Pintér György - Múzeumi krimik
Az 1997-ben megjelent Mercedes M-class soha vissza nem térő reklámlehetőséget kapott a 97-es év egyik szélesvásznú blockbusterében a Steven Spielberg által rendezett Jurassic Park folytatásában, mely az Elveszett világ címet kapta.
A típust makettben eddig csak a Revell készítette el 1/25 méretben, méghozzá a filmben szereplő speciálisan átalakított autó másaként. A snap makett 1997-ben jelent meg, de mindössze 1 évig volt kapható. A jármű 27 műanyag, 4 vinil alkatrészből áll, valamint adnak hozzá 2 fém tengelyt 4 csavart, plusz 1 öntapadós matricalapot. Sajnos a számok által is tükrözött szerény kvalitású jármű sok munkát igényel, ha célunk a hitelesség elérése. Először el kell dönteni melyik típust építjük meg a filmben szereplő három autó közül. A film elején három eltérő kivitelű darab látható, ebből kettő normál, egynek pedig a hátsó része hiányzik, így egy négy üléses pick-upra hasonlít.
A két normál közül az egyiknek a C oszlop utáni ablakán rács van, a másikon a rács helyén külső tároló dobozok vannak, tetejükön forgatható reflektorral. Az utóbbit igyekeztem lemásolni, és a makett is ezt próbálja utánozni, de a doboztetőn láthatótól mindenképpen eltér a tartalom. Ugyanis az a példány a Mercedes múzeumban kiállított verzió, plusz műanyag betétekkel az ajtón, műanyag dobozzal a motorháztetőn, indexszel az oldalajtók előtt. Az filmben megjelenő oldaldobozoshoz hasonló kivitel látható - kissé eltérő festéssel -, a Universal stúdió saját kalandparkjában is, de erről a tükör előtti keresőfények, és a csörlő hiányzik. Ebből is látszik, hogy kevés darab van, de így is sok a differencia.
Amennyiben túl tettük magunkat a doboz kibontása után következő megrázkódtatáson érdemes az alvázzal kezdeni, mert azt elég egyszerűen kifesthetjük fél fényes feketével, alumíniummal, antracittal, mivel nem nagyon látszik az elkészült autón. Az utastérteknőn pótolni kell az ajtókárpit kilincseit, a beige színű padlószőnyegezést. Nekem képkeretezők által használt bársonyhatású paszpartum volt otthon, így azzal oldottam meg a szőnyegezést. A sebességváltó kulisszáját vékony sztirollal magasítottam, tömítővel szélesítettem, majd 0,6-os fúróval fotók alapján kimélyítettem az automataváltó kulisszáját. A sebességváltókar vége sztirolgömb, citerahúrra ragasztva, az elkeskenyedő része pillanatragasztó gélből van kicsiszolva.
A műszerfalhoz kapott kilométerórákat elfelejthetjük, és maradékból ollózzunk három hasonló órát, amiknél felragasztás után a mutatót clear naranccsal fessük át. Az eltérőségen tompítani tudtam száradás után egy smoke színnel, így lett üvegezett hatása. Az utastérhez használt szín beige (Humbrol 71), és félfényes fekete. Fabetét imitációként közép barnába (Humbrol 186), sötéttel (Humbrol 10) szabálytalan foltokat ecseteltem, majd 1 óra után összelakkoztam fényes lakkal.
Az ülések eredeti vastagsága (inkább vékonysága), és a váltó elnagyoltsága látszik az összeállítási rajzról készült fotón is.
Az üléseket meg kell vastagítani tömítővel, majd a hátulját be kell mélyíteni, ez az eredetiben egy műanyag borítás. A mélyítés tetejéhez illeszkedve egy fordított trapézt kell beragasztani, az alja felé egyre jobban bedolgozva a hátlapba. A fejtámla is fele olyan vékony, mint kellene, ezt is javítani kell tömítővel. Az ülés középső felületén lévő hálóimitációt lecsiszoltam, és előzőleg feketére festett szövetből készült szúnyoghálót ragasztottam fel a helyére. Az eredetiben designo fantázianévre hallgató színösszeállítás üléseinek színe félfényes fekete és beige, a hátulján fekete és antracit 50-50 százalékos keverékből van a műanyag borítás színe.
A kormányoszlop jobb oldalára egy, a bal oldalára két drót került feketére festve. Az övek pótlása is rám várt az ülés melletti csatlakozóval együtt. Az utastérteknő végén van egy kiálló fül ez az illeszkedési pont a kasztnihoz, elkészülve látszik is, feketére kell festeni. Az utastérben lévő ezüstszínű taposólemez a makett része volt. A kerekeket nekem újra kellett öntetnem, mert két abroncs hiányzott a dobozból a hozzám került a makettben. (A kerekek és féktárcsák profi másolatáért a köszönet Jobbágy Szilárdot illeti.) A kerékrögzítő csavarok között 0,3 mm-es fúróval 5 darab lyukat kell pótolni. A szelepfészket 0,6 mm-s fúróval mélyítve készíthetjük el, ebbe 0,3-assal kell belefúrni a szelep helyét, a szelep fekete műanyagból húzott szál. A tárcsafék egy Fujimi Porsche 356 megmaradt alkatrészéből lett négy példányban leöntve. A belső átmérőt egy toll végéből levágott darabbal szűkítettem, különben lötyög a keréken.
A karosszérián lévő dobozok hátulját sztirolból pótolni kell, mert különben az ablakon át belelátunk. A tetején lévő két reflektornak csak szürke matrica az üvegezése. A reflektor fészkét kimélyítettem, és megmaradt lámpabúrával beüvegeztem. Az igazi karosszérián körben egy kör alakú lyukakkal könnyített alumínium lemez van. Ezt a maketten is jelzik, de a lyukak vakfuratok, így mindet ki kellett fúrnom. Az első és hátsó lökhárítónak a belsejére egy rugalmas feketére festett sztirol darabot helyeztem, mert a lyukak mögött a lökhárító lenne, és nélküle átlátni az autón. A sztirol miatt az alváz belső oldalán le kellett csiszolni a első doblemezből, mert így nem megy a helyére. Az első ködlámpákat kivágtam, és maradék lámpából pótoltam.
Az ablakokon lévő rácsok félkörívesek, az eredeti pedig kör keresztmetszetű, így ezt eltávolítottam és 1 mm átmérőjű acél rúdból újakat készítettem, 2 méter elegendő az összes ablakra. A tükrök formája alapjában jó, de a ráöntött gnóm lámpát lecsiszolva egy lyukat találtam. Tömítés után az elektromos tükrök szárának illesztését kellett bekarcolni. A tükrök elé egy sportkocsi bukólámpájából csiszoltam ki a két oldali keresőfényt, a szár drótból készült.
Az orr-részen lévő csörlőt kivágtam, majd fotók alapján teljesen újat készítettem, a képek alapján festettem. A rajta lévő drótkötél 3 szálból lett összesodorva, majd felcsévéltem. Az egy darabból öntött üvegfelület hátsó részén a pótféklámpa helyét kihagyták, így azt festéssel imitálhatjuk, mert a leírás nem jelzi. A lámpák is pattintósak. A rögzítő tüskék lecsiszolása, majd a helyének újrakarcolása után rögzíthetőek, ezáltal sokkal valószerűbbek. A hátsó lámpabúra közepe áttetsző kellene legyen, de az egész piros műanyagból van kiöntve, ezért ezt csak kívülről tudjuk ezüst festéssel imitálni, majd újralakkozni. A hátsó lámpavédő rácsokba 3 vékonyabb drótot kell oldalanként berakni, 0,5-ös fúróval kifúrt lyukakba citerahúrból készítettem el.
A legnagyobb meló a terepszínű foltozás imitálása. Ennél nagy segítség a gyári öntapadós matrica, mert helyes a mintája, és csak a kimaradt részeket kell pótolnunk. A közép zöld alapszínt (Humbrol 78), a sötétebb zöldet (Humbrol 116), a barnát (Humbrol 62), feketével felváltva készült a minta. Mindegyiket 50-50-ben fényes lakkal kevertem, így nem lett kréta matt, és a maszkoló is jobban tapadt rá. Mindenesetre itt követtem a legtöbb hibát. A szike néhol megkarcolta a maszkoló vágásakor a műanyagot, és száradás után ecsettel visszajavítottam, de sajnos a lakkozás sem tudta tökéletesen eltüntetni a bejavításokat.
Sajnos a terepszín nem mindenhol lett pontos mása az eredetinek, de mentségemre legyen mondva, hogy minden autónak - amiről képet találtam -, más a foltozása, és még a neten is nehéz egyet körbefotózva találni. A motorháztető, és a csomagtérajtón lévő emblémák maratottra lettek cserélve, kivéve a legnagyobb csillagot, mert akkora nem volt a készletben. Az ablakokon lévő rácsok színe ocean grey (Humbrol 106). Az autó alján végigfutó lyukacsos rész alumínium színű.
A feketeleves a végén következik, az alsó részt nem lehet hézagmentesen a karosszériára aplikálni, - ez intő jelként, már a doboz oldalán lévő fotón is látszik -, így a lefestett alvázat kellett gyertya felett melegítve az első tengely előtt meghajlítani, hogy az orr-rész is illeszkedjen. Különben vagy hátul, vagy elöl, maradt volna egy rés. A fékek kerekkel együtt mozognak, így a talapzat elkészültéig nem a végleges pozícióban vannak.
A végén azt gondoltam, hogy nagy meló volt, de megérte, mert ritka darab. A sok elnagyoltság ellenére, vannak szép részletek a készletben, ilyen például a műszerfal, vagy a kerekek. A hibái ellenére szerethető darab. A sok kis részlethez, pedig szerezzünk be mindenképpen egy első szériát ábrázoló gyári prospektust, mert az ülések hátulját vagy a sebességváltó kulisszáját ott látjuk teljes valójában. Egyébként a hátsó ülések elkészítésével, és az utastér átalakításával elkészíthető utcai változat is belőle, csak kellő elszántság szükséges hozzá.