Grumman F6F-5 Hellcat
1:72, Academy
Pintér György - Múzeumi krimik
A történet valamikor egy éve kezdődött. A makettboltban, ahová betértem festéket vásárolni,megláttam az Academy makettjét. Mivel épp előtte „végeztem” a cég azonos méretarányban szereplő F4F Wildcat makettjével – és megjegyzem, nem voltam megelégedve sem a makettel, sem a munkámmal – valami hirtelen meggondolatlanságból megvásároltam a Wildcat nagytestvérét.
Otthon aztán kibontva a dobozt, kissé megnyugodtam. Ez azért egy jobban kidolgozott kit, ehhez kétség sem fért. A Neten barangolva aztán láttam, sokan szeretik ezt a kis makettet, és sokan hoztak már ki belőle lélegzetelállító eredményt, mint külföldön, mint kicsiny hazánkban. Lehet hozzá kapni feljavítót bőségesen, legyen szó műgyantáról, vagy éppen maratásról. Visszafogtam azért magam, mert bizony bőven híján vagyok még azon praktikák ismeretének, amely egy tökéletes makett létrehozásához szükségesek. Azzal a felkiáltással, hogy „örülök, ha lefestem rendesen”,nekiláttam az építésnek. Aztán…
A motorburkolaton kivágtam néhány hűtőzsalu helyét, és Gulyáskrémes tubus anyagából hajlítottam újakat…
Injekciós tűkből pótoltam a kipufogókat…
Injekciós tűből preparáltam a futószárakat…
Kávétejszín fóliából hevedereket készítettem…
Kávétejszín fóliából és vékony drótból fékcsöveket, bilincseket, felirattábla utánzatokat készítettem a futószárakra…
Átlátszó műanyaglapból, vékony fúrókkal igyekeztem az eredetihez hasonló műszerfalat készíteni…
…szóval, valahogy így.
De vissza az elejére.
Az építést a kabinnal kezdtem. Az alkatrészeket Gunze interior green-nel, valamint Revell antracittal festettem, majd a zöld világosított változatával valamint fémszínnel száraz ecsetelve igyekeztem kiemelni az éleket. Sajnos, a műszerfalat kissé elszabtam, nehezen illeszkedett a helyére, valamint az oldalkonzolokra is ráfért volna némi vékonyítás. Hiába, a legjobb makettépítő technika a türelem és a pontosság. Aztán összeragasztottam a törzsfeleket. Ragasztóként most először használtam csak és kizárólag pillanatragasztót. Következtek a szárnyak, majd a vízszintes vezérsíkok. Újrakarcoltam az eltűnt panelvonalakat, majd hosszadalmas munkával – ami lehetett volna még hosszadalmasabb – pillanatragasztóval tömítettem a szükségtelen réseket, majd száradás után csiszolóvászonnal igyekeztem eltüntetni azokat. Zsírtalanítás következett, majd az egész gép kapott egy – alapozó híján – vékony Revell világosszürke réteget. Ez kihozta a hibákat, és kezdődött minden elölről. Mikor már úgy véltem, minden nemkívánatos rés és lépcső eltűnt – ez úgy két hónap, és három festés után következett be, ami igen megnövelte az optimizmusomat - kitakarítottam az eltömődött panelvonalakat, és nekiláttam a festésnek.
A teljesen kék változat mellett döntöttem, és a matricák mellett. ez utóbbi nagy hiba volt, de erről majd később.
Megfújtam fényes Gunze akril fekete alapozóval a panelvonalakat, majd a száradás után ködölve igyekeztem több rétegben felvinni a szintén Gunze és szintén akril, a gyártó által ajánlott FS-kódú festéket. Száradás után fehérrel derített változatával igyekeztem panelezni. Egy nem túlságosan, de azért leharcolt festést akartam felvinni. Előbb a panelek közepét emeltem ki, többször is derítve a kék színt más-más arányban.
Utolsó lépésként erősen hígított fehérrel leheletvékony rétegben, sávosan fújva igyekeztem imitálni a tengeri só kicsapódását a törzsön és a szárnyakon.
Amíg a festés száradt, szemügyre vettem a szélvédőt és a kabintetőt. Ezt a maketthez szétválasztva kapjuk, külön-külön darabban. Úgy gondoltam, ha már ennyit dolgoztam a kabin kidolgozásán, biz' én kinyitom. Viszont a kabintető illeszkedése nem volt épp élethű a törzsgerincre. Megoldás: húzás. Húztam már? Nem. Nos, akkor ideje kipróbálni.
A szélvédőt azért nem mertem. A kabintetőt kitömtem Bluetac-kal, betettem a hűtőbe, majd a nemrégiben vásárolt transzmitterem csomagolásából kivágva egy megfelelő darabot, nekiláttam. A lehűlt kabintetőt rászúrtam egy fecskendőre, amit befogtam a satuba. Gyertya lángja fölött melegítettem az átlátszó műanyaglapot, és ráhúztam a formára. Hármat készítettem, aztán feladtam. Kiválasztottam a legjobbat, amelyik már tökéletesen illett a helyére.
Utólag belegondolva, a továbbiakat nem így kellett volna… Talán csak fel kellett volna maszkolnom, és egyszerűen megfújni előbb a kabin színével, aztán a gép színével. Nem. Én nekiláttam vékony alulemezből csíkokat vágni, és azokat felragasztani a kabintetőre. Nos, az eredmény olyan lett, amilyen.
Visszatértem a géphez. Megkapta a szükséges fényes lakkréteget, majd következett a matricázás. Nos, az Academy matricák tényleg nem a legjobbak. (Mondjuk, nem így fogalmaztam…) Ráadásul lágyítóm sem volt, csak feszítőfolyadékom. Szinte sírni támadt kedvem, amikor megláttam, hogy elrontotta az amúgy addig igen ígéretesnek tűnő festést. Átkoztam magam, amiért a fehér sávokat és a felségjelet legalább nem megfújva készítettem. Hogy némileg javítsak a helyzeten, kapott bőven a gép fényes lakkrétegeket, de sajnos ez nem sokat segített.
A motor behelyezése után felkerült a burkolat is, majd következtek a festékégés, kormozódás és olajnyomok. Itt egy kicsit maszkoltam, aminek meg is lett az eredménye; a bal oldalon szépen felszedte a taktikai szám felső részét. Jó pár nap szünet után, kartonból maszkot készítettem, és megfújtam a letépett részt.
A panelvonalakat fekete tus és barna tempera keverékével emeltem ki. A felesleget áramlásirányban radírral szedtem vissza, így érdekes, ezúttal sötét sávozódást kaptam.
A kabintető és a szélvédő felhelyezése után behelyeztem a főfutókat és a farokfutót, majd következtek az apróságok: navigációs-és jelzőlámpák, fékezőhorog, légcsavar, szálantenna. A navigációs jelzőket vastag átlátszó öntvényből csiszoltam, a jelzőlámpák a készlethez adott alkatrészek, amelyeket vékony hegyű alkoholos filccel festettem. Az antenna nylonharisnyából húzott szálból készült. (Megjegyzem, ez meg már olyan vékony, hogy talán pont ezért nem felel meg a méretaránynak.) Végezetül szárazecseteléssel fémes kopásokat igyekeztem elhelyezni, amit sajnos túlzásba vittem.
A makett még nincs készen, de szerintem már így marad. Az egyik főfutó kinyaklott, biztosan rosszul ragasztottam be az injekciós tű preparátumot a futószárba. A légcsavarra kerülő jelzések is eltűntek, pedig kivágtam a matricaívből, és elraktam valahová, hogy meglegyenek.
Élveztem összerakni ezt a kis gépet, sokat tanultam az építés folyamán. Várom a véleményeket, és természetesen a bírálatokat. További jó makettezést mindenkinek!
Otthon aztán kibontva a dobozt, kissé megnyugodtam. Ez azért egy jobban kidolgozott kit, ehhez kétség sem fért. A Neten barangolva aztán láttam, sokan szeretik ezt a kis makettet, és sokan hoztak már ki belőle lélegzetelállító eredményt, mint külföldön, mint kicsiny hazánkban. Lehet hozzá kapni feljavítót bőségesen, legyen szó műgyantáról, vagy éppen maratásról. Visszafogtam azért magam, mert bizony bőven híján vagyok még azon praktikák ismeretének, amely egy tökéletes makett létrehozásához szükségesek. Azzal a felkiáltással, hogy „örülök, ha lefestem rendesen”,nekiláttam az építésnek. Aztán…
A motorburkolaton kivágtam néhány hűtőzsalu helyét, és Gulyáskrémes tubus anyagából hajlítottam újakat…
Injekciós tűkből pótoltam a kipufogókat…
Injekciós tűből preparáltam a futószárakat…
Kávétejszín fóliából hevedereket készítettem…
Kávétejszín fóliából és vékony drótból fékcsöveket, bilincseket, felirattábla utánzatokat készítettem a futószárakra…
Átlátszó műanyaglapból, vékony fúrókkal igyekeztem az eredetihez hasonló műszerfalat készíteni…
…szóval, valahogy így.
De vissza az elejére.
Az építést a kabinnal kezdtem. Az alkatrészeket Gunze interior green-nel, valamint Revell antracittal festettem, majd a zöld világosított változatával valamint fémszínnel száraz ecsetelve igyekeztem kiemelni az éleket. Sajnos, a műszerfalat kissé elszabtam, nehezen illeszkedett a helyére, valamint az oldalkonzolokra is ráfért volna némi vékonyítás. Hiába, a legjobb makettépítő technika a türelem és a pontosság. Aztán összeragasztottam a törzsfeleket. Ragasztóként most először használtam csak és kizárólag pillanatragasztót. Következtek a szárnyak, majd a vízszintes vezérsíkok. Újrakarcoltam az eltűnt panelvonalakat, majd hosszadalmas munkával – ami lehetett volna még hosszadalmasabb – pillanatragasztóval tömítettem a szükségtelen réseket, majd száradás után csiszolóvászonnal igyekeztem eltüntetni azokat. Zsírtalanítás következett, majd az egész gép kapott egy – alapozó híján – vékony Revell világosszürke réteget. Ez kihozta a hibákat, és kezdődött minden elölről. Mikor már úgy véltem, minden nemkívánatos rés és lépcső eltűnt – ez úgy két hónap, és három festés után következett be, ami igen megnövelte az optimizmusomat - kitakarítottam az eltömődött panelvonalakat, és nekiláttam a festésnek.
A teljesen kék változat mellett döntöttem, és a matricák mellett. ez utóbbi nagy hiba volt, de erről majd később.
Megfújtam fényes Gunze akril fekete alapozóval a panelvonalakat, majd a száradás után ködölve igyekeztem több rétegben felvinni a szintén Gunze és szintén akril, a gyártó által ajánlott FS-kódú festéket. Száradás után fehérrel derített változatával igyekeztem panelezni. Egy nem túlságosan, de azért leharcolt festést akartam felvinni. Előbb a panelek közepét emeltem ki, többször is derítve a kék színt más-más arányban.
Utolsó lépésként erősen hígított fehérrel leheletvékony rétegben, sávosan fújva igyekeztem imitálni a tengeri só kicsapódását a törzsön és a szárnyakon.
Amíg a festés száradt, szemügyre vettem a szélvédőt és a kabintetőt. Ezt a maketthez szétválasztva kapjuk, külön-külön darabban. Úgy gondoltam, ha már ennyit dolgoztam a kabin kidolgozásán, biz' én kinyitom. Viszont a kabintető illeszkedése nem volt épp élethű a törzsgerincre. Megoldás: húzás. Húztam már? Nem. Nos, akkor ideje kipróbálni.
A szélvédőt azért nem mertem. A kabintetőt kitömtem Bluetac-kal, betettem a hűtőbe, majd a nemrégiben vásárolt transzmitterem csomagolásából kivágva egy megfelelő darabot, nekiláttam. A lehűlt kabintetőt rászúrtam egy fecskendőre, amit befogtam a satuba. Gyertya lángja fölött melegítettem az átlátszó műanyaglapot, és ráhúztam a formára. Hármat készítettem, aztán feladtam. Kiválasztottam a legjobbat, amelyik már tökéletesen illett a helyére.
Utólag belegondolva, a továbbiakat nem így kellett volna… Talán csak fel kellett volna maszkolnom, és egyszerűen megfújni előbb a kabin színével, aztán a gép színével. Nem. Én nekiláttam vékony alulemezből csíkokat vágni, és azokat felragasztani a kabintetőre. Nos, az eredmény olyan lett, amilyen.
Visszatértem a géphez. Megkapta a szükséges fényes lakkréteget, majd következett a matricázás. Nos, az Academy matricák tényleg nem a legjobbak. (Mondjuk, nem így fogalmaztam…) Ráadásul lágyítóm sem volt, csak feszítőfolyadékom. Szinte sírni támadt kedvem, amikor megláttam, hogy elrontotta az amúgy addig igen ígéretesnek tűnő festést. Átkoztam magam, amiért a fehér sávokat és a felségjelet legalább nem megfújva készítettem. Hogy némileg javítsak a helyzeten, kapott bőven a gép fényes lakkrétegeket, de sajnos ez nem sokat segített.
A motor behelyezése után felkerült a burkolat is, majd következtek a festékégés, kormozódás és olajnyomok. Itt egy kicsit maszkoltam, aminek meg is lett az eredménye; a bal oldalon szépen felszedte a taktikai szám felső részét. Jó pár nap szünet után, kartonból maszkot készítettem, és megfújtam a letépett részt.
A panelvonalakat fekete tus és barna tempera keverékével emeltem ki. A felesleget áramlásirányban radírral szedtem vissza, így érdekes, ezúttal sötét sávozódást kaptam.
A kabintető és a szélvédő felhelyezése után behelyeztem a főfutókat és a farokfutót, majd következtek az apróságok: navigációs-és jelzőlámpák, fékezőhorog, légcsavar, szálantenna. A navigációs jelzőket vastag átlátszó öntvényből csiszoltam, a jelzőlámpák a készlethez adott alkatrészek, amelyeket vékony hegyű alkoholos filccel festettem. Az antenna nylonharisnyából húzott szálból készült. (Megjegyzem, ez meg már olyan vékony, hogy talán pont ezért nem felel meg a méretaránynak.) Végezetül szárazecseteléssel fémes kopásokat igyekeztem elhelyezni, amit sajnos túlzásba vittem.
A makett még nincs készen, de szerintem már így marad. Az egyik főfutó kinyaklott, biztosan rosszul ragasztottam be az injekciós tű preparátumot a futószárba. A légcsavarra kerülő jelzések is eltűntek, pedig kivágtam a matricaívből, és elraktam valahová, hogy meglegyenek.
Élveztem összerakni ezt a kis gépet, sokat tanultam az építés folyamán. Várom a véleményeket, és természetesen a bírálatokat. További jó makettezést mindenkinek!
|
| 2 |
|
| 1 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 8 |
|
| 9 |
|
| 10 |
2010.08.04.
Utolsó módosítás: 2010.08.06.
Utolsó módosítás: 2010.08.06.