Agricultural Tractor Standard N
1:35, Miniart
No.38088 (2025)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Fordson N egy az Egyesült Államokban kifejlesztett traktor, amelyet a mai Írországban és Nagy-Britanniában gyártanak a két világháború közötti időszakból és a második világháborúból. Ennek a modellnek a sorozatgyártása 1929-ben kezdődött és 1945-ben fejeződött be. Ennek során körülbelül 200.000 ilyen típusú traktor készült. A hajtást egyetlen, 4,4 literes 25-27 LE teljesítményű motor biztosította.
A Fordson N-t (másik elnevezése: Fordson model N) a Ford Motor Company fejlesztette ki a Fordson F modell utódjaként. Elődjéhez képest (20 LE) elsősorban erősebb erőforrással rendelkezett. Az új modell gyártását gyorsan az írországi corki gyárba összpontosították, majd 1933-ban áthelyezték a Ford új nagy-britanniai dagenhami gyárába. A két világháború közötti időszakban az ilyen típusú traktorokat reexportálták az USA-ba, de az európai piacokon is értékesítették. A második világháború idején ez volt a legnépszerűbb traktor a Brit-szigeteken, amelyet a brit fegyveres erők is használtak - különösen a RAF.
A kitet a Körös Makett Klub békéscsabai versenyén, a Miniart standon találtam meg. Szerettem volna valami polgári kategóriába eső makettet, de nem versenyautót/motort, és így azért eléggé be van szűkítve a lehetőség. Mivel átlagon felüli kitartásom van a "Nem veszek semmit! Van elég makettem." elv mellett és nem vagyok impulzív vásárló, így nem ugrok bele semmibe, ami tényleg nem fog meg nagyon. A Miniartnál még a Lanz Bulldog lehetett volna opció, de abból már láttam annyit, hogy fel se tűnne sehol. Kis börzézés után megtaláltam ezt a traktorkészletet, amiből volt gumikerekes és acélkörmös kerekes változat is. Alapból az acélkerekes tetszett jobban, így ezt hoztam el. Otthon kis utánajárást követően derült ki számomra, hogy a készlet annyira új, hogy a gumikerekes júliusi kiadás, míg a körmöskerekes augusztusi (a békéscsabai verseny pedig szeptember végén volt). Na, ha gyors vagyok, biztos nem jön szembe tömegével a kész traktor a kiállításokon.
A fizikai méreteiben sem túlságosan nagy 1:35-ös méretarányú makett a megszokott színes füzettel, egy pici matricalappal, némi rézzel és pár öntőkerettel érkezik hozzánk. Az alkatrészbontása nem "miniartos", hanem a szükséges mennyiségben van bontva - nem túl kevés, nem túl sok. Az útmutató négyféle festést publikál. Kis internetes utánajárással viszont egész jó minőségű anyagot lehet gyűjteni az egyébként meglepően sok működő példányról. Jól mutatja a típus szeretetét, hogy saját Facebook csoportja van, ahol az összes referenciafotót be tudtam gyűjteni és ha szeretnék, még használt működőképes példányt is tudnék vásárolni jellemzően brit területről.
Az építés egész kellemesnek mondható, a kellően pontos alkatrészekkel és kevés sorjázással. Az apró alkatrészek is szépen vannak öntve, kellő részletességgel. Ami számomra mindig is kihívást jelentett, hogy a vékony rúdszerű alkatrészeket, amik legalább három öntőkeret-kapcsolattal rendelkeznek, hogy a fenébe lehet törés nélkül leválasztani a keretről? A helyes megfejtést beküldők között kisorsolok egy légkalapácsos lélekmasszázzsal egybekötött wellnesshétvégét.
Mivel biztos voltam benne, hogy a vékony rudazat-alkatrészek a sok kézbenforgatás (építés, tömítés, festés, vedöring) során biztosan sérülni fognak, így az elejétől kezdve az volt a koncepcióm, hogy amit csak lehet, rézdrótra cserélek. Így minden rúd végéről a csatlakozást levágtam, megfuratoltam, majd ment bele a megfelelő méretű drót. A minimális mellékelt réztartalom (amit a rudazat rögzítéséhez adtak, egy Fordson névtábla a hűtő tetejére és három rendszámtábla) a drótokkal együtt már egész tetemes mennyiségre duzzadt. A motor fölötti tartályt nem ragasztottam a helyére, mert így a későbbi festés könnyebb lesz, valamint a blokk kábelezését ezután már nem lehet elvégezni. Ahogy haladt az építés, a futóműnél is jobbnak láttam a nagyobb, sérülékenyebb rudakat drótra cserélni. Majd a kézivezérlés karjait is cseréltem. Végül alig maradt, amit eredeti pompájában hagytam.
Volt egy kérdés, hogy az ékszíjat miért nem cseréltem maszkolószalagra? Azért, mert a referenciaképeken egy kifejezetten vastag ékszíj volt a gépeken, nem pedig laposszíj. Sőt használtak fehér szíjat is, nem csak a szokásos feketét, így később direkt a fehéret jelenítettem meg én is a festésnél.
Az építésben nincs bántóan sok opcionális elem. A sofőr részénél van egy szerszámos dobozka, valamint a kipufogó kialakításnál lehet választani alsó elvezetést, ami a gép hasa alatt fut, valamint a klasszikus függőleges, égbe pöfögőt. Természetesen ez a látványosabb, így erre törekedtem. Miután találtam megfelelő méretű rézcsövet a kellékesben, nem is volt kérdés ennek a cseréje sem. Bár a leömlő utáni csonkot így át kellett alakítani, hogy a függőleges csövet tartsa valami. A csonkba így tettem egy furatot, abba ragasztottam egy rézdrót darabot, ami pedig passzolt az újdonsült kipufogócsőbe.
Már csak a hátsó kerekek szerelése maradt, ami meglepően egyszerű volt, pontos illesztéssel. A kerék két félből van, illetve a küllős oldal kívül és belül.
Alapozás Vallejo világosbarna akrillal (73.606), kis száradás és jöhetett a szín. A festési útmutatóból az egyik kék-sárgát választottam, pár keverés után meg is lett a két alapszín. A kék ennek a két színnek a keveréke: Flat Blue (70.962) és UK azúrkék (71.108); a sárga pedig ezekből van: okkersárga (70.913) és aranysárga (70.948). A sok bonyolult felület miatt ez sok rétegben került felfújásra, mert nem lehetett telibe festeni, különben megfolyt volna.
Száradásig megcsináltam a világosított színváltozatot. Mindkét színhez törtfehéret (71.279) használtam világosítani (nem sima fehéret), de a kék nehezen akart látható árnyalattal világosodni. A festékes tégelyben már látszódott eltérés, de kifújva szinte semmi. Így a festékkeverős pixisben kellett drasztikus világosítást kikeverni, ami már tetszett kifújva is.
A rozsdafestés nehezebb volt, mivel a traki már szerelt állapotban tartalmazza a motort. Az általam kedvelt szivacsos technikát itt nem tudtam kivitelezni, mert elég sok minden kitakarta a felületeket. Maradt az ecsetes festés. Alapozónak rozsdabarna (70.605), majd az ecsettel majdnem száraz ecsetes állapotban tapogatva a kipufogó leömlőt meg lehetett foltozni. Ezt szépen sorban a következő színekkel: rozsda (71.080), világos rozsda (71.129), sötétbarna (71.042), és narancsrozsda (71.130) színekkel. Mikor végeztem az első körrel, jött még egy, ugyanezen színekkel a jobb átfedés miatt. A kipufogó - mivel még kiszerelhető állapotban van (a csapolás miatt eltávolítható) - egy alkoholos átmosást követően ugyanezeket a színeket kapta, de ezt már szivacsos technikával. A szín mellett a rozsdás textúrát úgy lehet elérni, hogy akkor kell használni a festéket, amikor már kezd puddingossá válni. Így az egyszerű hengeres csőből egy textúrázott rozsdafoltos kipufogót kapunk a munka végére. A jobb oldalon látható hengeres kihajtás (valószínű egy szalagos lehajtás tárcsája) szintén ezeket a színeket kapta, de hígabb változatban és körkörös ecsetes festéssel, így imitálva a forgó mozgás általi sima, de elkent rozsdás felületet.
A rozsdás felületek után megkapta a világos festéklepattogzódást a kék egy erősen fehérrel kevert árnyalatával, szintén szivaccsal. Amint ezzel végeztem, ecsettel és szivaccsal is kapott egy sötét lepattogzódást. Az egyik Youtube videóban láttam, hogy erre mindig a german black brown (70.822) színt használták, mivel nem fekete, hanem barnás árnyalatú és sokkal életszerűbb tőle a munka. Ez szépen működik sárga, homokszín, zöld és bármilyen egyéb felülettel is. Erre jött még némi világos szárazecsetelés a fenti élekre, valamint némi sötétbarna szárazecsetelés a hasára és a motor körüli helyekre.
A kerekeknél a sárgára is ugyanezt a barnás koptatást használtam, szintén szivaccsal. Itt kipróbáltam, hogy nem a sárga világosított árnyalatával, hanem törtfehérrel (71.279) szivacsozom meg a felületeket. A fehér pöttyök nagyon jól kiemelték a korábbi barna maradványokat, így sokkal jobbá vált a felület.
Jöhetett az első lakkozás GX100-zal, majd egy nappal később következett az első pinwash Tamiya panel linerrel. Enamel cuccokban (wash, vedöring, stb.) még kezdő vagyok, így ez a második makett, aminél ilyen technikát használok, viszont tetszik az egyszerűsége. Bár eddigi pályafutásomat tekintve csak akrilosként nagyon furcsa, hogy ilyen hosszú száradási időablakot kell hagyjak az egyes lépések között. Száradás után jöhetett az Tamiya panel liner (fekete), majd az enamel vedöring, textúrált festék formájában. Ez egy világos földszínű kence (MIG1751), amit ecsettel fel lehet vinni, majd ugyanúgy vissza lehet mosni. Bár a Mr.Color kék-sárga (leveling thinner) néhol felkapta a traki kék színét is, hiába a Gunze GX100 lakkozás. Ezt a poros réteget megkapta a traktor is és a kerekek is.
Mikor a kerekek száradtak, jöhetett a traktorra pár üzemeltetésből adódó megfolyás. Az üzemanyagrendszerre kapott egy kis Engine fuel stains (73.814) megfolyást, bár ide nem nagyon tetszett, szóval vékony réteg lett, mire eltakarítottam a nagyját. Ami viszont mindig bejön, az a fényes feketével készült olajterülés. Erre ismét a Vallejo fényes fekete alapozóját használtam (77.660), először vízzel keverve nagyobb foltban, majd teljes száradás után higítatlanul egy-egy csíkban imitálva a friss olaj folyását. A másik kedvenc kencém se maradhatott ki (bár most az enamel föld kence kapott nagyobb hangsúlyt) a Vallejo Engine Grime (73.815). Ez a motorblokk negatív sarkaiba lett kenegetve, inkább csak amolyan színmódosítás miatt, a korábbi poros rétegek mellé. A végső lépés a "futó felület" fémig koptatása, amit nem festékkel, hanem egy 4B-s grafitceruzával végeztem el minden acélköröm hegyén, valamint az első kerekek élén. Ezt követően jöhetett egy záró matt lakk réteg, ami a Mr.Color GX113-asával készült.
A maketthez a megfelelő méretű alap kitalálására még mindig nincs ökölszabályom. Barátok javaslatára a 2-2,5x a makett mérete = alaplap mérete szabályt szoktam próbálni, de nem mindig jött be. Ezen a kompozíción nem terveztem semmi figurát, se egyéb más kiegészítőt, így a 2,5x a traktor méretű alap túl nagy lett volna. Mostanában a régi makett dobozait szoktam kiszerkesztett méretű téglalapokra vágni (a dobozgyűjtőktől elnézést kérek!), így ezeket a makettek alá tudom próbálni és rögtön látom, mekkora terület, ami már tetszik (nettó méretről beszélek, erre jön még rá a keret). Mivel pici makett lesz viszonylag kis kereten, ezért vékony faléc kell keretnek is.
A végső méret megvan, keret összeállt jöhet a lényeg. Netes ötletgyűjtés után jöhetett egy száraz, aratás utáni szántóföld megvalósítása. Az első sikertelen próbálkozás után jött a következő, ami már jó lett: klubtárstól kölcsönkapott AK akril kence (Wet Crackle effects AK8034). Ez egy mogyorókrémhez hasonló állagú nyúlós anyag, amit rögtön az XPS lapra tudtam kenni, majd jó fél nap radiátoron száradás után beteljesíti funkcióját és repedtre szárad meg. Amíg friss és kenhető, addig alakítható is. Vízzel higítva a repedéseken tudunk finomítani (vizesebb anyag, vékonyabb apróbb repedések).
Emellé jött még a növénymaradékok illúzióját keltő kerti fű, amit feldaraboltam és csipesszel az XPS lapba szúrtam. Kis dekornak használtam még Temuról vásárolt fűcsomót is, hogy ne legyen olyan kopár az alaplap. Teljes száradást követően jöhetett az alapozó festés sötétszürkével, hogy a rózsaszín XPS színét eltüntessük a repedésekből. Utána jöhetett több színnel a föld megfestése egyre-egyre világosabbal. A repedések kitöltésére végül a pigment használata lett a végső megoldás.
Új szerzemények, így eljött az idő a próbára. Ezek a következő termékek: sötét föld (AK081), vietnámi föld (AK141), téglapor (MIG3015), európai föld (AK042) színek voltak, ilyen sorrendben sötéttől a világos felé. Használatához egy legyező ecset jól jött. A növényszár-maradékokhoz több árnyalatú okkersárgát használtam és úgy festettem meg, hogy a hosszanti oldal felől nézve (a makett oldalnézete) a közelebb lévő szárak világosak legyenek, míg a többi árnyékosabb, sötétebb. Ha átfordítom az alapot, akkor ugyanezt megismétlem a túloldalról, így mindkét oldalról nézve ad egy kis mélységet az alap, ahogyan a szárak a világos felől sötétbe váltanak.
A keréknyomhoz először megrajzoltam és kinyomtattam a kerék másolatát, mert nem a makettet akartam összetörni, ha baj lesz. Utána az első kerekek nyomát szerkesztettem ki egy kis maszkolószalag segítségével. A keréknyomba sötét pigmentpor került, majd beleragasztottam a trakit. Az egyetlen maradék a keret lefestése volt, amit fekete és sötétbarna 1:1 keverékével két rétegben kentem le. Jöhetett még egy kis névtábla, szintén 3D nyomtatva, kifestve és felragasztva a keret szélére.
Ezzel el is készült a kis Fordson traki. Szeptemberben a békéscsabai verseny végén kezdtem hozzá és a szülinapomra el is készült, Gödöllőn pedig már be is tudom mutatni a nagyérdeműnek. Nekem nagyon tetszett az építés és 35-ös mérete lévén sem túl nagy és szerencsére nincs túl bonyolítva sem. A törésre érzékeny alkatrészek cseréjével is bő egy hónap alatt sikerült összerakni és kifesteni egy alappal együtt.
A Fordson N-t (másik elnevezése: Fordson model N) a Ford Motor Company fejlesztette ki a Fordson F modell utódjaként. Elődjéhez képest (20 LE) elsősorban erősebb erőforrással rendelkezett. Az új modell gyártását gyorsan az írországi corki gyárba összpontosították, majd 1933-ban áthelyezték a Ford új nagy-britanniai dagenhami gyárába. A két világháború közötti időszakban az ilyen típusú traktorokat reexportálták az USA-ba, de az európai piacokon is értékesítették. A második világháború idején ez volt a legnépszerűbb traktor a Brit-szigeteken, amelyet a brit fegyveres erők is használtak - különösen a RAF.
Egy Fordson F a gödöllői agrártudományi egyetem gyűjteményében
A készlet
A kitet a Körös Makett Klub békéscsabai versenyén, a Miniart standon találtam meg. Szerettem volna valami polgári kategóriába eső makettet, de nem versenyautót/motort, és így azért eléggé be van szűkítve a lehetőség. Mivel átlagon felüli kitartásom van a "Nem veszek semmit! Van elég makettem." elv mellett és nem vagyok impulzív vásárló, így nem ugrok bele semmibe, ami tényleg nem fog meg nagyon. A Miniartnál még a Lanz Bulldog lehetett volna opció, de abból már láttam annyit, hogy fel se tűnne sehol. Kis börzézés után megtaláltam ezt a traktorkészletet, amiből volt gumikerekes és acélkörmös kerekes változat is. Alapból az acélkerekes tetszett jobban, így ezt hoztam el. Otthon kis utánajárást követően derült ki számomra, hogy a készlet annyira új, hogy a gumikerekes júliusi kiadás, míg a körmöskerekes augusztusi (a békéscsabai verseny pedig szeptember végén volt). Na, ha gyors vagyok, biztos nem jön szembe tömegével a kész traktor a kiállításokon.
A fizikai méreteiben sem túlságosan nagy 1:35-ös méretarányú makett a megszokott színes füzettel, egy pici matricalappal, némi rézzel és pár öntőkerettel érkezik hozzánk. Az alkatrészbontása nem "miniartos", hanem a szükséges mennyiségben van bontva - nem túl kevés, nem túl sok. Az útmutató négyféle festést publikál. Kis internetes utánajárással viszont egész jó minőségű anyagot lehet gyűjteni az egyébként meglepően sok működő példányról. Jól mutatja a típus szeretetét, hogy saját Facebook csoportja van, ahol az összes referenciafotót be tudtam gyűjteni és ha szeretnék, még használt működőképes példányt is tudnék vásárolni jellemzően brit területről.
Az építés
Az építés egész kellemesnek mondható, a kellően pontos alkatrészekkel és kevés sorjázással. Az apró alkatrészek is szépen vannak öntve, kellő részletességgel. Ami számomra mindig is kihívást jelentett, hogy a vékony rúdszerű alkatrészeket, amik legalább három öntőkeret-kapcsolattal rendelkeznek, hogy a fenébe lehet törés nélkül leválasztani a keretről? A helyes megfejtést beküldők között kisorsolok egy légkalapácsos lélekmasszázzsal egybekötött wellnesshétvégét.
Mivel biztos voltam benne, hogy a vékony rudazat-alkatrészek a sok kézbenforgatás (építés, tömítés, festés, vedöring) során biztosan sérülni fognak, így az elejétől kezdve az volt a koncepcióm, hogy amit csak lehet, rézdrótra cserélek. Így minden rúd végéről a csatlakozást levágtam, megfuratoltam, majd ment bele a megfelelő méretű drót. A minimális mellékelt réztartalom (amit a rudazat rögzítéséhez adtak, egy Fordson névtábla a hűtő tetejére és három rendszámtábla) a drótokkal együtt már egész tetemes mennyiségre duzzadt. A motor fölötti tartályt nem ragasztottam a helyére, mert így a későbbi festés könnyebb lesz, valamint a blokk kábelezését ezután már nem lehet elvégezni. Ahogy haladt az építés, a futóműnél is jobbnak láttam a nagyobb, sérülékenyebb rudakat drótra cserélni. Majd a kézivezérlés karjait is cseréltem. Végül alig maradt, amit eredeti pompájában hagytam.
Volt egy kérdés, hogy az ékszíjat miért nem cseréltem maszkolószalagra? Azért, mert a referenciaképeken egy kifejezetten vastag ékszíj volt a gépeken, nem pedig laposszíj. Sőt használtak fehér szíjat is, nem csak a szokásos feketét, így később direkt a fehéret jelenítettem meg én is a festésnél.
Az építésben nincs bántóan sok opcionális elem. A sofőr részénél van egy szerszámos dobozka, valamint a kipufogó kialakításnál lehet választani alsó elvezetést, ami a gép hasa alatt fut, valamint a klasszikus függőleges, égbe pöfögőt. Természetesen ez a látványosabb, így erre törekedtem. Miután találtam megfelelő méretű rézcsövet a kellékesben, nem is volt kérdés ennek a cseréje sem. Bár a leömlő utáni csonkot így át kellett alakítani, hogy a függőleges csövet tartsa valami. A csonkba így tettem egy furatot, abba ragasztottam egy rézdrót darabot, ami pedig passzolt az újdonsült kipufogócsőbe.
Már csak a hátsó kerekek szerelése maradt, ami meglepően egyszerű volt, pontos illesztéssel. A kerék két félből van, illetve a küllős oldal kívül és belül.
Festés
Alapozás Vallejo világosbarna akrillal (73.606), kis száradás és jöhetett a szín. A festési útmutatóból az egyik kék-sárgát választottam, pár keverés után meg is lett a két alapszín. A kék ennek a két színnek a keveréke: Flat Blue (70.962) és UK azúrkék (71.108); a sárga pedig ezekből van: okkersárga (70.913) és aranysárga (70.948). A sok bonyolult felület miatt ez sok rétegben került felfújásra, mert nem lehetett telibe festeni, különben megfolyt volna.
Száradásig megcsináltam a világosított színváltozatot. Mindkét színhez törtfehéret (71.279) használtam világosítani (nem sima fehéret), de a kék nehezen akart látható árnyalattal világosodni. A festékes tégelyben már látszódott eltérés, de kifújva szinte semmi. Így a festékkeverős pixisben kellett drasztikus világosítást kikeverni, ami már tetszett kifújva is.
A rozsdafestés nehezebb volt, mivel a traki már szerelt állapotban tartalmazza a motort. Az általam kedvelt szivacsos technikát itt nem tudtam kivitelezni, mert elég sok minden kitakarta a felületeket. Maradt az ecsetes festés. Alapozónak rozsdabarna (70.605), majd az ecsettel majdnem száraz ecsetes állapotban tapogatva a kipufogó leömlőt meg lehetett foltozni. Ezt szépen sorban a következő színekkel: rozsda (71.080), világos rozsda (71.129), sötétbarna (71.042), és narancsrozsda (71.130) színekkel. Mikor végeztem az első körrel, jött még egy, ugyanezen színekkel a jobb átfedés miatt. A kipufogó - mivel még kiszerelhető állapotban van (a csapolás miatt eltávolítható) - egy alkoholos átmosást követően ugyanezeket a színeket kapta, de ezt már szivacsos technikával. A szín mellett a rozsdás textúrát úgy lehet elérni, hogy akkor kell használni a festéket, amikor már kezd puddingossá válni. Így az egyszerű hengeres csőből egy textúrázott rozsdafoltos kipufogót kapunk a munka végére. A jobb oldalon látható hengeres kihajtás (valószínű egy szalagos lehajtás tárcsája) szintén ezeket a színeket kapta, de hígabb változatban és körkörös ecsetes festéssel, így imitálva a forgó mozgás általi sima, de elkent rozsdás felületet.
A rozsdás felületek után megkapta a világos festéklepattogzódást a kék egy erősen fehérrel kevert árnyalatával, szintén szivaccsal. Amint ezzel végeztem, ecsettel és szivaccsal is kapott egy sötét lepattogzódást. Az egyik Youtube videóban láttam, hogy erre mindig a german black brown (70.822) színt használták, mivel nem fekete, hanem barnás árnyalatú és sokkal életszerűbb tőle a munka. Ez szépen működik sárga, homokszín, zöld és bármilyen egyéb felülettel is. Erre jött még némi világos szárazecsetelés a fenti élekre, valamint némi sötétbarna szárazecsetelés a hasára és a motor körüli helyekre.
A kerekeknél a sárgára is ugyanezt a barnás koptatást használtam, szintén szivaccsal. Itt kipróbáltam, hogy nem a sárga világosított árnyalatával, hanem törtfehérrel (71.279) szivacsozom meg a felületeket. A fehér pöttyök nagyon jól kiemelték a korábbi barna maradványokat, így sokkal jobbá vált a felület.
Jöhetett az első lakkozás GX100-zal, majd egy nappal később következett az első pinwash Tamiya panel linerrel. Enamel cuccokban (wash, vedöring, stb.) még kezdő vagyok, így ez a második makett, aminél ilyen technikát használok, viszont tetszik az egyszerűsége. Bár eddigi pályafutásomat tekintve csak akrilosként nagyon furcsa, hogy ilyen hosszú száradási időablakot kell hagyjak az egyes lépések között. Száradás után jöhetett az Tamiya panel liner (fekete), majd az enamel vedöring, textúrált festék formájában. Ez egy világos földszínű kence (MIG1751), amit ecsettel fel lehet vinni, majd ugyanúgy vissza lehet mosni. Bár a Mr.Color kék-sárga (leveling thinner) néhol felkapta a traki kék színét is, hiába a Gunze GX100 lakkozás. Ezt a poros réteget megkapta a traktor is és a kerekek is.
Mikor a kerekek száradtak, jöhetett a traktorra pár üzemeltetésből adódó megfolyás. Az üzemanyagrendszerre kapott egy kis Engine fuel stains (73.814) megfolyást, bár ide nem nagyon tetszett, szóval vékony réteg lett, mire eltakarítottam a nagyját. Ami viszont mindig bejön, az a fényes feketével készült olajterülés. Erre ismét a Vallejo fényes fekete alapozóját használtam (77.660), először vízzel keverve nagyobb foltban, majd teljes száradás után higítatlanul egy-egy csíkban imitálva a friss olaj folyását. A másik kedvenc kencém se maradhatott ki (bár most az enamel föld kence kapott nagyobb hangsúlyt) a Vallejo Engine Grime (73.815). Ez a motorblokk negatív sarkaiba lett kenegetve, inkább csak amolyan színmódosítás miatt, a korábbi poros rétegek mellé. A végső lépés a "futó felület" fémig koptatása, amit nem festékkel, hanem egy 4B-s grafitceruzával végeztem el minden acélköröm hegyén, valamint az első kerekek élén. Ezt követően jöhetett egy záró matt lakk réteg, ami a Mr.Color GX113-asával készült.
Az alaplap
A maketthez a megfelelő méretű alap kitalálására még mindig nincs ökölszabályom. Barátok javaslatára a 2-2,5x a makett mérete = alaplap mérete szabályt szoktam próbálni, de nem mindig jött be. Ezen a kompozíción nem terveztem semmi figurát, se egyéb más kiegészítőt, így a 2,5x a traktor méretű alap túl nagy lett volna. Mostanában a régi makett dobozait szoktam kiszerkesztett méretű téglalapokra vágni (a dobozgyűjtőktől elnézést kérek!), így ezeket a makettek alá tudom próbálni és rögtön látom, mekkora terület, ami már tetszik (nettó méretről beszélek, erre jön még rá a keret). Mivel pici makett lesz viszonylag kis kereten, ezért vékony faléc kell keretnek is.
A végső méret megvan, keret összeállt jöhet a lényeg. Netes ötletgyűjtés után jöhetett egy száraz, aratás utáni szántóföld megvalósítása. Az első sikertelen próbálkozás után jött a következő, ami már jó lett: klubtárstól kölcsönkapott AK akril kence (Wet Crackle effects AK8034). Ez egy mogyorókrémhez hasonló állagú nyúlós anyag, amit rögtön az XPS lapra tudtam kenni, majd jó fél nap radiátoron száradás után beteljesíti funkcióját és repedtre szárad meg. Amíg friss és kenhető, addig alakítható is. Vízzel higítva a repedéseken tudunk finomítani (vizesebb anyag, vékonyabb apróbb repedések).
Emellé jött még a növénymaradékok illúzióját keltő kerti fű, amit feldaraboltam és csipesszel az XPS lapba szúrtam. Kis dekornak használtam még Temuról vásárolt fűcsomót is, hogy ne legyen olyan kopár az alaplap. Teljes száradást követően jöhetett az alapozó festés sötétszürkével, hogy a rózsaszín XPS színét eltüntessük a repedésekből. Utána jöhetett több színnel a föld megfestése egyre-egyre világosabbal. A repedések kitöltésére végül a pigment használata lett a végső megoldás.
Új szerzemények, így eljött az idő a próbára. Ezek a következő termékek: sötét föld (AK081), vietnámi föld (AK141), téglapor (MIG3015), európai föld (AK042) színek voltak, ilyen sorrendben sötéttől a világos felé. Használatához egy legyező ecset jól jött. A növényszár-maradékokhoz több árnyalatú okkersárgát használtam és úgy festettem meg, hogy a hosszanti oldal felől nézve (a makett oldalnézete) a közelebb lévő szárak világosak legyenek, míg a többi árnyékosabb, sötétebb. Ha átfordítom az alapot, akkor ugyanezt megismétlem a túloldalról, így mindkét oldalról nézve ad egy kis mélységet az alap, ahogyan a szárak a világos felől sötétbe váltanak.
A keréknyomhoz először megrajzoltam és kinyomtattam a kerék másolatát, mert nem a makettet akartam összetörni, ha baj lesz. Utána az első kerekek nyomát szerkesztettem ki egy kis maszkolószalag segítségével. A keréknyomba sötét pigmentpor került, majd beleragasztottam a trakit. Az egyetlen maradék a keret lefestése volt, amit fekete és sötétbarna 1:1 keverékével két rétegben kentem le. Jöhetett még egy kis névtábla, szintén 3D nyomtatva, kifestve és felragasztva a keret szélére.
Végszó
Ezzel el is készült a kis Fordson traki. Szeptemberben a békéscsabai verseny végén kezdtem hozzá és a szülinapomra el is készült, Gödöllőn pedig már be is tudom mutatni a nagyérdeműnek. Nekem nagyon tetszett az építés és 35-ös mérete lévén sem túl nagy és szerencsére nincs túl bonyolítva sem. A törésre érzékeny alkatrészek cseréjével is bő egy hónap alatt sikerült összerakni és kifesteni egy alappal együtt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A koptatás
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy Fordson F a gödöllői agrártudományi egyetem gyűjteményében
|
2025.11.06.