Pintér György - Múzeumi krimik
Négylapátos légcsavar, tört szárnyak, kék szín, kecses alak...Ezek azok, amiért megépítettem a Corsair-t.
A doboz kinyitásakor szembetűnt, hogy sok gondom nem lesz. Ez a makett egyfajta "összerázod a dobozt és kész van" kategória, ami egyátalán nem negatívan értendő. Pontos illeszkedés, egészen minimális sorja, és rengeteg öröm volt a munka során. Ha jól tudom ez Revell öntőkeretes, talán innen a sok pozitívum.
Tömítőanyagot egyátalán nem használtam, maximum egy helyre fért volna el, a törzs és a szárnyak illeszkedésénél van kisebb hézag, de nem zavart annyira, hogy tömítővel pepecseljek.
A maketthez adtak pár festéket, de túl sötétnek találtam a fényes kéket, amit mellékeltek. Sajnos nem tudom már,hányas festékekből kevertem az alapszínt. Kapott egy sötétkék alapot, majd panelenként belülről kifelé haladva egy világosat, ezzel imitálva a napszívta festést.
A kabin előtti fekete rész különösen tetszik (nem csak ennél a gépnél), bár a "kiszívás" talán lehetett volna kicsit erősebb.
Ezután koptatás ezüst szárazecseteléssel, majd porkrétával a por, rozsda és kopás egyvelege, amin nem spóroltam, így érve el a végső állapotot.
Bár valójában ez a gép fényes festékkel volt hadban, én a leharcolt, háború utáni kinézetet próbáltam visszahozni mind festésben, koptatásban, koszolásban.
Végül az egész kapott egy matt védőlakkot.
Úgy érzem eddigi munkásságom legszebb darabja, bár a matrica itt is beleszólt kissé a dolgokba, de azt hiszem,ettől eltekinthetünk.