötelekkel nem tudtam volna pontosan a helyükre illeszteni a fokokat. E helyett RB Model láncokat szereltem fel a daru gémjére, befejeztem a jobb oldali futóművet és lánctalpat, pótoltam a fényszórók védőrácsait, hátul a satut, majd újra fújtam, matricáztam, koptattam és koszoltam az egészet. Ha én kezdem el építeni, biztosan nyitva hagyom a két oldalsó ajtót és megépítem a belsejét..
• Trumpeter (00349) USMC LAV-25 „PIRANHA”. Szerintem nagyon szép készlet, viszont nagy hiányossága, hogy teljesen üres a belseje annak ellenére, hogy szinte mindent, amit az eredeti járművön ki lehet nyitni, azt a kicsin is van lehetőség nyitva ábrázolni. A gép teljes belseje scratchbuilt. Különböző vastagságú sztirollapok, öntőkeretek, húzott szálak, drótok és általában gyanta figurák visszamaradt öntőcsonkjainak a felhasználásával készült.
hangár:
• Szintén öntőkeretből és sztirollapból készítettem.
Szóval az úgy kezdődött, hogy:
tavaly tavasszal heveny alkotói válságban szenvedtem dioráma ötlet tekintetében, ám de ugyanakkor krónikus makett/dioráma építési vágy lett úrrá rajtam. Ebbéli állapotomban a polcról találomra leemeltem a Trumpeter készletét. Itt megjegyezném, hogy makett és dioráma építés tekintetében fokozottan jellemző rám, hogy ha valami csak az eszembe jut, akkor attól már nem tudok szabadulni. Így volt ez most is. A bajok akkor kezdődtek, amikor felfedeztem, hogy az összes ki-bebúvó nyílás, ilyen ajtó, olyan ajtó, motorháztető, de még a csörlőház fedele is a géptesttől külön álló alkatrészként került az öntőkeretre. Persze rögtön eszembe jutott, hogy ki kéne nyitni mindent, amit csak lehet. Mondatom, hogy ez rögtön azután el is dőlt, mikor az eszembe jutott. Ok, akkor legyen: nyitva lesz, minden, ami csak lehet. Két probléma körvonalazódott ezen a ponton. Az egyik, hogy scratch-elni kell a teljes belsőt, tehát a gyors elkészülés ilyen formán tuti nem fog összejönni, a másik pedig a dioráma témája, mert kevés olyan helyzet van bevetés közben, amikor mindent ajtót, fedelet kinyitnak, ami egy ilyen monstrumon létezik. Mindegy, neki álltam, de nagyon lassan haladtam, mert az idő nagy része a jármű - kiváltképpen a torony – belsejéről készült képek keresgetésével telt. E közben valahol láttam egy képet a Master Box MB35159 „Here is Snickers, help yourself, please” készletéről, amely egy arab anyát négy gyerekkel, valamint két amcsi harckocsizót tartalmaz, akik a gyerekeket kínálják csokival. A kit promo képekein a harckocsizók egy LAV hátuljánál alakítják a cukros bácsit. Na, a másodperc töredéke alatt villant be a koncepció, egy az útról lecsúszott arab tulajdonú pick-up. Szegény, csak hogy jobb legyen a napja, ráadásul még el is akadt a sivatagi homokban és ezt próbálja kiráncigálni a csávából a LAV, miközben a személyzet csokival nyugtatja a balesettől frászt kapott gyerekeket. Így értelmet kap a nyitott csörlőakna fedél, mert hiszen éppen használják és minden más is nyitva lehet, mert nem harci helyzetről van szó. Annyira megörültem az ötletemnek, hogy hirtelen felindulásból megrendeltem a figurákat, meg rendeltem még mellé egy pick-upot is, valamint még egy arab családot is, mert az már tartalmazta az apát is, akit feltétlenül szükségesnek éreztem a kompozícióra. A dobozokra várva építettem a belső részt, és mivel konkrét tervem volt a jelenetet illetően, ami a egyedül motortér tető nyitott állapotát nem indokolta volna, ezért azt parányi ragasztó cseppekkel a négy sarokban a kasznira ragasztottam, amit azután igen megbántam, de erről majd később. A dioráma alap is elkészült közben, csak a járműveket és a figurákat kellett (volna) rátenni.
Úgy folytatódott, hogy:
megérkeztek a rendelt készletek, amelyek egytől egyig rögtön mentek is a polcra, mert közben változott a terv. Ugyan is ekkor került hozzám az M88-as a már ismertetett állapotában, melynek kapcsán azonnal lehetőséget láttam a LAV tornyának a fellógatására, tehát nem kell eldugni a hónapokon át reszelgetett toronybelsőt. Hurrá, ez így tök zsír, csak az akkor buktam a már kész alapot, meg elköltöttem egy valag pénzt figurákra, meg pick-upra, és most biztosan nem is fogom felhasználni őket. Arról nem is beszélve, hogy történést is másikat kell kitalálni. Sebaj, majd lesz valami. Nem bírtam magammal, meg amúgy is sok volt már a reszelgetésből, ezért a LAV-ot félreraktam, és neki álltam a nagyvasnak, mert gyorsabb volt befejezni mint a piranhát, és már hiányzott az elégedettség érzése is, amikor valami elkészül.. Mondjuk ezt tényleg rövid időn belül lábra állítottam. A történettel nem tudtam zöldágra vergődni, először kötve az ebet a karóhoz valami harctéri jelentet akartam kreálni, viszont nem találtam életszerűnek, hogy csatamezőn ilyen mérvű javítást eszközöljenek, ezekre inkább a bázison kerül. És ekkor született meg a most látható dioráma ötlete. Ennek tudatában folytattam a LAV építését. Rögtön ki akartam nyitni a motorteret is, mert motorom az történetesen van hozzá (az M113 motorja kis átalakítással tökéletesen használható), de az a néhány apró csepp úgy oda hegesztette a fedelet a kasznihoz, hogy sérülés nélkül nem lehetett volna megbontani, ezért motor végül nem került bele. Mivel elég nagy az alap, sok minden ráfér, úgy döntöttem, hogy nem szimplán az LAV javítását mutatom be, hanem egy tengerészgyalogos járműjavító csapat munkáját, szerszámait és eszközeit egy ideiglenes bázison, valami kisgépes reptéren. Így kapott helyet még két humvee is a „betonon”. Nem szokásom túlzsúfolt diorámákat gyártani, de ebben az esetben szembe mentem a szokásaimmal, és ha már lúd, akkor legyen kövér alapon amolyan „mindent bele, ami a csövön kifér” diorámát építettem. Azért arra próbáltam odafigyelni, hogy a ne indokolatlanul legyen zsúfolt. Sok is a cucc, mindennek legyen helye, célja, értelme. Köszönöm, hogy olvastatok!