Golden Hind
1:200, Heller
Pintér György - Múzeumi krimik
Röviden magamról: a keresztnevem Gergő. Még a múlt évezred vége felé, kamaszkorom vadabb éveit élve cseréltem le a ragasztós tégelyt és az ecsetet valami egészen más szabadidős tevékenységre. Jó 15 év elteltével azonban kitört a felszín alól az egykori lelkesedés a miniatürizált világért. Megszületett bennem az elhatározás, hogy (mivel anno a makettezésért is, de főként a vasútmodellezésért rajongtam) terepasztal építésébe kezdek. Hogy jön ide akkor ez a hajó??? Nagy cimborám, aki rajong a régmúlt hajóiért, egyszer megvette magának a Heller eme készletét, mondván csodaszép dísze lesz ez a nappalijának, azonban erősen lekonyult a szája, mikor doboznyitás után szembesült a rá váró feladattal. Mindkettőnk szerencséjére, azonban bennem ott égett már a láng, az alkothatnék, így leporoltam régi festékeim, előbányásztam berozsdállt szerszámaim, és makettező tudásom, majd nekiláttam a nagy kihívásnak. Lássuk hát mire mentem az annyi év utáni első makettemmel.
A hajó történetét és egyéb vele kapcsolatos érdekességeket nem taglalom, mindenki utánajárhat, ha érdekli. A makett kidolgozása, az öntvények minősége az alkatrészek, illesztések precízsége sz.v.sz. egy tragédia. A dobozon jelölt méretarányt (1:200) sem tartom túl reálisnak. Persze koros makettről lévén szó ezeket elnézzük neki. Az építés során akadt tömíteni és csiszolni való rendesen. A festésbe, de főleg a díszítésbe, belevittem némi szabadságot, inkább csak úgy a tudásomnak megfelelően dekorálgattam. Tény, nem lett olyan csiri-biri, mint egyes példányok, majd esetleg egy következő alkalommal, egy másik hajón (mivel az építés alatt igencsak megkedveltem a témát). A nagy felületek festését egy idő közben beszerzett szórópisztollyal oldottam meg, az öregbítést, pedig higitott festékkel való futtatással (Ha jól vágom ezt hívják bemosásnak) Az ágyúk csöveit kifúrtam, ők is kaptak egy kis rozsdát, szárazecseteltem szürkével az egész testet, majd jött a nagy falat, a vitorlák, és a kötélzet. Szélben duzzadó vitorlákat kapunk műanyagpohár anyagból amikkel szerintem nincs is problema , festés aztán koszolás, szerintem istenien néz ki. Node hogy ezek a vitorlák dagadjanak is! Furfangos voltam :) A kötélzet elkészítése után, amit különféle vastagságú hímzőfonalakból készítettem, (és helyenként az idegrendszeremet is pótoltam vele a munka után) vékony sötétbarna cérnát rögzítettem a vitorlák sarkaira, és ezeket a megfelelő irányokba megfeszítve rögzítettem az asztalon egy-egy nagyobb tárgyhoz. Ezután azokat a részeket amelyeknek merevnek kellet maradnia, hogy a vitorlát előre feszülve tolják, átitattam ragasztóval amitől megkeményedtek, és a feszítő cérnák levágása utáni is úgy maradtak. Elégedett voltam az eredménnyel. Majd' kifelejtettem. A maketthez adott oldalsó kötéllétrákat amik még jók lesznek egyszer agy nagyobb méretarányú diorámában esetleg valami futóvirág lugasaként, természetesen lecseréltem saját gyártásúra. Összességében úgy érzem ennyi év kihagyás után, szinte a nulláról kezdve, egészen jól sikerült a kis műalkotásom, amit igen nehéz szívvel, de annál nagyobb boldogsággal adtam Peti barátomnak, aki remélem nagyon vigyáz rá!!!
Ui.: Képeket sajnos csak a vitorlák készítésétől kezdődően készítettem, várom a véleményeteket!
A hajó történetét és egyéb vele kapcsolatos érdekességeket nem taglalom, mindenki utánajárhat, ha érdekli. A makett kidolgozása, az öntvények minősége az alkatrészek, illesztések precízsége sz.v.sz. egy tragédia. A dobozon jelölt méretarányt (1:200) sem tartom túl reálisnak. Persze koros makettről lévén szó ezeket elnézzük neki. Az építés során akadt tömíteni és csiszolni való rendesen. A festésbe, de főleg a díszítésbe, belevittem némi szabadságot, inkább csak úgy a tudásomnak megfelelően dekorálgattam. Tény, nem lett olyan csiri-biri, mint egyes példányok, majd esetleg egy következő alkalommal, egy másik hajón (mivel az építés alatt igencsak megkedveltem a témát). A nagy felületek festését egy idő közben beszerzett szórópisztollyal oldottam meg, az öregbítést, pedig higitott festékkel való futtatással (Ha jól vágom ezt hívják bemosásnak) Az ágyúk csöveit kifúrtam, ők is kaptak egy kis rozsdát, szárazecseteltem szürkével az egész testet, majd jött a nagy falat, a vitorlák, és a kötélzet. Szélben duzzadó vitorlákat kapunk műanyagpohár anyagból amikkel szerintem nincs is problema , festés aztán koszolás, szerintem istenien néz ki. Node hogy ezek a vitorlák dagadjanak is! Furfangos voltam :) A kötélzet elkészítése után, amit különféle vastagságú hímzőfonalakból készítettem, (és helyenként az idegrendszeremet is pótoltam vele a munka után) vékony sötétbarna cérnát rögzítettem a vitorlák sarkaira, és ezeket a megfelelő irányokba megfeszítve rögzítettem az asztalon egy-egy nagyobb tárgyhoz. Ezután azokat a részeket amelyeknek merevnek kellet maradnia, hogy a vitorlát előre feszülve tolják, átitattam ragasztóval amitől megkeményedtek, és a feszítő cérnák levágása utáni is úgy maradtak. Elégedett voltam az eredménnyel. Majd' kifelejtettem. A maketthez adott oldalsó kötéllétrákat amik még jók lesznek egyszer agy nagyobb méretarányú diorámában esetleg valami futóvirág lugasaként, természetesen lecseréltem saját gyártásúra. Összességében úgy érzem ennyi év kihagyás után, szinte a nulláról kezdve, egészen jól sikerült a kis műalkotásom, amit igen nehéz szívvel, de annál nagyobb boldogsággal adtam Peti barátomnak, aki remélem nagyon vigyáz rá!!!
Ui.: Képeket sajnos csak a vitorlák készítésétől kezdődően készítettem, várom a véleményeteket!
|
|
001
|
|
|
A vitorlák feszítése
|
|
|
Picture 007
|
|
|
Picture 023
|
|
|
Picture 024
|
|
|
Picture 026
|
|
|
Picture 027
|
|
|
Picture 028
|
|
|
Picture 088
|
|
|
Picture 091
|
|
|
Picture 092
|
|
|
Picture 093
|
|
|
Picture 096
|
|
|
Picture 097
|
|
|
Picture 101
|
|
|
Picture 102
|
|
|
Picture 103
|
|
|
Picture 105
|
|
|
Picture 106
|
|
|
Picture 110
|
|
|
Picture 112
|
|
|
Picture 121
|
2012.02.23.