Gátőr
1:35
Pintér György - Múzeumi krimik A dioráma elkészítése olyan egyszerű okból indult, hogy volt egy Kübelwagenem (Kw) illetve egy Schwimwagenem (Schw) amiket valós környezetükben szerettem volna látni. A Schw vízben mutatja meg magát igazán, a Kw meg terepen, így adódott a kettő közös nevezőjéből a gát, mint helyszín. Az épület már csak ráadás, bár az összhatás szempontjából nem kevésbé hangsúlyos. Rövid kis írásomban elsősorban a saját magam által készített részek, a környezet, a tárgyak kapnak hangsúlyt.
A téma kiérlelése és a vázlatos tervek elkészülte után az mdf alaplapra hungarocellből vágtam ki a tulajdonképpeni gátat (domborzatot). A morzsolódás elkerülése és a homogén alapfelület elérése érdekében az egész felületet bevontam tapétaragasztóval átitatott másolópapírral. Ennek még az az előnye is megvolt, hogy tudtam rá rajzolni tervezési vázlatvonalakat. Erre került a temperával talajszínűre színesített gipszréteg. Gipszként a gipszkartonokhoz való változatot használtam, mivel ennek hosszabb a kötésideje és így van idő pepecselni vele. Még a kötés előtt nyomkodtam bele a köveket is. Ezek a kövek eredetiben nagyon apró zúzott kavicsok, és a térkőburkolatok alá kerülnek.

Közben készült az épület is vastag kartonból. A vakolat imitálására a felületét hajszálvékonyan bedörzsöltem gipszel, ami temperával lefestve egészen jól visszaadja a meszelt fal látványát és felületi struktúráját. A leomlott fal is remekül „lebontható” a kartonból, sőt még a vakolat alatti fal fúgái is belekarcolhatóak a falba. A lehullott téglák is ebből a kartonból készültek, a téglák közt/alatt levő vakolathalom pedig gipszpor óvatosan benedvesítve. A kopott, korhadt és egyenetlen hajópadló a gipsz házalap megmunkálásával alakult ki. A tetőcserepek (léptékhelyesen) vékony kartonból vannak. Ezeket soronként készítettem, úgy, hogy a megfelelő méretűre/alakúra kivágott és megfestett vékony kartonba a szike hátuljával karcoltam be a cserepek közötti rés imitációját. A véletlenszerűség fokozása érdekében itt-ott el is vágtam a csíkot illetve egy-egy darab cserepet külön is ragasztottam a helyére. Fontos a festés is hiszen itt már figyelni kell az egyes cserepek esetlegesen eltérő árnyalataira is. Ez a módszer szerintem megkönnyíti a tetőgyártást, mivel nem egyesével kell az apró darabokat festeni, kivágni, ragasztani, mégis –egy kis variálással – a valódihoz hasonlóan szabályos mégis apró változatosságokkal tarkított tetőfelületet kapunk. A kúpcserép félbevágott és befestett szívószálból van. Mindkét anyag vastagsága a festékkel együtt kb. megfelel a valós vastagsági méreteknek.

A stég anyaga bambusz roló megfelelő szélesre vágva illetve 3*3 mm-es fenyőléc + hengeres fogpiszkáló. Színezése nagyon híg diófapáccal történt. A növényzet a kertből származik: mohát markoltam föl és ezeket kentem át zöld temperával kevert tapétaragasztóval. Ezáltal a száradó moha mindig zöld és kemény lesz, ami a beragasztásuknál jelent előnyt. A másik fajta növényzet kis faág tapétaragasztóba, utána terepasztalos fűporba mártva. A talaj felületén levő füves-gazos zöldállomány tapétaragasztóba szórt kétféle fűporból van.
A két autó közül talán a Schw érdemel némi szót. Ezt a járművet ugyanis kissé meg kellett csonkítani a tervezett végeredmény eléréséhez. Mivel a jármű egy része még a vízben van és a zavaros víz miatt nem is látszik, egyszerű megoldásként egy síkban levágtam róla a hátsó kerekek alsó felét illetve a hajócsavar vízben levő részét. Ezáltal értem el azt, hogy kb. síkban tud a víz „felszínére” illeszkedni. Azonban a kerék autóhoz történő rögzítése csak a tengelyekkel lehet igazán pontos, ezt a rész meghagytam, így az alaplapba némi bemarást eszközöltem, hogy a tengelycsonk elférjen. Némi átalakítás történt még mindkét jármű esetében a ponyváknál. Az eredetileg mellékelt műanyagdarabokat kihagyva papírzsepiből készítettem el mindkettőt. A tartóvázuknál részben az eredetit használtam fel (levágva a ponyváról) részben meg húzott szálból készítettem neki vázat.
Mivel a vízből jön ki a járgány – értelemszerűen – nedves, sőt folyós, csöpögős a karosszériájának az alsó része. A nedves karosszériát fényes lakkal, a kaszniról lecsöpögő vizet pedig színtelen sziloplaszttal imitáltam. A Kw esetében csak a terepnek megfelelően kellett egy kicsit húzni-vonni a felfüggesztést, hogy mind a négy kerék a talajon legyen a végén.
És akkor itt van a víz, mint annyi diorámás sorstársam nagy kérdése: miből legyen? Az én válaszom sziloplaszt. Ennek oka, hogy az én vizem nem egy kristálytiszta hegyi tó, ahol pontosan látni kell a felszín alatti dolgokat. (Ez amúgy is igen ritka!) Nálam egy többé-kevésbé zavaros folyóról van szó, ahol ráadásul még egy jármű is küszködik a partrajutással. A víz felülete tehát nem sík és nem is átlátszó. A nagyobb hullámok mellett szinte habzik a felülete. A fehér tarajok mellet itt-ott az aljáról fölkavart iszap is már megjelenik. Erre a feladatra szerintem ez az anyag a legmegfelelőbb. Hogy mégis legyen benne valami a fényes vízfelületből és az algás vízszínből is az egész sziloplaszt felületet egy fényes átlátszó műanyag iratborítóra kentem rá, aminek az alját meg a zöldes árnyalatú vízszínnel festettem be (alulról). Ennek a technikának az az előnye, hogy a műanyag lapot (fóliát) előzőleg, miután a kellő alakúra kivágtam, hőlégfúvóval melegítve meg lehetett hullámosítani, a partraszálló Schw által keltett farvíz hullámainak megfelelően. További előnye még ennek a „vízanyagnak”, hogy remekül rá lehet dolgozni a csatlakozó kerekekre is, tovább fokozva a habzó víz érzését.

Néhány szó a berendezésről. Az asztal és a stoki a Kw készletből van. Az asztalon levő „szolgálati napló” a fal anyagának kartonjából készült. A méretre vágott kartont – mivel az nagyon vékony papírrétegekből van összepréselve – csak kicsit meg kellett vagdosni oldalról szikével és máris kinyílt, olyan hatást keltve mintha sokat használt könyv lenne. A feliratokat (épületen, sorompón, a házirend a falon vagy a - szerintem szolgálatban tilos - újság az asztalon) nyomtatóval készítettem léptékarányosan. A vaskályha alapja egy pillanatragasztó kupakja, amit némileg kályhaszerűre alakítottam. A kályhacső szívószálból van, a kormozás pasztellkréta por.
Zárszóként annyit, hogy én élveztem a bíbelődést és remélem mások is találnak benne némi hasznosítható apróságot.
címfotó
címfotó
fröcsög
fröcsög
csobban
csobban
ügyeskedik
ügyeskedik
házsaroktető
házsaroktető
sw próba2
sw próba2
büro2
büro2
2007.12.12.
Weiling Péter (wmormo), Pécs
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció