1969 Dodge Charger R/T

1:25, ERTL

Pintér György - Múzeumi krimik A beszerzés:

Ismét egy Vaterán vásárolt makettel kezdődik a történet, kb. ¾ évvel ezelőtt. Ám ezúttal nem egy bontatlan csili-vili makettel álltam szemben, hanem egy alig 1000 Ft-ot kóstáló fém ERTL-féle 1969-es Dodge Charger-el, mely a festése (narancs) és a belsejében található bukókeret alapján nem más, mint maga Lee tábornok a Hazárd megye lordjai-ból. Az eladó nem rejtegette a dolgot, kerek-perec megmondta, hogy hiányoznak belőle az ülések, az egész első lökhárító (a ráccsal együtt), valamint az üvegek. Ez azonban nem tántorított el. 1000 Ft és van egy fém Chargerem.
Miután megjött a postával, szembe kellett néznem a valósággal. Az hagyján, hogy hiányzott a belső tér, de a nyitható motorház alatt egy gagyi „díszmotor” trónolt. Magyarul egy vékony műanyag lap, melyből épphogy csak kiállt a HEMI motorokra jellemző óriási szelepfedél.

Az építés:

Akkor úgy voltam vele, hogy majd apránként átdolgozom és egy szuper kis Charger-t építek belőle. Aztán telt-múlt az idő, a Charger a polc egyre mélyebb és sötétebb szegletébe költözött, aztán végül úgy egy hónappal ezelőtt megakadt rajta a tekintetem,és már készen is állt a terv. A szemem előtt már láttam a kész autót. Gyorsan leltárt készítettem, hogy mire is van szükségem. Szerencsére az 1970-es AMT-féle F&F Charger dobozában volt egy komplett krómozott hűtőrács, így ez meg lett oldva. Illetve csak azt hittem, mivel a rács valamivel szélesebb volt, így kicsit faragni kellett a műanyagot és a fémet! is.

Aztán jött a következő lépés,az ülések. Mivel nem találtam megfelelő hátsóülést, ezért ezt én magam készítettem el, levegőn száradó gyurma segítségével. Sikerült igencsak sportos kagylóüléseket gyártanom hátra, előre azonban valami mást szerettem volna. A további kutatás eredménye, két kiváló sportülés lett, melyeket egy Ford Focus-hoz mellékeltek (a tuning változatot építettem meg a készletből, abba viszont versenyüléseket raktam, így a két majdnem gyári sportülés megmaradt). Ezeket is kicsit faragni kellett, hogy beférjenek, de végül sikerült.
A kormánya borzalmas volt, ezért azt is lecseréltem egy 1968-as Chargerére.

Aztán jött a motor. Mivel imádom a Mopar kocsikat és a legtöbbször a HEMI változatokat szoktam megépíteni, így akadt pár fölös 440-es MAGNUM motorom váltóval együtt. Úgyhogy nem volt más hátra, fogtam a „mini flex-et” és kivágtam a motor helyét, valamint a hátsó difit is. A kerekek a korábban vásárolt ’71-es Cuda készletéből valók.

Miután sikerült mindent szépen összeraknom, következett a karosszéria. Mivel nem igazán jött be ez a narancs árnyalat, úgy döntöttem átfényezem az egészet. Hosszas munkával lecsiszoltam az eredeti narancs fényezést, majd több réteg alapozó után felvittem a végleges zöld színt. Miután ezzel megvoltam összecsavaroztam a kasztnit az alvázzal, és felraktam a hátuljára a fekete csíkokat.