GAZ-AA "Polutorka"
1:35, Zvezda, Part, Verlinden, saját
No.3602
Pintér György - Múzeumi krimik
1932-ben indult a V.M. Molotovról elnevezett autógyár Gorkij városában (GAZ). A gyár főbb típusai voltak: az amerikai Ford-AA típus továbbfejlesztett változatai, a GAZ-AA, és a GAZ-AAA. (Az orosz modellek fejlettebb váltóházzal és kormányrendszerrel lettek szerelve.)
A Polutorka a háború idején legnagyobb számban gyártott orosz jármű. A felhasználhatósága sokrétű volt: teher, üzemanyag, sebesült szállítás, de készült rádiós változata is.
A makett
A csomagolás finoman fogalmazva is olyan oroszos, a keretek a dobozba ömlesztve celofán nélkül, ami az átlátszó alkatrészeken meg is bosszulja magát. Sorja, és kilökőtüskenyom is akad szép számmal. Az alkatrészek vastagok, nem igazán részletesek, ezért beszereztem hozzá a Part maratását, amivel szépen fel lehet tuningolni a makettet. A matricalap puritán, egy variációt tartalmaz, rendszám sehol, azt már a háromtengelyes változat matricalapjáról kellett pótolnom.
A gumik mintázata elnagyolt, a cirill felirat szép, olvasható, viszont a menetirányt jelző nyíl minden keréken egyforma irányba mutat, így a jármű egyik oldalán nem megfelelő. Sajnos erre sem figyeltek. A Hussar Production cég nagyon szép gyanta kerekeket gyárt ehhez a maketthez, viszont az ára elég borsos (a makett árának kb. a duplája )
Az ötlet
Tavaly ősszel találtam az ominózus fotót az interneten, azonnal tudtam, hogy megvalósítom, bár sokáig vacilláltam, hogy mindent ábrázoljak-e a vignettán (pl.csontváz), mert semmiképp nem akartam kegyeletsértő lenni. Végül úgy gondoltam, hogy a képen ott van, és ha hiteles akarok maradni, akkor ezt is meg kell jelenítenem…
Az építés
A jármű építését a motorral kezdtem, az interneten talált képek segítségével, vékony rézdrótból elkészítettem rá a kábelezést, a ventillátor lapátot maratottra cseréltem.
Az alváz összeépítése nem okozott különösebb gondot, csak tömíteni, csiszolni kellett. Következő lépésben viszont annál nagyobb meglepetés ért, amikor a tűzfal és a karosszéria szárazpróbáját végeztem, ugyanis a tűzfal majdnem fél centivel keskenyebb volt a kelleténél. Mivel nyitott motortérrel szerettem volna ábrázolni, így át kellett alakítani a tűzfalat, amit középen kettévágtam és megfelelő méretű sztirol lappal megtoldottam. Ezután a kormányoszlop helyének új lyukat fúrtam, majd fényképek alapján pótoltam a generátort az adagolót és az egyéb kábeleket a tűzfalra.
A hűtőmaszk peremét, lökhárítót, műszerfalat, szélvédőkeretet, pedálokat maratottra cseréltem, az ülést csokoládé papírral "kárpitoztam" mert a későbbiekben felszakítva igyekeztem megjeleníteni. A lámpák falát elvékonyítottam, itt is pótoltam a vezetéket, majd a sárvédők taposólemezeit is maratásból javítottam fel, a jobb oldalon, ami a járművön maradt alá is deszkáztam.
Következő lépésben, gyógyszertárban kapható spatulából megépítettem a platót, mert a készletben mellékelt alkatrész elég gyatrának tűnt. A szegecsek helyét kifúrtam és húzott szálból vágott darabokat ragasztottam bele, melyek óvatosan megolvasztva a kellő félgömbökké zsugorodtak. A zsanérok, pántok itt is maratásból készültek. A plató alatti gerendákat fa hajómodellek palánkozására használt lécből eszközöltem. Az ajtókon lecseréltem a kilincseket, imitáltam a zárszerkezetet, majd az ajtó belső felére mustáros fémtubusból kialakítottam a merevítéseket, illetve a borítólemezt. A kerekek elkészítése elég izzasztó volt, mivel a felnik nem passzolnak bele a gumiabroncsokba, így ezeket faragni kellett, a gumikat az anyaga miatt se reszelni, se csiszolni nem nagyon lehet. Az egyik gumit defektes állapotban készítettem el, először levágtam egyenesre, majd putty-val két oldalról kialakítottam a kívánt formát.
A festés
Alapszínnek Revell 42 és 82 keverékét vittem fel, ezután művészolaj festékből fehérrel, sárgával, zölddel, siennával filtereztem, majd sienna és fekete keverékével átmostam. Ezután az alapszín világosított árnyalatával szárazecseteltem. A gumik Revell 9 színt kaptak, a felnik és az alváz Revell 8-at. A koszolást, a rozsdafoltokat Pannocolor pasztellkréta (olivbraun,barna,fekete,szürke,narancs) reszelékével végeztem, amit első rétegben terpenolban oldva, második rétegben szárazon vittem a makettre. A koptatást is sienna+fekete olajfestékkel jelenítettem meg.
A platón elhelyezett ponyvát, tapétaragasztóval átitatott papír zsebkendőből formáztam. Utolsó lépésben, mozsárban apróra tört üveget clear fix ragasztóval a lámpákba rögzítettem.
A talaj
Mivel nem nagyon értek a diorámához, ezért a legegyszerűbb módját választottam: levegőn száradó gyurmából csináltam meg a talajt, amin a nagyon apró szemű homokot, egy erős szőrű fogkefe segítségével viszonylag gyorsan és élethűen lehet ábrázolni. Ez az anyag nagyon jól formázható, 24 óra alatt kőkeményre szárad. A száradását nem javaslom gyorsítani, mert a hirtelen folyadékveszteségnél hajlamos a deformálódásra, és az alap a vékonyabb részeknél felfelé meghajlik. Kapható terrakotta színben is, amiből remek tetőcserép és tégla készíthető.) Közben beleillesztettem a korábban elkészült csontvázat is, a Verlinden készletében kettőt kapunk ,egy ruhában egy pedig anélkül, nekem mindkettőt fel kellett használnom,mivel az eredeti képen csak a felsőtestet borítja ruha.
A talajt földszínekkel festettem, majd szárazecseteltem, végül pasztellport kapott különböző színekben.
Konklúzió
Ebből a közepes minőségű makettből, rengeteg részletfotó tanulmányozásával, maratásokkal, házilagos feljavításokkal, egy nagyon szép teherautóval gazdagodhat a gyűjteményünk.
Ezúton is köszönöm a hasznos ötleteket, tippeket Georch, Mombasa, és Vöröshangya barátaimnak.
A Polutorka a háború idején legnagyobb számban gyártott orosz jármű. A felhasználhatósága sokrétű volt: teher, üzemanyag, sebesült szállítás, de készült rádiós változata is.
A makett
A csomagolás finoman fogalmazva is olyan oroszos, a keretek a dobozba ömlesztve celofán nélkül, ami az átlátszó alkatrészeken meg is bosszulja magát. Sorja, és kilökőtüskenyom is akad szép számmal. Az alkatrészek vastagok, nem igazán részletesek, ezért beszereztem hozzá a Part maratását, amivel szépen fel lehet tuningolni a makettet. A matricalap puritán, egy variációt tartalmaz, rendszám sehol, azt már a háromtengelyes változat matricalapjáról kellett pótolnom.
A gumik mintázata elnagyolt, a cirill felirat szép, olvasható, viszont a menetirányt jelző nyíl minden keréken egyforma irányba mutat, így a jármű egyik oldalán nem megfelelő. Sajnos erre sem figyeltek. A Hussar Production cég nagyon szép gyanta kerekeket gyárt ehhez a maketthez, viszont az ára elég borsos (a makett árának kb. a duplája )
Az ötlet
Tavaly ősszel találtam az ominózus fotót az interneten, azonnal tudtam, hogy megvalósítom, bár sokáig vacilláltam, hogy mindent ábrázoljak-e a vignettán (pl.csontváz), mert semmiképp nem akartam kegyeletsértő lenni. Végül úgy gondoltam, hogy a képen ott van, és ha hiteles akarok maradni, akkor ezt is meg kell jelenítenem…
Az építés
A jármű építését a motorral kezdtem, az interneten talált képek segítségével, vékony rézdrótból elkészítettem rá a kábelezést, a ventillátor lapátot maratottra cseréltem.
Az alváz összeépítése nem okozott különösebb gondot, csak tömíteni, csiszolni kellett. Következő lépésben viszont annál nagyobb meglepetés ért, amikor a tűzfal és a karosszéria szárazpróbáját végeztem, ugyanis a tűzfal majdnem fél centivel keskenyebb volt a kelleténél. Mivel nyitott motortérrel szerettem volna ábrázolni, így át kellett alakítani a tűzfalat, amit középen kettévágtam és megfelelő méretű sztirol lappal megtoldottam. Ezután a kormányoszlop helyének új lyukat fúrtam, majd fényképek alapján pótoltam a generátort az adagolót és az egyéb kábeleket a tűzfalra.
A hűtőmaszk peremét, lökhárítót, műszerfalat, szélvédőkeretet, pedálokat maratottra cseréltem, az ülést csokoládé papírral "kárpitoztam" mert a későbbiekben felszakítva igyekeztem megjeleníteni. A lámpák falát elvékonyítottam, itt is pótoltam a vezetéket, majd a sárvédők taposólemezeit is maratásból javítottam fel, a jobb oldalon, ami a járművön maradt alá is deszkáztam.
Következő lépésben, gyógyszertárban kapható spatulából megépítettem a platót, mert a készletben mellékelt alkatrész elég gyatrának tűnt. A szegecsek helyét kifúrtam és húzott szálból vágott darabokat ragasztottam bele, melyek óvatosan megolvasztva a kellő félgömbökké zsugorodtak. A zsanérok, pántok itt is maratásból készültek. A plató alatti gerendákat fa hajómodellek palánkozására használt lécből eszközöltem. Az ajtókon lecseréltem a kilincseket, imitáltam a zárszerkezetet, majd az ajtó belső felére mustáros fémtubusból kialakítottam a merevítéseket, illetve a borítólemezt. A kerekek elkészítése elég izzasztó volt, mivel a felnik nem passzolnak bele a gumiabroncsokba, így ezeket faragni kellett, a gumikat az anyaga miatt se reszelni, se csiszolni nem nagyon lehet. Az egyik gumit defektes állapotban készítettem el, először levágtam egyenesre, majd putty-val két oldalról kialakítottam a kívánt formát.
A festés
Alapszínnek Revell 42 és 82 keverékét vittem fel, ezután művészolaj festékből fehérrel, sárgával, zölddel, siennával filtereztem, majd sienna és fekete keverékével átmostam. Ezután az alapszín világosított árnyalatával szárazecseteltem. A gumik Revell 9 színt kaptak, a felnik és az alváz Revell 8-at. A koszolást, a rozsdafoltokat Pannocolor pasztellkréta (olivbraun,barna,fekete,szürke,narancs) reszelékével végeztem, amit első rétegben terpenolban oldva, második rétegben szárazon vittem a makettre. A koptatást is sienna+fekete olajfestékkel jelenítettem meg.
A platón elhelyezett ponyvát, tapétaragasztóval átitatott papír zsebkendőből formáztam. Utolsó lépésben, mozsárban apróra tört üveget clear fix ragasztóval a lámpákba rögzítettem.
A talaj
Mivel nem nagyon értek a diorámához, ezért a legegyszerűbb módját választottam: levegőn száradó gyurmából csináltam meg a talajt, amin a nagyon apró szemű homokot, egy erős szőrű fogkefe segítségével viszonylag gyorsan és élethűen lehet ábrázolni. Ez az anyag nagyon jól formázható, 24 óra alatt kőkeményre szárad. A száradását nem javaslom gyorsítani, mert a hirtelen folyadékveszteségnél hajlamos a deformálódásra, és az alap a vékonyabb részeknél felfelé meghajlik. Kapható terrakotta színben is, amiből remek tetőcserép és tégla készíthető.) Közben beleillesztettem a korábban elkészült csontvázat is, a Verlinden készletében kettőt kapunk ,egy ruhában egy pedig anélkül, nekem mindkettőt fel kellett használnom,mivel az eredeti képen csak a felsőtestet borítja ruha.
A talajt földszínekkel festettem, majd szárazecseteltem, végül pasztellport kapott különböző színekben.
Konklúzió
Ebből a közepes minőségű makettből, rengeteg részletfotó tanulmányozásával, maratásokkal, házilagos feljavításokkal, egy nagyon szép teherautóval gazdagodhat a gyűjteményünk.
Ezúton is köszönöm a hasznos ötleteket, tippeket Georch, Mombasa, és Vöröshangya barátaimnak.
|
|
GAZ - AA archív
|
|
|
GAZ AA motor
|
|
|
GAZ AA 012
|
|
|
GAZ AA 013
|
|
|
GAZ AA 014
|
|
|
GAZ AA 015
|
|
|
GAZ AA 016
|
|
|
Gaz AA 045
|
|
|
Gaz AA 046
|
|
|
Gaz AA 047
|
|
|
Gaz AA 048
|
|
|
Gaz AA 049
|
|
|
Gaz AA 050
|
|
|
Gaz AA 051
|
|
|
Gaz AA 052
|
2009.02.02.