Fiat 131 Abarth

1:24, Italeri No.3690

Pintér György - Múzeumi krimik Gyermekkorom kedvenc raliautója volt a 131-es Abarth, egészen a Peugeot 205 T16 megjelenéséig...
Talán az sem véletlen, hogy a Fiat ezen versenyautó típusa megszólalásig emlékeztet a közönség kedvencének számító Lada VFTS-hez... :o)

Az Italeri igazából csak átvette, vagy „lemásolta” az ESCI rég feledésbe merült makettjét, tehát nem egy új autóról beszélhetünk.
A dobozban egybe csomagolták az alkatrészek nagy részét, de az üvegeket és a gumikat külön tasakba tették, ám a kasznit nem sikerült becsomagolniuk. :o(
A matrica első látásra szépnek mondható, bár én ezt az autót sem a gyári dekorációval fogom elkészíteni magamnak...

A makett egyszerűsége ellenére „lepedőnyi” összeállítási útmutatót kapunk, aminek gyárilag levágták egy egyik oldalát, így az alkatrészek öntőkeretes rajzának egy része és a festéktáblázat eleje hiányzik. Másik hibája az útmutatónak, hogy nem a kornak megfelelő gumimintázatot rajzoltak. :o(
További érdekesség, hogy az eredeti ESCI Fiat a matricái alapján ugyan azon a versenyen indult, mint Italeri társa, mégis különböző útminőségre alkalmas gumikat tartalmaz a két készlet...
Érdemes viszont elolvasni a figyelmeztető szöveget az útmutató hátulján, mert elég „viccesen” fordították magyarra... („Elolvasni és betartani”) ;o)

Szinte minden alkatrész sorjás (nemcsak a makettet, hanem a gépeket is „örökölték” az ESCI-től...), így lesz mit csiszolgatni az összeállítás előtt.

A karosszériával egybeöntötték a szélesítéseket és a spoilerek többségét, nekünk csak a tetőszárnyat és a tükröket kell külön felragasztanunk.
Külön alkatrész még a motortér teteje is, így beláthatunk majd a Fiat elejébe. A fedelet alaposan meg kellett csiszolgatni, hogy valahogy illeszkedjen az autó elejébe.
A motor részei alul és felül is felismerhetőek, de nem túl szépen kidolgozottak, és nem számít könnyű feladatnak az alkatrészek csiszolása mellett az eredetileg fekete motortér fehérre festése sem.

Az Abarth belsejében van egy „érdekes” megoldású bukócső, korhű kagylóülések, poroltó és természetesen sportkormány.
Biztonsági öv anyagot csak matrica csík formájában találhatunk a készletben, a csatok viszont műanyagból készültek...

Az alváz igen egyszerű, ráadásul az utastérbe ragasztott bukócső rögzítése alulról látható. Felismerhető alul a motoron kívül a váltó, a kardán, a diffi, a futómű alkatrészei, valamint a kipufogó rendszer, bár ezekre is jellemző a pontatlanság és az egyszerűség.
Egyedül a hátsó híd változott a „régi” 131-eshez képest, mert ott még egy fém tengely futott át a diffin (legalábbis az általam látott, más által összeépített Fiaton így volt), az „újnál” pedig már két külön műanyag féltengely alkotja a hátsó futóművet.
Az alváz rögzítése a karosszériában nem megoldott gyárilag, ezért ezt ragasztanunk kell a „helyére”.

A látszólag szépnek mondható, nagy felületű gyári matricák felragasztásától kicsit tartottam. Elsőnek a motortér tető csíkjait próbáltam a helyére tenni és meglepetésemre, mindenhol jól illeszkedett... Aztán megtaláltam az apró szöveget a matricalap alján, amiből kiderült, hogy a Cartograf „gyártmányához” van szerencsénk. :o)
Lágyítót nem szükséges alkalmazni a ragasztáshoz, a csíkok mérete és formája mindenhol „passzol” a karosszériához!
Apró hiba viszont, hogy ahol egymáson van két matrica, ott a felső matricán kissé átlátszik az alatta lévő csík... Amennyiben ezt előre tudjuk, akkor ki lehet vágni a csíkokból azt a részt, ami egyébként át fog látszani a felső feliratokon...