Boeing F/A-18F Super Hornet (VFA-103 Jolly Rogers)
1:48, Meng
No.LS-013
Pintér György - Múzeumi krimik
A nemrégiben bemutatott két belga F-16-os építése közben, annak közepén, mintegy felfrissülésképp (a változatosság gyönyörködtet :) ) elkészítettem egy F/A-18F-et, amihez a Meng No LS-013 1/48-as készlete adta az alapot. Tudom hogy makettező közhely, de VFA-103 Jolly Rogers festést kapott: mint olyan sokaknak, nekem is nagy kedvencem ez a látványos festés.
Az alábbi leírás egyszerűen azért is rövid, mert a Meng készlete semmiféle kellemetlen meglepetést nem tartogatott, igazán gyors, problémamentes építést hozott a készlettel való első, és az élmények alapján garantáltan nem utolsó találkozásom.
Az építés tehát nagyon könnyű, mindössze pár, nagyobb odafigyelést igénylő részlettel, ezekre a megfelelő helyen kitérek.
A kabinnal kezdtem, a Red Fox Studio 48088 készletét használtam fel. Az előkészített kabinteknő és a műszerfalak alapjai FS 36231 színt kaptak (MRP 100), ez pontosan egyezik a 3D nyomtatott akril gyanta műszerfalnyomtatás alapszínével. Erre ragasztottam fel (white glue - ~faragasztó) a 3D akril gyanta paneleket, majd Mr. Color GX-113-as matt lakkjával véglegesítettem a kabin felületét.
Hogy mielőbb összeállhasson a test, elkészültek a beömlők, a futóaknák és a futószárak is, Mr. Hobby Fine Surface Primer 1500-as fehér festéssel, egy menetben, ha már fehéreket festettem. A futóaknákban a részletek gyárilag is nagyon szépek, a fehér után ezek részleteinek, valamint az ólom- és rézszálakkal feldobott futószárak részleteinek festése következett. Mindezek a kedvenc lakkomat, a Mr. Color GX-112 fényes lakkot kapták fedésnek. A 24 órás kötelező száradás után pedig a Tamiya Panel Line színeivel koszoltam, és white spirittel (nagy tisztaságú lakkbenzin) töröltem vissza.
Elkészültük után egy réteg, GX-112 és 113 keverékéből készített félfényes lakkal védtem le az eredményt. Csak ezután kaptak a látható hidraulika-szárak Molotow Liquid Chrome festést. Ebből az utántöltőt használom, nem a filcet. Az utántöltőből kivett cseppnyi krómfestéket 000-ás ecsettel viszem fel a megfelelő helyekre.
Elkészült a test összeállításához szükséges minden elem, de hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ha ki akarod alakítani az APU kiömlőnyílását, akkor azt a törzsfelek összeállítása előtt, a törzset belülről megfúrva és kialakítva tedd meg... utána fájdalmas lenne. Mivel csak utólag jöttem rá, így én el is hagytam, pedig szépen meg lehet oldani pl. megfelelő méretű érvéghüvely kilágyítás utáni formázásával. Na, majd a következő Hornetnél, lesz még belőle úgyis…
És ha már eljutottunk eddig, következhet a főbb törzselemek összeállítása, ezzel végre egyben van a test. A többszörösen összetett alak ellenére az illeszkedés kifejezetten jó, de odafigyelős. Extra híg ragasztóval, lépésenként mentem végig, elsőként a kabinrész és a törzs alsó felének illesztése szükséges, a törzs felső fele csak azt követően kerülhet fel. A csipesszel nem rögzíthető felületeken a pontos beállítást pillanatragasztóval rögzítettem.
Jön a tömítés és csiszolás. A pontos illesztésnek hála (és ha odafigyeltünk az összeállításnál a lépésenkénti illesztésre) kifejezetten kevés tömíteni és csiszolnivaló volt. Dicséretet érdemel a Meng, nem volt lehetetlen a szép illesztés.
A makettet mindenképp felhajtott szányvégekkel, kitérített orrsegédszárnyakkal és ívelőlapokkal szerettem volna megjeleníteni, a 18-asoknak nagyon jól áll a sok kitérített hatalmas felület. A szárnymechanika felépítése és kivitelezése egyszerű, semmi problémát nem jelentett, és lendületből meg is csináltam mind a négy részét. Nagybölcsen ezután néztem meg pár fotót, és egy-két rövid percen belül rájöttem, hogy felhajtott szárnyvég mellett egyetlen olyan Super Hornet fényképet sem találtam, ahol a külső ívelőlap lehajtott állapotban lenne! Egyet sem! Ez érdekes, mert orrsegédszárny viszont ki van térítve a felhajtott szárnyfélen is. Vissza az asztalhoz, és a még szerencsére nem teljesen megkötött ragasztás óvatos lefejtése következett.
Ez elkerülhető hiba volt, korábban kellett volna az adott részletet tekintve referenciafotókat nézegetni. A leválasztott alkatrészek teljes száradása után némi kis visszajavítás következett, szerencsére minimális volt a hiba következménye. Ezután megcsináltam a fotóknak megfelelő állapotban a felületeket, azaz a külső szárnyvégen az ívelőlap visszahúzott állapotban. (Nem tudom, hogy ez egyébként a típuson az üzemszerű működés, vagy a gravitáció eredménye… a felhajtott szárnyvégek kissé befelé döntöttek, így lehet akár az utóbbi is.)
Két apró, de véleményem szerint fontos részlet pontosítását láttam még szükségesnek a maketten. Az első némileg érthetetlen is: sajnos a makett általánosan magas színvonalától eltérően a helyzetjelző lámpák kialakítása nagyon hmmmm… kezdetleges. Egyszerűen a LERX-en lévő esetében a felületen vésett panelvonalként ábrázolják. Nem mondom hogy végül is nem lehet így is megoldani, de a makett többi része alapján azt vártam volna el, hogy mélyítsék ki, és oda adjanak átlátszó alkatrészt. Ez ránk marad sajnos, és hiába terveztem el a kialakítást, a lendület tovább vitt, és csak az alapszín felfestése után vettem észre hogy ezt kihagytam. Óvatos kimélyítés következett, amelybe clear akril festékkel színezett UV gyantás feltöltést (a módszert és az anyagot nagyon tudom ajánlani, sok helyen alkalmazom) a végszerelés után végeztem el. Ennél rosszabb, hogy a szárny alsó részén a külső, vastagabb mozgató mechanizmuson lévő, valamint a szárnyvégi pilon elején lévő helyzetjelző lámpákat a Meng meg sem próbálta imitálni sem! Ezeket már korábban kimélyítettem a gyantás megoldáshoz.
Ezt csak több képpel tudom dokumentálni:
A másik, könnyen korrigálható, sokkal kisebb hiba: A függőleges vezérsíkokon lévő hátrafelé néző antenna- és lámpaburkolatok kialakítása a maketten egységes, holott a valóságban ezek eltérőek, így fotók alapján a megfelelő formára alakításuk szükséges. A lámpaburkolat átlátszó húzott szálból készült, és a végszerelés során került csak fel a jobb oldali felső helyére.
A festés esetében azt már korábban eldöntöttem, hogy Jolly Rogers (VFA-103-as) festés lesz, már csak az volt a kérdés, hogy a beszerzett három matricaváltozat közül melyiket használjam fel. A választáshoz rendelkezésemre állt a Meng saját matrica készletén túl a VF-Decals matricája, valamint a Galaxy Model 48022-es sablon- és matrica készlete (75th Anniversary CAG). Ahogy később - éppen az alapító volt tulajdonostól - megtudtam, a VF-Decals már 2007-ben megszűnt, nem gyárt további matricákat. A döntésnél az volt a döntő szempont, hogy majdnem minden gyártó a VFA-103 200-as oldalszámú gépéről készítette el a matricakészletét, míg a VF-Decals a 201-esről. Egy picit ritkábban publikált gépet szerettem volna, még akkor is, ha a Jolly Rogers festés végül is makettező közhely. Lám, ilyen ellentmondásos személyiségek a makettezők. 😀
A festés előtt az alapozás egy sima szürke Mr. Hobby Mr. Finishing Surfacer 1500 Gray-jel történt a szokásomnak megfelelően. Korábban már utaltam rá, hogy újabban már nem készítek előárnyékolást.
Itt, tekintve hogy szürke gépről beszélünk, és másról kevesebbet írok, kicsit részletesebben leírom a miérteket.
Ténykérdés, hogy az előárnyékolásos technika óriási innováció volt a repülőmakettezés terén, megjelenésével a korábbi homogén felületek megtörésére egy sikeres, könnyen megvalósítható módszert kaptuk a kezünkbe. Ennek aztán számtalan iterációja alakult ki, a szolid fekete panelvonalazástól a teljesen extrém színek panelenkénti használatáig mindenféle. Nekem a Bera Karcsi féle módszer tetszett meg leginkább, és pár gépen alkalmaztam is. (Tényleg Karesz, készítesz még repülőmaketteket? Élvezet volt annak idején a kísérletező módszereid megfigyelése, követése. Hiányzik! :) )
De függetlenül a használt technikától, egy dolog mindig zavart… éspedig az, hogy az így előkészített felületre felvitt festék (és azon belül is a szín!) éppen aktuális tulajdonságaitól, hígításától, valamint a makettező tapasztalatától, megvilágítás minőségétől, és még számtalan egyéb paramétertől mérhetetlenül függött az elérhető (feltételes mód!) eredmény. Túl sok változó ez ahhoz, hogy GARANTÁLTAN mindegyiket a kezünkben tarthassuk. Nézzétek meg, hány makettépítés-leírásban szerepel olyasmi, hogy "felvittem a fedőfestéket, és a sok munkával készített előárnyékolásból semmi sem látszik / túl sok látszik… utána javítottam, tompítottam / kiemeltem" stb.
Ezek miatt eldöntöttem, hogy ezt követően megnézem, hogy ha "csak" postshading-olok, a fedőfestékre viszem fel annak megfelelően eltolt árnyalatait, milyen eredményt kapok.
És sokkal elégedettebb voltam vele, mint amire előzőleg számítottam. Ugyanis a legfőbb előnye ennek a módszernek az, hogy a folyamat végig pontosan a Te kezedben van, azt, oda és olyan mértékben viszel fel, amilyenben gondolod, fotókon látod. Végig rajtad múlik a végeredmény, nem azon, hogy az adott szín adott pigmentjein és hordozóanyagán mennyire és hogyan látszik át a sok munkával alá felvitt preshading.
A fentiektől függetlenül mindenki úgy csinálja, ahogy neki hite szerint (erre a határozóra felhívnám a figyelmet azért… ;) ) a legmegfelelőbb. Ez egy nagyon erősen individualista hobbi. 🙂
A Super Hornet esetében tehát így jártam el. A festéshez a legnagyobb kedvencemet, az MRP festékeit használtam ismét. (Ettől csak a legritkább esetben vagyok hajlandó eltérni, és az eltérés maximum az AK Real Color szintén lacquer típusú festékéig terjed. Plusz infó: a két festéktípus egyébként jól keverhető, ha szükség lenne rá, mondjuk egy árnyalat pontos beállításához, vagy a festék testességének növeléséhez.) Az alsó szín FS 36375 (MRP 038), míg a felső rész FS 36320 (MRP 097) színt kapott, az utóbbit azon a néhány helyen, ahol szükség volt rá, Blu Tack-es maszkolás után.
Ezt követően az alapszínek erősen hígított, tónusában sötétebb, majd világosabb árnyalata felé eltolt színeit vittem fel azokra a helyekre, ahol a fotók alapján ezen a nem leharcolt példányon láttam.
A függőlegesek megkapták a sárga törővégeiket, majd a fekete színüket.
A GX-112-es fényes lakk után jött a matricázás a kiválasztott VF-Decals készlettel. Nagyon jó tulajdonságú, szép vékony matrica, tökéletesen felfeküdt mindenhova. (Milyen kár, hogy valószínűleg az utolsó példányok egyikét használtam fel. Kár érte. De a készítője, Brian Marbrey azt írta, lehet hogy a jövő évben új néven újraindítja a vállalkozását.) Lágyításhoz és feszítéshez az AMMO-Mig Ultra Decal Set és Fix anyagait használom.
A matricázás során egyetlen résszel nem voltam megelégedve, ez pedig a LERX-en a kabin melletti csúszásgátló réteg imitálása. Mondjuk korábban is gondolhattam volna erre… nem festés után.
Óvatosan lekapartam a felrakott matricát, kimaszkoltam a csúszásgátló felületet, majd az AMMO-Mig anti-slip anyagából a finomat használva elkészítettem azt, végül a szivacsos "tunkolás" után kialakult túl durva felületet száradás (24 óra) után egy kicsit tompítottam csiszolópapírral.
Majd újabb maszkolás a csúszásgátló felület határaitól kb. másfél-másfél milliméterrel kijjebb, és a sötétebb szürke felfestése. Itt fontos a konkrét építendő példányról referenciafotókat megnézni, mert gépenként eltérő lehet a csúszásgátló felület színe (~fekete vagy szürke), de még az is, hogy mindkét oldalra kerül, vagy csak a beszállólétra oldalára! Esetünkben szürke, és csak egy oldalon van.
A csúszásgátló felületen van egy felfestés is, ami a pilóta számára jelzi, hogy merrefelé tapogatózzon a lábával a létra után (az a fülke felől az semennyire nem látszik a LERX-től), ezt először egy másik matricából kivágott példánnyal gondoltam megoldani, de ezzel nem is próbálkoztam végül - a nagyon durva felületre szépen rátunkolni a matricát reménytelen és csúnya próbálkozás lett volna.
Ehelyett beszkenneltem a matrica ezen részét, és a Silhouette vágógép programjával pár perc alatt átrajzoltam, majd ki is vágattam a festősablont hozzá. A pici kis maszk kifejezetten jól tette a dolgát, pár perc múlva már fent is volt a sötétebb területen a világosszürke jelzés.
A matricázást egy nagyon vékony GX-112 lakkréteggel védtem.
A panelvonalak befolyatása a színek egy-egy sötétebb árnyalatával, a Tamiya Panel Line anyagaival történt, visszatörlése pedig white spirit-tel.
Erre a felületre vittem fel az időjárási és használati effekteket, az F-18-ashoz képest szolid mennyiségben - végülis CAG gépről van szó -, ehhez különféle Abteilung olajokat használtam, a pontos igazításukhoz pedig szintén white spirit volt segítségemre.
A zárólakkozás nagyon kevés GX-112 fényes, és főleg GX-113 matt lakk keverékével történt, és jöhetett a végszerelés.
A függesztmények a Meng készletében kifejezetten szépek, jól illeszkednek a makett általános minőségéhez, nem kell feltétlenül lecserélni azokat. Egyedül a GBU-16 esetében láttam szükségét annak, hogy a sima felület helyett a NAVY-nél használt, hővédelemmel ellátott változat felületét készítsem el, ehhez minimális maszkolás után itt is az AK anti-slip anyagát használtam, csak most nem csiszoltam visszább a durva felületet. Szerintem kifejezetten élethű lett így. A festése esetében eltértem a Meng által javasolt színsémától, ahogy a fotókon tapasztaltam, a legújabb típusok esetében a bombatest már nem zöld, hanem szürke színű. És jobban is állt így a gépen.
Az AN/ASQ-228 konténer optikájánál mezei holofóliát használtam, és itt a mezei majdnem szó szerint értendő: a fóliák esetében néhány gyári megoldás beszerzésén túl virágok díszítőszalagjai között is találtam, és elraktam "pár métert"… Úgy vélem, igazán látványos lett.
Az építés és a történet végéhez közeledve a két pilótafigura megfestése volt a következő lépés. Nem teljesen autentikus sajnos, a legmodernebb NAVY pilótából egyelőre nem találtam ésszerűen megfizethető 48-as műgyanta példányt, vagy jól kinéző 3D modellt, így egy korábbi standard pilótafigurából rendeltem két darabot, szerencsére ugyanis kétféle fejjel szállították ezeket. A festés főként AK Real Color festékekkel történt, fotók alapján.
Utolsó lépésként pedig a már korábban is említett egyszerű műnyomópapírra nyomtatott alap felkasírozása és matt lakkos lefújása maradt hátra.
A fotózás után újabb gép nyerte el végső nyughelyét a vitrinben.
F/A-18F Super Hornet, Reg.166621, Serial # F114, AG-201 CO-CAG bird, USS Dwight D. Eisenhower, sept. 2006.
Az alábbi leírás egyszerűen azért is rövid, mert a Meng készlete semmiféle kellemetlen meglepetést nem tartogatott, igazán gyors, problémamentes építést hozott a készlettel való első, és az élmények alapján garantáltan nem utolsó találkozásom.
Az építés tehát nagyon könnyű, mindössze pár, nagyobb odafigyelést igénylő részlettel, ezekre a megfelelő helyen kitérek.
A kabinnal kezdtem, a Red Fox Studio 48088 készletét használtam fel. Az előkészített kabinteknő és a műszerfalak alapjai FS 36231 színt kaptak (MRP 100), ez pontosan egyezik a 3D nyomtatott akril gyanta műszerfalnyomtatás alapszínével. Erre ragasztottam fel (white glue - ~faragasztó) a 3D akril gyanta paneleket, majd Mr. Color GX-113-as matt lakkjával véglegesítettem a kabin felületét.
Hogy mielőbb összeállhasson a test, elkészültek a beömlők, a futóaknák és a futószárak is, Mr. Hobby Fine Surface Primer 1500-as fehér festéssel, egy menetben, ha már fehéreket festettem. A futóaknákban a részletek gyárilag is nagyon szépek, a fehér után ezek részleteinek, valamint az ólom- és rézszálakkal feldobott futószárak részleteinek festése következett. Mindezek a kedvenc lakkomat, a Mr. Color GX-112 fényes lakkot kapták fedésnek. A 24 órás kötelező száradás után pedig a Tamiya Panel Line színeivel koszoltam, és white spirittel (nagy tisztaságú lakkbenzin) töröltem vissza.
Elkészültük után egy réteg, GX-112 és 113 keverékéből készített félfényes lakkal védtem le az eredményt. Csak ezután kaptak a látható hidraulika-szárak Molotow Liquid Chrome festést. Ebből az utántöltőt használom, nem a filcet. Az utántöltőből kivett cseppnyi krómfestéket 000-ás ecsettel viszem fel a megfelelő helyekre.
Futóaknák és futószárak
Elkészült a test összeállításához szükséges minden elem, de hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ha ki akarod alakítani az APU kiömlőnyílását, akkor azt a törzsfelek összeállítása előtt, a törzset belülről megfúrva és kialakítva tedd meg... utána fájdalmas lenne. Mivel csak utólag jöttem rá, így én el is hagytam, pedig szépen meg lehet oldani pl. megfelelő méretű érvéghüvely kilágyítás utáni formázásával. Na, majd a következő Hornetnél, lesz még belőle úgyis…
APU kiömő
APU kiömő, az eredeti
És ha már eljutottunk eddig, következhet a főbb törzselemek összeállítása, ezzel végre egyben van a test. A többszörösen összetett alak ellenére az illeszkedés kifejezetten jó, de odafigyelős. Extra híg ragasztóval, lépésenként mentem végig, elsőként a kabinrész és a törzs alsó felének illesztése szükséges, a törzs felső fele csak azt követően kerülhet fel. A csipesszel nem rögzíthető felületeken a pontos beállítást pillanatragasztóval rögzítettem.
A test illesztése
A test illesztése
Jön a tömítés és csiszolás. A pontos illesztésnek hála (és ha odafigyeltünk az összeállításnál a lépésenkénti illesztésre) kifejezetten kevés tömíteni és csiszolnivaló volt. Dicséretet érdemel a Meng, nem volt lehetetlen a szép illesztés.
Csiszolás
Csiszolás
A makettet mindenképp felhajtott szányvégekkel, kitérített orrsegédszárnyakkal és ívelőlapokkal szerettem volna megjeleníteni, a 18-asoknak nagyon jól áll a sok kitérített hatalmas felület. A szárnymechanika felépítése és kivitelezése egyszerű, semmi problémát nem jelentett, és lendületből meg is csináltam mind a négy részét. Nagybölcsen ezután néztem meg pár fotót, és egy-két rövid percen belül rájöttem, hogy felhajtott szárnyvég mellett egyetlen olyan Super Hornet fényképet sem találtam, ahol a külső ívelőlap lehajtott állapotban lenne! Egyet sem! Ez érdekes, mert orrsegédszárny viszont ki van térítve a felhajtott szárnyfélen is. Vissza az asztalhoz, és a még szerencsére nem teljesen megkötött ragasztás óvatos lefejtése következett.
A lefejtés utáni siralmas kép, de szerencsére nem nagy kár
Ez elkerülhető hiba volt, korábban kellett volna az adott részletet tekintve referenciafotókat nézegetni. A leválasztott alkatrészek teljes száradása után némi kis visszajavítás következett, szerencsére minimális volt a hiba következménye. Ezután megcsináltam a fotóknak megfelelő állapotban a felületeket, azaz a külső szárnyvégen az ívelőlap visszahúzott állapotban. (Nem tudom, hogy ez egyébként a típuson az üzemszerű működés, vagy a gravitáció eredménye… a felhajtott szárnyvégek kissé befelé döntöttek, így lehet akár az utóbbi is.)
Két apró, de véleményem szerint fontos részlet pontosítását láttam még szükségesnek a maketten. Az első némileg érthetetlen is: sajnos a makett általánosan magas színvonalától eltérően a helyzetjelző lámpák kialakítása nagyon hmmmm… kezdetleges. Egyszerűen a LERX-en lévő esetében a felületen vésett panelvonalként ábrázolják. Nem mondom hogy végül is nem lehet így is megoldani, de a makett többi része alapján azt vártam volna el, hogy mélyítsék ki, és oda adjanak átlátszó alkatrészt. Ez ránk marad sajnos, és hiába terveztem el a kialakítást, a lendület tovább vitt, és csak az alapszín felfestése után vettem észre hogy ezt kihagytam. Óvatos kimélyítés következett, amelybe clear akril festékkel színezett UV gyantás feltöltést (a módszert és az anyagot nagyon tudom ajánlani, sok helyen alkalmazom) a végszerelés után végeztem el. Ennél rosszabb, hogy a szárny alsó részén a külső, vastagabb mozgató mechanizmuson lévő, valamint a szárnyvégi pilon elején lévő helyzetjelző lámpákat a Meng meg sem próbálta imitálni sem! Ezeket már korábban kimélyítettem a gyantás megoldáshoz.
Ezt csak több képpel tudom dokumentálni:
Helyzetjelző csak panelvonallal jelölve
Helyzetjelző kimélyítve
A pótlandó külső helyzetjelzők
A használt anyagok
Majdnem végeredmény
A másik, könnyen korrigálható, sokkal kisebb hiba: A függőleges vezérsíkokon lévő hátrafelé néző antenna- és lámpaburkolatok kialakítása a maketten egységes, holott a valóságban ezek eltérőek, így fotók alapján a megfelelő formára alakításuk szükséges. A lámpaburkolat átlátszó húzott szálból készült, és a végszerelés során került csak fel a jobb oldali felső helyére.
Antennaburkolatok és helyzetjelző
Antennaburkolatok és helyzetjelző
A festés esetében azt már korábban eldöntöttem, hogy Jolly Rogers (VFA-103-as) festés lesz, már csak az volt a kérdés, hogy a beszerzett három matricaváltozat közül melyiket használjam fel. A választáshoz rendelkezésemre állt a Meng saját matrica készletén túl a VF-Decals matricája, valamint a Galaxy Model 48022-es sablon- és matrica készlete (75th Anniversary CAG). Ahogy később - éppen az alapító volt tulajdonostól - megtudtam, a VF-Decals már 2007-ben megszűnt, nem gyárt további matricákat. A döntésnél az volt a döntő szempont, hogy majdnem minden gyártó a VFA-103 200-as oldalszámú gépéről készítette el a matricakészletét, míg a VF-Decals a 201-esről. Egy picit ritkábban publikált gépet szerettem volna, még akkor is, ha a Jolly Rogers festés végül is makettező közhely. Lám, ilyen ellentmondásos személyiségek a makettezők. 😀
A festés előtt az alapozás egy sima szürke Mr. Hobby Mr. Finishing Surfacer 1500 Gray-jel történt a szokásomnak megfelelően. Korábban már utaltam rá, hogy újabban már nem készítek előárnyékolást.
Itt, tekintve hogy szürke gépről beszélünk, és másról kevesebbet írok, kicsit részletesebben leírom a miérteket.
Ténykérdés, hogy az előárnyékolásos technika óriási innováció volt a repülőmakettezés terén, megjelenésével a korábbi homogén felületek megtörésére egy sikeres, könnyen megvalósítható módszert kaptuk a kezünkbe. Ennek aztán számtalan iterációja alakult ki, a szolid fekete panelvonalazástól a teljesen extrém színek panelenkénti használatáig mindenféle. Nekem a Bera Karcsi féle módszer tetszett meg leginkább, és pár gépen alkalmaztam is. (Tényleg Karesz, készítesz még repülőmaketteket? Élvezet volt annak idején a kísérletező módszereid megfigyelése, követése. Hiányzik! :) )
De függetlenül a használt technikától, egy dolog mindig zavart… éspedig az, hogy az így előkészített felületre felvitt festék (és azon belül is a szín!) éppen aktuális tulajdonságaitól, hígításától, valamint a makettező tapasztalatától, megvilágítás minőségétől, és még számtalan egyéb paramétertől mérhetetlenül függött az elérhető (feltételes mód!) eredmény. Túl sok változó ez ahhoz, hogy GARANTÁLTAN mindegyiket a kezünkben tarthassuk. Nézzétek meg, hány makettépítés-leírásban szerepel olyasmi, hogy "felvittem a fedőfestéket, és a sok munkával készített előárnyékolásból semmi sem látszik / túl sok látszik… utána javítottam, tompítottam / kiemeltem" stb.
Ezek miatt eldöntöttem, hogy ezt követően megnézem, hogy ha "csak" postshading-olok, a fedőfestékre viszem fel annak megfelelően eltolt árnyalatait, milyen eredményt kapok.
És sokkal elégedettebb voltam vele, mint amire előzőleg számítottam. Ugyanis a legfőbb előnye ennek a módszernek az, hogy a folyamat végig pontosan a Te kezedben van, azt, oda és olyan mértékben viszel fel, amilyenben gondolod, fotókon látod. Végig rajtad múlik a végeredmény, nem azon, hogy az adott szín adott pigmentjein és hordozóanyagán mennyire és hogyan látszik át a sok munkával alá felvitt preshading.
A fentiektől függetlenül mindenki úgy csinálja, ahogy neki hite szerint (erre a határozóra felhívnám a figyelmet azért… ;) ) a legmegfelelőbb. Ez egy nagyon erősen individualista hobbi. 🙂
A Super Hornet esetében tehát így jártam el. A festéshez a legnagyobb kedvencemet, az MRP festékeit használtam ismét. (Ettől csak a legritkább esetben vagyok hajlandó eltérni, és az eltérés maximum az AK Real Color szintén lacquer típusú festékéig terjed. Plusz infó: a két festéktípus egyébként jól keverhető, ha szükség lenne rá, mondjuk egy árnyalat pontos beállításához, vagy a festék testességének növeléséhez.) Az alsó szín FS 36375 (MRP 038), míg a felső rész FS 36320 (MRP 097) színt kapott, az utóbbit azon a néhány helyen, ahol szükség volt rá, Blu Tack-es maszkolás után.
Ezt követően az alapszínek erősen hígított, tónusában sötétebb, majd világosabb árnyalata felé eltolt színeit vittem fel azokra a helyekre, ahol a fotók alapján ezen a nem leharcolt példányon láttam.
A függőlegesek megkapták a sárga törővégeiket, majd a fekete színüket.
A GX-112-es fényes lakk után jött a matricázás a kiválasztott VF-Decals készlettel. Nagyon jó tulajdonságú, szép vékony matrica, tökéletesen felfeküdt mindenhova. (Milyen kár, hogy valószínűleg az utolsó példányok egyikét használtam fel. Kár érte. De a készítője, Brian Marbrey azt írta, lehet hogy a jövő évben új néven újraindítja a vállalkozását.) Lágyításhoz és feszítéshez az AMMO-Mig Ultra Decal Set és Fix anyagait használom.
A matricázás során egyetlen résszel nem voltam megelégedve, ez pedig a LERX-en a kabin melletti csúszásgátló réteg imitálása. Mondjuk korábban is gondolhattam volna erre… nem festés után.
Óvatosan lekapartam a felrakott matricát, kimaszkoltam a csúszásgátló felületet, majd az AMMO-Mig anti-slip anyagából a finomat használva elkészítettem azt, végül a szivacsos "tunkolás" után kialakult túl durva felületet száradás (24 óra) után egy kicsit tompítottam csiszolópapírral.
Csúszásgátló - a matricának mennie kell
Csúszásgátló - az anyag fent
Csúszásgátló - fessük meg
Majd újabb maszkolás a csúszásgátló felület határaitól kb. másfél-másfél milliméterrel kijjebb, és a sötétebb szürke felfestése. Itt fontos a konkrét építendő példányról referenciafotókat megnézni, mert gépenként eltérő lehet a csúszásgátló felület színe (~fekete vagy szürke), de még az is, hogy mindkét oldalra kerül, vagy csak a beszállólétra oldalára! Esetünkben szürke, és csak egy oldalon van.
A csúszásgátló felületen van egy felfestés is, ami a pilóta számára jelzi, hogy merrefelé tapogatózzon a lábával a létra után (az a fülke felől az semennyire nem látszik a LERX-től), ezt először egy másik matricából kivágott példánnyal gondoltam megoldani, de ezzel nem is próbálkoztam végül - a nagyon durva felületre szépen rátunkolni a matricát reménytelen és csúnya próbálkozás lett volna.
Ehelyett beszkenneltem a matrica ezen részét, és a Silhouette vágógép programjával pár perc alatt átrajzoltam, majd ki is vágattam a festősablont hozzá. A pici kis maszk kifejezetten jól tette a dolgát, pár perc múlva már fent is volt a sötétebb területen a világosszürke jelzés.
Csúszásgátló - a jelzés megszerkesztése
Csúszásgátló - végjáték
Csúszásgátló - az eredmény
A matricázást egy nagyon vékony GX-112 lakkréteggel védtem.
A panelvonalak befolyatása a színek egy-egy sötétebb árnyalatával, a Tamiya Panel Line anyagaival történt, visszatörlése pedig white spirit-tel.
Erre a felületre vittem fel az időjárási és használati effekteket, az F-18-ashoz képest szolid mennyiségben - végülis CAG gépről van szó -, ehhez különféle Abteilung olajokat használtam, a pontos igazításukhoz pedig szintén white spirit volt segítségemre.
A zárólakkozás nagyon kevés GX-112 fényes, és főleg GX-113 matt lakk keverékével történt, és jöhetett a végszerelés.
A függesztmények a Meng készletében kifejezetten szépek, jól illeszkednek a makett általános minőségéhez, nem kell feltétlenül lecserélni azokat. Egyedül a GBU-16 esetében láttam szükségét annak, hogy a sima felület helyett a NAVY-nél használt, hővédelemmel ellátott változat felületét készítsem el, ehhez minimális maszkolás után itt is az AK anti-slip anyagát használtam, csak most nem csiszoltam visszább a durva felületet. Szerintem kifejezetten élethű lett így. A festése esetében eltértem a Meng által javasolt színsémától, ahogy a fotókon tapasztaltam, a legújabb típusok esetében a bombatest már nem zöld, hanem szürke színű. És jobban is állt így a gépen.
A GBU-16 felülete
Az AN/ASQ-228 konténer optikájánál mezei holofóliát használtam, és itt a mezei majdnem szó szerint értendő: a fóliák esetében néhány gyári megoldás beszerzésén túl virágok díszítőszalagjai között is találtam, és elraktam "pár métert"… Úgy vélem, igazán látványos lett.
Az AN-ASQ-228 optikája
Az építés és a történet végéhez közeledve a két pilótafigura megfestése volt a következő lépés. Nem teljesen autentikus sajnos, a legmodernebb NAVY pilótából egyelőre nem találtam ésszerűen megfizethető 48-as műgyanta példányt, vagy jól kinéző 3D modellt, így egy korábbi standard pilótafigurából rendeltem két darabot, szerencsére ugyanis kétféle fejjel szállították ezeket. A festés főként AK Real Color festékekkel történt, fotók alapján.
Utolsó lépésként pedig a már korábban is említett egyszerű műnyomópapírra nyomtatott alap felkasírozása és matt lakkos lefújása maradt hátra.
A fotózás után újabb gép nyerte el végső nyughelyét a vitrinben.
A repülőgép adatai
F/A-18F Super Hornet, Reg.166621, Serial # F114, AG-201 CO-CAG bird, USS Dwight D. Eisenhower, sept. 2006.
A makett és a felhasznált kiegészítők adatai
- makett: F/A-18F 1/48 Meng No LS-013
https://www.scalemates.com/kits/meng-model-ls-013-f-a-18f-super-hornet--1360682 - 3D akril gyanta kabin: Red Fox Studio RFSQS-48088
- gyanta kiömlő: ResKit RSU48-149
- kerekek: Reskit RS48-0126
- matrica: VF-Decals VFD48-009
- ülések: saját 3D nyomtatás SJU-17 NACES
- alapozó: Mr. Hobby Mr. Finishing Surfacer 1500 Gray
- csúszásgátló felület, hővédő bevonat: AMMO-Mig anti-slip fine
- festékek: MRP 038 és 097, a fémszínek Alclad
- lakkok: Mr. Hobby GX-112 és 113
- panelvonalak: Tamiya Panel Line Accent Color sorozat
- kosz és használati nyomok: Abteilung olajfestékek
|
|
|
|
|
|
|
|
A pilótafülke feljavítókészlete
|
|
|
A kész pilótafülke
|
|
|
Futóaknák
|
|
|
Futószárak
|
|
|
Futóaknák és futószárak
|
|
|
APU kiömő
|
|
|
APU kiömő, az eredeti
|
|
|
|
|
|
A test illesztése
|
|
|
A test illesztése
|
|
|
Csiszolás
|
|
|
Csiszolás
|
|
|
A lefejtés utáni siralmas kép, de szerencsére nem nagy kár
|
|
|
Helyzetjelző csak panelvonallal jelölve
|
|
|
Helyzetjelző kimélyítve
|
|
|
A pótlandó külső helyzetjelzők
|
|
|
A használt anyagok
|
|
|
Majdnem végeredmény
|
|
|
Antennaburkolatok és helyzetjelző
|
|
|
Antennaburkolatok és helyzetjelző
|
|
|
A VF-Decals matricái
|
|
|
A Galaxy Model matricái
|
|
|
Csúszásgátló - a matricának mennie kell
|
|
|
Csúszásgátló - az anyag fent
|
|
|
Csúszásgátló - fessük meg
|
|
|
Csúszásgátló - a jelzés megszerkesztése
|
|
|
Csúszásgátló - végjáték
|
|
|
Csúszásgátló - az eredmény
|
|
|
A GBU-16 felülete
|
|
|
Az AN-ASQ-228 optikája
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2026.01.22.
Burai István