Grumman F-14A Tomcat
1:144, Academy
No.14608
Pintér György - Múzeumi krimik
Kérlek benneteket, hogy a most bemutatott makettet,illetve annak készítőjét ne szedjétek darabokra. Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy a polcon szerettem bele egy kitbe. Annak ellenére,hogy kellő utánaolvasás/böngészést követően szoktam készletet megvenni, itt ismét a pillanat heve győzött (akár csak a korábban bemutatott He-70 repülőgép esetében).
Sem a képviselt korszak, sem a méretarány nem a sajátom, de valahogy a Tomcat iránt érzett régi szerelem mégis megvetette velem a dobozt.
A típus bemutatásától most eltekintenék, ismerve a fellelhető irodalmak széles skáláját, vagy a filmek sokaságát, amiben láthattuk.
Az Academy ezen készlete egy csalódás. Nincs rá jobb szó. A keretek és a matricaív szépen van csomagolva legalább. De már az elején sejthető volt, hogy a tervezett gyors építés buktás.
A kabint ne is keressük. Se padlólemez, se ülések, műszerfalról és egyebekről ne is álmodjunk. A két lyuk ki van vágva a törzsön, hogy akinek kedve van, rendezze be. Nekikezdtem, de sok köszönet nincs benne. Pláne, hogy a kabintető sem az a vékony darab. Tudom, hogy alibi megoldás, de én fogtam és lefestettem az egészet. Nem a legszebb, de nem akartam látni és láttatni azt,ami alatta van (illetve nincs).
A hajtóművek beömlői is vastag falúak, legalább mintha B30-as téglából készültek volna a Tomcat-ek. El lehet vékonyítani, jegyzem meg,ez az egyik legkönnyebben javítható része a kitnek. Én a nyitott futókról le is tettem az elején. Látva az aknák, futószárak és kerekek állapotát; kb újra lehet építeni mindent. Az iker orrfutókerekek például bődületesen nagyok, ez már a doboz oldalán lévő fotókon is kitűnik. A törzs egy alsó és felső részből áll, ezek viszonylag jól illeszkednek. A két szárny elvileg mozgathatóra építhető meg, de a nyilazott állapotba csak úgy állíthatók be, ha jelentős reszelésnek vetjük alá a törzs felső felét. Egyszerűen vékonyabb a nyílás, mint a szárny. Ezen túl a szárny eléggé szorul, így a hajtogatással remekül le is zúzzuk a festéket. Így ez fixen a helyére került. A két szárnyat a beépítés előtt teljesen lefestettem, matricáztam és lakkoztam, majd maszkoltam. A törzs aljára csak jelentős tömítés után illeszkedik be a két beömlőalagút. Az orr-rész-törzs kapcsolatára ugyanez érvényes.
A festési útmutató a VF-114 század ’70-es évekbeli festésmintáját mutatja, de számos hibával és hiányossággal. Főleg a narancs színű részek helyével és alakjával tévedtek. Például a törzs alján lévő két áramlásterelő elem valójában narancs színű, nem fehér. De a vízszintes vezérsíkok végein sem úgy van elhelyezve a narancs rész, mint ahogy a magazin mutatja. (jelzem ezt én is elrontottam.)
A szárnyak még szórópisztollyal készültek, de a többi rész kézi, ecsetes munka volt(Azt ne kérdezzétek, hogy a pisztollyal fújt szürke és az ecsetes szürke részek miért térnek el színben, amikor ugyanabból a szürkéből, és utána ugyanabból a lakkból dolgoztam. Talány számomra.). A narancs részek határain a fekete vonalak panelező tollal készültek.
Próbáltam egy kicsit dobni rajta, a paneleket ceruzával megpróbáltam kiemelni.
A matricák sem kezesek. A lakkozott felületre is úgy simulnak fel, hogy olyan, mintha maradt volna alattuk levegő. Nagyon nehéz úgy feltenni őket, hogy ez másként legyen. (nem használok sem lágyítót, sem semmi ilyen jellegű csodaszert.) Mondjuk legalább nem szakadnak….
Amúgy ezt az összeállítást nagyon szép kivitelben (és nagyobb méretarányban) itt láthatjátok:
http://www.andysmodels.me.uk/models/Hasegawa_F14A_013.htm
Mindent összevetve a készlet helyett a Revell BlackTomcat-je 4562488-szer jobb választás.
Ha újra kezdeném, (és nyomoznék előtte),akkor biztos,hogy a Revellét venném meg. Abban érdekes módon tisztességes kabin van, üléssel, műszerfallal. Illetve,ahogy néztem azok építését, a többi része is korrekt.
Teszem hozzá az emlékek gyorsan megszépülnek, és azért a vitrinben már elfogadhatóbban néz ki egy kicsit. Azért bennem maradt az érzés, hogy ebből kellene előbb-utóbb egy tisztességeset is építeni.
Sem a képviselt korszak, sem a méretarány nem a sajátom, de valahogy a Tomcat iránt érzett régi szerelem mégis megvetette velem a dobozt.
A típus bemutatásától most eltekintenék, ismerve a fellelhető irodalmak széles skáláját, vagy a filmek sokaságát, amiben láthattuk.
Az Academy ezen készlete egy csalódás. Nincs rá jobb szó. A keretek és a matricaív szépen van csomagolva legalább. De már az elején sejthető volt, hogy a tervezett gyors építés buktás.
A kabint ne is keressük. Se padlólemez, se ülések, műszerfalról és egyebekről ne is álmodjunk. A két lyuk ki van vágva a törzsön, hogy akinek kedve van, rendezze be. Nekikezdtem, de sok köszönet nincs benne. Pláne, hogy a kabintető sem az a vékony darab. Tudom, hogy alibi megoldás, de én fogtam és lefestettem az egészet. Nem a legszebb, de nem akartam látni és láttatni azt,ami alatta van (illetve nincs).
A hajtóművek beömlői is vastag falúak, legalább mintha B30-as téglából készültek volna a Tomcat-ek. El lehet vékonyítani, jegyzem meg,ez az egyik legkönnyebben javítható része a kitnek. Én a nyitott futókról le is tettem az elején. Látva az aknák, futószárak és kerekek állapotát; kb újra lehet építeni mindent. Az iker orrfutókerekek például bődületesen nagyok, ez már a doboz oldalán lévő fotókon is kitűnik. A törzs egy alsó és felső részből áll, ezek viszonylag jól illeszkednek. A két szárny elvileg mozgathatóra építhető meg, de a nyilazott állapotba csak úgy állíthatók be, ha jelentős reszelésnek vetjük alá a törzs felső felét. Egyszerűen vékonyabb a nyílás, mint a szárny. Ezen túl a szárny eléggé szorul, így a hajtogatással remekül le is zúzzuk a festéket. Így ez fixen a helyére került. A két szárnyat a beépítés előtt teljesen lefestettem, matricáztam és lakkoztam, majd maszkoltam. A törzs aljára csak jelentős tömítés után illeszkedik be a két beömlőalagút. Az orr-rész-törzs kapcsolatára ugyanez érvényes.
A festési útmutató a VF-114 század ’70-es évekbeli festésmintáját mutatja, de számos hibával és hiányossággal. Főleg a narancs színű részek helyével és alakjával tévedtek. Például a törzs alján lévő két áramlásterelő elem valójában narancs színű, nem fehér. De a vízszintes vezérsíkok végein sem úgy van elhelyezve a narancs rész, mint ahogy a magazin mutatja. (jelzem ezt én is elrontottam.)
A szárnyak még szórópisztollyal készültek, de a többi rész kézi, ecsetes munka volt(Azt ne kérdezzétek, hogy a pisztollyal fújt szürke és az ecsetes szürke részek miért térnek el színben, amikor ugyanabból a szürkéből, és utána ugyanabból a lakkból dolgoztam. Talány számomra.). A narancs részek határain a fekete vonalak panelező tollal készültek.
Próbáltam egy kicsit dobni rajta, a paneleket ceruzával megpróbáltam kiemelni.
A matricák sem kezesek. A lakkozott felületre is úgy simulnak fel, hogy olyan, mintha maradt volna alattuk levegő. Nagyon nehéz úgy feltenni őket, hogy ez másként legyen. (nem használok sem lágyítót, sem semmi ilyen jellegű csodaszert.) Mondjuk legalább nem szakadnak….
Amúgy ezt az összeállítást nagyon szép kivitelben (és nagyobb méretarányban) itt láthatjátok:
http://www.andysmodels.me.uk/models/Hasegawa_F14A_013.htm
Mindent összevetve a készlet helyett a Revell BlackTomcat-je 4562488-szer jobb választás.
Ha újra kezdeném, (és nyomoznék előtte),akkor biztos,hogy a Revellét venném meg. Abban érdekes módon tisztességes kabin van, üléssel, műszerfallal. Illetve,ahogy néztem azok építését, a többi része is korrekt.
Teszem hozzá az emlékek gyorsan megszépülnek, és azért a vitrinben már elfogadhatóbban néz ki egy kicsit. Azért bennem maradt az érzés, hogy ebből kellene előbb-utóbb egy tisztességeset is építeni.
|
| 14a |
|
| 14b |
|
| 14c |
|
| 14d |
|
| 14e |
|
| 14f |
|
| 14g |
|
| 14h |
|
| 14-0 |
|
| 14-1 |
|
| 14-2 |
2014.01.17.