Pintér György - Múzeumi krimik
A történelmi "szerelem", ami a görögök és a törökök között kialakult az évszázadok folyamán, talán a magyarok és románok közötti viszonyokhoz hasonlítható. Egyik is, másik is többször belegyalogolt a másik nép életébe. A történelem úgy hozta, hogy egy nagyjából tized Magyarországnyi területen összezárva élt mindkét népből egy-egy csoport. Mai történetünk is e két közösség, a görög és a török egyik összecsapásáról szól.
A helyszín Ciprus. A szigetet ősidők óta görögök lakták. Nevét a rézbányászatról kapta, így a periódusos rendszerben szereplő "Cu", "kuprum", azaz a ciprusi érc is így került a köztudatba. A sziget már az ókortól komoly érdeklődés középpontjába került. Jártak erre perzsák, Nagy Sándor makedónjai, végül a rómaiak. Aztán török kézre került. Ez 1878-ig tartott, amikor angol fennhatóságúvá vált. Egy idő után függetlenség lett a nagy cél. Persze a kérdés, mennyire legyenek függetlenek az időközben önállóságát elnyert Görögországtól, amire a görög ciprióták egy része úgy tekintett, mint anyaországra. Innen már csak egy lépés volt az EOKA megalakítása. Ez a szervezet fegyveres harcot hirdetett a megszálló angolok ellen, de az angolbarátnak gondolt ciprióták, ismert baloldaliak és a török kisebbség tagjai is célpontokká váltak. Éleződött a viszony a két nép között. Persze rövidesen megszületett a TMT, a török ellenállási mozgalom is.
Innentől minden együtt volt egy polgárháborúhoz Aphrodité gyönyörű szigetén. De ekkor ez elmaradt, hiszen 1960-ban a sziget független lett. 1963-ra odáig fajultak a nemzetiségi ellentétek, hogy egy "zöld vonalat" kellett kijelölni a többségében görögök és a többségében törökök lakta területek között. Ezt 1964-től az ENSZ békefenntartói biztosították.
Tíz évig viszonylagos nyugalom volt. Ekkor a ciprusi hadsereg görög tisztjei puccsot szerveztek. Elűzték Makriosz érsek államfőt. A cél az "enozisz", azaz a sziget Görögországgal való egyesítése volt. Az ötlet minimum felidegesítette az ankarai kormányt, ami aztán lépett. Öt nappal később a törökök 40 ezer fős hadsereget küldtek 200 harckocsival, repülőgépek és hadihajók támogatásával a török kisebbség megmentésére. Valójában a törökök megszállták a sziget északi harmadát. Céljuk a "Taksimt" azaz a sziget területi felosztása volt. Ennek során az ott élő 170 ezer görögnek menekülnie kellett. A déli részen élő 70 ezer török az ENSZ-csapatok fedezetével juthatott az északi, törökök megszállta területre. Ott, ahogy ez "szokás", bőven volt beköltözhető lakás.
Vannak országok, amiket ismer, sőt, elismer a nemzetközi közösség és vannak, amelyek nem léteznek hivatalosan, pedig vannak. Egy ilyen az Észak-Ciprusi Török Köztársaság. Kialakulásában döntő szerepe volt az 1974. július 20-i török inváziónak. A nagy létszámú, korszerűen felszerelt török csapatok ellen a görög nemzeti gárda, önkéntesek és egy rosszul fölfegyverzett görög katonai alakulat vette fel a harcot. (Ők előző napon már megvívták a maguk harcát a törvényes kormány és az elűzött Makariosz oldalán álló rendőrökkel és a repülőteret biztosító fegyveresekkel.) Az ő páncélos erejük tucatnyi T-34/85-ös volt. Ezek csaknem felét elvesztették a nagy igyekezetben a török partraszállás elleni harcban. Mivel a görögök szerencsétlenségére még ez a kisebb létszámú erő is szét volt szórva, hogy megakadályozza a pár nappal korábbi puccs elleni megmozdulásokat, nem tudtak komoly ellenállást kifejteni a parton. A törökök ejtőernyős akcióval gondolták megzavarni a görög utánpótlást. Ez nem volt túl sikeres, mert a leszállási zóna éppen a legjobban fölfegyverzett görög egységek kezén volt. A következő napon a görög rádiósok hamis rádióüzenettel tévesztették meg a török bombázókat. Ezek így három görögnek vélt, valójában török hadihajóra szórták bombáikat. A Kocatepe el is süllyedt, a másik kettő hosszú javításoknak nézett elébe.
A harcok még augusztus közepéig folytak, de az eredmény, a sziget kettéosztása ellen nem volt orvosság.
Végül a törökök elfoglalták a sziget északi és keleti részét. Ezen a területen egy török protektorátus alakult ki, ami aztán kilenc évvel az invázió után államként azonosította magát. Ez lett Észak-Ciprusi Török Köztársaság, a maga összesen nem egészen félmilliós lakosságával. Ezt az országot a török államon kívül senki el nem ismerte, így diplomáciailag nem létezik. (Vajon miért jutott eszembe a Luganszki Népköztársaság?)
A helyezt azóta is változatlan. A sziget megosztott, közepén a "zöld vonallal", ami valójában államhatár a két terület között. Ez egy "befagyott konfliktus" a mai napig is.
Makettező szempontból érdekes lehet a mediterrán környezetben elhelyezett, fehér görög kereszttel jelölt T-34-es.
https://www.historynet.com/divided-island/
https://www.financialmirror.com/2020/07/20/cyprus-wakes-up-to-the-memory-of-1974-invasion/
A helyszín Ciprus. A szigetet ősidők óta görögök lakták. Nevét a rézbányászatról kapta, így a periódusos rendszerben szereplő "Cu", "kuprum", azaz a ciprusi érc is így került a köztudatba. A sziget már az ókortól komoly érdeklődés középpontjába került. Jártak erre perzsák, Nagy Sándor makedónjai, végül a rómaiak. Aztán török kézre került. Ez 1878-ig tartott, amikor angol fennhatóságúvá vált. Egy idő után függetlenség lett a nagy cél. Persze a kérdés, mennyire legyenek függetlenek az időközben önállóságát elnyert Görögországtól, amire a görög ciprióták egy része úgy tekintett, mint anyaországra. Innen már csak egy lépés volt az EOKA megalakítása. Ez a szervezet fegyveres harcot hirdetett a megszálló angolok ellen, de az angolbarátnak gondolt ciprióták, ismert baloldaliak és a török kisebbség tagjai is célpontokká váltak. Éleződött a viszony a két nép között. Persze rövidesen megszületett a TMT, a török ellenállási mozgalom is.
A felosztott Ciprus térképe
Innentől minden együtt volt egy polgárháborúhoz Aphrodité gyönyörű szigetén. De ekkor ez elmaradt, hiszen 1960-ban a sziget független lett. 1963-ra odáig fajultak a nemzetiségi ellentétek, hogy egy "zöld vonalat" kellett kijelölni a többségében görögök és a többségében törökök lakta területek között. Ezt 1964-től az ENSZ békefenntartói biztosították.
Tíz évig viszonylagos nyugalom volt. Ekkor a ciprusi hadsereg görög tisztjei puccsot szerveztek. Elűzték Makriosz érsek államfőt. A cél az "enozisz", azaz a sziget Görögországgal való egyesítése volt. Az ötlet minimum felidegesítette az ankarai kormányt, ami aztán lépett. Öt nappal később a törökök 40 ezer fős hadsereget küldtek 200 harckocsival, repülőgépek és hadihajók támogatásával a török kisebbség megmentésére. Valójában a törökök megszállták a sziget északi harmadát. Céljuk a "Taksimt" azaz a sziget területi felosztása volt. Ennek során az ott élő 170 ezer görögnek menekülnie kellett. A déli részen élő 70 ezer török az ENSZ-csapatok fedezetével juthatott az északi, törökök megszállta területre. Ott, ahogy ez "szokás", bőven volt beköltözhető lakás.
Török partraszálló erők Cipruson
Vannak országok, amiket ismer, sőt, elismer a nemzetközi közösség és vannak, amelyek nem léteznek hivatalosan, pedig vannak. Egy ilyen az Észak-Ciprusi Török Köztársaság. Kialakulásában döntő szerepe volt az 1974. július 20-i török inváziónak. A nagy létszámú, korszerűen felszerelt török csapatok ellen a görög nemzeti gárda, önkéntesek és egy rosszul fölfegyverzett görög katonai alakulat vette fel a harcot. (Ők előző napon már megvívták a maguk harcát a törvényes kormány és az elűzött Makariosz oldalán álló rendőrökkel és a repülőteret biztosító fegyveresekkel.) Az ő páncélos erejük tucatnyi T-34/85-ös volt. Ezek csaknem felét elvesztették a nagy igyekezetben a török partraszállás elleni harcban. Mivel a görögök szerencsétlenségére még ez a kisebb létszámú erő is szét volt szórva, hogy megakadályozza a pár nappal korábbi puccs elleni megmozdulásokat, nem tudtak komoly ellenállást kifejteni a parton. A törökök ejtőernyős akcióval gondolták megzavarni a görög utánpótlást. Ez nem volt túl sikeres, mert a leszállási zóna éppen a legjobban fölfegyverzett görög egységek kezén volt. A következő napon a görög rádiósok hamis rádióüzenettel tévesztették meg a török bombázókat. Ezek így három görögnek vélt, valójában török hadihajóra szórták bombáikat. A Kocatepe el is süllyedt, a másik kettő hosszú javításoknak nézett elébe.
A harcok még augusztus közepéig folytak, de az eredmény, a sziget kettéosztása ellen nem volt orvosság.
Végül a törökök elfoglalták a sziget északi és keleti részét. Ezen a területen egy török protektorátus alakult ki, ami aztán kilenc évvel az invázió után államként azonosította magát. Ez lett Észak-Ciprusi Török Köztársaság, a maga összesen nem egészen félmilliós lakosságával. Ezt az országot a török államon kívül senki el nem ismerte, így diplomáciailag nem létezik. (Vajon miért jutott eszembe a Luganszki Népköztársaság?)
A helyezt azóta is változatlan. A sziget megosztott, közepén a "zöld vonallal", ami valójában államhatár a két terület között. Ez egy "befagyott konfliktus" a mai napig is.
A Nemzeti Gárda tankjai Nicosiában, a puccs alatt
Makettező szempontból érdekes lehet a mediterrán környezetben elhelyezett, fehér görög kereszttel jelölt T-34-es.
https://www.historynet.com/divided-island/
https://www.financialmirror.com/2020/07/20/cyprus-wakes-up-to-the-memory-of-1974-invasion/
|
|
A felosztott Ciprus térképe
|
|
|
Makariosz érsek elnök
|
|
|
A Nemzeti Gárda tankjai Nicosiában, a puccs alatt
|
|
|
Török partraszálló erők Cipruson
|
2025.09.13.