Dassault Mirage 2000 C
1:72, Heller
No.80303
Pintér György - Múzeumi krimik
Úgy hiszem magát a típust nem igazán kell bemutatni. Negyedik generációs deltaszárnyú francia vadászgép, amit a '80-as években állítottak szolgálatba.
A makett bonyolultságához, részletességéhez mérten ennyi előtörténet elég is!
A szokásos karácsonyi ajándékozás szülte tanácstalanság vezetett e makett megvételéhez párom által. Itt szeretném javasolni minden sorstársamnak, hogy amennyiben makettet szeretnének kapni ajándékba, jól látható helyen legyen az áhított készletek listája, és lehetőleg sokszor tekintsenek rá fátyolos szemekkel életük párjának jelenlétében. Nagyobb eséllyel kapnak olyan dobozt, amit nem csak az ajándékozás okozta öröm, hanem a tartalom miatt is dobogó szívvel nyitnak fel.
Ugyanakkor megvan az a varázsa is a meglepetésnek, hogy olyan makettet kapunk, amit magunktól soha az életben nem vennének meg, viszont hellyel közzel örömmel és a következményektől nem tartva építünk össze, mintegy gyakorlás képen.
A szóban forgó repcsi a Heller alkotása 1979-ből. Ennek tükrében kell véleményezni, vizsgálni és összeépíteni is. A kornak megfelelően pozitív panel vonalak ékesítik, itt ott megvadítva néhány negatív vésettel a felületet. Az akkori szerszámgépek okozta korlátnak lehet betudni, az időnkét árok szerű vonalakat, vagy a szerelő panelek girbe gurba körvonalait. A makett anyaga igen puha, ami inkább hátrány, mint előny. A sorjákat, amik vannak... mert vannak, könnyű leszedni, viszont a vékonyabb élek könnyen sérülnek. Szerencsére ezekből nincs sok! A kabin és a futóművek nincsenek részletezve, a műszerfal csupasz, ami azért érthetetlen, mert ez a dobozolás elvileg új matricákat ad a 79-es kiadáshoz képest, és nem igazán értem, miért nem került rá egy műszerfal matrica. A futószárak nem a legszebbek a méretarányban sem a kerekek, az orrfutók sajnos az öntési illesztésnél kicsit szétcsúsztak, de mivel elég picik, így jól lesorjáztam és elfogadható lett.
Voltam olyan elvetemült és nekiálltam átkarcolni a panelvonalakat, mondván majd megmutatom, hogy ebből is lehet csúcsmakett építeni! Biztos lehet, de nem én leszek az. Rájöttem! Egyszerűen nem érdemes több időt ráfordítani, mint amennyit minimálisan megkövetel a 39 alkatrész. Igy a szárnyak felső felénél be is fejeztem a karcolást.
Az építést nem is igazán részletezném, gyorsan megy, kellően odafigyelve minimálisra lehet csökkenteni a tömítésre váró hézagokat, ami fontos, hogy minél kevesebb panelvonal tűnjön el a felületről. Itt ott csiszolni faragni, sorjázni kell, hogy a helyére kerüljön minden, majd alapozás, kicsi javítás, festés.
A matrica két festéshez ad jelzéseket, nálam az egyiptomi légierő egy példánya készült, ami nem túl bonyolult festési sémát követ. A másik lehetőség a Francia Légierő egy gépe lehet. A matricák mennyiségére nem igazán lehet panasz, szerintem az összes stencil feliratot tartalmazza az egyedi jelzések mellett. A minőség már egy másik kérdés. Aki dolgozott már Heller makettal, az tudja mire gondolok. Vékony a hordozófilm, kicsit nyomdahibás itt ott, de ami nekem zavaró volt, az a matt hordozófilm. Egyébként könnyen kezelhető, gyorsan leázik, jól leget haladni vele. Aggódva tekintettem a lakozás irányába, kíváncsian és izgatottan vártam, mennyire fog becsillogni. A teljes gépet félfényes lakkal zártam, és a hordozófilm szinte láthatatlan lett.
Valójában egy igazán szép vonalvezetésű repülőgép, amit volt szerencsém repülés közben is látni, de nem ez a makett adja vissza a látványt. Ettől függetlenül örömmel építettem, mert ajándékba kaptam szeretettel, és így próbáltam a legtöbbet kihozni a minőséghez képest.
A francia vonal a közeljövőben folytatódik, mivel sikerült jó áron beszereznem egy Kitty Hawk Super Etendard készletet, de az 48-as méretarány és egy másik történet. És van még a karácsonyi ajándékokból is...
A makett bonyolultságához, részletességéhez mérten ennyi előtörténet elég is!
A szokásos karácsonyi ajándékozás szülte tanácstalanság vezetett e makett megvételéhez párom által. Itt szeretném javasolni minden sorstársamnak, hogy amennyiben makettet szeretnének kapni ajándékba, jól látható helyen legyen az áhított készletek listája, és lehetőleg sokszor tekintsenek rá fátyolos szemekkel életük párjának jelenlétében. Nagyobb eséllyel kapnak olyan dobozt, amit nem csak az ajándékozás okozta öröm, hanem a tartalom miatt is dobogó szívvel nyitnak fel.
Ugyanakkor megvan az a varázsa is a meglepetésnek, hogy olyan makettet kapunk, amit magunktól soha az életben nem vennének meg, viszont hellyel közzel örömmel és a következményektől nem tartva építünk össze, mintegy gyakorlás képen.
A szóban forgó repcsi a Heller alkotása 1979-ből. Ennek tükrében kell véleményezni, vizsgálni és összeépíteni is. A kornak megfelelően pozitív panel vonalak ékesítik, itt ott megvadítva néhány negatív vésettel a felületet. Az akkori szerszámgépek okozta korlátnak lehet betudni, az időnkét árok szerű vonalakat, vagy a szerelő panelek girbe gurba körvonalait. A makett anyaga igen puha, ami inkább hátrány, mint előny. A sorjákat, amik vannak... mert vannak, könnyű leszedni, viszont a vékonyabb élek könnyen sérülnek. Szerencsére ezekből nincs sok! A kabin és a futóművek nincsenek részletezve, a műszerfal csupasz, ami azért érthetetlen, mert ez a dobozolás elvileg új matricákat ad a 79-es kiadáshoz képest, és nem igazán értem, miért nem került rá egy műszerfal matrica. A futószárak nem a legszebbek a méretarányban sem a kerekek, az orrfutók sajnos az öntési illesztésnél kicsit szétcsúsztak, de mivel elég picik, így jól lesorjáztam és elfogadható lett.
Voltam olyan elvetemült és nekiálltam átkarcolni a panelvonalakat, mondván majd megmutatom, hogy ebből is lehet csúcsmakett építeni! Biztos lehet, de nem én leszek az. Rájöttem! Egyszerűen nem érdemes több időt ráfordítani, mint amennyit minimálisan megkövetel a 39 alkatrész. Igy a szárnyak felső felénél be is fejeztem a karcolást.
Az építést nem is igazán részletezném, gyorsan megy, kellően odafigyelve minimálisra lehet csökkenteni a tömítésre váró hézagokat, ami fontos, hogy minél kevesebb panelvonal tűnjön el a felületről. Itt ott csiszolni faragni, sorjázni kell, hogy a helyére kerüljön minden, majd alapozás, kicsi javítás, festés.
A matrica két festéshez ad jelzéseket, nálam az egyiptomi légierő egy példánya készült, ami nem túl bonyolult festési sémát követ. A másik lehetőség a Francia Légierő egy gépe lehet. A matricák mennyiségére nem igazán lehet panasz, szerintem az összes stencil feliratot tartalmazza az egyedi jelzések mellett. A minőség már egy másik kérdés. Aki dolgozott már Heller makettal, az tudja mire gondolok. Vékony a hordozófilm, kicsit nyomdahibás itt ott, de ami nekem zavaró volt, az a matt hordozófilm. Egyébként könnyen kezelhető, gyorsan leázik, jól leget haladni vele. Aggódva tekintettem a lakozás irányába, kíváncsian és izgatottan vártam, mennyire fog becsillogni. A teljes gépet félfényes lakkal zártam, és a hordozófilm szinte láthatatlan lett.
Valójában egy igazán szép vonalvezetésű repülőgép, amit volt szerencsém repülés közben is látni, de nem ez a makett adja vissza a látványt. Ettől függetlenül örömmel építettem, mert ajándékba kaptam szeretettel, és így próbáltam a legtöbbet kihozni a minőséghez képest.
A francia vonal a közeljövőben folytatódik, mivel sikerült jó áron beszereznem egy Kitty Hawk Super Etendard készletet, de az 48-as méretarány és egy másik történet. És van még a karácsonyi ajándékokból is...
|
| doboz |
|
| 1 |
|
| M2 |
|
| M3 |
|
| M4 |
|
| M5 |
|
| M6 |
|
| M7 |
|
| M8 |
|
| M9 |
|
| M10 |
|
| M11 |
|
| M12 |
|
| M13 |
|
| M14 |
|
| M15 |
|
| M16 |
|
| M17 |
|
| M18 |
|
| M19 |
|
| M20 |
2023.04.09.