GAZ M-24 Volga Sport Coupe Lowrider

GAZ M-24 Volga

1:43, DeAgostini

Pintér György - Múzeumi krimik Volt régen a Retróautók a keleti blokkból újságsorozat, amihez járt egy 1:43 léptékű autómodell. A Volgát vettem meg. Egy ideje már furán néztem rá, hogy mit lehetne kihozni belőle. A négyajtós kinézet valahogy nem tetszett.
Aztán jött az az ötlet, hogy egy alternatív valóságban az oroszoknak valamivel jobban ment a szekér, és készült sport coupé változat is. Ez pedig egy nyugati exportra szánt példány, amiből lowridert csináltak.

Addig matekoztam, amíg kialakult, hogy a tetőt rövidebbre és alacsonyabbra lehet venni és csak a kalaptartót kellett feláldozni, a beltér változatlan maradhat. Kivágtam a B-oszlopot, az A- és C-oszlopokból pedig csak egy minimál részt hagytam meg. Ezekre készült egy drótháló, ami megtartja az epoxigyurmát a formázáshoz. Milliputot használtam és meglepően jól alakult a dolog, a tető kitartott. Ám a csiszolás során észrevettem egy furcsaságot: barna darabok maradtak a gyurmában, amik lágyabbak, mint a megkötött epoxi.
Kiderült hogy az egyik komponensen van egy vékony barna kéreg, amit akármeddig gyúrunk, nem homogenizálódik el az anyagban. A sírás határán tűvel kiszedtem ezeket a darabokat, úgy nézett ki a tető, mint az ementáli sajt. Az üregeket a jó öreg Epokittel töltöttem ki, ami viszont keményebb, mint a Milliput, nagyon kellett figyelni a csiszolásnál. Hát ezzel rengeteg idő elment, ettől függetlenül jó anyag ez, ha erre odafigyelünk.

Gyurma a helyén

Új, hosszabb ajtónyílást vágtam a kocsira és a régieket "folyékony fém" epoxival eltömítettem. Ez nagyon jó cucc, ott is megmarad, ahonnan az Epokitt kiesne.

Teljesen új és kisebb kerekeket készítettem, a régi hatalmas ballonokkal nem nézne ki lowridernek.

A belső tér meglepően korrekt volt, csak le kellett festeni. A műszereket hegyes tűvel, olajfestékkel igyekeztem imitálni, erre egy átlátszó burkolat került. A műszerfal krómdíszei vékony drótból lettek beragasztva.

A festésen sokat gondolkoztam. Minél több lowridert néztem, annál jobban kezdett fájni a fejem. Hihetetlen szép példányokat lehet látni, némelyik már túl giccses, de még azokat is tisztelem, mert igen emberes munka lehet kimaszkolni egy ilyet rétegről rétegre. Ezt még 1:25-ben sem tudnám bevállalni, nem hogy 1:43-ban.

Ezért inkább valami visszafogottabb mellett döntöttem és barnásszürke lett, a tetőre pedig köröm matrica minták kerültek. Amihez hozzá tudtam jutni, azt sajnos mindenütt borítja a hordozófólia, nekünk kell kivágni az egyes darabokat. Óvatosan, mert a széle hajlamos felpöndörödni, nem kevés lakkréteg és csiszolás kellett, hogy kinézzen valahogy.

Az 1:43-as kocsik már jóval részletesebbek, mint a mecsik, megtarthattam a hűtőt és a lámpákat, lökhárítókat, utóbbiak persze sorjás állapotban lettek krómozva, újra kellett festeni. A Green Stuff World ecsetes krómját használtam. Próbáltam fújni is, de az valahogy szeplős lett. Ha van tapasztalata valakinek, vevő vagyok rá. A fújható krómjuk meg sem közelíti ezt.

Az ablakokat az alacsonyabb tető miatt vágni kellett, elég türelemjáték volt, hogy pontosan illeszkedjenek. Beragasztani meg egy hülye rémálom.

A krómdíszek szokás szerint alufóliából készültek, füstfólia ragasztóval kerültek a helyükre, aztán körbevágva.

Mivel a lowriderek körül nyüzsögnek a big booty latinák, saaajnos muszáj volt készíteni mellé egy nagylányt is. Nem csináltam még figurát, a népszerű videomegosztón néztem pár gyorstalpalót, hogy hogyan megy.
0,4-es drótból csináltam egy vázat és süthető gyurmából alakítottam ki a figurát. Nem volt egyszerű, ilyen kis méretben a gyurma már alig marad meg a vázon. A kéznél ez meg is látszik. A figurát akrillal alapoztam és az árnyékolást, fényeket olajfestékkel ecseteztem. Volt egy állapot, ahol le kellett volna állni, a csúcsfényeket túltoltam, ami lerontotta a korábban kialakult árnyalatokat.