Heinkel He-162 Salamander
1:32, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
Habár a Revell elég kakukktojás a készleteit tekintve, erre a kitre mégsem lehet panaszunk! Finom megmunkálás, és részletesség jellemzi az alkatrészeket, melyek 4 világosszürke és egy átlátszó kereten helyezkednek el. A műanyag puha, könnyen megmunkálható, sorjával nem találkoztam, beszívódást is csak egy helyen vettem észre.
A készletben megtalálható a teljes hajtómű, valamint az egyik fegyvertér így lehetőség van a bontásra is. Utóbbi kicsit elnagyoltnak tűnik, némi feljavítás azért nem árt. A hajtóművet rézhuzal hozzáadásával és festéssel élethűvé lehet tenni. A pilótafülke kidolgozása is jó, a pilótaülés hevedereit azonban feltétlenül jobb kicserélni.
A futóaknák szemet gyönyörködtetőek, rengeteg alkatrészből kell őket összeállítani. Festéssel, koszolással nagyon jól mutatnak.
Az összeállítást a hajtóművel kezdtem. A két félből álló fődarabok belsejét acélszínűre festettem, ahogyan a turbinalapátokat is. Utóbbiakat száradás után átmostam fekete színnel, hogy a kiemeljem a részleteket. Összeragasztás után különböző méretű furatokat készítettem a külső részen, amelyekbe rézdrótokból vezeték-imitációkat ragasztottam további „optikai tuningként”. A hajtómű első harmada acél színt kapott, majd a kiömlő felé fokozatosan sötétedő fémszíneket vittem fel. A kiömlő maga sötét feketésszürke. Végezetül befuttattam az egészet fekete és barna színekkel, valamint átkentem grafitporral. A szívótorok piros színt kapott, amit óvatosan acél színnel szárazecseteltem - kopást imitálva.
Az építést a kabinnal folytattam. Kezdetnek kikönnyítettem a kormánypedálokat a megfelelő helyeken, majd fémszínűre festettem őket. Amíg száradtak, összeállítottam a műszerfalat és lefestettem RLM 66 színre. A műszerlapok feketék lettek, fehér szárazecseteléssel emeltem ki a kereteket és mutatókat. A kabin két oldalába beragasztottam és tömítettem a fegyverbölcsők belső részét, valamint beillesztettem a hátfalat (a hátfal mögé csavaranyákat ragasztottam súlyként, ám később kiderült, hogy ez nem elég, az orrba is kell súly!). A kabintető rögzítési részénél tömíteni kellett, mert nem követte pontosan a törzs vonalát. A hátfal után következhettek az oldalsó kezelőszervek konzoljai. A bal oldali rögzítésére szolgáló tartót sajnos rossz helyre tették, így a konzol hátsó részéből ki kell vágni egy darabot, hogy a két törzsfelet össze lehessen illeszteni. A hátfallal egybeöntött ülésről lecsiszoltam a hevedereket, hogy saját gyártmánnyal pótoljam majd. Az ülésteknőre feltettem az apróbb alkatrészeket, majd az egészet hozzáragasztottam a hátfalhoz. Pótoltam egy-két vezetéket és ezzel festésre késznek nyilvánítottam a kabint (a műszerfal egységét majd csak ezután teszem bele).
Az orrfutó összeállítása is problémamentesen zajlott (a merevítők levágásakor vigyázzunk, mert könnyen eltörhetnek!). A tartófal egyik felére került a futó, a másikra pedig a tulajdonképpeni akna, amely benyúlik a kabinba. Az akna belseje és a futószár RLM 02 lett, a kerékbölcső külső része RLM 66. Száradás után befuttatással, koszolással nyerte el végleges állapotát. A főfutók aknáját 3 darabból kell összeállítani. Pluszmunkát csak a törzsben lévő látható helyre eső tüskenyomok eltüntetése okoz, amit pillanatragasztó és szódabikarbóna segítségével könnyen megoldhatunk. Végezetül beragasztottam a fegyverteret is és az illesztési hézagokat, egyenetlenségeket eltüntettem.
Megkezdtem hát a belső festést a megfelelő színekkel. A kabin RLM 66, az aknák, aknaajtók és a hajtómű burkolólemezek belső része RLM 02 színűek lettek. Száradás alatt összeraktam a szárnyakat, a vezérsíkot, kerekeket. Sehol nem találkoztam illesztési pontatlansággal, még a kerekek esetében sem. A lefestett kabinbelsőt átmostam fekete temperával, majd szárazecseteltem világosszürkével. A pilótaülés fej- és hátpárnája barna színű, amire sötétebb árnyalatú vizes színesceruza-port ecseteltem. Száradás után nedves ecsettel kicsit visszatörölgettem, ettől olyan foltos-kopottas hatású lett. A hevederek maszkoló csíkokból és rézmaratásból készültek el. Az orrfutó akna beragasztása után végre összeállíthattam a két törzsfelet. Tömítésre csak pár apró helyen volt szükség, inkább csak szintbe kellett csiszolni az illesztési vonalakat.
Miután a törzs egyben volt, felragasztottam a farokrészt (itt is minimálisan kellett tömíteni), illetve a szárnyakat (szintén). Következhettek a főfutók, illetve a hozzájuk tartozó egyéb alkatrészek. Ezeket először szintén RLM 02-re festettem, majd az előbb említett ceruzaporos ecseteléssel „kezeltem”. A futók nagyon ötletes módon rögzíthetők, ami egyben megakadályozza azt is, hogy pontatlanul állítsuk be őket. Az Y alakú lemez illeszkedése viszont javítást igényel, mert eléggé kiáll a síkjából. Itt mindenképpen szükséges elvékonyítani az alkatrészt.
Miután a hajtóművet is szeretném láttatni, következő lépésként a hajtómű burkolólemezéből kivágtam a gyorszárakat és tejfölös pohár anyagából cseréltem ki őket nyitottra. Az orr két oldalán található gépágyú bölcsőket sötétszürkére festettem és maszkolószalaggal takartam ki. A majdani fegyvercsöveket felfúrtam és Gun Metal színt kaptak.
Egy alapos portalanítás és zsírtalanítás után az alsó felületek megkapták az első réteg RLM 76-os színt. Két hetes száradás után következtek a további rétegek (óvatosan, mert az MM festék hajlamos feljönni a sok hígítótól), amíg egységes nem lett a szín. Minden egyes réteg között finoman átpolíroztam a felületeket, hogy az esetleges porszemek és egyenetlenségek eltűnjenek.
Következő lépésben feltettem a szükséges maszkolásokat és a felső álcázószín(eke)t kezdtem el felvinni (RLM 81 és 82) az előbbi módszerrel. Sajnos sikerült a fent leírt problémát előidéznem a bal szárnyon, emiatt vissza kellett mosni az egészet, majd újrakezdeni a rétegek felvitelét. Koszoláshoz átmosásos technikát alkalmaztam, majd befuttattam a panelvonalakat híg fekete tussal. A kabintető keretét belül RLM 66 színre festettem. A szélvédőüveg felragasztása előtt helyére tettem a célzókészüléket. Beragasztottam a hajtóművet és a burkolólemezeket is.
Végső lépésként felkerültek az „apróságok”: kerekek, aknaajtók, pitotcső és a makett készen állt a matricázásra.
A jelzések felvitele eléggé hosszadalmas folyamat, ugyanis a matrica nehezen akar megválni a hordozó papírtól. Ezen segít, ha langyos vízben áztatunk, de akkor viszont folyamatosan melegíteni kellene a vizet... A felhelyezéssel viszont nem adódik különösebb gond. A matricák jól tapadnak a felületre, nem gyűrődnek, az alájuk szorult buborékokat szépen ki lehet simítani. A trimmlapok vörös figyelmeztető jelzéseit célszerű inkább festeni és csak a feliratot felhelyezni. A végső lakkozás vizes bázisú kreatív lakkal történt.
A készletben megtalálható a teljes hajtómű, valamint az egyik fegyvertér így lehetőség van a bontásra is. Utóbbi kicsit elnagyoltnak tűnik, némi feljavítás azért nem árt. A hajtóművet rézhuzal hozzáadásával és festéssel élethűvé lehet tenni. A pilótafülke kidolgozása is jó, a pilótaülés hevedereit azonban feltétlenül jobb kicserélni.
A futóaknák szemet gyönyörködtetőek, rengeteg alkatrészből kell őket összeállítani. Festéssel, koszolással nagyon jól mutatnak.
Az összeállítást a hajtóművel kezdtem. A két félből álló fődarabok belsejét acélszínűre festettem, ahogyan a turbinalapátokat is. Utóbbiakat száradás után átmostam fekete színnel, hogy a kiemeljem a részleteket. Összeragasztás után különböző méretű furatokat készítettem a külső részen, amelyekbe rézdrótokból vezeték-imitációkat ragasztottam további „optikai tuningként”. A hajtómű első harmada acél színt kapott, majd a kiömlő felé fokozatosan sötétedő fémszíneket vittem fel. A kiömlő maga sötét feketésszürke. Végezetül befuttattam az egészet fekete és barna színekkel, valamint átkentem grafitporral. A szívótorok piros színt kapott, amit óvatosan acél színnel szárazecseteltem - kopást imitálva.
Az építést a kabinnal folytattam. Kezdetnek kikönnyítettem a kormánypedálokat a megfelelő helyeken, majd fémszínűre festettem őket. Amíg száradtak, összeállítottam a műszerfalat és lefestettem RLM 66 színre. A műszerlapok feketék lettek, fehér szárazecseteléssel emeltem ki a kereteket és mutatókat. A kabin két oldalába beragasztottam és tömítettem a fegyverbölcsők belső részét, valamint beillesztettem a hátfalat (a hátfal mögé csavaranyákat ragasztottam súlyként, ám később kiderült, hogy ez nem elég, az orrba is kell súly!). A kabintető rögzítési részénél tömíteni kellett, mert nem követte pontosan a törzs vonalát. A hátfal után következhettek az oldalsó kezelőszervek konzoljai. A bal oldali rögzítésére szolgáló tartót sajnos rossz helyre tették, így a konzol hátsó részéből ki kell vágni egy darabot, hogy a két törzsfelet össze lehessen illeszteni. A hátfallal egybeöntött ülésről lecsiszoltam a hevedereket, hogy saját gyártmánnyal pótoljam majd. Az ülésteknőre feltettem az apróbb alkatrészeket, majd az egészet hozzáragasztottam a hátfalhoz. Pótoltam egy-két vezetéket és ezzel festésre késznek nyilvánítottam a kabint (a műszerfal egységét majd csak ezután teszem bele).
Az orrfutó összeállítása is problémamentesen zajlott (a merevítők levágásakor vigyázzunk, mert könnyen eltörhetnek!). A tartófal egyik felére került a futó, a másikra pedig a tulajdonképpeni akna, amely benyúlik a kabinba. Az akna belseje és a futószár RLM 02 lett, a kerékbölcső külső része RLM 66. Száradás után befuttatással, koszolással nyerte el végleges állapotát. A főfutók aknáját 3 darabból kell összeállítani. Pluszmunkát csak a törzsben lévő látható helyre eső tüskenyomok eltüntetése okoz, amit pillanatragasztó és szódabikarbóna segítségével könnyen megoldhatunk. Végezetül beragasztottam a fegyverteret is és az illesztési hézagokat, egyenetlenségeket eltüntettem.
Megkezdtem hát a belső festést a megfelelő színekkel. A kabin RLM 66, az aknák, aknaajtók és a hajtómű burkolólemezek belső része RLM 02 színűek lettek. Száradás alatt összeraktam a szárnyakat, a vezérsíkot, kerekeket. Sehol nem találkoztam illesztési pontatlansággal, még a kerekek esetében sem. A lefestett kabinbelsőt átmostam fekete temperával, majd szárazecseteltem világosszürkével. A pilótaülés fej- és hátpárnája barna színű, amire sötétebb árnyalatú vizes színesceruza-port ecseteltem. Száradás után nedves ecsettel kicsit visszatörölgettem, ettől olyan foltos-kopottas hatású lett. A hevederek maszkoló csíkokból és rézmaratásból készültek el. Az orrfutó akna beragasztása után végre összeállíthattam a két törzsfelet. Tömítésre csak pár apró helyen volt szükség, inkább csak szintbe kellett csiszolni az illesztési vonalakat.
Miután a törzs egyben volt, felragasztottam a farokrészt (itt is minimálisan kellett tömíteni), illetve a szárnyakat (szintén). Következhettek a főfutók, illetve a hozzájuk tartozó egyéb alkatrészek. Ezeket először szintén RLM 02-re festettem, majd az előbb említett ceruzaporos ecseteléssel „kezeltem”. A futók nagyon ötletes módon rögzíthetők, ami egyben megakadályozza azt is, hogy pontatlanul állítsuk be őket. Az Y alakú lemez illeszkedése viszont javítást igényel, mert eléggé kiáll a síkjából. Itt mindenképpen szükséges elvékonyítani az alkatrészt.
Miután a hajtóművet is szeretném láttatni, következő lépésként a hajtómű burkolólemezéből kivágtam a gyorszárakat és tejfölös pohár anyagából cseréltem ki őket nyitottra. Az orr két oldalán található gépágyú bölcsőket sötétszürkére festettem és maszkolószalaggal takartam ki. A majdani fegyvercsöveket felfúrtam és Gun Metal színt kaptak.
Egy alapos portalanítás és zsírtalanítás után az alsó felületek megkapták az első réteg RLM 76-os színt. Két hetes száradás után következtek a további rétegek (óvatosan, mert az MM festék hajlamos feljönni a sok hígítótól), amíg egységes nem lett a szín. Minden egyes réteg között finoman átpolíroztam a felületeket, hogy az esetleges porszemek és egyenetlenségek eltűnjenek.
Következő lépésben feltettem a szükséges maszkolásokat és a felső álcázószín(eke)t kezdtem el felvinni (RLM 81 és 82) az előbbi módszerrel. Sajnos sikerült a fent leírt problémát előidéznem a bal szárnyon, emiatt vissza kellett mosni az egészet, majd újrakezdeni a rétegek felvitelét. Koszoláshoz átmosásos technikát alkalmaztam, majd befuttattam a panelvonalakat híg fekete tussal. A kabintető keretét belül RLM 66 színre festettem. A szélvédőüveg felragasztása előtt helyére tettem a célzókészüléket. Beragasztottam a hajtóművet és a burkolólemezeket is.
Végső lépésként felkerültek az „apróságok”: kerekek, aknaajtók, pitotcső és a makett készen állt a matricázásra.
A jelzések felvitele eléggé hosszadalmas folyamat, ugyanis a matrica nehezen akar megválni a hordozó papírtól. Ezen segít, ha langyos vízben áztatunk, de akkor viszont folyamatosan melegíteni kellene a vizet... A felhelyezéssel viszont nem adódik különösebb gond. A matricák jól tapadnak a felületre, nem gyűrődnek, az alájuk szorult buborékokat szépen ki lehet simítani. A trimmlapok vörös figyelmeztető jelzéseit célszerű inkább festeni és csak a feliratot felhelyezni. A végső lakkozás vizes bázisú kreatív lakkal történt.
|
|
He-162_kész
|
|
|
cockpit_bal
|
|
|
cockpit_jobb
|
|
|
cockpit
|
|
|
ülés
|
|
|
futók II
|
|
|
közel a vég...:)
|
|
|
a végső állapot
|
|
|
szemből
|
|
|
alulról
|
2007.12.01.