Pintér György - Múzeumi krimik
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy ez egy alapgép számomra, amit meg kell építenem. De mivel már a külföldi fórumokra felrakott képeken is látszott, ezt a makettet, nagyon nem sikerült eltalálniuk a japánoknak. Nem is küzdöttem túlzottan, hogy megvegyem a gépest, mígnem felajánlottak egyet. Hát legyen.
Mikor kinyitottam a dobozt, nem lepődtem meg igazán, tudtam mi fog várni. Nem csalódtam, egy hibátlan alkatrész nincs benne. A kocsi alváza, a mindenhez adott sablon cucc, egyből ment felejtőbe. Futómű, mint olyan ugyebár nem is volt. Nem baj, ezt nem kell szelektálni.
A műszerfal jellegében kissé BMW-s, méreteiben köze sincs hozzá.
Még jó hogy van a padon egy hibátlan műszerfal, erről lehet méretet venni, és újat csinálni.
A kasztni
Ez egy újabb fejezet makettezési életemben, mert amit nem tudom hogyan csináljak meg azt arrébb rakom, míg ki nem találom a tökéletes (vagy vélt tökéletes) eljárást a hiba javítására.
A kitalált műveletet anticsoppolásnak neveztem el (ezt most le is védeném). A tető olyan alacsony, hogy egy törpe sofőrnek is bajos lenne a beszállás, ha Fritz így csinálta volna meg az igazit. Az autó középső övvonala is kb. 1,5 mm-rel magasabban van, mint kellene. A csomagtartó lapos, a motorháztetőnek meg kiharapták az elejét. Az első lökhárító alsó része kb. ott helyezkedik el, ahol valójában az alatta levő lemeznek kellene lennie. A hátsó lökhárító alsó része meg vízszintes. Ez valójában a kerékhez közeledve egyre közeledik a talajhoz.
És hogy igazán nehéz dolgom legyen, motorteret is szeretnék a vashoz.
Hogy mikor lesz belőle kézzel fogható makett, még nem tudom, de rajta vagyok...