Pintér György - Múzeumi krimik
A Gaahleri nagyon agresszíven marketingeli a termékeit. Amikor pár hónapja kijött a Kaleido névre keresztelt alapozó-, festék- és lakksorozattal, akkor minden Youtube-csatorna tele volt vele és általában nagyon pozitív véleményekkel. Ami nagyon ígéretesnek tűnt, hogy mindenhol kiemelték a szagtalanságát és nagyon jól, közvetlenül az üvegből fújhatóságát. Bár eddig a vízbázisú akrilokkal inkább felejthető tapasztalataim voltak fújásnál, úgy gondoltam, egy próbát megér. Különösen azért, mert figurafestéshez a fekete alap plusz fehér zenithal kiemelés csak pár percnyi fújást igényel, viszont a lacquer festékek és főleg a pisztolyból kimosásuk ettől még ugyanúgy bebüdösítik a szobát.
A teszthez a fekete és fehér alapozó, egy titánium metál, egy fényes fehér és egy félfényes (leginkább a II. világháborús angol gépek belsejére hasonlító) zöld állt a rendelkezésemre, illetve a félfényes lakk és a Gaahleri saját higítója. 0,3-as Gaahleri Moebius-szal dolgoztam, kb. 20 psi nyomáson.
Kezdeném azzal, ami mindegyikre igaz volt.
Itt a fenti három ponton túl az ellenállóságra és a tisztíthatóságra voltam kíváncsi. Vizes alapozókkal (Vallejo, Ammo OneShot) már voltak rossz tapasztalataim. A Gaahleri-é ezeket egyértelműen veri.
A 60 ml-es kiszerelést rendeltem, a cég igyekszik (szerintem itt feleslegesen) prémiumnak érződni. Minden flakonnak saját doboz, abban keménykarton bélés, mint egy parfümnél. A flakonokat alufólia zárja le, nem egyformán. Az egyiken volt egy kis fül, amivel le lehetett szedni, a másikon ezt már lespórolták, marad a penge. Van még egy plusz papírbetét is a kupakban, tutira nem fog a boltban beszáradni. A kupak viszont a sokszor átkozott flip top, aminek a közepén van a lyuk - tízből kilencszer garantált, hogy a megbillentés elején és/vagy végén még lecsorog rajta a festék. (Van gyártó, aki már képes volt megoldani ezt a problémát és a kupaknak nem a közepére tette a nyílást.)
A mellékelt képen látható, hogy kb. fél napnyi száradás után szépen csiszolható, szó sincs a hasonló összetételeknél jelentkező leválásról. Nem csináltam róla külön képet, de mivel azt hirdették, 800-as csiszoló nyomait képes eltüntetni, ezt is kipróbáltam és valóban, a csiszolt felületre fújt következő rétegtől eltűntek a nyomok. A dolog hátulütője, hogy cserébe a csiszoló is mehet utána a kukába, a nagyon ragaszkodó mikroszemcsék teljesen beleülnek és eltömítik. Szerencsére, ahogy a képeken is látszik, a felületi részleteket nem.
A pisztolyból kimosáshoz egy csomó mindent kipróbáltam, mert a többi vizes akrilnál bevált Emese itt nem igazán működött. (A tisztíthatóságról a promóvideók is jellemzően hallgatnak.) A gyári cleanerek nálam abszolút no-gok (bármelyik márkánál), egy több színű festésnél, kamónál egy drágább makett árát el lehet belőlük fújni. Végül hosszas keresgélés után meglett a megoldás: bőséges langyos víz, kevés aceton, majd újra bőséges víz. A vizes öblítéshez célszerű valamilyen nagyobb kapacitású (legalább fél literes) csőrös flakont, vagy hasonlót beszerezni. Puha ecsettel már vízzel is szinte maradéktalanul lejött a tégely faláról a rászáradt festék, egy acetonos áttörléssel pedig patikatiszta lett. Kétségtelenül macerásabb, mint egy lacquert kiöblíteni két adag észterhigítóval, cserébe sokkal kevesebb büdösítő anyag jut a levegőbe. (A DM aloéverás acetonos lemosója alig szaglik.) Az acetonos átöblítést természetesen nem a levegőbe (illetve a vizeshez használt tejfölös vödörbe), hanem a zárt pisztolymosóba fújtam.
A legkellemesebb meglepetés volt. Nagyon jól fújható, a pisztolyból a fent leírtak szerint jól kipucolható, bár természetesen, mint minden metálfestéknél, érdemes még két plusz kört beiktatni, hogy minél tökéletesebben eltávozzon az összes csillogó pigment. A fújt felület szerintem megközelíti a MrHobby SuperMetallic vagy a Tamiya LP sorozatát, a "hagyományos" fémszíneket pedig veri. Itt még három dologra voltam kíváncsi:
Teljes meglepetésemre mindhárom akadályt csont nélkül vette. A mellékelt képen látszik a maszkolószalag vonala, balra a natúr, jobbra a félfényes lakkal megfújt felület. Direkt próbáltam úgy fotózni, hogy látszódjon a különbség, a legtöbb szögből szinte észrevehetetlen, ha meg telibe van fújva vele a makett, akkor végképp.
A következő képen már be van futtatva saját olajos panelezővel (Abt Matt Thinnert használok olajfestékhez). A higító még a nem lakkozott felületen sem okozott elszíneződést, a papírtörölközős visszatörléssel sem, és a festéket sem szedte fel. Matricalágyítóból Tamiya Mark Strong volt itthon, az "eláztatva" és az "eláztatás" után képeken látható, hogy bőven kentem rá. Ez sem hagyott nyomot rajta és a lakkon sem. (Itt azért érdemes óvatosnak lenni, a TMS nem a legagresszívabb lágyító.)
Ez a két festék már nem minden akadályt vett simán. A zöld volt a kevésbé problémás, ennél csak a lakkozás nélküli felületre felvitt matricalágyító hagyott némi elszíneződést. A lakkozott felület itt is bírta.
A fényes fehérrel végül csak pár figura preshadingjét csináltam meg, mert ennek a kitisztítása sajnos nem volt sétagalopp. A pisztoly tégelyének a falára a rövid fújás alatt is úgy rákötött, hogy még erőteljes acetonos dörzsöléssel is alig akart lejönni róla. Így ennek a strapabíróságáról nem tudok nyilatkozni, a fújhatósága azonos volt a többivel.
Összességében számomra kellemes csalódás volt az új szereplő. A festési folyamat elején és végén lévő két tétel (az alapozók és az általam próbált félfényes lakk) nagyon könnyen kezelhetőek, tényleg szinte szagtalanok és tökéletesen teszik azt, ami a dolguk. A metál színekből majd lehet, hogy kipróbálok mást is, de egyértelműen a legszebb vizes metálfesték volt, ami eddig a kezembe került. Jövőre valószínűleg ki fogok próbálni belőlük más színt is, hogy direkt összevetésem legyen. Pár hete bejelentették, hogy jövőre jönnek a matt színek is (eddig inkább autó és gundam színeket adtak ki), erről egyelőre nincs több infó, de itt eleve nagyobb a merítési lehetőség, ha valaki vizes akrillal akar dolgozni. Ha valakinek gond az elszívás és a szag, akkor nyugodt szívvel merem ajánlani az általam kipróbált darabokat.
A teszthez a fekete és fehér alapozó, egy titánium metál, egy fényes fehér és egy félfényes (leginkább a II. világháborús angol gépek belsejére hasonlító) zöld állt a rendelkezésemre, illetve a félfényes lakk és a Gaahleri saját higítója. 0,3-as Gaahleri Moebius-szal dolgoztam, kb. 20 psi nyomáson.
Kezdeném azzal, ami mindegyikre igaz volt.
- Valóban szinte teljesen szagtalanok, a feleségem (akinek vadászkutyák is lehettek a felmenő között) sem érzett semmilyen extra odort a fújás után. Család- és lakásbarátság kipipálva.
- Valóban nagyon könnyen, higítás nélkül fújhatók. Az alapozóknál a fehérhez adtam pár cseppet a hígítójából. Ennek van egy kis retarder összetevője is, ezért talán szebben terül, de érdemi különbséget nem tapasztaltam.
- Egyik színnel sem fújtam hosszú meneteket, ezért rászáradásról nem alkotnék véleményt. Amíg dolgoztam velük, addig talán kétszer éreztem azt hangra, hogy mintha lenne valami száradás-kezdemény, de egy vizes fültisztítópálcás törléstől elmúlt, tehát ezt is teljesítettnek tekintettem.
Tesztalanyok
Alapozók
Itt a fenti három ponton túl az ellenállóságra és a tisztíthatóságra voltam kíváncsi. Vizes alapozókkal (Vallejo, Ammo OneShot) már voltak rossz tapasztalataim. A Gaahleri-é ezeket egyértelműen veri.
A 60 ml-es kiszerelést rendeltem, a cég igyekszik (szerintem itt feleslegesen) prémiumnak érződni. Minden flakonnak saját doboz, abban keménykarton bélés, mint egy parfümnél. A flakonokat alufólia zárja le, nem egyformán. Az egyiken volt egy kis fül, amivel le lehetett szedni, a másikon ezt már lespórolták, marad a penge. Van még egy plusz papírbetét is a kupakban, tutira nem fog a boltban beszáradni. A kupak viszont a sokszor átkozott flip top, aminek a közepén van a lyuk - tízből kilencszer garantált, hogy a megbillentés elején és/vagy végén még lecsorog rajta a festék. (Van gyártó, aki már képes volt megoldani ezt a problémát és a kupaknak nem a közepére tette a nyílást.)
Csiszolható
A mellékelt képen látható, hogy kb. fél napnyi száradás után szépen csiszolható, szó sincs a hasonló összetételeknél jelentkező leválásról. Nem csináltam róla külön képet, de mivel azt hirdették, 800-as csiszoló nyomait képes eltüntetni, ezt is kipróbáltam és valóban, a csiszolt felületre fújt következő rétegtől eltűntek a nyomok. A dolog hátulütője, hogy cserébe a csiszoló is mehet utána a kukába, a nagyon ragaszkodó mikroszemcsék teljesen beleülnek és eltömítik. Szerencsére, ahogy a képeken is látszik, a felületi részleteket nem.
A pisztolyból kimosáshoz egy csomó mindent kipróbáltam, mert a többi vizes akrilnál bevált Emese itt nem igazán működött. (A tisztíthatóságról a promóvideók is jellemzően hallgatnak.) A gyári cleanerek nálam abszolút no-gok (bármelyik márkánál), egy több színű festésnél, kamónál egy drágább makett árát el lehet belőlük fújni. Végül hosszas keresgélés után meglett a megoldás: bőséges langyos víz, kevés aceton, majd újra bőséges víz. A vizes öblítéshez célszerű valamilyen nagyobb kapacitású (legalább fél literes) csőrös flakont, vagy hasonlót beszerezni. Puha ecsettel már vízzel is szinte maradéktalanul lejött a tégely faláról a rászáradt festék, egy acetonos áttörléssel pedig patikatiszta lett. Kétségtelenül macerásabb, mint egy lacquert kiöblíteni két adag észterhigítóval, cserébe sokkal kevesebb büdösítő anyag jut a levegőbe. (A DM aloéverás acetonos lemosója alig szaglik.) Az acetonos átöblítést természetesen nem a levegőbe (illetve a vizeshez használt tejfölös vödörbe), hanem a zárt pisztolymosóba fújtam.
Titánium metál
A legkellemesebb meglepetés volt. Nagyon jól fújható, a pisztolyból a fent leírtak szerint jól kipucolható, bár természetesen, mint minden metálfestéknél, érdemes még két plusz kört beiktatni, hogy minél tökéletesebben eltávozzon az összes csillogó pigment. A fújt felület szerintem megközelíti a MrHobby SuperMetallic vagy a Tamiya LP sorozatát, a "hagyományos" fémszíneket pedig veri. Itt még három dologra voltam kíváncsi:
- mennyire ellenálló az olajos panelezésnek lakk nélkül
- mennyire bírja a matricalágyítót, szintén lakkozás nélkül és
- mennyire "rontja el" egy félfényes lakk a hatását, ha mégis szükség lenne rá.
Titánium félfényes lakkal
Teljes meglepetésemre mindhárom akadályt csont nélkül vette. A mellékelt képen látszik a maszkolószalag vonala, balra a natúr, jobbra a félfényes lakkal megfújt felület. Direkt próbáltam úgy fotózni, hogy látszódjon a különbség, a legtöbb szögből szinte észrevehetetlen, ha meg telibe van fújva vele a makett, akkor végképp.
Befuttatva saját olajos panelezővel
A következő képen már be van futtatva saját olajos panelezővel (Abt Matt Thinnert használok olajfestékhez). A higító még a nem lakkozott felületen sem okozott elszíneződést, a papírtörölközős visszatörléssel sem, és a festéket sem szedte fel. Matricalágyítóból Tamiya Mark Strong volt itthon, az "eláztatva" és az "eláztatás" után képeken látható, hogy bőven kentem rá. Ez sem hagyott nyomot rajta és a lakkon sem. (Itt azért érdemes óvatosnak lenni, a TMS nem a legagresszívabb lágyító.)
Eláztatás után
Félfényes zöld és fényes fehér
Ez a két festék már nem minden akadályt vett simán. A zöld volt a kevésbé problémás, ennél csak a lakkozás nélküli felületre felvitt matricalágyító hagyott némi elszíneződést. A lakkozott felület itt is bírta.
A fényes fehérrel végül csak pár figura preshadingjét csináltam meg, mert ennek a kitisztítása sajnos nem volt sétagalopp. A pisztoly tégelyének a falára a rövid fújás alatt is úgy rákötött, hogy még erőteljes acetonos dörzsöléssel is alig akart lejönni róla. Így ennek a strapabíróságáról nem tudok nyilatkozni, a fújhatósága azonos volt a többivel.
Összességében számomra kellemes csalódás volt az új szereplő. A festési folyamat elején és végén lévő két tétel (az alapozók és az általam próbált félfényes lakk) nagyon könnyen kezelhetőek, tényleg szinte szagtalanok és tökéletesen teszik azt, ami a dolguk. A metál színekből majd lehet, hogy kipróbálok mást is, de egyértelműen a legszebb vizes metálfesték volt, ami eddig a kezembe került. Jövőre valószínűleg ki fogok próbálni belőlük más színt is, hogy direkt összevetésem legyen. Pár hete bejelentették, hogy jövőre jönnek a matt színek is (eddig inkább autó és gundam színeket adtak ki), erről egyelőre nincs több infó, de itt eleve nagyobb a merítési lehetőség, ha valaki vizes akrillal akar dolgozni. Ha valakinek gond az elszívás és a szag, akkor nyugodt szívvel merem ajánlani az általam kipróbált darabokat.
|
|
Tesztalanyok
|
|
|
Fekete és fehér alapozó
|
|
|
Csiszolható
|
|
|
Titánium félfényes lakkal
|
|
|
Befuttatva saját olajos panelezővel
|
|
|
Panelezés
|
|
|
Eláztatva
|
|
|
Eláztatás után
|
2025.12.15.