Pintér György - Múzeumi krimik
A II. vh.-s repülőgépek közül a 109-es Messzer a kedvencem.
Régebben már építettem egy Italeri G6-ost, és egy Revell G10-est, de azóta ez az első, amit összerakok.
Az ICM Messzer építésénél már jobban odafigyeltem a munkára, mint elődeinél.
Maga a makett 94 szürke és 5 átlátszó alkatrészből áll. Nagy meglepetésemre még a DB motort is mellékelték az ukránok. Az alkatrészek szépen kidolgozottak, bár nem mentesek a hibáktól. A repülőgépet dobozból építettem, minimális feljavításokkal.
A pilótaülés háttámlájára tejfölös pohár anyagából, tömítőpasztából és zsebkendőből párnát készítettem. Az anyagaim szerint ugyan ez nem volt szériatartozék, de gondoltam jól mutat majd, mint egyéni megoldás. Pótoltam a bekötőhevedereket is, ezek papírcsíkból és rézdrótból készültek.Az egyik trimm-kereket külön alkatrészként kapjuk, a másikat - sajnos - a pilótafülke belső falára öntötték.Olyan is!Szóval lecsiszoltam és drótból,valamint alulemezből újat fabrikáltam. Sok sajnos nem látszik belőle.
A műszereket festéssel imitáltam, a kijelzőket fehérre festettem, száradás után pedig fényes feketére, majd nagyon vékony tűvel óvatosan bekarcoltam a skálákat és a mutatókat, végül matt feketével keretet festettem a kijelzők köré.Az elkészült kabint beragasztottam a törzsbe.
Ezután következett az orr-rész.
A motort nem használtam fel. Az összeállítási útmutató szerint amúgy is zárt motorházzal kell összeépíteni a makettet, tehát teljesen felesleges lett volna beépítenem.
Természetesen a bontás alapján nyitott motortérrel is elkészíthető, de ez több munkával járt volna, mint amennyit én rá szándékoztam szánni.
Gyanítom, hogy a motor beépítése azért nagyban megkönnyítette volna az orr elemeinek összerakását, mert így mindent élére kellett ragasztanom és nem volt ami alátámassza az elemeket.
Közben készült a szárny is.
Itt külön kapjuk a szárnyvégeket, a 3-3 darabból összeállítható szárny-hűtőket, az orrsegédszárnyakat és a kormányfelületeket. A szárnyvégi lámpákat kivágtam és átlátszó öntőkeretdarabokból készültre cseréltem.
A vízszintes vezérsíkokról levágtam a kormányfelületeket és kitérítve ragasztottam vissza, akárcsak az oldalkormányt.
A futószárakon rézdrótból pótoltam a fékcsöveket, a légcsavarkúpon kifúrtam a gépágyú torkolatát, a géppuskák csövét pedig injekciós tűkre cseréltem.
Az alkatrészek össze -, illetve felragasztása után a Messzerem készen állt a festésre.Az ICM kínálta festési útmutatók közül a télit választottam.
Előkészítésként az egész gépet alaposan lemostam alkohollal.Ezután három rétegben lefestettem a Revell matt fehér akriljával, az alsó szárnyvégek, az orr-hűtő és a törzs-sáv sárga színt kapott (szintén a Revell akril terméke).Majd következett a “ kalózkodás .”A festési útmutató szerint a Messzer hasát égkékre kellett volna festeni, de helyette én világos szürkét használtam.
Lehet, hogy ez így nem helyes, de úgy gondoltam, hogy a téli égbolton kevésbé feltűnő egy szürke hasú repülőgép, mint egy világoskék.A “ kalózkodás “ másik felét a szárnyakra festett sávok jelentik. Ezeket is világosszürkével festettem, de száradás után még átdörzsöltem fehérrel.
A matricák egy része sajnos apróra tört. A szárny alsó felén még tudtam pótolni a kereszteket, de sajnos a győzelmi jelzések is tönkrementek és abból nem volt pótlásom.A svasztikát nem adja az ICM, így az is máshonnan való.
A kabintető nyíló része is a helyére került és elkészítettem a kibukásgátló huzalt is.
Végezetül a helyére került a késantenna és a feleségem hajszálából készült antennahuzal.
Az elkészült repülőgépet végezetül Suli ragasztóból és szódabikarbónából készült havas reptérre állítottam. Erősen hígított szürkével imitáltam a sárfoltokat, de ez véleményem szerint nem sikerült túl jól.