Pintér György - Múzeumi krimik
Makettezés, avagy a világ arányosan kicsinyített mása. Mindenki írt már erről-arról. Úgy érzem eljött az ideje, hogy én is világgá kürtöljem, mit is csinálok szabadidőmben, amikor is nem kockulok. Mindenkinek van valami hobbija, ami jobb esetben nem csak a kocsma, számítógép. Nekem a makettezés, vagy angolul "scale modeling".
Van egy csomó olyan dolog az életben, amikért rajong az ember. Pl: rock zenészek, luxusautók, Jimmy. :) S ha ezek olyan dolgok, amiket pénzért megvehet, akkor örül nekik. De mi van akkor, ha nincs keret egy luxusautóra, vagy egy repülőgépre? Nekik marad a vágyakozás... vagy meg lehet építeni kicsiben! Ez a makettezés. Lehet autókat, repülőket, tankokat, hajókat, stb. készíteni. S minél nagyobb az eredeti iránt érzett vonzalom, annál inkább sarkallja a makettezőt az aprólékos, türelmes munkára.
A makettezés valahol a játékosan alkotó álmodás, és a technológiai újraalkotás között helyezkedik el.
Álmodás, mert sok esetben (különösen hazánkban) nem láthatunk testközelből, nem érinthetünk olyan tárgyakat, embereket melyek kicsinyített másai a polcon is elférnek. Technológiai újraalkotás, mert építés közben sok mindenre rájön az ember. "Jé ez így működik!" Sok mindennek utánanéz, utánaolvas, s eközben a téma szakértőjévé válik.
Egyben alkotó szükségletét is kiéli. Mert valljuk be: alkotni jó. Alkotni öröm. Mindenkit jó érzéssel tölt el, ha valami újat, addig nem létezőt kreál. Mikor több hét, hónap, esetleg év után hátradől és végignézi művét, és tudja hogy a legbelső kis "izé" is le van festve. És nem érdekli, hogy az egyáltalán nem is látszik. De Ő tudja. És ez a lényeg.
Gondolom, akik még egyáltalán nem láttak ilyet, azokban felmerült már a kérdés, hogy mi is ez? Röviden: műanyagból fröccsöntött alkatrészeket kell összeragasztani, csiszolni, festeni.
Ugye milyen egyszerű? :) De akkor mi kerül ennyi időbe?
"A lényeg a részletekben van."
Pont ez kerül ennyi időbe. A részletek. A lényeg. Mivel elég apró dolgokról van szó, a fröccsöntő technológia korlátai erőteljesen kijönnek néhány helyen. Ezeket nekünk makettezőknek illik, kell helyrehoznunk. És ez időnként sok időbe kerül. Néha nem is maga az elkészítés, hanem míg a szakirodalomban utánanéz, megérti működését, és kigondolja hogy lehet ezt kicsiben megvalósítani. Szerencsére nem kell mindent újra, meg újra kitalálnunk. :) Ezt már okos emberek jóval ezelőtt megtették és jól meggazdagodtak belőle. Ugyanis lehet kapni úgynevezett kiegészítőket is, melyekkel részletesebbé, szebbé varázsolhatjuk kedvencünket. (Nem, nem olyan, mintha a kutyára télen kötött pulcsit adnál. :)
Ilyen kiegészítő például, mikor vékony rézlemezből (ma már) lézerrel kimarják a felesleget, és ami marad, az maga a gyönyör. Mint már említettem, technológiai korlátok vannak. De ezekkel a rézmaratásokkal sokkal részletesebbé, élethűbbé tehetjük kiszemelt kedvencünket.
Nézzünk egy példát. Itt van egy OV-10A Bronco típusú repülőgép műszerfala.
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco műszerfal - gyári)
Háááát...
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco műszerfal - maratás)
Ez azért már jobban néz ki, ugye?
Vagy a harckocsik "hűtőrácsa". Az autókhoz a maratott ablaktörlők. És még sorolhatnám a példákat.
A makettezők másik nagy segítsége a vegyiparból származik. Ez pedig nem más, mint a műgyanta.
Megint egy példa. Ugyanannak a gépnek a katapultülése.
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco ülés - gyári)
És ugyanaz az ülés műgyantából.
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco ülés - gyanta)
Ég és föld. :) Mivel a gyanta öntéskor sokkal hígabb, mint a műanyag, ezért apróbb helyekre is befolyik, ezért a részleteket sokkal jobban "kiadja". És mint már mondottam volt, a részletek azok, amik nagyban hozzájárulnak a kész mű összhatásához. Lehet, hogy elsőre fel sem tűnik sok részlet. De ha az ember újra, meg újra körbejárja, megcsodálja ezeket az alkotásokat, akkor mindig felfedez valami újat, ami addig elkerülte figyelmét.
Sok makettezőtől hallottam már, és magamon is tapasztaltam, hogy a makettezés megnyugtat. Na persze nem akkor mikor félpercnyi lélegzet visszafojtás után sem akar a helyére menni az az alkatrész, melynek pótlása legalább fél nap. :|
Mert ugye az apró alkatrészek a csipeszből előszeretettel repülnek ki, majd orbitális pályára állva legalább a szoba másik végében kötnek ki, ahol persze egy évben egyszer jár az ember. Ilyenkor a makettező lehasal a padlóra, fülét jó indián szokás szerint a földre helyezi, de nem ám azért, mert hallani óhajtja a lovak dobogását. Nem. Csak az elrepült apróságot próbálja ily módon szemével bemérni. De természetesen semmi. A makettező egy óra keresgélés után feladja. Úgy dönt, majd másnap folytatja. Legyártja az elrepült alkatrész pontos mását, esetleg még kiegészíti valami kis csekélységgel. Újabb félnapi áldozatos és verejtékes munkával felhelyezi. Örül. :) Majd másnap, a munkáspulcsiba gabalyodva megtalálja az elrepült alkatrészt. Ilyenkor kimegy a konyhába. Iszik egy sört. És nyugtázza, hogy amit ő csinált, az jobb, mint a gyári. :)
Mikor elkészül egy-egy mű, mert szerintem ezek ugyanúgy műalkotások, mint a tereken lévő szobrok, vagy a galériák falain lógó festmények, és megmutatja a családnak, vagy barátoknak, vagy a többi makettező sorstársnak, és látja rajtuk, hogy tetszik nekik, akkor még jobban örül. :) Ez az, amiért csinálom. Csináljuk. Kiéljük alkotói vágyunkat, esetleg a történelem egy-egy rég elfeledett darabkáját hozzuk újra felszínre. Jó érzéssel tölt el, mikor látom, hallom az idős bácsikat a versenyen, a makett előtt állva beszélgetni, hogy ő is ilyennel repült. :)
A végére még két saját alkotás. (Sajnos technikai okokból kifolyólag a többiről most nem áll módomban képeket közölni.)
A cikk eredetileg a drom.hu gondozásában jelent meg.
http://drom.hu/blog/1345/hobbim_a_makettezes/
Van egy csomó olyan dolog az életben, amikért rajong az ember. Pl: rock zenészek, luxusautók, Jimmy. :) S ha ezek olyan dolgok, amiket pénzért megvehet, akkor örül nekik. De mi van akkor, ha nincs keret egy luxusautóra, vagy egy repülőgépre? Nekik marad a vágyakozás... vagy meg lehet építeni kicsiben! Ez a makettezés. Lehet autókat, repülőket, tankokat, hajókat, stb. készíteni. S minél nagyobb az eredeti iránt érzett vonzalom, annál inkább sarkallja a makettezőt az aprólékos, türelmes munkára.
A makettezés valahol a játékosan alkotó álmodás, és a technológiai újraalkotás között helyezkedik el.
Álmodás, mert sok esetben (különösen hazánkban) nem láthatunk testközelből, nem érinthetünk olyan tárgyakat, embereket melyek kicsinyített másai a polcon is elférnek. Technológiai újraalkotás, mert építés közben sok mindenre rájön az ember. "Jé ez így működik!" Sok mindennek utánanéz, utánaolvas, s eközben a téma szakértőjévé válik.
Egyben alkotó szükségletét is kiéli. Mert valljuk be: alkotni jó. Alkotni öröm. Mindenkit jó érzéssel tölt el, ha valami újat, addig nem létezőt kreál. Mikor több hét, hónap, esetleg év után hátradől és végignézi művét, és tudja hogy a legbelső kis "izé" is le van festve. És nem érdekli, hogy az egyáltalán nem is látszik. De Ő tudja. És ez a lényeg.
Gondolom, akik még egyáltalán nem láttak ilyet, azokban felmerült már a kérdés, hogy mi is ez? Röviden: műanyagból fröccsöntött alkatrészeket kell összeragasztani, csiszolni, festeni.
Ugye milyen egyszerű? :) De akkor mi kerül ennyi időbe?
"A lényeg a részletekben van."
Pont ez kerül ennyi időbe. A részletek. A lényeg. Mivel elég apró dolgokról van szó, a fröccsöntő technológia korlátai erőteljesen kijönnek néhány helyen. Ezeket nekünk makettezőknek illik, kell helyrehoznunk. És ez időnként sok időbe kerül. Néha nem is maga az elkészítés, hanem míg a szakirodalomban utánanéz, megérti működését, és kigondolja hogy lehet ezt kicsiben megvalósítani. Szerencsére nem kell mindent újra, meg újra kitalálnunk. :) Ezt már okos emberek jóval ezelőtt megtették és jól meggazdagodtak belőle. Ugyanis lehet kapni úgynevezett kiegészítőket is, melyekkel részletesebbé, szebbé varázsolhatjuk kedvencünket. (Nem, nem olyan, mintha a kutyára télen kötött pulcsit adnál. :)
Ilyen kiegészítő például, mikor vékony rézlemezből (ma már) lézerrel kimarják a felesleget, és ami marad, az maga a gyönyör. Mint már említettem, technológiai korlátok vannak. De ezekkel a rézmaratásokkal sokkal részletesebbé, élethűbbé tehetjük kiszemelt kedvencünket.
Nézzünk egy példát. Itt van egy OV-10A Bronco típusú repülőgép műszerfala.
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco műszerfal - gyári)
Háááát...
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco műszerfal - maratás)
Ez azért már jobban néz ki, ugye?
Vagy a harckocsik "hűtőrácsa". Az autókhoz a maratott ablaktörlők. És még sorolhatnám a példákat.
A makettezők másik nagy segítsége a vegyiparból származik. Ez pedig nem más, mint a műgyanta.
Megint egy példa. Ugyanannak a gépnek a katapultülése.
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco ülés - gyári)
És ugyanaz az ülés műgyantából.
(Képet megnéz jobb oldalról: Bronco ülés - gyanta)
Ég és föld. :) Mivel a gyanta öntéskor sokkal hígabb, mint a műanyag, ezért apróbb helyekre is befolyik, ezért a részleteket sokkal jobban "kiadja". És mint már mondottam volt, a részletek azok, amik nagyban hozzájárulnak a kész mű összhatásához. Lehet, hogy elsőre fel sem tűnik sok részlet. De ha az ember újra, meg újra körbejárja, megcsodálja ezeket az alkotásokat, akkor mindig felfedez valami újat, ami addig elkerülte figyelmét.
Sok makettezőtől hallottam már, és magamon is tapasztaltam, hogy a makettezés megnyugtat. Na persze nem akkor mikor félpercnyi lélegzet visszafojtás után sem akar a helyére menni az az alkatrész, melynek pótlása legalább fél nap. :|
Mert ugye az apró alkatrészek a csipeszből előszeretettel repülnek ki, majd orbitális pályára állva legalább a szoba másik végében kötnek ki, ahol persze egy évben egyszer jár az ember. Ilyenkor a makettező lehasal a padlóra, fülét jó indián szokás szerint a földre helyezi, de nem ám azért, mert hallani óhajtja a lovak dobogását. Nem. Csak az elrepült apróságot próbálja ily módon szemével bemérni. De természetesen semmi. A makettező egy óra keresgélés után feladja. Úgy dönt, majd másnap folytatja. Legyártja az elrepült alkatrész pontos mását, esetleg még kiegészíti valami kis csekélységgel. Újabb félnapi áldozatos és verejtékes munkával felhelyezi. Örül. :) Majd másnap, a munkáspulcsiba gabalyodva megtalálja az elrepült alkatrészt. Ilyenkor kimegy a konyhába. Iszik egy sört. És nyugtázza, hogy amit ő csinált, az jobb, mint a gyári. :)
Mikor elkészül egy-egy mű, mert szerintem ezek ugyanúgy műalkotások, mint a tereken lévő szobrok, vagy a galériák falain lógó festmények, és megmutatja a családnak, vagy barátoknak, vagy a többi makettező sorstársnak, és látja rajtuk, hogy tetszik nekik, akkor még jobban örül. :) Ez az, amiért csinálom. Csináljuk. Kiéljük alkotói vágyunkat, esetleg a történelem egy-egy rég elfeledett darabkáját hozzuk újra felszínre. Jó érzéssel tölt el, mikor látom, hallom az idős bácsikat a versenyen, a makett előtt állva beszélgetni, hogy ő is ilyennel repült. :)
A végére még két saját alkotás. (Sajnos technikai okokból kifolyólag a többiről most nem áll módomban képeket közölni.)
A cikk eredetileg a drom.hu gondozásában jelent meg.
http://drom.hu/blog/1345/hobbim_a_makettezes/
|
|
F-14 - dobozbontás
|
|
|
Bronco műszerfal - gyári
|
|
|
Bronco műszerfal - maratás
|
|
|
Bronco ülés - gyári
|
|
|
Bronco ülés - gyanta
|
|
|
M113
|
|
|
M113
|
|
|
M113
|
|
|
Chevrolet Bel Air
|
|
|
Chevrolet Bel Air
|
|
|
Chevrolet Bel Air
|
2008.01.10.
Utolsó módosítás: 2008.01.11.
Utolsó módosítás: 2008.01.11.