PZL TS-11 Iskra
1:72, Arma Hobby
No.70003
Pintér György - Múzeumi krimik
A lengyel PZL TS-11 Iskra, azaz "szikra", a Varsói Szerződés akkori harmadik legjobb sugárhajtású oktatógépe volt és a lengyel repülőgépgyártás csúcsát képviselte.
Bár a Varsói Szerződés többi országa az L-29-et rendszeresítette, Lengyelország kitartott a típus mellett, és később exportálta Indiába, ahol a hakimpeti légibázison leltek otthonra.
Maga a készlet az Arma Hobby első készlete, többféle kivitelt megélt az évek során. A legszerényebb, az ún. Junior Set, csak két szürke és egy átlátszó öntőkeretet tartalmazott, fegyverzet nélkül, egyetlen gépre való matricával. Ennél egyel bőkezűbbek voltak az Expert Setnél: ugyanúgy két szürke öntőkeret, de fegyverzettel, azaz két pár nem irányított rakétablokkal, valamint nyitott fékszárnyakkal kapjuk, ezen kívül egy kissé pontatlan maszkoló ívecskét és maratást a fülkéhez és a hajtómű elé való rácsokat, valamint több géphez való jelzéseket.
Létezett egy Delux kiadás is, kettő makettel, két külső és két belső maratással, gyanta katapultülésekkel és főfutókkal, hat lengyel gépre való jelzéssel.
Különlegessége miatt én indiai festést választottam.
Noha a makett első kiadása 2015-ben történt, valamiért 2021-ig, a hatodik kiadásig várni kellett indiai matricára a dobozban, és nekem valahogy azzal sem sikerült találkoznom, így egy MisterCraft készletet vettem az abban lévő indiai matricák miatt - őszinte bánatomra.
Agyrém, de a MisterCraft egyszerűen nem azt az ívet csomagolja, mint ami a dobozbontós képeken és a festési útmutatón van, és a matricák minősége is a használhatóság határán van, de erről majd később.
Visszatérve az alapul szolgáló AH készletre, némi kritika erre is ráfér. Először is a teljes felület narancsbőrös, mindenképpen alaposan fel kell polírozni a műanyagot. Az illeszkedések alapvetően jók, viszont például a szárnyak illesztési felületeiből le kell csiszolni 1 mm-t.
A részleteket is megfelelőnek találtam többnyire, viszont azt, hogy a teljes orrfutót egyetlen alkatrészként adják, nem tartom elegáns megoldásnak. Ami mellett pedig végképp nem tudok elmenni, az az orrfutóakna teljes hiánya!
Valami érthetetlen oknál fogva az orrfutóakna egy külön maratáslapon van, amit az azóta megszűnt Attack Squadron gyártott. Ez került bele a Delux készletbe, ami egyszerre tartalmazott maratást a fröccsöntött ülésekhez, és külön műgyanta üléseket is.
Egy brit fórumon történt üzenetváltásból megtudtam egyébként, hogy ennek a készletnek a szerszámát még Kínában készítették, és végső soron ezért lett olyan a szerszám, amilyen - a következő szerszámok már lengyelek.
Az építést azzal kezdtem, hogy tolómérőt ragadtam, pótolandó a hiányzó futóműaknát, a minta pedig a beszerezhetetlen maratáslapról készült kép volt, jó sok aránypár számítással, némi rajzolgatással. El kellett gondolkodnom rajta, hogy a merevítéseket miből csinálom meg. Végül arra jutottam, hogy kimaszkolom, és több réteg Surfacerrel átfújom. Igen ám, de az összetett mintázat és a különböző irányok miatt ez meglett néhány kör, és eltartott egy darabig kivárni a száradási időket, hogy mindenre újra és újra rá merjek maszkolni. Azt hiszem, ezt a részét sikerült túlbonyolítanom, de végül így is összejött a dolog és egészen jól illeszkedett a helyére.
Ezzel egy időben készült a kabin is. Itt nem volt semmi varázslat, csak figyelni kellett, hogy a maratások pontosan a helyükre kerüljenek, illetve a zöld részek miatt kicsit többet kell maszkolni. Az elülső műszerfal hátulján pótoltam a műszerek kábeleit, amúgy dobozból épült, egy kis kitérővel, ugyanis az építés végéig nem rendeztem be. Már az elején tudtam, hogy nyitott tetővel akarom megépíteni. A törzsfelek összeragasztása után az egészet letakartam egy darab maszkolószalaggal és kész. Előtte persze a hajtómű kiömlőjét is le kellett festeni, illetve egy kicsit megcsiszolni, hogy beférjen.
Tehát a törzsfelek egyesítése következett. Szépen beragasztottam mindent a jobb félbe, amit kellett, aztán jött a bal fél több lépésben, a Tamiya láthatósági-zöld kupakos ragasztójával. Azért döntöttem a több lépés mellett, szüneteket hagyva, hogy az adott szakaszokat jobban meg tudjam igazítani, pontosabbak legyenek az illesztések. Ezt a módszert régebb óta alkalmazom, a Tamiya ragasztót viszont most először próbáltam ki, és nem csalódtam. Szemben a Revell Contactával, itt nem képződött beszívódás. Egyébként is pontosan illeszkedett a makett, csak át kellett polírozni az illesztési csíkot - aztán persze pár sérült panelvonalat visszakarcolni. Na jó, az orrkúpnál kellett egy kicsit tömíteni, de talán csak egy öntőcsonk miatt.
Mi más is jöhetne a törzs után, mint a szárnyak? Mindkettőt két félből kapjuk. Mint már említettem, az illesztésüknél lépcső van. Erről az Arma Hobby tájékoztatja is a makettezőt, külön jelzi az útmutatóban, hogy 1 mm-t le kell csiszolni, a színe felöli oldalt pedig gondosan át kell polírozni.
Sajnos tömíteni is kellett, ahogy azt az egyik képen láthatjátok, voltak beszívódások és kilökőtüske nyomok.
Itt óvatosan kellett ragasztani és sokat próbálni. Külön egységek a főfutók aknái, és a szárnyakhoz csak két-két elfuserált tüskével illeszkednek, a törzshöz viszont egy hatalmas teknő szélébe kell, hogy befussanak. A szárny felső részénél ugyanebbe a teknőbe a szárny futott bele.
Hasonló a helyzet a vízszintes és a függőleges vezérsíkkal is, már, ami az illesztéseket illeti. Itt kellett egy kicsit faragni, aztán óvatosan ragasztani, mert egészen kicsi a ragasztási felület.
Mind a főfutók aknáinál körbe fel a szárny-törzs csatlakozásig, mind a vezérsíkok környékén volt némi hézag. Ezt innovatív módon Surfacerrel töltöttem fel több menetben, majd nem csiszoltam, hanem egy hirtelen ötlettől vezérelve alkoholos papírzsebkendővel töröltem vissza a felesleget - és tök jól működött! Ebben persze az is szerepet játszott, hogy ezek az illesztések panelvonalak mentén futottak.
Következett aztán némi fejvakarás.
Beszereztem a Master Pitot vonatkozó készletét, és valamikor ezeket be is kellett építsem. A kis csomagban egyébként két pitotcső van, a gépágyú csöve, valamint a futóművek nyitottságát jelző kis "katonák".
Nos, ezeknek a pitotoknak nem volt egy egyszerű illesztése. A gyártó csapot hagyott rajta, mondván, fúrjuk fel a makett műanyagát, abba megyen bele. Hát persze! Legalább olyan vastag volt ez a csap, mint a maradék műanyag alkatrész a maga jó 1 mm-ével. Elég hosszan kinyúlt így is, de legalább jó vékony volt. Legjobbnak azt láttam, ha fűrészpengével vágok beléjük egy-egy hornyot, aztán pillanatragasztóval rögzítek és egyben tömítek is. Aztán ha már ez így össze is jött, akkor ezt is elcsiszoltam, meg egyáltalán az öntési csíkot is eltüntettem a műanyag felületéről, és közben nagyon reméltem, hogy egyiket sem fogom letörni sem akkor, sem később - de legalább a záró fotózásig.
Egyre közelebb kerültem a festéshez. Óvatosan nyúltam ehhez a dologhoz a választott színek miatt. A futóaknák belseje az Arma Hobby ajánlása szerint FS3630, akár a kabin. Erre Humbrolt használtam, mert van még a fiókban pár tégely. Az orrfutó aknáját még a kabinnal együtt festettem, ellenben a főfutóművek aknái későbbre maradtak. Ezúttal alaposan körbemaszkoltam az aknákat, hogy ne, vagy csak minimális mennyiségű festék menjen félre, és legyen zavaró később.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kipróbáltam a Humbrol enamelt Gunze Leveling Thinnerrel hígítva. Tökéletes volt hozzá!
Tovább haladva a festéshez, következett a kabintető maszkolása. Az egyébként meglepően kemény maszkolók mind mérethibásak voltak, ki kellett pótolni azokat.
A festést a felület újbóli ellenőrzésével kezdtem, hogy eléggé sima, egyenletes-e, kell-e még polírozni valahol? Úgy találtam, hogy megfelelő, ezért egy alapos zsírtalanítás után jött néhány vékony réteg fehér Gunze Surfacer, majd azt is felpolíroztam. párhuzamosan a még különálló alkatrészek is megkapták a maguk alapozórétegeit.
Először a matt sárgát fújtam fel, szintén több vékony rétegben. Tamiya, de a Leveling Thinner tökéletesen vitte. Szerencsére nincsenek bonyolult alakzatok, így sokkal gyorsabban ment a maszkolás, de a kúposság miatt azért a sárga farokgyűrű megkívánt néhány próbát a legalább látszólagos párhuzamossághoz és merőlegességhez.
Egyébként körülbelül ez volt az a pont, amikor észrevettem, hogy az indiai gépek gerincén nem volt a piros lámpa. Tehát festés közben reszelőt elő... Ha valaki netán indiai Iskrát építene, az inkább vágja le rögtön az elején.
Akárhogy is, de elértem az alu színhez. Ezt a készletet egyébként inkább szántam örömmakettezéshez, ezért az aluhoz az elfekvőben lévő Humbrol 27001-et választottam, ami polírozható. Több vékony rétegben küldtem fel, majd puha pamuttal políroztam. Vigyázni kell vele, gyorsan kopik a felületről. Élőben egészen jól nézett ki először, sajnos a lakkrétegek után lett egy kis szemcsés hatása, de most már így marad. Ez van, máskülönben még matricázás alatt letapogattam volna róla a festéket. Egyébként közben készültek a futóművek, a kabin berendezése, antennák. Ezek mind teljesen eseménytelenül teltek. Képek alapján megállapítható, hogy az indiai gépek keréktárcsái, aknaajtajai és futóműszárai is alumíniumszínűek voltak, szemben a lengyel gépekkel.
Hátra volt még a fekete leves!
Néhány réteg fényes lakk után izgatottan vágtam bele a matricázásba. Itt már tudtam, hogy csalnom kell, mert velem is csaltak. Az eredeti elképzelés ugye az volt, hogy a Mistercraft matricákat használom majd. Na, hát a stencilek úgy, ahogy voltak, kimaradtak a készletből. Elvileg olyan matricaív tartozna ehhez, amin teljes stencilsor van, és egy gép jelzései. Na, hát ehhez képest számsort kaptam az alapvető jelzésekkel, meg úgy 40 centi fekete csíkkal. A lengyel üzemeltetési feliratokból raktam fel azokat, amikről úgy találtam, hogy az indiai gépeken is fenn voltak. Külön meglepő, hogy a donor-készlet festési útmutatóján egészen részletesen foglalkoztak a stencilekkel. Az Arma Hobby matricái egyébként egészen rendben voltak szerintem. Ellenben a már annyit kárhoztatott másikkal. Az az eset állt elő, hogy egyszerre vastag, merev és könnyen szakadó. Legalább nem nyomták félre, ez is valami. De olyan merev volt, hogy valósággal locsolni kellett Mr. Mark Softerrel, hogy úgy-ahogy engedelmeskedjen.
Koszolásképpen csak egy óvatos befolyatást végeztem sötétszürkével. Minden fellelhető képen tiszták, fényesek voltak az ország TS-11-esei, így én is erre hagyatkoztam. A koszolást a végszerelés követte. bonyodalom nem volt, de azért jól meg kell nézni, hogy mi hová megy pontosan.
A hiányzó futóaknát és az egybeöntött orrfutót leszámítva én egyébként örülnék, ha ilyen lenne az első készletem, de most már ti is tudjátok, hogy mire számítsatok ettől.
Bár a Varsói Szerződés többi országa az L-29-et rendszeresítette, Lengyelország kitartott a típus mellett, és később exportálta Indiába, ahol a hakimpeti légibázison leltek otthonra.
Maga a készlet az Arma Hobby első készlete, többféle kivitelt megélt az évek során. A legszerényebb, az ún. Junior Set, csak két szürke és egy átlátszó öntőkeretet tartalmazott, fegyverzet nélkül, egyetlen gépre való matricával. Ennél egyel bőkezűbbek voltak az Expert Setnél: ugyanúgy két szürke öntőkeret, de fegyverzettel, azaz két pár nem irányított rakétablokkal, valamint nyitott fékszárnyakkal kapjuk, ezen kívül egy kissé pontatlan maszkoló ívecskét és maratást a fülkéhez és a hajtómű elé való rácsokat, valamint több géphez való jelzéseket.
Létezett egy Delux kiadás is, kettő makettel, két külső és két belső maratással, gyanta katapultülésekkel és főfutókkal, hat lengyel gépre való jelzéssel.
Különlegessége miatt én indiai festést választottam.
Noha a makett első kiadása 2015-ben történt, valamiért 2021-ig, a hatodik kiadásig várni kellett indiai matricára a dobozban, és nekem valahogy azzal sem sikerült találkoznom, így egy MisterCraft készletet vettem az abban lévő indiai matricák miatt - őszinte bánatomra.
Agyrém, de a MisterCraft egyszerűen nem azt az ívet csomagolja, mint ami a dobozbontós képeken és a festési útmutatón van, és a matricák minősége is a használhatóság határán van, de erről majd később.
Visszatérve az alapul szolgáló AH készletre, némi kritika erre is ráfér. Először is a teljes felület narancsbőrös, mindenképpen alaposan fel kell polírozni a műanyagot. Az illeszkedések alapvetően jók, viszont például a szárnyak illesztési felületeiből le kell csiszolni 1 mm-t.
A részleteket is megfelelőnek találtam többnyire, viszont azt, hogy a teljes orrfutót egyetlen alkatrészként adják, nem tartom elegáns megoldásnak. Ami mellett pedig végképp nem tudok elmenni, az az orrfutóakna teljes hiánya!
Valami érthetetlen oknál fogva az orrfutóakna egy külön maratáslapon van, amit az azóta megszűnt Attack Squadron gyártott. Ez került bele a Delux készletbe, ami egyszerre tartalmazott maratást a fröccsöntött ülésekhez, és külön műgyanta üléseket is.
Egy brit fórumon történt üzenetváltásból megtudtam egyébként, hogy ennek a készletnek a szerszámát még Kínában készítették, és végső soron ezért lett olyan a szerszám, amilyen - a következő szerszámok már lengyelek.
Az építést azzal kezdtem, hogy tolómérőt ragadtam, pótolandó a hiányzó futóműaknát, a minta pedig a beszerezhetetlen maratáslapról készült kép volt, jó sok aránypár számítással, némi rajzolgatással. El kellett gondolkodnom rajta, hogy a merevítéseket miből csinálom meg. Végül arra jutottam, hogy kimaszkolom, és több réteg Surfacerrel átfújom. Igen ám, de az összetett mintázat és a különböző irányok miatt ez meglett néhány kör, és eltartott egy darabig kivárni a száradási időket, hogy mindenre újra és újra rá merjek maszkolni. Azt hiszem, ezt a részét sikerült túlbonyolítanom, de végül így is összejött a dolog és egészen jól illeszkedett a helyére.
Ezzel egy időben készült a kabin is. Itt nem volt semmi varázslat, csak figyelni kellett, hogy a maratások pontosan a helyükre kerüljenek, illetve a zöld részek miatt kicsit többet kell maszkolni. Az elülső műszerfal hátulján pótoltam a műszerek kábeleit, amúgy dobozból épült, egy kis kitérővel, ugyanis az építés végéig nem rendeztem be. Már az elején tudtam, hogy nyitott tetővel akarom megépíteni. A törzsfelek összeragasztása után az egészet letakartam egy darab maszkolószalaggal és kész. Előtte persze a hajtómű kiömlőjét is le kellett festeni, illetve egy kicsit megcsiszolni, hogy beférjen.
Tehát a törzsfelek egyesítése következett. Szépen beragasztottam mindent a jobb félbe, amit kellett, aztán jött a bal fél több lépésben, a Tamiya láthatósági-zöld kupakos ragasztójával. Azért döntöttem a több lépés mellett, szüneteket hagyva, hogy az adott szakaszokat jobban meg tudjam igazítani, pontosabbak legyenek az illesztések. Ezt a módszert régebb óta alkalmazom, a Tamiya ragasztót viszont most először próbáltam ki, és nem csalódtam. Szemben a Revell Contactával, itt nem képződött beszívódás. Egyébként is pontosan illeszkedett a makett, csak át kellett polírozni az illesztési csíkot - aztán persze pár sérült panelvonalat visszakarcolni. Na jó, az orrkúpnál kellett egy kicsit tömíteni, de talán csak egy öntőcsonk miatt.
Mi más is jöhetne a törzs után, mint a szárnyak? Mindkettőt két félből kapjuk. Mint már említettem, az illesztésüknél lépcső van. Erről az Arma Hobby tájékoztatja is a makettezőt, külön jelzi az útmutatóban, hogy 1 mm-t le kell csiszolni, a színe felöli oldalt pedig gondosan át kell polírozni.
Sajnos tömíteni is kellett, ahogy azt az egyik képen láthatjátok, voltak beszívódások és kilökőtüske nyomok.
Itt óvatosan kellett ragasztani és sokat próbálni. Külön egységek a főfutók aknái, és a szárnyakhoz csak két-két elfuserált tüskével illeszkednek, a törzshöz viszont egy hatalmas teknő szélébe kell, hogy befussanak. A szárny felső részénél ugyanebbe a teknőbe a szárny futott bele.
Hasonló a helyzet a vízszintes és a függőleges vezérsíkkal is, már, ami az illesztéseket illeti. Itt kellett egy kicsit faragni, aztán óvatosan ragasztani, mert egészen kicsi a ragasztási felület.
Mind a főfutók aknáinál körbe fel a szárny-törzs csatlakozásig, mind a vezérsíkok környékén volt némi hézag. Ezt innovatív módon Surfacerrel töltöttem fel több menetben, majd nem csiszoltam, hanem egy hirtelen ötlettől vezérelve alkoholos papírzsebkendővel töröltem vissza a felesleget - és tök jól működött! Ebben persze az is szerepet játszott, hogy ezek az illesztések panelvonalak mentén futottak.
Következett aztán némi fejvakarás.
Beszereztem a Master Pitot vonatkozó készletét, és valamikor ezeket be is kellett építsem. A kis csomagban egyébként két pitotcső van, a gépágyú csöve, valamint a futóművek nyitottságát jelző kis "katonák".
Nos, ezeknek a pitotoknak nem volt egy egyszerű illesztése. A gyártó csapot hagyott rajta, mondván, fúrjuk fel a makett műanyagát, abba megyen bele. Hát persze! Legalább olyan vastag volt ez a csap, mint a maradék műanyag alkatrész a maga jó 1 mm-ével. Elég hosszan kinyúlt így is, de legalább jó vékony volt. Legjobbnak azt láttam, ha fűrészpengével vágok beléjük egy-egy hornyot, aztán pillanatragasztóval rögzítek és egyben tömítek is. Aztán ha már ez így össze is jött, akkor ezt is elcsiszoltam, meg egyáltalán az öntési csíkot is eltüntettem a műanyag felületéről, és közben nagyon reméltem, hogy egyiket sem fogom letörni sem akkor, sem később - de legalább a záró fotózásig.
Egyre közelebb kerültem a festéshez. Óvatosan nyúltam ehhez a dologhoz a választott színek miatt. A futóaknák belseje az Arma Hobby ajánlása szerint FS3630, akár a kabin. Erre Humbrolt használtam, mert van még a fiókban pár tégely. Az orrfutó aknáját még a kabinnal együtt festettem, ellenben a főfutóművek aknái későbbre maradtak. Ezúttal alaposan körbemaszkoltam az aknákat, hogy ne, vagy csak minimális mennyiségű festék menjen félre, és legyen zavaró később.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kipróbáltam a Humbrol enamelt Gunze Leveling Thinnerrel hígítva. Tökéletes volt hozzá!
Tovább haladva a festéshez, következett a kabintető maszkolása. Az egyébként meglepően kemény maszkolók mind mérethibásak voltak, ki kellett pótolni azokat.
A festést a felület újbóli ellenőrzésével kezdtem, hogy eléggé sima, egyenletes-e, kell-e még polírozni valahol? Úgy találtam, hogy megfelelő, ezért egy alapos zsírtalanítás után jött néhány vékony réteg fehér Gunze Surfacer, majd azt is felpolíroztam. párhuzamosan a még különálló alkatrészek is megkapták a maguk alapozórétegeit.
Először a matt sárgát fújtam fel, szintén több vékony rétegben. Tamiya, de a Leveling Thinner tökéletesen vitte. Szerencsére nincsenek bonyolult alakzatok, így sokkal gyorsabban ment a maszkolás, de a kúposság miatt azért a sárga farokgyűrű megkívánt néhány próbát a legalább látszólagos párhuzamossághoz és merőlegességhez.
Egyébként körülbelül ez volt az a pont, amikor észrevettem, hogy az indiai gépek gerincén nem volt a piros lámpa. Tehát festés közben reszelőt elő... Ha valaki netán indiai Iskrát építene, az inkább vágja le rögtön az elején.
Akárhogy is, de elértem az alu színhez. Ezt a készletet egyébként inkább szántam örömmakettezéshez, ezért az aluhoz az elfekvőben lévő Humbrol 27001-et választottam, ami polírozható. Több vékony rétegben küldtem fel, majd puha pamuttal políroztam. Vigyázni kell vele, gyorsan kopik a felületről. Élőben egészen jól nézett ki először, sajnos a lakkrétegek után lett egy kis szemcsés hatása, de most már így marad. Ez van, máskülönben még matricázás alatt letapogattam volna róla a festéket. Egyébként közben készültek a futóművek, a kabin berendezése, antennák. Ezek mind teljesen eseménytelenül teltek. Képek alapján megállapítható, hogy az indiai gépek keréktárcsái, aknaajtajai és futóműszárai is alumíniumszínűek voltak, szemben a lengyel gépekkel.
Hátra volt még a fekete leves!
Néhány réteg fényes lakk után izgatottan vágtam bele a matricázásba. Itt már tudtam, hogy csalnom kell, mert velem is csaltak. Az eredeti elképzelés ugye az volt, hogy a Mistercraft matricákat használom majd. Na, hát a stencilek úgy, ahogy voltak, kimaradtak a készletből. Elvileg olyan matricaív tartozna ehhez, amin teljes stencilsor van, és egy gép jelzései. Na, hát ehhez képest számsort kaptam az alapvető jelzésekkel, meg úgy 40 centi fekete csíkkal. A lengyel üzemeltetési feliratokból raktam fel azokat, amikről úgy találtam, hogy az indiai gépeken is fenn voltak. Külön meglepő, hogy a donor-készlet festési útmutatóján egészen részletesen foglalkoztak a stencilekkel. Az Arma Hobby matricái egyébként egészen rendben voltak szerintem. Ellenben a már annyit kárhoztatott másikkal. Az az eset állt elő, hogy egyszerre vastag, merev és könnyen szakadó. Legalább nem nyomták félre, ez is valami. De olyan merev volt, hogy valósággal locsolni kellett Mr. Mark Softerrel, hogy úgy-ahogy engedelmeskedjen.
Koszolásképpen csak egy óvatos befolyatást végeztem sötétszürkével. Minden fellelhető képen tiszták, fényesek voltak az ország TS-11-esei, így én is erre hagyatkoztam. A koszolást a végszerelés követte. bonyodalom nem volt, de azért jól meg kell nézni, hogy mi hová megy pontosan.
A hiányzó futóaknát és az egybeöntött orrfutót leszámítva én egyébként örülnék, ha ilyen lenne az első készletem, de most már ti is tudjátok, hogy mire számítsatok ettől.
|
|
IMG_20230416_183404
|
|
|
IMG_20230416_183404
|
|
|
Valahogy így kezdődött a kaland
|
|
|
-
|
|
|
Narancsbőr mindenütt!
|
|
|
IMG_20230108_191543
|
|
|
A kabin a törzsfelek összeragasztása előtt
|
|
|
Orrfutó akna a helyén
|
|
|
A ragasztás
|
|
|
Határozott beavatkozás kellett
|
|
|
Narancsbőr mindenütt!
|
|
|
egy kis tömíteni és csiszolni való
|
|
|
IMG_20230414_230308
|
|
|
Egyben a sárkány
|
|
|
A Master Pitot kis készlete
|
|
|
IMG_20230606_162946
|
|
|
Hasmánt
|
|
|
Az ominózus kabintető
|
|
|
Ilyen hamuszürke volt az első réteg után
|
|
|
IMG_20230628_155542
|
|
|
Maszkolva
|
|
|
Polírozás előtt
|
|
|
Jobb fele polírozva
|
|
|
Kicsomagolva
|
|
|
Katapultülések
|
|
|
IMG_20230925_214537
|
|
|
IMG_20230925_214614
|
|
|
IMG_20230925_214701
|
|
|
IMG_20230925_214843
|
|
|
IMG_20230925_215033
|
|
|
IMG_20230925_215414
|
2023.10.24.
Utolsó módosítás: 2023.11.14.
Utolsó módosítás: 2023.11.14.