Mikojan-Gurjevics MiG-23 Flogger
1:72, Academy
Pintér György - Múzeumi krimik
Az építést egy interneten megtalálható kép ihlette, amelyen egy MiG-23-as a VF-84 "Jolly Rogers" színeiben és jelzéseivel ellátva száguldott célja felé valahol egy párhuzamos univerzumban. Ez a remek számítógépes grafika rögtön megragadott és úgy gondoltam, hogy miért ne építsem meg? Volt is a várakozási sorban egy Academy MiG-23S makett, így rendeltem hát hozzá gyorsan egy HAD matricaívet. Amíg megérkezett, addig összeírtam a módosításokat, amiket el kell végeznem az építés során. A lista mellé jónéhány maradék alkatrész és gyanta feljavító is betársult, így ismét egy "tokától bokáig" jellegű átépítéssel néztem farkasszemet.
Kezdetnek beleműtöttem az orrba a Pavla gyantakabinját. Ez irgalmatlan sok vágással, reszeléssel, faragással járt, mivel el kellett tüntetnem minden kiemelkedő részt a gyári alkatrészekből. Tetézte a problémát, hogy a gyanta teknő egybe volt öntve az orrfutóakna aljával, de így az nem passzolt a helyére, mivel nem ehhez a készlethez gyártották. Szét kellett tehát vágnom a gyanta öntvényt is és külön-külön beragasztani a két elemet. A gyanta műszerfalat is leműtöttem a szélvédő alá kerülő "HUD"-ról, és inkább fémmaratással helyettesítettem. Persze itt is ki kellett vágni a gyanta elem helyét a gyári műanyagból. Az illesztéseket folyamatosan szárazpróbáztam, amíg viszonylag megfelelőek nem lettek. Ekkor festettem a kabint, műszerfalat, botkormányt, majd összeragasztottam az egyes elemeket. A kisebb réseket tömítettem, majd egybecsiszoltam az érintkező felületeket. Az orrkúpot lecseréltem egy maradék alkatrészre, mivel annak jobb volt a formája az eredetinél. A kúp átmérője kicsit nagyobb volt ugyan, de Tamiya Putty-val körbetömítettem és egybecsiszoltam az orr többi részével. Persze előtte tettem súlyt bele bőven, megelőzendő a "seggreülést".
A következő lépés a beömlők plasztikázása volt. Az oldalsó lemezek formáján igazítottam kicsit szikével, mert a lépcsőzetesség helyett az eredeti gépeken csak egy törés van a vonalvezetésben. Kis sztirol háromszögekkel javítottam a lemezek hegyes csúcsain is, továbbá a belső terelőlemezeket házilag gyártott vékony réz alkatrészekre cseréltem. Összeragasztás előtt beillesztettem a leszállófényszórókat, amiket azonban össze kell csiszolni a belső felülettel, így felesleges volt ezeket átlátszó alkatrészből készíteni. Az oldallemez kicsit szélesebb, mint az ellendarabja, de hála istennek kis feszítéssel megoldható a pontos illesztés.
Az "apróbb" beavatkozások sorában a hajtóműkiömlő feljavítása következett. Ehhez is gyanta elemet választottam, mert a gyári alkatrész nagyon elnagyolt. A törzsvég átmérője ugyan kicsit kisebb, mint a feljavítóé, de ezt egy kis betoldással lehet orvosolni. Ragasztani egyelőre még semmit nem ragasztottam, mert hátra volt az igazi nagy falat, a panelvonalak pótlása, javítása. Ehhez jobb volt, ha darabokban marad a törzs, könnyebb vele dolgozni.
Fogtam hát egy háromnézeti rajzot, amelyről megpróbáltam azonosítani, hogy melyik vonal maradhat, melyiket kell tömíteni. Abban biztos voltam, hogy csak megközelítőleg fogom elkészíteni a paneleket, a teljesség igénye nélkül. Túl nagy munka lenne ugyanis minden egyes kis panelt felkarcolni a felületre. Így tehát csak a főbb osztásokat skicceltem fel rotringgal, majd fémvonalzó és karctű segítségével nekifogtam a műveletnek. A felesleges vonalakat pillanatragasztóval folyattam be, majd reszelővel simítottam el. Levágtam a törzs tetején lévő levegőbeömlőket is, mert ezek sem hasonlítottak az eredetire. A helyükre KP készletből másolt elemek kerültek. A törzs alsó részén lévő lyukak közül is el kellett tömíteni párat.
A vonalak felvésése a vízszintes vezérsíkokon folytatódott, itt rézlemezből pótolni kellett a trimmlapokat is. Lecseréltem a függőleges vezérsíkot is, mert maradt egy a korábban megépített KP készletből, ami jobban néz ki. Ehhez sztirollal eltömítettem az eredeti alkatrész helyét, majd drótcsapokkal rögzítettem az újat. Kicsit tömíteni is kellett, hogy hézagmentes legyen az illeszkedés. Így egy "ML" (?) változatot faragtam a készletből.
A szárnyakat előre be kell helyezni a törzsbe az építés elején, így azt előre lefestettem és maszkolószalaggal takartam be őket teljesen. Persze előtte itt is felvéstem pár panelvonalat, illetve néhány szegecssort.
A törzs hátsó részének ragasztásakor nagyon figyelni kell az illesztésre, hogy ne kelljen tömíteni. Az elemek belső felére érdemes vékony műanyag lemezt tenni, ami síkban tartja a felületeket. A kiömlőnél pedig egy-egy hosszú és keskeny háromszög alakú sztiroldarabbal feszítettem szét az alsó és felső részt a korábban leírtak miatt. A hajtóművet külön festettem, de a beragasztása majd csak a végszerelésnél történt meg. Ezzel már a nagyja munkán túl is voltam, kezdett alakot ölteni a madaram. Még a főfutóaknákban kellett elkövetnem némi feljavítást, hogy megközelítőleg hasonlítson az eredetire. Ezt pár műanyag lemezzel, illetve drótdarabokkal meg is oldottam. A főfutók jól néznek ki, egy-egy kisebb lemezt kell pótolni rajtuk. A kerekeket lecseréltem gyanta elemekre, amik szintén megmaradtak korábbról.
Kiválogattam a fegyverzetet, illetve a felfüggesztőket is. Az Academy alkatrészei kukadíjasok, így a KP maradékai, illetve Eduard MiG-21-es maradékok közül kerestem jelölteket. Végül dupla R-60-as indítósínek, illetve rakéták mellett döntöttem a törzsnél, a szárnyak alá két R-13M rakétát választottam. Fel kellett javítani a gépágyút is, itt 5 mm-t toldottam be a hüvelykivetők mögött, továbbá kis füleket ragasztottam fel a kivető nyílásokra és cseréltem a gépágyú csöveket is.
Lefestettem és beépítettem a katapultülést, majd feltettem a kabintető alkatrészeit is. Itt a nyitható részhez be kellett toldanom néhány csík sztirolt, hogy megfelelő legyen az illeszkedés zárt állapotnál.
Alapos mosás-szárítás után jött az első alapozás Surfacer 1500-zal. Ez szépen megmutatta, hogy hol vannak még javítandó hibák. Ezek többségét ecsettel felvitt, sűrűbb surfacerrel kentem át, a komolyabb hibákhoz bevetettem a Tamiya Putty-t. Ezután a javításokat átcsiszoltam durvább és finomabb csiszolóval is. Ezt a műveletsort addig csináltam, amíg számomra elfogadható nem lett a felület és a bekarcolt néhány panelvonal is rendben volt. Közben folyamatosan tisztítottam a kosztól a gépet, így a végén már csak egy végső áttörlés volt szükséges a festésre való előkészítéshez.
A szárnyak ugye már előre festett állapotban kerültek beépítésre, így már csak a törzzsel kellett foglalkoznom. A felső felületek Vallejo "Dark Gull Gray" alapszínt kaptak, míg az alsó részek fehér színt. A határvonalat Blu-Tack gyurmával jelöltem ki, hogy halvány átszóródás maradjon azért. Ezek után megfújtam feketével a kabin környékét, illetve a függőleges és a pótvezérsíkot is. Végül itt-ott felkerült még pár sárga felület is, amit az eredeti F-14-es matricázási utasítás, illetve a MiG-23-as festési sémája alapján találtam ki.
Befejező mozzanatként fényes lakkal zártam, majd kicsomagoltam a szárnyakat és nekifogtam a matricázási műveletnek. Nem minden elemet tudtam felhasználni, illetve kicsit át is kellett alakítani néhányat, de a végeredmény egészen pofás lett. Egy-két kisebb koszolás, illetve panelvonal befolyatás után jött a matt lakkozás, ami által el is nyerte végleges állapotát a gép. A futóművek, fegyverzet felragasztását követően érdekes színfoltja lett a vitrinnek.
Mire eddig elértem, előkerült egy másik "képzelet szülte" grafika a netről. Ez is Navy színekben pompázott, de nem a VF-84-es század gépeire hajazott, hanem a VF-17-es század Corsair-jeinek II. világháborús háromszínű festésében pompázott. Rögtön rabul ejtett ez a kép is, szóval majd folytatása következik egy UB-val... 😊
Kezdetnek beleműtöttem az orrba a Pavla gyantakabinját. Ez irgalmatlan sok vágással, reszeléssel, faragással járt, mivel el kellett tüntetnem minden kiemelkedő részt a gyári alkatrészekből. Tetézte a problémát, hogy a gyanta teknő egybe volt öntve az orrfutóakna aljával, de így az nem passzolt a helyére, mivel nem ehhez a készlethez gyártották. Szét kellett tehát vágnom a gyanta öntvényt is és külön-külön beragasztani a két elemet. A gyanta műszerfalat is leműtöttem a szélvédő alá kerülő "HUD"-ról, és inkább fémmaratással helyettesítettem. Persze itt is ki kellett vágni a gyanta elem helyét a gyári műanyagból. Az illesztéseket folyamatosan szárazpróbáztam, amíg viszonylag megfelelőek nem lettek. Ekkor festettem a kabint, műszerfalat, botkormányt, majd összeragasztottam az egyes elemeket. A kisebb réseket tömítettem, majd egybecsiszoltam az érintkező felületeket. Az orrkúpot lecseréltem egy maradék alkatrészre, mivel annak jobb volt a formája az eredetinél. A kúp átmérője kicsit nagyobb volt ugyan, de Tamiya Putty-val körbetömítettem és egybecsiszoltam az orr többi részével. Persze előtte tettem súlyt bele bőven, megelőzendő a "seggreülést".
A következő lépés a beömlők plasztikázása volt. Az oldalsó lemezek formáján igazítottam kicsit szikével, mert a lépcsőzetesség helyett az eredeti gépeken csak egy törés van a vonalvezetésben. Kis sztirol háromszögekkel javítottam a lemezek hegyes csúcsain is, továbbá a belső terelőlemezeket házilag gyártott vékony réz alkatrészekre cseréltem. Összeragasztás előtt beillesztettem a leszállófényszórókat, amiket azonban össze kell csiszolni a belső felülettel, így felesleges volt ezeket átlátszó alkatrészből készíteni. Az oldallemez kicsit szélesebb, mint az ellendarabja, de hála istennek kis feszítéssel megoldható a pontos illesztés.
Az "apróbb" beavatkozások sorában a hajtóműkiömlő feljavítása következett. Ehhez is gyanta elemet választottam, mert a gyári alkatrész nagyon elnagyolt. A törzsvég átmérője ugyan kicsit kisebb, mint a feljavítóé, de ezt egy kis betoldással lehet orvosolni. Ragasztani egyelőre még semmit nem ragasztottam, mert hátra volt az igazi nagy falat, a panelvonalak pótlása, javítása. Ehhez jobb volt, ha darabokban marad a törzs, könnyebb vele dolgozni.
Fogtam hát egy háromnézeti rajzot, amelyről megpróbáltam azonosítani, hogy melyik vonal maradhat, melyiket kell tömíteni. Abban biztos voltam, hogy csak megközelítőleg fogom elkészíteni a paneleket, a teljesség igénye nélkül. Túl nagy munka lenne ugyanis minden egyes kis panelt felkarcolni a felületre. Így tehát csak a főbb osztásokat skicceltem fel rotringgal, majd fémvonalzó és karctű segítségével nekifogtam a műveletnek. A felesleges vonalakat pillanatragasztóval folyattam be, majd reszelővel simítottam el. Levágtam a törzs tetején lévő levegőbeömlőket is, mert ezek sem hasonlítottak az eredetire. A helyükre KP készletből másolt elemek kerültek. A törzs alsó részén lévő lyukak közül is el kellett tömíteni párat.
A vonalak felvésése a vízszintes vezérsíkokon folytatódott, itt rézlemezből pótolni kellett a trimmlapokat is. Lecseréltem a függőleges vezérsíkot is, mert maradt egy a korábban megépített KP készletből, ami jobban néz ki. Ehhez sztirollal eltömítettem az eredeti alkatrész helyét, majd drótcsapokkal rögzítettem az újat. Kicsit tömíteni is kellett, hogy hézagmentes legyen az illeszkedés. Így egy "ML" (?) változatot faragtam a készletből.
A szárnyakat előre be kell helyezni a törzsbe az építés elején, így azt előre lefestettem és maszkolószalaggal takartam be őket teljesen. Persze előtte itt is felvéstem pár panelvonalat, illetve néhány szegecssort.
A törzs hátsó részének ragasztásakor nagyon figyelni kell az illesztésre, hogy ne kelljen tömíteni. Az elemek belső felére érdemes vékony műanyag lemezt tenni, ami síkban tartja a felületeket. A kiömlőnél pedig egy-egy hosszú és keskeny háromszög alakú sztiroldarabbal feszítettem szét az alsó és felső részt a korábban leírtak miatt. A hajtóművet külön festettem, de a beragasztása majd csak a végszerelésnél történt meg. Ezzel már a nagyja munkán túl is voltam, kezdett alakot ölteni a madaram. Még a főfutóaknákban kellett elkövetnem némi feljavítást, hogy megközelítőleg hasonlítson az eredetire. Ezt pár műanyag lemezzel, illetve drótdarabokkal meg is oldottam. A főfutók jól néznek ki, egy-egy kisebb lemezt kell pótolni rajtuk. A kerekeket lecseréltem gyanta elemekre, amik szintén megmaradtak korábbról.
Kiválogattam a fegyverzetet, illetve a felfüggesztőket is. Az Academy alkatrészei kukadíjasok, így a KP maradékai, illetve Eduard MiG-21-es maradékok közül kerestem jelölteket. Végül dupla R-60-as indítósínek, illetve rakéták mellett döntöttem a törzsnél, a szárnyak alá két R-13M rakétát választottam. Fel kellett javítani a gépágyút is, itt 5 mm-t toldottam be a hüvelykivetők mögött, továbbá kis füleket ragasztottam fel a kivető nyílásokra és cseréltem a gépágyú csöveket is.
Lefestettem és beépítettem a katapultülést, majd feltettem a kabintető alkatrészeit is. Itt a nyitható részhez be kellett toldanom néhány csík sztirolt, hogy megfelelő legyen az illeszkedés zárt állapotnál.
Alapos mosás-szárítás után jött az első alapozás Surfacer 1500-zal. Ez szépen megmutatta, hogy hol vannak még javítandó hibák. Ezek többségét ecsettel felvitt, sűrűbb surfacerrel kentem át, a komolyabb hibákhoz bevetettem a Tamiya Putty-t. Ezután a javításokat átcsiszoltam durvább és finomabb csiszolóval is. Ezt a műveletsort addig csináltam, amíg számomra elfogadható nem lett a felület és a bekarcolt néhány panelvonal is rendben volt. Közben folyamatosan tisztítottam a kosztól a gépet, így a végén már csak egy végső áttörlés volt szükséges a festésre való előkészítéshez.
A szárnyak ugye már előre festett állapotban kerültek beépítésre, így már csak a törzzsel kellett foglalkoznom. A felső felületek Vallejo "Dark Gull Gray" alapszínt kaptak, míg az alsó részek fehér színt. A határvonalat Blu-Tack gyurmával jelöltem ki, hogy halvány átszóródás maradjon azért. Ezek után megfújtam feketével a kabin környékét, illetve a függőleges és a pótvezérsíkot is. Végül itt-ott felkerült még pár sárga felület is, amit az eredeti F-14-es matricázási utasítás, illetve a MiG-23-as festési sémája alapján találtam ki.
Befejező mozzanatként fényes lakkal zártam, majd kicsomagoltam a szárnyakat és nekifogtam a matricázási műveletnek. Nem minden elemet tudtam felhasználni, illetve kicsit át is kellett alakítani néhányat, de a végeredmény egészen pofás lett. Egy-két kisebb koszolás, illetve panelvonal befolyatás után jött a matt lakkozás, ami által el is nyerte végleges állapotát a gép. A futóművek, fegyverzet felragasztását követően érdekes színfoltja lett a vitrinnek.
Mire eddig elértem, előkerült egy másik "képzelet szülte" grafika a netről. Ez is Navy színekben pompázott, de nem a VF-84-es század gépeire hajazott, hanem a VF-17-es század Corsair-jeinek II. világháborús háromszínű festésében pompázott. Rögtön rabul ejtett ez a kép is, szóval majd folytatása következik egy UB-val... 😊
|
|
001
|
|
|
002
|
|
|
003
|
|
|
004
|
|
|
005
|
|
|
006
|
|
|
007
|
|
|
008
|
|
|
009
|
|
|
010
|
|
|
011
|
|
|
013
|
|
|
014
|
|
|
015
|
|
|
016
|
|
|
017
|
|
|
018
|
|
|
019
|
|
|
020
|
|
|
021
|
|
|
022
|
|
|
023
|
|
|
024
|
|
|
025
|
|
|
026
|
|
|
028
|
|
|
029
|
|
|
031
|
|
|
032
|
2023.09.26.
Utolsó módosítás: 2023.10.02.
Utolsó módosítás: 2023.10.02.