Boeing Vertol ACH-47A Armed Chinook
1:72, Italeri
No.1054
Pintér György - Múzeumi krimik
A CH-47 Chinook egy különleges változata áll előttünk, a harcihelikopterek megjelenése előtti útkeresés eredményeként született meg az ACH-47. Mindössze négy példány készült belőle, viszont mind a négyet be is dobták a mélyvízbe a vietnami háborúban.
A helikoptereket felpáncélozták, és alaposan fel is fegyverezték. Önvédelemre összesen 5 darab géppuskaállást alakítottak ki, szárnycsonkokat kapott és az orrba is fegyvert építettek. Az általam megépített maketten öt darab 12,7 mm-es géppuska szolgál az önvédelemre, párhuzamosítva pedig két 70 mm-es NIR blokk, két 20 mm-es gépágyú és egy 40 mm-es gránátvető kapott helyet.
A háború darálásában három példány odaveszett, az utolsót pedig kivonták a szolgálatból, én ezt építettem meg.
Építés előtt képeket, videókat kellett kerítsek, hiszen az ezeréves Italeri készlet finoman szólva hagy teret a saját elképzeléseknek, és már az elején láttam, hogy a mellé megvásárolt Eduard maratás sem terjed ki minden részletre. A keresgélés közben úgy döntöttem, hogy egy-két aprólékosabban megépített makettet is referenciaként fogadok el, mert nem láttam, hogy utólag megkritizálták volna. Így álltam tehát az építés megkezdése előtt.
A törzsfelek leválasztásával kezdtem, majd szabással. Mint az a képeken látható, eléggé elhanyagolták a helikopter belsejét, a pilótafülke és a raktér teteje hiányzott. Az oldalakon belül mindenhol kilökőtüske nyomok, és az oldalsó antenna árbócai miatt furatok tömkelege, úgyhogy tömíteni is bőven volt mit, már az elején. Néha egy kicsit fúrni is kellett.
Ahogy a beltér hiányzó részleteit pótolgattam, vágtam, reszeltem, fúrtam, merevítettem, úgy tűnt fel, hogy az Eduard maratásában is egyre kevesebb a köszönet. Ezeket a hiányosságokat a képek alatt jobban kifejtem. Még az építés korai szakaszában sikerült kéz alól szereznem egy CMK gyanta pilótafülkét, és egy megbontott hajtóművet, amik sokkal részletesebbek, mint az Italeri által nyújtott. Levágtam a gyári kabint hátfalastul és helyére raktam az újat, amit kapásból némi módosításnak kellett, alávessek.
Ezekből a helikopterekből ugyanis kivették a kályhákat, amik a raktér elején, jobb oldalt voltak. Vietnaban sok mindent kellett, de fűteni, azt biztos nem, így nekem is el kellett tüntetnem az odaöntött melegítőt. Kellett még a teherteret a pilótafülkétől elválasztó falnak is egy kis toldás, hogy illeszkedjen a törzsfelek közé. Ezzel egyébként alaposan meggyűlt a bajom.
A CMK azt írja a pilótafülke feljavítójánál, hogy jó Italerihez is. Ne higgyétek el, nem igaz!
Nagyon hosszú idő ment el a befaragására, mert valami valahol mindig egy kicsit elállt. A mai tudásommal teljesen biztos vagyok benne, hogy a kezembe sem vettem volna. Hiába néz ki jobban, egyszerűen nem ad annyit szerintem. Érdemesebb a gyári kabint feljavítani kicsit, sok úgysem fog belőle látszani. Örülök, hogy a megbontott turbina beépítéséről végül letettem.
Hogy egy pár szó essék a színekről is: alapozónak a szürke Gunze Surfacer, a sima sárga Gunze akril, a fedő szürkének pedig ha jól emlékszem Humbrol 127 vagy Revell 57 ment, no meg sima fekete a műszerekre, egyéb bigyulákra.
Bigyuláknál maradva, a porondról még hiányzott néhány akadály. Az Eduard csak az öt géppuska lőszereihez ad állványt, és a két elülső ajtó közé egy ketrecet még rakaszokkal. Referencianézegetés közben kiderült, hogy a párhuzamosított gépágyúknak is ilyen állványon vannak a rakaszai, így pótolni kellett, a középre rakott rakaszos ketrec pedig a gránátvetőé, de nagyon nem úgy néz ki, mint amit kaptunk, így ezeket is el kellett készíteni. Egy italos doboz ideális alapanyag volt ehhez.
A mellékelt rakaszokat úgy ítéltem meg, hogy a 0,50-es kaliberűekhez azért jók lesznek, bár az alulról üres ládikók összeragasztása sem volt olyan egyszerű. Csak az élek érintkeztek, már, ha sikerült tökéletesen meghajlítani, pluszban megnehezítve a ragasztást.
Jó, a gránátok háza sem lett tökéletes, de azt legalább egyedül is meg tudtam csinálni olyanra.
A pilótafülke berendezésénél a CMK műszerfala helyett az Eduardét használtam, hiszen a CMK műszerfala másik változathoz való, meg nem is akartam még egyet festeni az elejéről. Ha jól emlékszem, a botkormányt és a kollektív kart megtartottam az Italeritől, mert a CMK-féle alig fért be a fülkébe, teljesen kitöltötte az ülések és a műszerfal közötti helyet.
A berendezés innentől kezdve több lépésben történt, hogy a rakaszokat és egyebeket a törzsfelek illesztése, illetve a maszkolás ne verje le a helyükről - többször.
Elkezdtem összerakni a törzset. Na, itt jött a fekete leves! Az átalakítások miatt megváltoztak a méretek, és bár a szárazpróbák során úgy tűnt, hogy rendben van, mégis közbejött egy debonderes, szitkozódós, stresszes bontás, majd a nyomainak az eltakarítása. Ennél a résznél elég bizonytalan volt az egész munka sorsa, és csak a már beleölt energia és idő mentette meg.
Egy kiadós szobrászkodás után végül is összeálltak a törzsfelek és a has is a helyére került. Sajnos a has lemezét körbe kellett tömíteni, aztán újrakarcolni. Az újra és újra kipattogó tömítőanyag miatt ez sem volt egy május, de azt hiszem, már nem sűrűn fogom ezt az anyagot használni.
Egyébként a reduktorházakat és a gerincet is végig körbe kellett tömíteni, de az nem volt vészes. Simán csak nem valami jók az illesztések, de legalább rés sehol sem volt.
A korábbi viszontagságok után óriási pofára esés volt, hogy a szélvédőt legalább egy egész mm-rel eltartotta a műszerfal.
Mit volt mit tenni? Lebontani a műszerfalat a konzolról és farigcsálni mindenből, amiből csak lehetett - a már nagyjából kész pilótafülkében. Persze össze lehetett hozni, csak jobb lett volna kimaradni ebből a kalandból.
A szélvédő helyrekalapálását követően került a helyére a gránátvető, amit természetesen szintén körbe kellett kenegetni tömítővel, majd jöhettek a páncéllemzek, sztirollapokból. Persze az Italeri is ad valamit, de az olyan italeris félsiker.
Viszont eljutottam oda, hogy készen volt a törzs!
Magamban úgy értékeltem, hogy a belső terek elkészítése felért egy makettel, és már valójában a második makettet csináltam, amikor elkezdtem alapozni.
Ebben kivételesen nem volt nagy truváj, két rétegben Surfacerrel körbefújtam, aztán jólvan. Leszámítva pár ismételten kipattant tömítőmorzsát, illetve a hason az alapozó által előhozott kis csúfságot, amit még egyengetni kellett.
A végleges alapozás után jött az előárnyékolás. Archív képek alapján úgy ítéltem meg, hogy lehet adni neki bőven, csak spanyolosba ne csapjon át a dolog. Óvatosan egy világosbarnával törtem meg először a felület tisztaságát, aztán a panelvonalakat berácsoztam feketével, súlyosbítva az egészet pedig sárgával fújtam át jónéhány panelt. A legtöbbet felül, aztán lefelé haladva egyre kevesebbet.
A fedőfesték Gunze H-304 olive drab, két vékony rétegben, a két belemezelt ablak, és a kályha belemezelt nyílása pedig egy barnásabb árnyalatból kapott egy-egy pöffentést, meg persze az orron a csillogásgátló fekete sávot is fel kellet festeni.
Következő lépés a matricázás előkészítése volt 2-3 réteg fényes lakkal. A matricák sajnos így is ezüstösen csillogtak, nem is emlékszem, hogy hány praktikát próbáltam ki rajtuk, mire elfogadható szintre sikerült ezt csökkentenem, de végülis sikerült. Utána természetesen jött még egy fényes lakkozás és egy átmosás sötétszürkével, majd egy lezáró lakkréteg. Közben készültek a bigyulák is, a rotoroktól kezdve a futóműveken át az antennákig.
A futóművek érdekesek voltak, a hátsókat fényképek és egy nagyon jó grafika -talán valamilyen oktatóanyag - építettem át, alulemez és injekcióstűk felhasználásával. A rotoroknál figyelni kell a két főrotor eltérő forgásirányára, illetve arra is, hogy a bekötéseknél színkóddal jelölik azokat. Az antennáknál pedig... hát hiányzott is volna, ha minden rendben megy. Nekem a végszerelés közben tűnt fel, hogy valami nem stimmel a hason lévő antennák elhelyezésével. Alapos nézegetés után lett csak meg az eredmény - legalábbis egy eredmény, amivel úgy vagyok, hogy ez a legvalószínűbb, és cáfolja meg, aki tudja. No de ennek köszönhetően egy kicsit tömíteni kellett még a kész hason. Meg újrafesteni a javítások környékét.
Szépen sorjában minden különálló tartozék megkapta a maga adag koszolását, a futóművektől a forgószárnyakig. Közben a leszálló fényszórókat is elkészítettem a már annyit emlegetett antennákkal együtt, így szépen benépesedett az az unalmas, sík has is. A leginkább idegpróbáló feladat viszont a baloldalt végighúzódó árbócrengetegen végigfutó hosszú antenna jelentette. Először is ugye az egy sorban futó potom 10 rudat kell egy vonalba, párhuzamosan felállítani, illetve alul a maradék négyet, majd jöhetett maga az antennahuzal. Ha bárki erre adná a fejét, az tényleg marhára vigyázzon, mert pont olyan könnyű ebben kárt tenni, mint amilyennek tűnik. Huzalnak végül húzott szálat választottam rézdrót, huzalozó cérna, illetve bármi más helyett, mert ez bizonyult a legkezelhetőbbnek. Miután felkerült, hagytam a ragasztót száradni, aztán nagyon óvatosan lefestettem feketére, a helyére raktam még ezt-azt és bár nehezen hittem el magam is, de végülis elkészültem vele.
A helikoptereket felpáncélozták, és alaposan fel is fegyverezték. Önvédelemre összesen 5 darab géppuskaállást alakítottak ki, szárnycsonkokat kapott és az orrba is fegyvert építettek. Az általam megépített maketten öt darab 12,7 mm-es géppuska szolgál az önvédelemre, párhuzamosítva pedig két 70 mm-es NIR blokk, két 20 mm-es gépágyú és egy 40 mm-es gránátvető kapott helyet.
A háború darálásában három példány odaveszett, az utolsót pedig kivonták a szolgálatból, én ezt építettem meg.
Építés előtt képeket, videókat kellett kerítsek, hiszen az ezeréves Italeri készlet finoman szólva hagy teret a saját elképzeléseknek, és már az elején láttam, hogy a mellé megvásárolt Eduard maratás sem terjed ki minden részletre. A keresgélés közben úgy döntöttem, hogy egy-két aprólékosabban megépített makettet is referenciaként fogadok el, mert nem láttam, hogy utólag megkritizálták volna. Így álltam tehát az építés megkezdése előtt.
A törzsfelek leválasztásával kezdtem, majd szabással. Mint az a képeken látható, eléggé elhanyagolták a helikopter belsejét, a pilótafülke és a raktér teteje hiányzott. Az oldalakon belül mindenhol kilökőtüske nyomok, és az oldalsó antenna árbócai miatt furatok tömkelege, úgyhogy tömíteni is bőven volt mit, már az elején. Néha egy kicsit fúrni is kellett.
Ahogy a beltér hiányzó részleteit pótolgattam, vágtam, reszeltem, fúrtam, merevítettem, úgy tűnt fel, hogy az Eduard maratásában is egyre kevesebb a köszönet. Ezeket a hiányosságokat a képek alatt jobban kifejtem. Még az építés korai szakaszában sikerült kéz alól szereznem egy CMK gyanta pilótafülkét, és egy megbontott hajtóművet, amik sokkal részletesebbek, mint az Italeri által nyújtott. Levágtam a gyári kabint hátfalastul és helyére raktam az újat, amit kapásból némi módosításnak kellett, alávessek.
Ezekből a helikopterekből ugyanis kivették a kályhákat, amik a raktér elején, jobb oldalt voltak. Vietnaban sok mindent kellett, de fűteni, azt biztos nem, így nekem is el kellett tüntetnem az odaöntött melegítőt. Kellett még a teherteret a pilótafülkétől elválasztó falnak is egy kis toldás, hogy illeszkedjen a törzsfelek közé. Ezzel egyébként alaposan meggyűlt a bajom.
A CMK azt írja a pilótafülke feljavítójánál, hogy jó Italerihez is. Ne higgyétek el, nem igaz!
Nagyon hosszú idő ment el a befaragására, mert valami valahol mindig egy kicsit elállt. A mai tudásommal teljesen biztos vagyok benne, hogy a kezembe sem vettem volna. Hiába néz ki jobban, egyszerűen nem ad annyit szerintem. Érdemesebb a gyári kabint feljavítani kicsit, sok úgysem fog belőle látszani. Örülök, hogy a megbontott turbina beépítéséről végül letettem.
Hogy egy pár szó essék a színekről is: alapozónak a szürke Gunze Surfacer, a sima sárga Gunze akril, a fedő szürkének pedig ha jól emlékszem Humbrol 127 vagy Revell 57 ment, no meg sima fekete a műszerekre, egyéb bigyulákra.
Bigyuláknál maradva, a porondról még hiányzott néhány akadály. Az Eduard csak az öt géppuska lőszereihez ad állványt, és a két elülső ajtó közé egy ketrecet még rakaszokkal. Referencianézegetés közben kiderült, hogy a párhuzamosított gépágyúknak is ilyen állványon vannak a rakaszai, így pótolni kellett, a középre rakott rakaszos ketrec pedig a gránátvetőé, de nagyon nem úgy néz ki, mint amit kaptunk, így ezeket is el kellett készíteni. Egy italos doboz ideális alapanyag volt ehhez.
A mellékelt rakaszokat úgy ítéltem meg, hogy a 0,50-es kaliberűekhez azért jók lesznek, bár az alulról üres ládikók összeragasztása sem volt olyan egyszerű. Csak az élek érintkeztek, már, ha sikerült tökéletesen meghajlítani, pluszban megnehezítve a ragasztást.
Jó, a gránátok háza sem lett tökéletes, de azt legalább egyedül is meg tudtam csinálni olyanra.
A pilótafülke berendezésénél a CMK műszerfala helyett az Eduardét használtam, hiszen a CMK műszerfala másik változathoz való, meg nem is akartam még egyet festeni az elejéről. Ha jól emlékszem, a botkormányt és a kollektív kart megtartottam az Italeritől, mert a CMK-féle alig fért be a fülkébe, teljesen kitöltötte az ülések és a műszerfal közötti helyet.
A berendezés innentől kezdve több lépésben történt, hogy a rakaszokat és egyebeket a törzsfelek illesztése, illetve a maszkolás ne verje le a helyükről - többször.
Elkezdtem összerakni a törzset. Na, itt jött a fekete leves! Az átalakítások miatt megváltoztak a méretek, és bár a szárazpróbák során úgy tűnt, hogy rendben van, mégis közbejött egy debonderes, szitkozódós, stresszes bontás, majd a nyomainak az eltakarítása. Ennél a résznél elég bizonytalan volt az egész munka sorsa, és csak a már beleölt energia és idő mentette meg.
Egy kiadós szobrászkodás után végül is összeálltak a törzsfelek és a has is a helyére került. Sajnos a has lemezét körbe kellett tömíteni, aztán újrakarcolni. Az újra és újra kipattogó tömítőanyag miatt ez sem volt egy május, de azt hiszem, már nem sűrűn fogom ezt az anyagot használni.
Egyébként a reduktorházakat és a gerincet is végig körbe kellett tömíteni, de az nem volt vészes. Simán csak nem valami jók az illesztések, de legalább rés sehol sem volt.
A korábbi viszontagságok után óriási pofára esés volt, hogy a szélvédőt legalább egy egész mm-rel eltartotta a műszerfal.
Mit volt mit tenni? Lebontani a műszerfalat a konzolról és farigcsálni mindenből, amiből csak lehetett - a már nagyjából kész pilótafülkében. Persze össze lehetett hozni, csak jobb lett volna kimaradni ebből a kalandból.
A szélvédő helyrekalapálását követően került a helyére a gránátvető, amit természetesen szintén körbe kellett kenegetni tömítővel, majd jöhettek a páncéllemzek, sztirollapokból. Persze az Italeri is ad valamit, de az olyan italeris félsiker.
Viszont eljutottam oda, hogy készen volt a törzs!
Magamban úgy értékeltem, hogy a belső terek elkészítése felért egy makettel, és már valójában a második makettet csináltam, amikor elkezdtem alapozni.
Ebben kivételesen nem volt nagy truváj, két rétegben Surfacerrel körbefújtam, aztán jólvan. Leszámítva pár ismételten kipattant tömítőmorzsát, illetve a hason az alapozó által előhozott kis csúfságot, amit még egyengetni kellett.
A végleges alapozás után jött az előárnyékolás. Archív képek alapján úgy ítéltem meg, hogy lehet adni neki bőven, csak spanyolosba ne csapjon át a dolog. Óvatosan egy világosbarnával törtem meg először a felület tisztaságát, aztán a panelvonalakat berácsoztam feketével, súlyosbítva az egészet pedig sárgával fújtam át jónéhány panelt. A legtöbbet felül, aztán lefelé haladva egyre kevesebbet.
A fedőfesték Gunze H-304 olive drab, két vékony rétegben, a két belemezelt ablak, és a kályha belemezelt nyílása pedig egy barnásabb árnyalatból kapott egy-egy pöffentést, meg persze az orron a csillogásgátló fekete sávot is fel kellet festeni.
Következő lépés a matricázás előkészítése volt 2-3 réteg fényes lakkal. A matricák sajnos így is ezüstösen csillogtak, nem is emlékszem, hogy hány praktikát próbáltam ki rajtuk, mire elfogadható szintre sikerült ezt csökkentenem, de végülis sikerült. Utána természetesen jött még egy fényes lakkozás és egy átmosás sötétszürkével, majd egy lezáró lakkréteg. Közben készültek a bigyulák is, a rotoroktól kezdve a futóműveken át az antennákig.
A futóművek érdekesek voltak, a hátsókat fényképek és egy nagyon jó grafika -talán valamilyen oktatóanyag - építettem át, alulemez és injekcióstűk felhasználásával. A rotoroknál figyelni kell a két főrotor eltérő forgásirányára, illetve arra is, hogy a bekötéseknél színkóddal jelölik azokat. Az antennáknál pedig... hát hiányzott is volna, ha minden rendben megy. Nekem a végszerelés közben tűnt fel, hogy valami nem stimmel a hason lévő antennák elhelyezésével. Alapos nézegetés után lett csak meg az eredmény - legalábbis egy eredmény, amivel úgy vagyok, hogy ez a legvalószínűbb, és cáfolja meg, aki tudja. No de ennek köszönhetően egy kicsit tömíteni kellett még a kész hason. Meg újrafesteni a javítások környékét.
Szépen sorjában minden különálló tartozék megkapta a maga adag koszolását, a futóművektől a forgószárnyakig. Közben a leszálló fényszórókat is elkészítettem a már annyit emlegetett antennákkal együtt, így szépen benépesedett az az unalmas, sík has is. A leginkább idegpróbáló feladat viszont a baloldalt végighúzódó árbócrengetegen végigfutó hosszú antenna jelentette. Először is ugye az egy sorban futó potom 10 rudat kell egy vonalba, párhuzamosan felállítani, illetve alul a maradék négyet, majd jöhetett maga az antennahuzal. Ha bárki erre adná a fejét, az tényleg marhára vigyázzon, mert pont olyan könnyű ebben kárt tenni, mint amilyennek tűnik. Huzalnak végül húzott szálat választottam rézdrót, huzalozó cérna, illetve bármi más helyett, mert ez bizonyult a legkezelhetőbbnek. Miután felkerült, hagytam a ragasztót száradni, aztán nagyon óvatosan lefestettem feketére, a helyére raktam még ezt-azt és bár nehezen hittem el magam is, de végülis elkészültem vele.
|
|
Borító
|
|
|
image-20201112_001400 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201112_201918 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201124_221328 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201124_221338 (Nagy)
|
|
|
IMG_20201220_225326 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210110_231600_393 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210110_234825_830 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210121_202545 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210125_010058 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210126_225533 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210202_213636 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210316_195811 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210322_170849 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210326_135046 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210416_223942 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210416_224040 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210416_224253 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210424_181231 (Nagy)
|
|
|
A műszerfal
|
|
|
IMG_20210817_140143 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210822_184357 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210822_184507 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210921_204916 (Nagy)
|
|
|
IMG_20210923_171351 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211002_161819 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211002_161914 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211002_162131 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211002_162144 (Nagy)
|
|
|
Hüvelyeszsákok
|
|
|
IMG_20211106_164543 (Nagy)
|
|
|
IMG-1fbbab94b85e147320797587f3f6e250-V (Nagy)
|
|
|
IMG_20211123_225221 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211223_201438 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211223_201514 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211229_154353 (Nagy)
|
|
|
IMG_20211229_154410 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220110_220602 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220110_220708 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220317_234439 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220330_222136 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_174236 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_190450 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_210839 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_211003 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_211915 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_211758 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_211144 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_211237 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_211603 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_222128_350 (Nagy)
|
|
|
IMG_20220422_222118_862 (Nagy)
|
2023.07.31.
Utolsó módosítás: 2023.08.15.
Utolsó módosítás: 2023.08.15.