Hawker Sea Fury

1:72, PM Model No.PM-211

Van egy olyan brit gyártmányú gép, ami komoly fejfájást okozott a CIA-nak és áttételesen az Egyesült Államoknak. Az 1959 újév napján új irányba fordult Kuba történelme. A spanyol majd az amerikai befolyást követően a „szakállasok” bevonultak Havannába. Röviddel ez után a szigetország politikája egyre inkább USA-ellenessé vált. Eközben a légierő, afféle politikai tisztogatás során elvesztette gyakorlott szerelőit és repülőgépvezetőinek nagy részét. A gépek, B-26, Sea Fury és a némileg korszerűbb T-33A a szó szoros értelmében ott rohadtak a szigetország három, katonai repülőterén. A repanyagról csak annyit, hogy előfordult: két-három gépből raktak össze egy akár repülni is képes példányt. A régi gárdából írd és mondd, hárman maradtak. Melléjük sorakozott pár nicaraguai és chilei pilóta, aki betanítani érkeztek a kubai repülőket. Amikor látszott, hogy nem bukik meg Castro rendszere csak úgy, magától, az addig bevált módszerekkel – lásd Guatemala 1954 – a „népi elégedetlenség” támogatására lép a „Szabad Világ”. Így beindult a kubai emigránsok szervezése, majd kiképzése. Végül elindult a mindent elsöprő(nek gondolt) akció Kuba ellen. A konkrét partraszállás előtt egy, kubai jelzésekkel álcázott repülőkötelék részvételével támadás érte a Forradalmi Légierő reptereit. A visszatérő pilóták jelentették, hogy most aztán ízzé-porrá...meg, hogy totálisan. Szóval nem kell tartani a forradalmi Kuba, amúgy is eléggé szakadt légierejétől. Aztán indult a második támadó hullám, amelyik belefutott a jelentések szerint ízzé-porrá vert kubai vadászokba. Volt is nagy csodálkozás! A dolog úgy állt, hogy a harcból visszatérő gépeket újratölteni idő volt, de érdekes módon ennél gyorsabban értek vissza a harcba a kubai repülőgépek. Hogy miért? Mert légitámadás ide vagy oda, több gép volt, mint pilóta. Így a harcos az egyik gépből kiszállt és már indult is egy másikkal vissza a csatába, esetenként típustól függetlenül. Tiszta Rejtői világ! „el kell mondani valamit az olyan emberekről is, mint Jack Lagás, a chilei B-26-os pilóta, aki bevetésről bevetésre repült olyan repülőgépekkel, amelyeknek valószínűleg soha nem lett volna szabad elhagyniuk a földet.” A kavarodásban az is előfordult, hogy saját gép lett az áldozat. (Nem kell ellenség annak, akinek ilyen barátai vannak!) Amúgy is voltak vad dolgok, mint kényszerleszállás teljes bombaellátmánnyal, repülés olyan géppel amit valójában a szerelők betanítására, földi használatra szántak. „Négy Hawker Sea Fury FB.11 volt érintett, amelyek közül három volt alkalmas a szolgálatra április 15-én. Az 541-es, 542-es és 543-as. Ezek a számok ellentmondanak az akkori mintának, amely 5-ös emelkedésű volt, 500-tól kezdve. Így 500, 505, 510 stb... lett volna. Fényképes bizonyítékok vannak az 542 létezésére, és elképzelhető, hogy ez a három repülőgép valójában „új” repülőgép volt, amelyeket az eredeti 15 db FB.11 maradványaiból építettek össze.” Éppen ezért érte meglepetés a Disznó-öbölhöz közeledő hajókat egy légitámadás formájában. A jócskán kiöregedett B-26-os és Sea Fury-k mellé odaértek a T-33A sugárhajtású gépek is. Nemsokára égett a Houston és két másik is a rajta tárolt híradó berendezésekkel, tartalék lőszerrel és egyéb hadianyaggal. Ráadásul az időzóna eltérések miatt a végszükségben riasztott amerikai gépe jócskán késve értek menteni a menthetőt. Nos, ennek a kavalkádnak, 1961. április 15. és 19. között, egyik résztvevőjét, egy FAR, azaz Forradalmi Légierő színeiben repül Hawker Sea Furynak makettjét szerettem volna elkészíteni.

A makett

A típust gyártja több cég is. A török PM Model alkotása messze nem új készlet, úgy húsz éves. Egyszerű, könnyen összeállítható, semmi bonyolult. (A török kiadta a kétüléses gyakorló változatot is.) A készlethez kaptam egy Airwawes maratáslapot, egy fehérfém futókat és hasonló erősítésű ámde húzott kabintetőt. Ezekből lesz, amit felhasználtam. Maszkoló nincs. Az alkatrészek megfelelően illeszkednek, de néhol elfér egy kis tömítőanyag. Ami teljesen hiányzik, az a kipufogósor. Ez valahogyan kimaradt. Pótolni? Meglátom. A maratás alaposan feldobta az amúgy alig-alig berendezésű pilótafülkét, a szárnytőnél lévő levegőbeömlőt. A festés eléggé elletmondásos. Van egy kiállítási darab a Disznó-öböl Múzeumban. Ezen a jelenlegi felségjelzések és egy égszínkék-halványzöld standard festés a kubai légierő jelenleg is használt színkombinációja. A '61-ben a Disznó-öbölnél bevetett gépek olajzöld színűek voltak, valami bizonytalan színű foltozással (fekete-fehér képek). A matricázással voltak gondok. Kaptam kollégától kubai matricát. A felségjelekkel nem volt gond. A felirat azonban nem stimmelt. FAER – a Battista-kormány légierejének rövidítése volt, a Disznó-öbölnél bevetettek élénksárga FAR és számjegyek formáját viselték. Ezeket valahonnan még pótolnom kell. https://legibazis.hu/a_kubai_forradalmi_legiero_harcai.html https://www.laahs.com/bay-of-pigs/