Bedford QL with 6 Pdr. AT Gun
1:35, Italeri
No.6474 (2008)
Pintér György - Múzeumi krimik
A jármű története
A Bedford QL a legnagyobb számban használt 3 tonnás brit gyártású tehergépjármű, amit a II. világháborúban használt a szigetország hadereje. A hadügyminisztérium 1939-ben adta le rendelését a Vauxhall Motors vállalatnak egy univerzális, háromtonnás, négykerékmeghajtású tehergépkocsira, amelyet változatos felépítménnyel lehet szerelni. A kiváló járműből 1941-45 között 52245 db-ot készítettek; a világháborút követően is jól szerepeltek Koreában és a Közel-Keleten egyaránt. Végül a Bedford RL jelzésű modellje váltotta fel.
Számtalan felépítménye közül (teherszállító, híradós, műhelykocsi, stb.) kiemelkedik az M-1-es, 6pdr.(6 fontos) páncéltörő ágyúhoz tervezett, melyet „Gun-Portee”-nek neveztek el. A kimondottan sivatagi hadszíntérre tervezett változat a páncéltörő tüzérség gyors manőverezését és az ellenség megtévesztését szolgálta.
A makett
A makettet egy ’96-os Italeri katalógusban pillantottam meg, és azonnal megtetszett. Akkoriban még mereven ragaszkodtam az 1:72-es repülőkhöz/helikopterekhez; később sajnos beszerezhetetlen volt. Szerencsémre az Italeri (jó szokásához híven) 2008-ban újra kiadta a makettet új dobozban, új matricával és - láthatóan - 1970-es évekbeli minőségben… A munkát nagyban nehezítette, hogy nagyon kevés referenciafotót találtam a neten.
A jármű és az ágyú alkatrészei összesen nyolc kereten helyezkednek el. A makett - korához képest - elképesztően részletgazdag elemekből építhető meg, de sajnos az idő alaposan otthagyta nyomát a fröccsöntő szerszámokon. Minden alkatrész sorjás, egy részükön csúnya beszívódások éktelenkednek. Rengeteg a pontatlan, elcsúszott öntés, ez leginkább a lengéscsillapítokon okoz szinte javíthatatlan hibát.
Alváz
Az Italerinél nem sajnálták a sztirolt, az alvázhoz másfélszer többet használtak, mint kellett volna. Ennek köszönhetően majd három napomba tellett, mire végre hasonlítani kezdett az eredetire. A hűtőt nem érdemes felragasztani: egyrészt úgysem látszik, másrészt pedig én nem tudtam miatta felragasztani a kabint; egyszerűen felült rá. Végül az egész alvázat és a motort lefestettem (utóbbi szintén láthatatlanná vált, sajnos…)
Fülke
A fülke összeragasztás nem egyszerű feladat! Nagyon pontatlan, sok szárazpróba kellett, hogy elfogadható eredményt kapjak. A ragasztási felületek is kicsik helyenként, nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden a megfelelő pozícióban rögzüljön (az ajtókat csak a végén ragasztottam; visszagondolva talán egyszerűbb azokat is beragasztani, így merevebb lesz a kasztni). Ahányszor csak ránéztem a doboztetőre, mindig felhajtva szerettem volna a szélvédőt ábrázolni; érdekes, de a maketten már csak lehajtva tetszett…
Felépítmény
Az én példányom platója enyhén deformálódott, pillanatragasztóval húztam helyre (először; mert aztán egyes részei hozzáférhetetlenné váltak a festéskor, így kénytelen voltam letörni). A már megszokott kilökőtüskenyomok tömítése és a sorják csiszolása következett, majd a padlóra rögzített csörlő készítettem el. Itt választani lehet kétfajta kábeldob között: az egyik üres, a másikra ráfröccsöntötték a drótkötelet. Én az előbbit választottam, amire madzagot ragasztottam (a kész maketten az ágyú miatt sajnos alig látszik). A kábel végén lévő horgot szintén tartalmazta a készlet.
Löveg
Miután „kész” voltam a teherautóval, nekiálltam az ágyú szerelésének. Minősége dettó, mint a Bedford-é, sikerült alaposan szétszedniük a tervezőknek (akár örömmakett is lehetett anno…). Célszerű a lábait ragasztani, én mozgathatóra hagytam őket és valahogy kitörtek a helyükről (pedig nem játszottam vele...).
Ponyvák
A ponyvák papír zsebkendőből készültek. A megfelelő méretet kivágtam és ráhelyeztem (amennyire tudtam) a végleges helyére. Ezután óvatosan egy alaposan bevizezett puha ecsettel teljesen átáztattam a zsebkendőt, majd hagytam a helyén kiszáradni. A platón levő ponyvát még nedvesen kötöztem oda a kerethez. Miután megszáradt, egy világos homokszínű keverékkel festettem.
Aprólékok
A kézifegyvereket, a pótkereket, a lőszeresládákat, magukat a lövedékeket, valamint a hátsó kerék mögé rögzített üzemanyagkannákat a készlet tartalmazza. Ezeken kívül Italeri üzemanyagkannák, Academy és Tamiya málhák kerültek a járműre.
Festés
A jármű alapszínéül a Humbrol 186-ot választottam (a foltozás H30-al készült), míg az ágyúé H 250 + egy kevés fehér és rózsaszín. Nem akartam, hogy egyazon árnyalatban pompázzanak, féltem, hogy túlságosan „egybeolvadnak”. Aztán jött a pofára esés: külön-külön jól mutattak, ám együtt iszonyúan elütöttek egymástól! Gondoltam rá, hogy átfestem az ágyút, de inkább egy többrétegű filterezéssel próbáltam „összébb hozni” őket. Ehhez Buff, sárga, világosszürke és világos barna festéket használtam. A megfelelő száradási idő betartása miatt ez a munka négy napig húzódott. Ez idő alatt lefestettem a kiegészítőket. Miután megvoltam a filterezéssel, elkezdtem átmosni a felületeket. Ehhez Burnt Sienna és Ivory Black művészolajokat használtam, egyszerre mindig csak kis területen. Jó félórás száradás után fülpiszkálóval visszatöröltem a felesleget. Hogy minél inkább a használtság látszatát keltsem, az ágyúnál sűrűbb keverékkel dolgoztam.
Koptatás, szárazecsetelés
Ezek után koptattam a járművet. Ezt Revell Anthrazit-al végeztem "háromnullás" ecset és szivacsdarabkák segítségével. Igyekeztem olyan helyeken végezni, ahol a jármű haladása és a személyzet mozgása nagy valószínűséggel rongálja a festéket. Ilyenkor mindig frászban vagyok és megpróbálok referenciákból dolgozni, de a Bedfordról (különösen ezzel a felépítménnyel) mindössze néhány képet találtam és azok is csak kevéssé használhatóak. Kénytelen voltam „hasamra csapva” koptatni… Úgy vélem, ezúttal sikerült a ló innenső oldalán maradnom, mind a lövegnél, mind a járműnél. Szárazecsetelést visszafogottan alkalmaztam; csak az ágyún, a ponyván, a kerekek futófelületén és a felszerelési tárgyakon. Nem vagyok nagy híve ennek a technikának, jóformán csak akkor alkalmazom, ha elkerülhetetlen. Mivel a kulacsok, üzemanyagkannák és a lőszeres doboz alapból túl sötétek, ezért ezeknél ki kellett emelnem a részleteket. Az ágyúnál meg csak azért alkalmaztam, hogy kiemeljem az használtságát.
Lassan elkészül
Ezután jött a számomra legidegörlőbb munka, a pótkerék, a fellépők és a felületnövelő alátétek felkötözése. Nem tudom, ki hogy van vele, de én rendkívül ügyetlen vagyok az ilyesmiben; szinte vért izzadtam mire ezt a néhány darabot fellógattam. Felkerültek a festett kiegészítők is; ezek rögzítésére pillanatragasztót használtam.
Visszafogottan poroltam, majd visszaragasztottam az előzőleg letört platót és végre teljes egészében szemrevételezhettem a kész makettet.
Összegzés
Melós makett, de megéri szenvedni vele!
A Bedford QL a legnagyobb számban használt 3 tonnás brit gyártású tehergépjármű, amit a II. világháborúban használt a szigetország hadereje. A hadügyminisztérium 1939-ben adta le rendelését a Vauxhall Motors vállalatnak egy univerzális, háromtonnás, négykerékmeghajtású tehergépkocsira, amelyet változatos felépítménnyel lehet szerelni. A kiváló járműből 1941-45 között 52245 db-ot készítettek; a világháborút követően is jól szerepeltek Koreában és a Közel-Keleten egyaránt. Végül a Bedford RL jelzésű modellje váltotta fel.
Számtalan felépítménye közül (teherszállító, híradós, műhelykocsi, stb.) kiemelkedik az M-1-es, 6pdr.(6 fontos) páncéltörő ágyúhoz tervezett, melyet „Gun-Portee”-nek neveztek el. A kimondottan sivatagi hadszíntérre tervezett változat a páncéltörő tüzérség gyors manőverezését és az ellenség megtévesztését szolgálta.
A makett
A makettet egy ’96-os Italeri katalógusban pillantottam meg, és azonnal megtetszett. Akkoriban még mereven ragaszkodtam az 1:72-es repülőkhöz/helikopterekhez; később sajnos beszerezhetetlen volt. Szerencsémre az Italeri (jó szokásához híven) 2008-ban újra kiadta a makettet új dobozban, új matricával és - láthatóan - 1970-es évekbeli minőségben… A munkát nagyban nehezítette, hogy nagyon kevés referenciafotót találtam a neten.
A jármű és az ágyú alkatrészei összesen nyolc kereten helyezkednek el. A makett - korához képest - elképesztően részletgazdag elemekből építhető meg, de sajnos az idő alaposan otthagyta nyomát a fröccsöntő szerszámokon. Minden alkatrész sorjás, egy részükön csúnya beszívódások éktelenkednek. Rengeteg a pontatlan, elcsúszott öntés, ez leginkább a lengéscsillapítokon okoz szinte javíthatatlan hibát.
Alváz
Az Italerinél nem sajnálták a sztirolt, az alvázhoz másfélszer többet használtak, mint kellett volna. Ennek köszönhetően majd három napomba tellett, mire végre hasonlítani kezdett az eredetire. A hűtőt nem érdemes felragasztani: egyrészt úgysem látszik, másrészt pedig én nem tudtam miatta felragasztani a kabint; egyszerűen felült rá. Végül az egész alvázat és a motort lefestettem (utóbbi szintén láthatatlanná vált, sajnos…)
Fülke
A fülke összeragasztás nem egyszerű feladat! Nagyon pontatlan, sok szárazpróba kellett, hogy elfogadható eredményt kapjak. A ragasztási felületek is kicsik helyenként, nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden a megfelelő pozícióban rögzüljön (az ajtókat csak a végén ragasztottam; visszagondolva talán egyszerűbb azokat is beragasztani, így merevebb lesz a kasztni). Ahányszor csak ránéztem a doboztetőre, mindig felhajtva szerettem volna a szélvédőt ábrázolni; érdekes, de a maketten már csak lehajtva tetszett…
Felépítmény
Az én példányom platója enyhén deformálódott, pillanatragasztóval húztam helyre (először; mert aztán egyes részei hozzáférhetetlenné váltak a festéskor, így kénytelen voltam letörni). A már megszokott kilökőtüskenyomok tömítése és a sorják csiszolása következett, majd a padlóra rögzített csörlő készítettem el. Itt választani lehet kétfajta kábeldob között: az egyik üres, a másikra ráfröccsöntötték a drótkötelet. Én az előbbit választottam, amire madzagot ragasztottam (a kész maketten az ágyú miatt sajnos alig látszik). A kábel végén lévő horgot szintén tartalmazta a készlet.
Löveg
Miután „kész” voltam a teherautóval, nekiálltam az ágyú szerelésének. Minősége dettó, mint a Bedford-é, sikerült alaposan szétszedniük a tervezőknek (akár örömmakett is lehetett anno…). Célszerű a lábait ragasztani, én mozgathatóra hagytam őket és valahogy kitörtek a helyükről (pedig nem játszottam vele...).
Ponyvák
A ponyvák papír zsebkendőből készültek. A megfelelő méretet kivágtam és ráhelyeztem (amennyire tudtam) a végleges helyére. Ezután óvatosan egy alaposan bevizezett puha ecsettel teljesen átáztattam a zsebkendőt, majd hagytam a helyén kiszáradni. A platón levő ponyvát még nedvesen kötöztem oda a kerethez. Miután megszáradt, egy világos homokszínű keverékkel festettem.
Aprólékok
A kézifegyvereket, a pótkereket, a lőszeresládákat, magukat a lövedékeket, valamint a hátsó kerék mögé rögzített üzemanyagkannákat a készlet tartalmazza. Ezeken kívül Italeri üzemanyagkannák, Academy és Tamiya málhák kerültek a járműre.
Festés
A jármű alapszínéül a Humbrol 186-ot választottam (a foltozás H30-al készült), míg az ágyúé H 250 + egy kevés fehér és rózsaszín. Nem akartam, hogy egyazon árnyalatban pompázzanak, féltem, hogy túlságosan „egybeolvadnak”. Aztán jött a pofára esés: külön-külön jól mutattak, ám együtt iszonyúan elütöttek egymástól! Gondoltam rá, hogy átfestem az ágyút, de inkább egy többrétegű filterezéssel próbáltam „összébb hozni” őket. Ehhez Buff, sárga, világosszürke és világos barna festéket használtam. A megfelelő száradási idő betartása miatt ez a munka négy napig húzódott. Ez idő alatt lefestettem a kiegészítőket. Miután megvoltam a filterezéssel, elkezdtem átmosni a felületeket. Ehhez Burnt Sienna és Ivory Black művészolajokat használtam, egyszerre mindig csak kis területen. Jó félórás száradás után fülpiszkálóval visszatöröltem a felesleget. Hogy minél inkább a használtság látszatát keltsem, az ágyúnál sűrűbb keverékkel dolgoztam.
Koptatás, szárazecsetelés
Ezek után koptattam a járművet. Ezt Revell Anthrazit-al végeztem "háromnullás" ecset és szivacsdarabkák segítségével. Igyekeztem olyan helyeken végezni, ahol a jármű haladása és a személyzet mozgása nagy valószínűséggel rongálja a festéket. Ilyenkor mindig frászban vagyok és megpróbálok referenciákból dolgozni, de a Bedfordról (különösen ezzel a felépítménnyel) mindössze néhány képet találtam és azok is csak kevéssé használhatóak. Kénytelen voltam „hasamra csapva” koptatni… Úgy vélem, ezúttal sikerült a ló innenső oldalán maradnom, mind a lövegnél, mind a járműnél. Szárazecsetelést visszafogottan alkalmaztam; csak az ágyún, a ponyván, a kerekek futófelületén és a felszerelési tárgyakon. Nem vagyok nagy híve ennek a technikának, jóformán csak akkor alkalmazom, ha elkerülhetetlen. Mivel a kulacsok, üzemanyagkannák és a lőszeres doboz alapból túl sötétek, ezért ezeknél ki kellett emelnem a részleteket. Az ágyúnál meg csak azért alkalmaztam, hogy kiemeljem az használtságát.
Lassan elkészül
Ezután jött a számomra legidegörlőbb munka, a pótkerék, a fellépők és a felületnövelő alátétek felkötözése. Nem tudom, ki hogy van vele, de én rendkívül ügyetlen vagyok az ilyesmiben; szinte vért izzadtam mire ezt a néhány darabot fellógattam. Felkerültek a festett kiegészítők is; ezek rögzítésére pillanatragasztót használtam.
Visszafogottan poroltam, majd visszaragasztottam az előzőleg letört platót és végre teljes egészében szemrevételezhettem a kész makettet.
Összegzés
Melós makett, de megéri szenvedni vele!
|
|
Látkép
|
|
|
Jobb oldal
|
|
|
Eleje
|
|
|
Balról
|
|
|
Kellett kicsit tömíteni :)
|
|
|
Alváz építés közben
|
|
|
Szárazpróba
|
|
|
Félhátulról
|
|
|
A többször letört visszapillantó csúnya rögzítése
|
|
|
Ponyva, ágyú, kopások
|
|
|
Plató felülről
|
|
|
Plató részlet 1.
|
|
|
Plató részlet 2.
|
|
|
Plató részlet 3.
|
|
|
Plató részlet 4.
|
|
|
Löveg
|
|
|
Löveg
|
|
|
Tárolódobozok és az üzemanyagtank
|
|
|
Hátsó kerék
|
|
|
És az első
|
|
|
Fülke
|
|
|
Leponyvázott szélvédő
|
|
|
Előről
|
|
|
Löveg szemből
|
|
|
Félelmetes:)
|
2010.04.07.
Utolsó módosítás: 2010.04.21.
Utolsó módosítás: 2010.04.21.