Eurocopter HH-65 Dolphin
1:72, Revell, Matchbox
Pintér György - Múzeumi krimik
Néhány évvel ezelőtt ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy belevágjak ebbe a valamikor Matchbox dobozban kiadott kávédarálóba.
Első ránézésre szép készlet. Aztán, ahogy jobban megnézi az ember, kiderül, hogy véres a torka is.
Az első elképzelésem a francia tesztgépre esett, mert a másik, azaz a USCG festéshez erősen hiányos volt a készlet. "Normális" matrica meg nem volt hozzá. Jól is nézett volna ki a fehér gép narancssárga sávokkal, de egy idő után be kellett lássam, hogy a belsejéről nem tudok megbízható képeket szerezni, így ejtettem a dolgot, maradt a parti őrség gépe, és a kutatás megfelelő képek után.
Nos itt is csak úgy-ahogy sikerült a dolog, összességében elég hanyag munkát végzett a Revell. Nem csak a keresőfényszórót, a komplett belsőt csörlőt kellett pótolni, a matricákkal is voltak gondok, illetve a külső téren is gyakorlatilag minden átalakításra szorult.
Vegyük sorra a belső teret. Itt pótolni kellett a plafont, egy belső falat, egy széket, a hátsó "csomagtartót", meglévő két széket pedig átalakítani, mert valamiféle..., hát ilyen trónokat adtak. Ezen kívül a jelzés értékű futómű aknákat kellett mélyebbre cserélni, illetve kifúrni a segédhajtómű kiömlőjét, beömlőjét.
A következő lépésekben még mindig nem kellett festékért nyúlni. Panelvonalak bekarcolása következett, illetve a csörlő kialakítása. Ezt abszolút a nulláról kellett pótolni, így kellett kampó, csörlőház, nyak, és a megerősített bekötése is, valamint a tetőn egy plusz ajtócska. Utóbbit szerencsére elég volt kivágni a makettből, a nyaknak fészket marni, a többi öntőkeret darabból és kártyából készült. Itt az volt a pláne, hogy eddigre szanaszét lett vágva az anyaga, komolyan oda kellett figyelni, el ne törjek valamit azzal, hogy erősebben megfogom.
A bontások után újra jött egy kis hozzáépítés. Jobb oldalt tolóajtó van, de ezt sem részletezték túl, úgyhogy a sínjeit is el kellett készíteni, és ha mát azon a területen dolgozik az ember, hamar kitűnik, hogy a padló nem mérethelyes, illetve az orrfutó aknájának nincsenek falai, így ezeket is meg kellett oldani betoldásokkal, tömítővel. Ekkor került sor a főfutók aknáinak letisztázására is. Tömítés, illetve vékony alu lemezből az áramvonalazó lapok is felkerültek, a gyári alkatrészek használatától ezúttal is eltekintettem.
Elkészült a forgószárny is; a rotor agyat kellett átszabni, mert eléggé szimbolikusra sikerült.
A tömítés eldolgozása után lényegében a beltér készen is volt, úgyhogy lehetett a kültérre dolgozni teljes egészében, így született a reflektor, ami külön személyes kedvencem lett a készleten. Ha pedig arrafelé jártam, egy ablakot be is kellett falaznom, a bal hátsó ajtót pedig teljes egészében eltüntetni. Ezt a Revell megint csak elfelejtette említeni.
A fentiek után jöhetett a törzsfelek összeillesztése. Ez igazából még nem zárta be a makettet. A jelentős mennyiségű Epokitt felhordása után- talán csak a faroktartót felső részét és a függőleges vezérsíkot nem kellett glettelni,- még hozzáfértem a belsejéhez is. Erre azért volt különösebb szükség, mert a pocsék illesztések miatt valóságos tömítő falak éktelenkedtek belül is, így ezeket utólag még festeni kellett. Meg betoldani egy B oszlopot jobb oldalra, mert valahogy az is kimaradt a készletből. Időközben pedig a hajtómű kiömlői felfúrták magukat, és a VOR antennákat is rézdrótra cseréltem.
Szóval következtek az ajtók, ablakok. Látható a képeken, hogy komoly beavatkozás kellett. Lényegében egészen a maszkolásig ment ez a faragás.
Az alapozáshoz elérve fehér alapot választottam, hiszen fehér és piros lesz a fedőszín. Szerencsére itt is kiélhettem magam, mert a törzsbe beépített felfújható úszózsákokat is meg kellett valahogy jeleníteni. Végül is ezek úgy születtek, hogy körbemaszkoltam a kérdéses területeket, és jó vastagon megfújtam alapozóval, aztán gyűrt alufóliát érintettem hozzá, majd ahol kellett, kicsit megcsiszoltam.
A rotorlapátok fénykép szerint festve egyszerű arányosítással átszámoltam a csíkok méreteit.
A fehér alapra természetesen a fehér fedőréteg jött, aztán szemre, képek alapján kevertem színt a piroshoz, majd amikor elégedett voltam az eredménnyel, be is takartam vele a gépet, utoljára maradt a fekete.
A végét nem spiláztam túl, fényes lakk, matrica, megint lakk, enyhe befolyatás, záró lakkrétek, végszerelés.
Első ránézésre szép készlet. Aztán, ahogy jobban megnézi az ember, kiderül, hogy véres a torka is.
Az első elképzelésem a francia tesztgépre esett, mert a másik, azaz a USCG festéshez erősen hiányos volt a készlet. "Normális" matrica meg nem volt hozzá. Jól is nézett volna ki a fehér gép narancssárga sávokkal, de egy idő után be kellett lássam, hogy a belsejéről nem tudok megbízható képeket szerezni, így ejtettem a dolgot, maradt a parti őrség gépe, és a kutatás megfelelő képek után.
Nos itt is csak úgy-ahogy sikerült a dolog, összességében elég hanyag munkát végzett a Revell. Nem csak a keresőfényszórót, a komplett belsőt csörlőt kellett pótolni, a matricákkal is voltak gondok, illetve a külső téren is gyakorlatilag minden átalakításra szorult.
Vegyük sorra a belső teret. Itt pótolni kellett a plafont, egy belső falat, egy széket, a hátsó "csomagtartót", meglévő két széket pedig átalakítani, mert valamiféle..., hát ilyen trónokat adtak. Ezen kívül a jelzés értékű futómű aknákat kellett mélyebbre cserélni, illetve kifúrni a segédhajtómű kiömlőjét, beömlőjét.
A következő lépésekben még mindig nem kellett festékért nyúlni. Panelvonalak bekarcolása következett, illetve a csörlő kialakítása. Ezt abszolút a nulláról kellett pótolni, így kellett kampó, csörlőház, nyak, és a megerősített bekötése is, valamint a tetőn egy plusz ajtócska. Utóbbit szerencsére elég volt kivágni a makettből, a nyaknak fészket marni, a többi öntőkeret darabból és kártyából készült. Itt az volt a pláne, hogy eddigre szanaszét lett vágva az anyaga, komolyan oda kellett figyelni, el ne törjek valamit azzal, hogy erősebben megfogom.
A bontások után újra jött egy kis hozzáépítés. Jobb oldalt tolóajtó van, de ezt sem részletezték túl, úgyhogy a sínjeit is el kellett készíteni, és ha mát azon a területen dolgozik az ember, hamar kitűnik, hogy a padló nem mérethelyes, illetve az orrfutó aknájának nincsenek falai, így ezeket is meg kellett oldani betoldásokkal, tömítővel. Ekkor került sor a főfutók aknáinak letisztázására is. Tömítés, illetve vékony alu lemezből az áramvonalazó lapok is felkerültek, a gyári alkatrészek használatától ezúttal is eltekintettem.
Elkészült a forgószárny is; a rotor agyat kellett átszabni, mert eléggé szimbolikusra sikerült.
A tömítés eldolgozása után lényegében a beltér készen is volt, úgyhogy lehetett a kültérre dolgozni teljes egészében, így született a reflektor, ami külön személyes kedvencem lett a készleten. Ha pedig arrafelé jártam, egy ablakot be is kellett falaznom, a bal hátsó ajtót pedig teljes egészében eltüntetni. Ezt a Revell megint csak elfelejtette említeni.
A fentiek után jöhetett a törzsfelek összeillesztése. Ez igazából még nem zárta be a makettet. A jelentős mennyiségű Epokitt felhordása után- talán csak a faroktartót felső részét és a függőleges vezérsíkot nem kellett glettelni,- még hozzáfértem a belsejéhez is. Erre azért volt különösebb szükség, mert a pocsék illesztések miatt valóságos tömítő falak éktelenkedtek belül is, így ezeket utólag még festeni kellett. Meg betoldani egy B oszlopot jobb oldalra, mert valahogy az is kimaradt a készletből. Időközben pedig a hajtómű kiömlői felfúrták magukat, és a VOR antennákat is rézdrótra cseréltem.
Szóval következtek az ajtók, ablakok. Látható a képeken, hogy komoly beavatkozás kellett. Lényegében egészen a maszkolásig ment ez a faragás.
Az alapozáshoz elérve fehér alapot választottam, hiszen fehér és piros lesz a fedőszín. Szerencsére itt is kiélhettem magam, mert a törzsbe beépített felfújható úszózsákokat is meg kellett valahogy jeleníteni. Végül is ezek úgy születtek, hogy körbemaszkoltam a kérdéses területeket, és jó vastagon megfújtam alapozóval, aztán gyűrt alufóliát érintettem hozzá, majd ahol kellett, kicsit megcsiszoltam.
A rotorlapátok fénykép szerint festve egyszerű arányosítással átszámoltam a csíkok méreteit.
A fehér alapra természetesen a fehér fedőréteg jött, aztán szemre, képek alapján kevertem színt a piroshoz, majd amikor elégedett voltam az eredménnyel, be is takartam vele a gépet, utoljára maradt a fekete.
A végét nem spiláztam túl, fényes lakk, matrica, megint lakk, enyhe befolyatás, záró lakkrétek, végszerelés.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019.08.03.
Utolsó módosítás: 2019.09.18.
Utolsó módosítás: 2019.09.18.