Pintér György - Múzeumi krimik
A nagy vezető már tíz esztendeje halott volt. Műve, az el nem kötelezett, önigazgató szocializmus egyetlen állama, Jugoszlávia is oszladozni-foszladozni kezdett. Az addig a "bartsztvo-jedinsztvo" (testvériség-egység) egyöntetűségét egyre több oldalról kezdték ki a helyi érdekek.
Miért is? A – korábban ebben a formában nem létezett – jugoszláv államalakulat, amelynek ilyen, szövetségi rendszerű felállását az AVNOJ 1943-as konferenciáján mondták ki, tucatnyinál is több kisebb-nagyobb nép, nemzeti kisebbség közössége volt. Nos, ezek a csoportok, bár jórészük anyanyelve hasonlatos volt egymáséhoz, fejlettsége, történelme, vallása, hagyományai nagyon csak eltértek egymástól. És akkor még szóba se hoztuk a teljesen más nyelvű, vallású albánokat, magyarokat, a szórványban élő cseheket, romákat, olaszokat. Szóval, vidám kis társaság volt Tito marsall, elnök védő-óvó, (fojtogató?) ölelésében. Az iparilag, társadalmilag fejlettebb északi tagköztársaságok, a Szlovén SzSzK és Horvát SzSzK, egyre terhesebbnek érezték, hogy eltartsák a fejletlenebb Crnagorát és Macedoniát, nem beszélve Kosovo-Metohija állandóan elégedetlen albánjairól. A dolgok pedig úgy alakultak, hogy a szlovén és horvát gazdaságot érintő döntések nem az adott tagköztásaságban, hanem Belgrádban születtek, a legnagyobb államalkotó nemzet fővárosában, ami ekkor a szövetségi állam fővárosa volt. Így aztán a szlovén vezetők fejében is megfordult a szövetségi államtól való elszakadás gondolata. Speciális volt a helyzet abban a tekintetben, hogy a nagy létszámú, korszerű fegyverzetű – és szerb vezetés alatt álló szövetségi haderő, a Jugoszláv Néphadsereg mellett – a partizán múltra alapozva, minden tagköztársaság rendelkezett területvédelmi erőkkel. Ezeket területvédelmi dandárokat az 1968-as népvédelmi törvény alapján hozták létre. Vezényleti nyelve és tisztikara az adott szocialista szövetségi köztársaságban elfogadott volt. Nos, az elsőként a kiváláson gondolkodó szlovén tagköztársaság számárai adott volt egy fegyveres erő. Előnye: 1. készen volt. 2. teljes hazai háttértámogatás, tartalékosokból állt, kiket már nem kellett kiképezni, szinte azonnal harca vethetők voltak.
Egyszer csak szükség lett rájuk. Bár a dolog nem volt egészen váratlan. 1990. decemberében az akkor még jugoszláv tagköztársaságban népszavazást tartottak a terület elszakadásáról Jugoszláviától. Nem volt kérdés, hogy a függetlenséget akaró erők győznek. Így is történt. A szavazásra jogosultak 93,3%-a ment el szavazni. Ezek 88,5% választotta a függetlenséget.
1991. június 25-én Ljubjanában bevonták a jugoszláv lobogót és helyére az akkor még ideiglenes államfő Milan Kučan jelenlétében felvonták a Triglavos fehér-kék-piros szlovén lobogót. Mivel az előzetes elgondolások szerint ez csak nappal később volt ez a lépés tervben, így sikerült 24 órával megelőzni a szövetségi hadsereget, amely komoly erőket vont össze a határokon. A szél még bele sem kapott a háromszínű textíliába, jelzés érkezett, hogy a szintén a függetlenséget választó horvát területekről tankok lépték át a pár perce létező államocska határait, és indultak Ljubljana felé. A jugoszláv kormány az elrettentés taktikáját választotta. Június 26-án a Rijekában állomásozó (leánykori neve: Fiume) 13. hadtest átlépte a határt és elindult elvágni a falatnyi szlovén tengerpartot azzal, hogy megszállja a határátkelőket és a brniki nemzetközi repülőteret. Ezek azonban ekkorra az új szlovén hatalom ellenőrzése alatt voltak, minden ott rendelkezésre álló védelmi állással együtt. 27-én a jugoszláv előre nyomulás folytatódott. A légierő röpcédulákkal gondolta elrettenteni a szlovéneket a függetlenség gondolatától. A szövetségi haderő kommandó alakulatokat kíván helikopterrel a fővárosba szállítani. Erre a szlovén vezetés figyelmeztetést adott ki, hogy a légtérbe berepülő helikoptereket le fogják lőni. Így aznap délután SA-7-es rakétákkal le is lőttek két Gazelle-helikoptert. Az egyik szlovén pilótája, Toni Mrlak és társa is belehalt a találatba, bár kiderült, az a gép kenyeret szállított volna az egyik, a szlovén területvédelem által körülzárt szövetségi laktanyának. Mert gyakorlatilag az összes JNH-laktanya blokád alá került. Ahol nem bírtak a védelemmel, ott nemes egyszerűséggel elzárták a közüzemeket, azaz lekapcsolták a laktanyákat a víz-, gáz-, villanyhálózatról, elzárták az utakat. A jugoszláv támadó ék elfoglalta az összes olasz határátkelőt és az osztrák irányban is jópárat. Ezzel szemben a Varasd felől betörő 32. gépesített dandár oszlopát sikerült megállítani Ormoz mellett. 28-án az osztrák határhoz közel kamionosok készítettek barikádot. Ezt a szövetségi légierő támadta, aminek következtében négy civil sofőr halt meg. Az olasz határnál több jugó páncélost kilőtt a területvédelem. Jellemző, hogy a harcokban megsebesült mind két oldali katonákat, tekintet nélkül az éppen zárt államhatárokra, a legközelebbi olasz korházba vitték. Légitámadás érte a területvédelme parancsnokságát, az éppen visszafoglalt nemzetközi repülőteret és több rádióadót, átjátszóállomást.
A környező országok nyugtalansággal figyelték az eseményeket. Különösen akkor, amikor két jugoszláv MiG-21 az ausztriai Graz és Klagenfurt fölött fordultak meg, frászt hozva a sógorokra. (Pillanatok alatt meg is szavazta az ottani parlament a légierő korszerűsítését.) Az osztrák-szlovén határon a Bundesheer műszaki alakulatai neki álltak beton tripodokat felhalmozni a határhoz vezető utak mentén.
Időközben a szlovén erők, a fegyverzetük hátra hagyásával kivonuló jugoszláv katonaságtól több latanyát és raktárt is átvettek. Bár a Jugoszláv Néphadsereg a kis ország totális lerohanására készült, de ehhez nem kapta meg az államelnökség engedélyét. Így a harcok a meglévő erőkkel folytak tovább. A szlovének tucatnyi harckocsit zsákmányoltak, így fegyverzetük egyre komolyabb lett. A néphadsereg ultimátumára a szlovén válasz az volt, hogy minden béke érdekli őket, ami nem veszélyezteti országuk függetlenségét. Az elemzők szerin július 2-a volt a harcok csúcspontja. Több újabb helyőrség és raktár került a területvédelmisek kezére.
Olyan hírek terjedtek el, hogy Belgrádból kiindulva, nagy páncélos oszlop indult Szlovénia irányába. Lehet, hogy elindult, de a határt nem érte el. Ugyanezen a napon egy műszaki hibával kényszer leszálló jugoszláv Mi-8-at fogtak el a szlovének. Ők, miután nem találták alkalmasnak a leendő szlovén légierő számára, másfél hónap múlva visszaadták a jugoszláv haderőnek.
A következő naptól tűzszünet lépett életbe. Ezzel le is zárult a hol tíznaposnak, hol hétvéginek nevezett függetlenségi háború a Mura, a Triglav és az Adria között.
A harcokban 18 civil (6 szlovén és 12 külföldi) esett áldozatul
https://gov.si
https://balkaninsight.com/2021/06/22/pilots-killing-in-slovenias-ten-day-war-causes-enduring-controversy/
https://www.reddit.com/r/AlternateHistory/comments/15w7jjt/what_if_slovenia_loses_the_tenday_war_and/?rdt=34803
Wikipedia
Szlovén Hadimúzeum
Szlovénia tíznapos függetlenségi háborúja
A nagy vezető már tíz esztendeje halott volt. Műve, az el nem kötelezett, önigazgató szocializmus egyetlen állama, Jugoszlávia is oszladozni-foszladozni kezdett. Az addig a "bartsztvo-jedinsztvo" (testvériség-egység) egyöntetűségét egyre több oldalról kezdték ki a helyi érdekek.
Miért is? A – korábban ebben a formában nem létezett – jugoszláv államalakulat, amelynek ilyen, szövetségi rendszerű felállását az AVNOJ 1943-as konferenciáján mondták ki, tucatnyinál is több kisebb-nagyobb nép, nemzeti kisebbség közössége volt. Nos, ezek a csoportok, bár jórészük anyanyelve hasonlatos volt egymáséhoz, fejlettsége, történelme, vallása, hagyományai nagyon csak eltértek egymástól. És akkor még szóba se hoztuk a teljesen más nyelvű, vallású albánokat, magyarokat, a szórványban élő cseheket, romákat, olaszokat. Szóval, vidám kis társaság volt Tito marsall, elnök védő-óvó, (fojtogató?) ölelésében. Az iparilag, társadalmilag fejlettebb északi tagköztársaságok, a Szlovén SzSzK és Horvát SzSzK, egyre terhesebbnek érezték, hogy eltartsák a fejletlenebb Crnagorát és Macedoniát, nem beszélve Kosovo-Metohija állandóan elégedetlen albánjairól. A dolgok pedig úgy alakultak, hogy a szlovén és horvát gazdaságot érintő döntések nem az adott tagköztásaságban, hanem Belgrádban születtek, a legnagyobb államalkotó nemzet fővárosában, ami ekkor a szövetségi állam fővárosa volt. Így aztán a szlovén vezetők fejében is megfordult a szövetségi államtól való elszakadás gondolata. Speciális volt a helyzet abban a tekintetben, hogy a nagy létszámú, korszerű fegyverzetű – és szerb vezetés alatt álló szövetségi haderő, a Jugoszláv Néphadsereg mellett – a partizán múltra alapozva, minden tagköztársaság rendelkezett területvédelmi erőkkel. Ezeket területvédelmi dandárokat az 1968-as népvédelmi törvény alapján hozták létre. Vezényleti nyelve és tisztikara az adott szocialista szövetségi köztársaságban elfogadott volt. Nos, az elsőként a kiváláson gondolkodó szlovén tagköztársaság számárai adott volt egy fegyveres erő. Előnye: 1. készen volt. 2. teljes hazai háttértámogatás, tartalékosokból állt, kiket már nem kellett kiképezni, szinte azonnal harca vethetők voltak.
Egyszer csak szükség lett rájuk. Bár a dolog nem volt egészen váratlan. 1990. decemberében az akkor még jugoszláv tagköztársaságban népszavazást tartottak a terület elszakadásáról Jugoszláviától. Nem volt kérdés, hogy a függetlenséget akaró erők győznek. Így is történt. A szavazásra jogosultak 93,3%-a ment el szavazni. Ezek 88,5% választotta a függetlenséget.
1991. június 25-én Ljubjanában bevonták a jugoszláv lobogót és helyére az akkor még ideiglenes államfő Milan Kučan jelenlétében felvonták a Triglavos fehér-kék-piros szlovén lobogót. Mivel az előzetes elgondolások szerint ez csak nappal később volt ez a lépés tervben, így sikerült 24 órával megelőzni a szövetségi hadsereget, amely komoly erőket vont össze a határokon. A szél még bele sem kapott a háromszínű textíliába, jelzés érkezett, hogy a szintén a függetlenséget választó horvát területekről tankok lépték át a pár perce létező államocska határait, és indultak Ljubljana felé. A jugoszláv kormány az elrettentés taktikáját választotta. Június 26-án a Rijekában állomásozó (leánykori neve: Fiume) 13. hadtest átlépte a határt és elindult elvágni a falatnyi szlovén tengerpartot azzal, hogy megszállja a határátkelőket és a brniki nemzetközi repülőteret. Ezek azonban ekkorra az új szlovén hatalom ellenőrzése alatt voltak, minden ott rendelkezésre álló védelmi állással együtt. 27-én a jugoszláv előre nyomulás folytatódott. A légierő röpcédulákkal gondolta elrettenteni a szlovéneket a függetlenség gondolatától. A szövetségi haderő kommandó alakulatokat kíván helikopterrel a fővárosba szállítani. Erre a szlovén vezetés figyelmeztetést adott ki, hogy a légtérbe berepülő helikoptereket le fogják lőni. Így aznap délután SA-7-es rakétákkal le is lőttek két Gazelle-helikoptert. Az egyik szlovén pilótája, Toni Mrlak és társa is belehalt a találatba, bár kiderült, az a gép kenyeret szállított volna az egyik, a szlovén területvédelem által körülzárt szövetségi laktanyának. Mert gyakorlatilag az összes JNH-laktanya blokád alá került. Ahol nem bírtak a védelemmel, ott nemes egyszerűséggel elzárták a közüzemeket, azaz lekapcsolták a laktanyákat a víz-, gáz-, villanyhálózatról, elzárták az utakat. A jugoszláv támadó ék elfoglalta az összes olasz határátkelőt és az osztrák irányban is jópárat. Ezzel szemben a Varasd felől betörő 32. gépesített dandár oszlopát sikerült megállítani Ormoz mellett. 28-án az osztrák határhoz közel kamionosok készítettek barikádot. Ezt a szövetségi légierő támadta, aminek következtében négy civil sofőr halt meg. Az olasz határnál több jugó páncélost kilőtt a területvédelem. Jellemző, hogy a harcokban megsebesült mind két oldali katonákat, tekintet nélkül az éppen zárt államhatárokra, a legközelebbi olasz korházba vitték. Légitámadás érte a területvédelme parancsnokságát, az éppen visszafoglalt nemzetközi repülőteret és több rádióadót, átjátszóállomást.
A környező országok nyugtalansággal figyelték az eseményeket. Különösen akkor, amikor két jugoszláv MiG-21 az ausztriai Graz és Klagenfurt fölött fordultak meg, frászt hozva a sógorokra. (Pillanatok alatt meg is szavazta az ottani parlament a légierő korszerűsítését.) Az osztrák-szlovén határon a Bundesheer műszaki alakulatai neki álltak beton tripodokat felhalmozni a határhoz vezető utak mentén.
Időközben a szlovén erők, a fegyverzetük hátra hagyásával kivonuló jugoszláv katonaságtól több latanyát és raktárt is átvettek. Bár a Jugoszláv Néphadsereg a kis ország totális lerohanására készült, de ehhez nem kapta meg az államelnökség engedélyét. Így a harcok a meglévő erőkkel folytak tovább. A szlovének tucatnyi harckocsit zsákmányoltak, így fegyverzetük egyre komolyabb lett. A néphadsereg ultimátumára a szlovén válasz az volt, hogy minden béke érdekli őket, ami nem veszélyezteti országuk függetlenségét. Az elemzők szerin július 2-a volt a harcok csúcspontja. Több újabb helyőrség és raktár került a területvédelmisek kezére.
Olyan hírek terjedtek el, hogy Belgrádból kiindulva, nagy páncélos oszlop indult Szlovénia irányába. Lehet, hogy elindult, de a határt nem érte el. Ugyanezen a napon egy műszaki hibával kényszer leszálló jugoszláv Mi-8-at fogtak el a szlovének. Ők, miután nem találták alkalmasnak a leendő szlovén légierő számára, másfél hónap múlva visszaadták a jugoszláv haderőnek.
A következő naptól tűzszünet lépett életbe. Ezzel le is zárult a hol tíznaposnak, hol hétvéginek nevezett függetlenségi háború a Mura, a Triglav és az Adria között.
Veszteségek
JNA (szövetségi haderő) | Szlovén Területvédelem | |
halottak | 45 | 19 |
sebesültek | 146 | 182 |
fogságba került | 4693 | - |
A harcokban 18 civil (6 szlovén és 12 külföldi) esett áldozatul
Források
https://gov.si
https://balkaninsight.com/2021/06/22/pilots-killing-in-slovenias-ten-day-war-causes-enduring-controversy/
https://www.reddit.com/r/AlternateHistory/comments/15w7jjt/what_if_slovenia_loses_the_tenday_war_and/?rdt=34803
Wikipedia
Szlovén Hadimúzeum
|
|
Különkiadás - a képen a szlovén állam függetlenségét bejelentő cikk
|
|
|
Igazi "népturmix", az egykori Jugoszlávia területén
|
|
|
Az égő roncs és a szétszóródott kenyerek
|
|
|
Harcok az olasz határnál
|
|
|
|
|
|
Jugoszláv harckocsik 12 km-re az osztrák határtól
|
|
|
JNA harckocsioszlop a szlovén határon július3-án
|
2025.02.18.
Utolsó módosítás: 2025.03.01.
Utolsó módosítás: 2025.03.01.