Focke-Wulf Fw-190 F-8
1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
Dobozbontás után az alkatrészek minőségével meg voltam elégedve. Pár helyen van sorja, nincsenek beszívódások és kilökőtüske nyomok se.
Mivel a készletből A-8-as gép is készíthető, ezért az első lépésnél figyeljünk oda, hogy melyik lyukakat fúrjuk ki a szárnyakon.
A pilótafülke viszonylag részletes, az oldalpanelen is vannak kezelőszervek. A fejpáncélt a támasztórúddal elvileg egyben adják, ez nálam törött volt, húzott szálból pótoltam. A törzsfelek összeállítása nem okozott gondot. A szárnyfelek illeszkedése is jó, az első probléma a szárnyak törzshöz való ragasztása után jelentkezett. A jobb szárnytőnél 1-1,5mm-es hézag keletkezett, ezt tömíteni, majd csiszolni kellett. A motorburkolat alsó részén kisebb gond (0,5 mm) akadt. A szárnytő gépágyúit én injekciós tűre cseréltem. Az orr összeállítása gondmentes volt.A légcsavart, légcsavarkúpot, futószárakat a lemezekkel és a kerekeket előre elkészítettem és festettem-koptattam-koszoltam, majd félretettem. Helyükre kerültek a törzs alatti antennák és a fellépő is. A legcsúnyábban fröccsöntött rész most következett, a középső fegyverzetfelfüggesztő... A hátsó vége nagyon sorjás, durva öntésű. Vágni, csiszolni kellett. Sajnos a kabintető és a szélvédő illeszkedése se pontos, kicsit bűvészkedtem velük.
Ecsettel festettem, a HAD matricakészlet rajzai szerint. Sajnos használható eredeti képet magyar „fókáról”nem találtam.
A szárnyakat, törzset és a kabin üvegezését szabadkézzel festettem, a sárga törzsgyűrű maszkoló szalag segítségével készült. A törzs foltozását korábbi gépeimnél már leírt módon készítettem. Azóta kaptam más javaslatot is, amit ki is fogok próbálni, de addigra ez már elkészült.
Revell színeket használtam, a has R-49, a szürke R-47, a zöld R-67, a sárga R-15. A belépőéleket, a légcsavartollakat és az orrkúpot 2000-es csiszolópapírral koptattam és fém színnel szárazecseteltem. A panelvonalakat barna vízfestékkel folyattam be, a motor égéstermékeinek nyomát fekete vízfestékkel igyekeztem megjeleníteni. A karbantartás és intenzív használat során keletkező kopásokat a felületen és a lemezszéleken fém színnel igyekeztem megjeleníteni. A fedélzeti fegyverzet lőporgázainak nyomát grafitceruza és fekete vízfesték elegyével imitáltam az orron, a szárnyak felső és alsó részén egyaránt. Hasonló módon jártam el a hüvelykivető nyílásoknál is.
A magyar matricákat a HAD-tól vásároltam. Természetesen megkapta a dobozban mellékelt matricaívről az általánosan alkalmazott jelzéseket és feliratokat is. A biztonság kedvéért matricalágyítót használtam.
A gépet átkentem matt lakkal, megkapta a futószárakat (ezek beállításához le kellett vágnom a borítólemezek végeiből és a mozgató mechanika hossza sem volt tökéletes) és a légcsavartollakat, az orrkúpot.
Az antennahuzalt fekete alkoholos filctollal áthúzott vékony damilból készítettem és pillanatragasztóval próbáltam rögzíteni. Ez a pillanat egy perc múlva se jött el... Maradt a makett ragasztó, csak meg kellett oldani a rögzítést addig is, amíg megfogja. Maszkolószalagra ragasztottam a damilt (csak a ragasztandó vége lógott ki és ért a kívánt helyre) és a szalaggal rögzítettem úgy, hogy a géptől megfelelő távolságra legyen. Ha tudtok tuti jó pill. ragasztót vagy más módszert szóljatok!
Alapvetően jól építhető makett, merem ajánlani.
A talaj barnára festett vízzel kikavart gipsz. Az alapra ragasztót kentem, és erre szórtam a Busch műfüvet. Az állóhely deszkái balsafából készültek. A felületét barna vízfestékkel festettem, az olajfoltokat alkoholos filccel és fekete vízfestékkel imitáltam. Végül matt lakkot kapott. A résekben kinőtt, hosszabb fűszálak behelyezése elsőre gondot okozott. Végül az ujjaim közé csippentet fűcsomót megsodortam, a végét pedig sűrű ragasztóval körbekentem. Amikor már kezdett száradni a ragasztó, ujjal a megfelelő méretűre alakítottam és bedugtam a hézagokba. A gipsz alapba előzetesen befúrt lyukakba állítottam a bokrokat. Ezek innen-onnan gyűjtögetett száraz növényi részek, amiket hajlakkal lefújtam, ezután szórtam rájuk a lombanyagot. Pár perc múlva a fölösleget lerázogattam, majd megismételtem a műveletet. Végül kaptak egy utolsó hajlakkos kezelést és pillanatragasztóval a helyükre rögzítettem mindkettőt.
A pilóta és a kutyus a Revell Pilots & Ground crew (German Airforce WWII) dobozából származnak. A benzines kanna és a hordó HOBBYMASTER termék (German fuel drums and jerry cans), ezeket festettem, koszoltam-koptattam. Az olajos rongy egy papír zsebkendő fecni.
Mivel a készletből A-8-as gép is készíthető, ezért az első lépésnél figyeljünk oda, hogy melyik lyukakat fúrjuk ki a szárnyakon.
A pilótafülke viszonylag részletes, az oldalpanelen is vannak kezelőszervek. A fejpáncélt a támasztórúddal elvileg egyben adják, ez nálam törött volt, húzott szálból pótoltam. A törzsfelek összeállítása nem okozott gondot. A szárnyfelek illeszkedése is jó, az első probléma a szárnyak törzshöz való ragasztása után jelentkezett. A jobb szárnytőnél 1-1,5mm-es hézag keletkezett, ezt tömíteni, majd csiszolni kellett. A motorburkolat alsó részén kisebb gond (0,5 mm) akadt. A szárnytő gépágyúit én injekciós tűre cseréltem. Az orr összeállítása gondmentes volt.A légcsavart, légcsavarkúpot, futószárakat a lemezekkel és a kerekeket előre elkészítettem és festettem-koptattam-koszoltam, majd félretettem. Helyükre kerültek a törzs alatti antennák és a fellépő is. A legcsúnyábban fröccsöntött rész most következett, a középső fegyverzetfelfüggesztő... A hátsó vége nagyon sorjás, durva öntésű. Vágni, csiszolni kellett. Sajnos a kabintető és a szélvédő illeszkedése se pontos, kicsit bűvészkedtem velük.
Ecsettel festettem, a HAD matricakészlet rajzai szerint. Sajnos használható eredeti képet magyar „fókáról”nem találtam.
A szárnyakat, törzset és a kabin üvegezését szabadkézzel festettem, a sárga törzsgyűrű maszkoló szalag segítségével készült. A törzs foltozását korábbi gépeimnél már leírt módon készítettem. Azóta kaptam más javaslatot is, amit ki is fogok próbálni, de addigra ez már elkészült.
Revell színeket használtam, a has R-49, a szürke R-47, a zöld R-67, a sárga R-15. A belépőéleket, a légcsavartollakat és az orrkúpot 2000-es csiszolópapírral koptattam és fém színnel szárazecseteltem. A panelvonalakat barna vízfestékkel folyattam be, a motor égéstermékeinek nyomát fekete vízfestékkel igyekeztem megjeleníteni. A karbantartás és intenzív használat során keletkező kopásokat a felületen és a lemezszéleken fém színnel igyekeztem megjeleníteni. A fedélzeti fegyverzet lőporgázainak nyomát grafitceruza és fekete vízfesték elegyével imitáltam az orron, a szárnyak felső és alsó részén egyaránt. Hasonló módon jártam el a hüvelykivető nyílásoknál is.
A magyar matricákat a HAD-tól vásároltam. Természetesen megkapta a dobozban mellékelt matricaívről az általánosan alkalmazott jelzéseket és feliratokat is. A biztonság kedvéért matricalágyítót használtam.
A gépet átkentem matt lakkal, megkapta a futószárakat (ezek beállításához le kellett vágnom a borítólemezek végeiből és a mozgató mechanika hossza sem volt tökéletes) és a légcsavartollakat, az orrkúpot.
Az antennahuzalt fekete alkoholos filctollal áthúzott vékony damilból készítettem és pillanatragasztóval próbáltam rögzíteni. Ez a pillanat egy perc múlva se jött el... Maradt a makett ragasztó, csak meg kellett oldani a rögzítést addig is, amíg megfogja. Maszkolószalagra ragasztottam a damilt (csak a ragasztandó vége lógott ki és ért a kívánt helyre) és a szalaggal rögzítettem úgy, hogy a géptől megfelelő távolságra legyen. Ha tudtok tuti jó pill. ragasztót vagy más módszert szóljatok!
Alapvetően jól építhető makett, merem ajánlani.
A talaj barnára festett vízzel kikavart gipsz. Az alapra ragasztót kentem, és erre szórtam a Busch műfüvet. Az állóhely deszkái balsafából készültek. A felületét barna vízfestékkel festettem, az olajfoltokat alkoholos filccel és fekete vízfestékkel imitáltam. Végül matt lakkot kapott. A résekben kinőtt, hosszabb fűszálak behelyezése elsőre gondot okozott. Végül az ujjaim közé csippentet fűcsomót megsodortam, a végét pedig sűrű ragasztóval körbekentem. Amikor már kezdett száradni a ragasztó, ujjal a megfelelő méretűre alakítottam és bedugtam a hézagokba. A gipsz alapba előzetesen befúrt lyukakba állítottam a bokrokat. Ezek innen-onnan gyűjtögetett száraz növényi részek, amiket hajlakkal lefújtam, ezután szórtam rájuk a lombanyagot. Pár perc múlva a fölösleget lerázogattam, majd megismételtem a műveletet. Végül kaptak egy utolsó hajlakkos kezelést és pillanatragasztóval a helyükre rögzítettem mindkettőt.
A pilóta és a kutyus a Revell Pilots & Ground crew (German Airforce WWII) dobozából származnak. A benzines kanna és a hordó HOBBYMASTER termék (German fuel drums and jerry cans), ezeket festettem, koszoltam-koptattam. Az olajos rongy egy papír zsebkendő fecni.
|
| netre 1 |
|
| netre 2 |
|
| netre 3 |
|
| netre 4 |
|
| netre 5 |
|
| netre 6 |
|
| netre 7 |
|
| netre 8 |
|
| netre 9 |
|
| netre 10 |
|
| doboz |
2012.08.15.
Utolsó módosítás: 2012.08.18.
Utolsó módosítás: 2012.08.18.