PZL P.24G
1:72, IBG
No.72524
Pintér György - Múzeumi krimik
A lengyelországi Állami Repülőgépgyárak (PZL) kissé elkésve állt neki a P.11 vadászgépek továbbfejlesztésének. Így az emelt motorteljesítményű és erősebb fegyverzetű 24-es lengyel színekben nem repült hazája védelmében. (Bár ebbe belejátszott az is, hogy váltótípusnak egy másik, korszerűbb gépet, a PZL.50 "Jastrząb"-ot gondolták.)
Jutott viszont négy balkáni ország légierejébe. Így a bolgár, a török, a román és a görög légierő "szárnyait" erősítette. Amúgy a görög vadászflotta eléggé vegyes volt. Repült ott angol Gloster Gladiator, csehszlovák B-534 nyitott kabinú változata, francia Marcel Bloch MB-151 és a mai témánk, a PZL P.24G is. Ez a sokszínűség bonyolította az üzemeltetést, az alkatrész- és lőszerellátást.
Mint ilyen, a típus részt vett az 1940 őszén elkezdődő harcban a nagy étvágyú olaszok ellen, akik nem gondolták komolyan, hogy a görögök ellenállnak világhódítónak gondolt seregüknek. Pedig igen, sőt! Úgy alakult, hogy egy hónapnyi hadakozás után szabályosan kiszorították a támadókat görög földről és a harcokat átvitték az olaszok által uralt albán területekre. A harcban jeleskedtek a fémépítésű, sirályszárnyas lengyel gyártmányú gépek, amelyek a vadászlégierő gerincét alkották. A háborúban 37 olasz és 3 német gépet lőttek le. Köztük egyet tűzharc után "taran"-nal, azaz nekirepüléssel küldött a földre Marinos Mitralexis, a 22. vadászezred 24 éves pilótája, 1940. november 2-án.
Az ország németek általi lerohanása a teljes görög légierő pusztulásával járt, amely harcok során gépállománya harmadát vesztette el.
A PZL P.24 a P.11 továbbfejlesztett változata volt, amit francia Gnome-Rhône K14 motorjaival szereltek. A fegyverzetében helyet kapott két 20 mm-es Oerlikon nehézgéppuska is. Három prototípusa a 30-as évek első felében vált ismertté. A sorozatgyártású P.24 1936-ban repült először. Ekkorra két bombafelfüggesztőre egy-egy 50 kilós bombát is ráakaszthattak. A "D" változat magyar megrendelésre készült volna, de a királyi légierő végül az olasz CR.32-t vásárolta meg. Az "E" változat a román légierő számára készült. A török változat néhány gépébe amerikai Pratt&Whitney Wasp motorokat szereltek. A bolgár légierő 48 gépet vásárolt.
Az olaszokkal nem csak a görög égen csaptak össze a P.24-ek, mert egy példánya Abesszíniába került, ahol részt vett a harcokban.
A PZL P.24 egyetlen épen maradt példánya a török légierő múzeumában áll.
Nos, ennek a gépnek a makettjét készítette el ez az IBG. Maga a típus eléggé népszerű. Több cég is elkészítette a maga 24-esét. Encore, IBG és van "zacskós kiszerelésű" is egy lengyel gyártótól. A készlet egy olasz vadászgéppel küzdő 24-est mutat a doboz fedelén. Odabenn az IBG-től megszokott, tematikusan csoportosított öntőkereteket találjuk, szám szerint nyolcat. A kilencedik a kabintető elemeit tartalmazza, a szélvédőt három variációban is - ezek egy része a P.11-eseké. Ugyanitt található a műszerfal is. Kapuk egy fémmaratott lapot, három gépre elegendő lajstromszámokat és egy garnitúra felségjelzést. Az összeállítási útmutató három festésmintát ad. Egy fémszínűt és kettőt, ami 1941-ben terepszínű festést kapott.
Egy makettező kolléga hirdette a makettet a Makettinfón.
Az építés gyakorlatilag megegyezik egy P.11-es építésével. A két típus közti különbségeket a tematikusan összeállított öntőkeretek tartalmazzák.
Nekiálltam. Az építés már-már az álommakettezés kategóriája. A szürke alkatrészek szépen illeszkednek. Megfolyás, vetemedés még gondolati szinten sem fordul elő. Sorja, ahol van, hajszálvékony. Ha az építő követi a leírás lépéseit, nagyon nem nyúlhat mellé. Van alkatész, amit műanyagból és fémmaratásból is legyártottak. A készletben amúgy megtalálható a 11-es motorja, motorgyűrűje, futóműve is.
A motor összerakásánál figyelni kell a kapott "virág alakú" maratás pozíciójára! Olyan viszont, hogy a készre szerelt motor nem fér bele a motorburkolat alá, ami más maketteknél előfordul, itt szóba sem jön.
A négy géppuska burkolatán kimélyítették a hüvelykivetők nyílásait is. A két kipufogót vékony fúróval kicsit kimélyítettem, hogy csőnek látszódjék.
A szépen kidolgozott sirályszárnyat nem lehet rosszul berakni.
A festésnél a két színű felső és a kék alsó változatot választottam. Az egész felső felületet átfújtam "föld" színnel, aztán lefedtem, ahol ez a szín marad és ment rá a zöld. A győzelemnek ára volt. A maszkolófólia több helyen fölszedte a barna festést. Nem öröm. Végül pótolni tudtam a hiányokat. Összességében azonban egész jó lett. A kerekek is a helyükre kerültek. Hátra van még a zárt kabintető, illetve a légcsavar, valamint a négy (2x2) húszkilós bomba. Persze jön még a koptatás-koszolás menete, no meg a matricázás.
No, lassan célba érek. Megvan a kabintető festése és az irányzókészülék apró fém alkatrészei is a helyükre kerültek.
Bár kutattam görög oldalakon is, de nem sikerült hiteles információt szereznem arról, hogy mi volt a lajstromszáma Marinos Mitralexis gépének. Így az ehhez a festéshez gyárilag kapott lajstromszámmal készítem el a 24-est.
Ahogy elkezdtem felrakni a 20 kilós bombákat, az egyik leesett. 1/72-ben ez nem tartozik a hatalmas alkatrészek közé. Szóval laposkúszás az asztal alatt.
- Mit csinálsz? – kérdezte életem párja, a jobbik felem.
- Ledobtam egy bombát.
- És? felrobban?
- Nem. Úgy jártam, mint az amerikaiak '66-ban. Elvesztettem. - Végül azért csak előkerült ez is, mint anno az a négy hidrogénbomba.
Az alapot Vadásztól kaptam. Köszönet érte!
https://warhistory.org/@msw/article/royal-hellenic-air-force-defends-greece-1940-part-i
Jutott viszont négy balkáni ország légierejébe. Így a bolgár, a török, a román és a görög légierő "szárnyait" erősítette. Amúgy a görög vadászflotta eléggé vegyes volt. Repült ott angol Gloster Gladiator, csehszlovák B-534 nyitott kabinú változata, francia Marcel Bloch MB-151 és a mai témánk, a PZL P.24G is. Ez a sokszínűség bonyolította az üzemeltetést, az alkatrész- és lőszerellátást.
Festmény a P.24G bevetéséről
Mint ilyen, a típus részt vett az 1940 őszén elkezdődő harcban a nagy étvágyú olaszok ellen, akik nem gondolták komolyan, hogy a görögök ellenállnak világhódítónak gondolt seregüknek. Pedig igen, sőt! Úgy alakult, hogy egy hónapnyi hadakozás után szabályosan kiszorították a támadókat görög földről és a harcokat átvitték az olaszok által uralt albán területekre. A harcban jeleskedtek a fémépítésű, sirályszárnyas lengyel gyártmányú gépek, amelyek a vadászlégierő gerincét alkották. A háborúban 37 olasz és 3 német gépet lőttek le. Köztük egyet tűzharc után "taran"-nal, azaz nekirepüléssel küldött a földre Marinos Mitralexis, a 22. vadászezred 24 éves pilótája, 1940. november 2-án.
Az ország németek általi lerohanása a teljes görög légierő pusztulásával járt, amely harcok során gépállománya harmadát vesztette el.
A PZL P.24 a P.11 továbbfejlesztett változata volt, amit francia Gnome-Rhône K14 motorjaival szereltek. A fegyverzetében helyet kapott két 20 mm-es Oerlikon nehézgéppuska is. Három prototípusa a 30-as évek első felében vált ismertté. A sorozatgyártású P.24 1936-ban repült először. Ekkorra két bombafelfüggesztőre egy-egy 50 kilós bombát is ráakaszthattak. A "D" változat magyar megrendelésre készült volna, de a királyi légierő végül az olasz CR.32-t vásárolta meg. Az "E" változat a román légierő számára készült. A török változat néhány gépébe amerikai Pratt&Whitney Wasp motorokat szereltek. A bolgár légierő 48 gépet vásárolt.
Az olaszokkal nem csak a görög égen csaptak össze a P.24-ek, mert egy példánya Abesszíniába került, ahol részt vett a harcokban.
A PZL P.24 egyetlen épen maradt példánya a török légierő múzeumában áll.
Nos, ennek a gépnek a makettjét készítette el ez az IBG. Maga a típus eléggé népszerű. Több cég is elkészítette a maga 24-esét. Encore, IBG és van "zacskós kiszerelésű" is egy lengyel gyártótól. A készlet egy olasz vadászgéppel küzdő 24-est mutat a doboz fedelén. Odabenn az IBG-től megszokott, tematikusan csoportosított öntőkereteket találjuk, szám szerint nyolcat. A kilencedik a kabintető elemeit tartalmazza, a szélvédőt három variációban is - ezek egy része a P.11-eseké. Ugyanitt található a műszerfal is. Kapuk egy fémmaratott lapot, három gépre elegendő lajstromszámokat és egy garnitúra felségjelzést. Az összeállítási útmutató három festésmintát ad. Egy fémszínűt és kettőt, ami 1941-ben terepszínű festést kapott.
Az egyetlen ép 24-es a török hadtörténeti múzeumban
Egy makettező kolléga hirdette a makettet a Makettinfón.
Az építés gyakorlatilag megegyezik egy P.11-es építésével. A két típus közti különbségeket a tematikusan összeállított öntőkeretek tartalmazzák.
Nekiálltam. Az építés már-már az álommakettezés kategóriája. A szürke alkatrészek szépen illeszkednek. Megfolyás, vetemedés még gondolati szinten sem fordul elő. Sorja, ahol van, hajszálvékony. Ha az építő követi a leírás lépéseit, nagyon nem nyúlhat mellé. Van alkatész, amit műanyagból és fémmaratásból is legyártottak. A készletben amúgy megtalálható a 11-es motorja, motorgyűrűje, futóműve is.
A motor összerakásánál figyelni kell a kapott "virág alakú" maratás pozíciójára! Olyan viszont, hogy a készre szerelt motor nem fér bele a motorburkolat alá, ami más maketteknél előfordul, itt szóba sem jön.
A négy géppuska burkolatán kimélyítették a hüvelykivetők nyílásait is. A két kipufogót vékony fúróval kicsit kimélyítettem, hogy csőnek látszódjék.
A szépen kidolgozott sirályszárnyat nem lehet rosszul berakni.
A festésnél a két színű felső és a kék alsó változatot választottam. Az egész felső felületet átfújtam "föld" színnel, aztán lefedtem, ahol ez a szín marad és ment rá a zöld. A győzelemnek ára volt. A maszkolófólia több helyen fölszedte a barna festést. Nem öröm. Végül pótolni tudtam a hiányokat. Összességében azonban egész jó lett. A kerekek is a helyükre kerültek. Hátra van még a zárt kabintető, illetve a légcsavar, valamint a négy (2x2) húszkilós bomba. Persze jön még a koptatás-koszolás menete, no meg a matricázás.
No, lassan célba érek. Megvan a kabintető festése és az irányzókészülék apró fém alkatrészei is a helyükre kerültek.
Bár kutattam görög oldalakon is, de nem sikerült hiteles információt szereznem arról, hogy mi volt a lajstromszáma Marinos Mitralexis gépének. Így az ehhez a festéshez gyárilag kapott lajstromszámmal készítem el a 24-est.
Ahogy elkezdtem felrakni a 20 kilós bombákat, az egyik leesett. 1/72-ben ez nem tartozik a hatalmas alkatrészek közé. Szóval laposkúszás az asztal alatt.
- Mit csinálsz? – kérdezte életem párja, a jobbik felem.
- Ledobtam egy bombát.
- És? felrobban?
- Nem. Úgy jártam, mint az amerikaiak '66-ban. Elvesztettem. - Végül azért csak előkerült ez is, mint anno az a négy hidrogénbomba.
A történet vége
Az alapot Vadásztól kaptam. Köszönet érte!
Forrás
https://warhistory.org/@msw/article/royal-hellenic-air-force-defends-greece-1940-part-i
|
|
Alapon ácsorogva
|
|
|
Festmény a P.24G bevetéséről
|
|
|
A "sokszínű" görög légierő vadász-választéka
|
|
|
Az egyetlen ép 24-es a török hadtörténeti múzeumban
|
|
|
|
|
|
Az első lépések
|
|
|
Tizennégy henger 7x2 leosztásban
|
|
|
Szépen kialakított panelvonalak
|
|
|
"Lábon"
|
|
|
Maszkolva
|
|
|
Színesedik, színesedik...
|
|
|
Megsérült festéssel
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bombákkal
|
|
|
Némi kopás itt-ott
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A történet vége
|
|
|
Pilótával0
|
2025.06.09.