Pintér György - Múzeumi krimik
Munkám során, a múzeumban egy körmendi szélhámoskodó életét kutattam. Itt bukkantam olyan adatokra, hogy a "snájdig" bicikli, sőt velocipédbajnok, később országgyűlési képviselő kísérletezett tengeralattjáró építésével. Naná, mivel mással?
A következőkben álljon itt a "Körmendi krónikák" címmel megjelenés előtt álló könyvem "Udvary Feri esete Némó kapitánnyal - a Balatonon" munkacímet kapott fejezete.
Udvary Feri egyik, de nem egyetlen füstbe ment terve és akciója az első magyar tengeralattjárónak – vagy inkább Magyar-tenger alatt járónak(?) a fura, zavaros története.
A dolog 1904-ben kezdődött. Ekkor alakította meg Meszlényi Pál a részvénytársaságot, aminek célja képviselőtársa, Udvary Feri által megtervezett tengeralattjáró megépítése.
Egy esztendővel később a vezető újságok szerkesztőségei meghívót kaptak. Ebben a részvénytársaság meghívta a sajtó mélyen tisztelt képviselőit Keszthelyre, a kikötőbe. Itt kívánták bemutatni a zirci választókerület képviselője, Udvary Feri megálmodta, megtervezte búvárhajót. A közölt adatok nagyon meseszerűek voltak. Ilyen volt az, hogy a kipróbálásra kerülő búvárhajó az alkotó Udvary szerint 60 kilométeróra sebességre lesz képes a víz alatt. Tekintve, hogy a kor hasonló járművei, ha nagyon siettek, 8 kilométert tudtak megtenni egy óra alatt, ez az érték nagyon a fantázia világába tartozott. (A négy esztendővel később vízre bocsájtott első magyar tengeralattjáró, az SM U-4, csúcssebessége 10 km/ó volt, amivel korában a leggyorsabb tengeralattjáró volt.)
- Micsodát, kérlek, egy búvárhajót, egy U-boot-ot? Ez valami vicc? - szólt bele a telefonba a Pest Hírlap ügyeletes szerkesztője, aztán hallgatta a híradást - A Hévizi-tóban? Az mondjuk jó mély. De ennyire? És ki pénzeli ezt az egészet? A véderő? A minisztérium? Egy részvénytársaság? Hát erre kíváncsi vagyok!
Nagyjából ez volt minden megkeresett szerkesztőség hozzáállása. Volt, aki rákérdezett a dátumra, hogy nem április elsején lesz-e? De nem. A zártkörű merülőpróba után, amit két hónapja tartottak, a feltaláló és a részvénytársaság július 22-re tervezte a sajtópremiert.
A kőszórással védett földnyelv végén, a piros-fehér csíkos kikötőárbóc mellett, a felsorakozott sajtósok izgalommal várták a kísérletet. Tengeralattjáró Magyarországon! Ez aztán a szenzáció! Magyar vízen magyar tengeralattjáró! Hurrá! Sőt! Huj-huj hajrá!
A hozzáértők azonban úgy gondolták, hogy jó esetben egy kis párszemélyes búvárnaszád lehet, hiszen az Balaton három-három és fél méteres átlagos vízmélységében lemerülni egy legfeljebb másfél méter magas test tud, hogy értelme is legyen a merülésnek.
Időközben néhány evezős csónak is kikötött a móló oldalában. Fehér úszótrikós, matrózzubbonyt és kis egyensapkát viselő fent bajuszú urak ültek a csónakokban. A csónakok orrán a felirat mutatta, hogy a négy vízijármű a "K.E.CS.K.E.", azaz a Keszthelyi Csónakázó- és Korcsolya Egylet hajója. A derék sportemberek meghallva, hogy micsodás kísérlet következik a kikötőöbölben, fontosnak tartották, hogy személyesen képviseljék a helyi vízi embereket. A partról távcsövezte az eseményeket dr. Csanády Gusztáv , a csónakázó egylet őszülő szakállú, érdemdús elnöke.
A kis mesterségesen kialakított kikötőöböl másik oldalán egy kerekes jármű hosszú platójáról egy gerendákból kialakított csúszda - egyfajta alkalmi sólya - segítségével ekkor csúsztattak a vízbe egy hengeres alakú valamit. Ez éppúgy lehetett valamiféle tartály, mit a kísérlet alanya, az Udvary-féle búvárhajó. A hengeres test egyik végén hajócsavar és némi kormányszerkezet-féle látszott. Egy fotográfus bebújt fekete leple alá, hogy a nagy fadobozt, elején az optikával a megfelelő látószögbe rögzítse. A háromlábú faállvány mellé oda voltak készítve a fényképlemezek.
Végül kezdetét vette a bemutató. Három úszótrikós alak mászott be a jármű búvónyílásán. A második alak, Dinger főgépész még integetett is a közönségnek, aztán magára zárta a fedelet. A vízre bocsájtott alkalmatosság lassan elkezdett úszni a felszínen, a parton állók tapsa és kiáltásai közepette. Alig hallatszott zaj, ami nem volt csoda, hiszen a meghajtást az előzetesen kiadott ismertetők szerint akkumulátorokkal működtetett villanymotor adta.
Látszott a mozgásán, hogy az öböl középső része felé igyekszik, ahol már elegendő a vízmélység a merülésre. Szépen haladt, hosszú "V"-alakú hullámvonalat hagyva maga mögött. Aztán valami csikorgó zaj hallatszott és az egész miskulancia elkezdte a merülést. Ez egy tengeralattjáró esetében cseppet sem szokatlan, hiszen éppen ettől érdekes, mint jármű. De itt valami nagyon nem írás szerint történt. Mondjuk a jelenlévők közül senkinek fogalma sem volt, hogyan kell egy rendes búvárhajónak lemerülni, de gyanúra adott okot, hogy eközben a járgány az oldalára kezdett dőlni. Dr. Csanády a sípjába fújt. Az evezősök elstartoltak a móló oldalától és lendületes evezéssel közelítették meg az egyre inkább láthatóan bajba került járművel. Kicsapódott a búvónyílás (torony?) fedele és a bent lévők a vízbe ugorva menekültek az abszolút nem előírásosan süllyedő hajóból.
A mentés gyorsan érkezett. Mint később kiderült, a zátonyra futott és léket kapott szerkezet teljes legénységét, mind a három főt kimentették a "K.E.CS.K.E." tagjai. Az érdeklődők lassan eloszlottak. Egy ilyen kudarc nem hír. Márpedig ez az volt! A derék evezősök aztán segédkeztek az elsüllyedt szerkentyű kiemelésében és kivontatásában, sőt a klubházban tárolták a föllelt darabokat.
Hónapokkal később az újjáépített szerkezettel újból útnak indultak és Balatonboglárig el is jutottak a víz alatt haladva. Itt aztán egy végzetesnek bizonyult motorhiba pontot tett a kísérlet és az egész vállalkozás végére. Az ekkor a járművet vezető Udvary Feri két matrózával úszva hagyta el a helyszínt.
1939-ben egy egyesület jött létre a Balatonban maradt roncsok felkutatására. A kutatás, amit jórészt a boglári part előtt végeztek, nem járt sikerrel. Később a háborús események hatására elfelejtődött a dolog.
A 2020-as években a TCH Tárnoki Művészeti Egyesület a szántódi vasútállomás utasforgalmi aluljárója falaira egy tengeralattjáró belső tereit is ábrázoló falfestést hozott létre a "SZÁNTÓD" búvárhajó emlékezetére. A parancsnoki poszton egy némileg Piszkos Fredre emlékeztető figurával.
Eddig a részlet.
Udvarynak még voltak húzásai. A vége az lett, hogy egy ingatlan-panama után a kiadatást elkerülendő a Török Birodalomba szökött, ahol felvette az iszlám hitet, hogy ne adják ki a magyar rendőrségnek. De azért a karma az karma: mint igazhívőt besorozták a szultán hadseregébe. Itt megjárva Tripolitániát, végül a II. balkáni háborúban Csataladzsa védelménél hallottak róla utoljára.
A következőkben álljon itt a "Körmendi krónikák" címmel megjelenés előtt álló könyvem "Udvary Feri esete Némó kapitánnyal - a Balatonon" munkacímet kapott fejezete.
A velocipédbajnok úton a dicsőség felé
Udvary Feri egyik, de nem egyetlen füstbe ment terve és akciója az első magyar tengeralattjárónak – vagy inkább Magyar-tenger alatt járónak(?) a fura, zavaros története.
A dolog 1904-ben kezdődött. Ekkor alakította meg Meszlényi Pál a részvénytársaságot, aminek célja képviselőtársa, Udvary Feri által megtervezett tengeralattjáró megépítése.
Egy esztendővel később a vezető újságok szerkesztőségei meghívót kaptak. Ebben a részvénytársaság meghívta a sajtó mélyen tisztelt képviselőit Keszthelyre, a kikötőbe. Itt kívánták bemutatni a zirci választókerület képviselője, Udvary Feri megálmodta, megtervezte búvárhajót. A közölt adatok nagyon meseszerűek voltak. Ilyen volt az, hogy a kipróbálásra kerülő búvárhajó az alkotó Udvary szerint 60 kilométeróra sebességre lesz képes a víz alatt. Tekintve, hogy a kor hasonló járművei, ha nagyon siettek, 8 kilométert tudtak megtenni egy óra alatt, ez az érték nagyon a fantázia világába tartozott. (A négy esztendővel később vízre bocsájtott első magyar tengeralattjáró, az SM U-4, csúcssebessége 10 km/ó volt, amivel korában a leggyorsabb tengeralattjáró volt.)
- Micsodát, kérlek, egy búvárhajót, egy U-boot-ot? Ez valami vicc? - szólt bele a telefonba a Pest Hírlap ügyeletes szerkesztője, aztán hallgatta a híradást - A Hévizi-tóban? Az mondjuk jó mély. De ennyire? És ki pénzeli ezt az egészet? A véderő? A minisztérium? Egy részvénytársaság? Hát erre kíváncsi vagyok!
Nagyjából ez volt minden megkeresett szerkesztőség hozzáállása. Volt, aki rákérdezett a dátumra, hogy nem április elsején lesz-e? De nem. A zártkörű merülőpróba után, amit két hónapja tartottak, a feltaláló és a részvénytársaság július 22-re tervezte a sajtópremiert.
1905 Keszthely, a kísérlet helyszíne
A kőszórással védett földnyelv végén, a piros-fehér csíkos kikötőárbóc mellett, a felsorakozott sajtósok izgalommal várták a kísérletet. Tengeralattjáró Magyarországon! Ez aztán a szenzáció! Magyar vízen magyar tengeralattjáró! Hurrá! Sőt! Huj-huj hajrá!
A hozzáértők azonban úgy gondolták, hogy jó esetben egy kis párszemélyes búvárnaszád lehet, hiszen az Balaton három-három és fél méteres átlagos vízmélységében lemerülni egy legfeljebb másfél méter magas test tud, hogy értelme is legyen a merülésnek.
Időközben néhány evezős csónak is kikötött a móló oldalában. Fehér úszótrikós, matrózzubbonyt és kis egyensapkát viselő fent bajuszú urak ültek a csónakokban. A csónakok orrán a felirat mutatta, hogy a négy vízijármű a "K.E.CS.K.E.", azaz a Keszthelyi Csónakázó- és Korcsolya Egylet hajója. A derék sportemberek meghallva, hogy micsodás kísérlet következik a kikötőöbölben, fontosnak tartották, hogy személyesen képviseljék a helyi vízi embereket. A partról távcsövezte az eseményeket dr. Csanády Gusztáv , a csónakázó egylet őszülő szakállú, érdemdús elnöke.
A kis mesterségesen kialakított kikötőöböl másik oldalán egy kerekes jármű hosszú platójáról egy gerendákból kialakított csúszda - egyfajta alkalmi sólya - segítségével ekkor csúsztattak a vízbe egy hengeres alakú valamit. Ez éppúgy lehetett valamiféle tartály, mit a kísérlet alanya, az Udvary-féle búvárhajó. A hengeres test egyik végén hajócsavar és némi kormányszerkezet-féle látszott. Egy fotográfus bebújt fekete leple alá, hogy a nagy fadobozt, elején az optikával a megfelelő látószögbe rögzítse. A háromlábú faállvány mellé oda voltak készítve a fényképlemezek.
Végül kezdetét vette a bemutató. Három úszótrikós alak mászott be a jármű búvónyílásán. A második alak, Dinger főgépész még integetett is a közönségnek, aztán magára zárta a fedelet. A vízre bocsájtott alkalmatosság lassan elkezdett úszni a felszínen, a parton állók tapsa és kiáltásai közepette. Alig hallatszott zaj, ami nem volt csoda, hiszen a meghajtást az előzetesen kiadott ismertetők szerint akkumulátorokkal működtetett villanymotor adta.
Látszott a mozgásán, hogy az öböl középső része felé igyekszik, ahol már elegendő a vízmélység a merülésre. Szépen haladt, hosszú "V"-alakú hullámvonalat hagyva maga mögött. Aztán valami csikorgó zaj hallatszott és az egész miskulancia elkezdte a merülést. Ez egy tengeralattjáró esetében cseppet sem szokatlan, hiszen éppen ettől érdekes, mint jármű. De itt valami nagyon nem írás szerint történt. Mondjuk a jelenlévők közül senkinek fogalma sem volt, hogyan kell egy rendes búvárhajónak lemerülni, de gyanúra adott okot, hogy eközben a járgány az oldalára kezdett dőlni. Dr. Csanády a sípjába fújt. Az evezősök elstartoltak a móló oldalától és lendületes evezéssel közelítették meg az egyre inkább láthatóan bajba került járművel. Kicsapódott a búvónyílás (torony?) fedele és a bent lévők a vízbe ugorva menekültek az abszolút nem előírásosan süllyedő hajóból.
A mentés gyorsan érkezett. Mint később kiderült, a zátonyra futott és léket kapott szerkezet teljes legénységét, mind a három főt kimentették a "K.E.CS.K.E." tagjai. Az érdeklődők lassan eloszlottak. Egy ilyen kudarc nem hír. Márpedig ez az volt! A derék evezősök aztán segédkeztek az elsüllyedt szerkentyű kiemelésében és kivontatásában, sőt a klubházban tárolták a föllelt darabokat.
Hónapokkal később az újjáépített szerkezettel újból útnak indultak és Balatonboglárig el is jutottak a víz alatt haladva. Itt aztán egy végzetesnek bizonyult motorhiba pontot tett a kísérlet és az egész vállalkozás végére. Az ekkor a járművet vezető Udvary Feri két matrózával úszva hagyta el a helyszínt.
1939-ben egy egyesület jött létre a Balatonban maradt roncsok felkutatására. A kutatás, amit jórészt a boglári part előtt végeztek, nem járt sikerrel. Később a háborús események hatására elfelejtődött a dolog.
A szántódi Piszkos Fred
forrás: https://magazin.mavcsoport.hu/szabadido/egy-elsullyedt-buvarhajo-emleket-orzi-szantodi-aluljaro
A 2020-as években a TCH Tárnoki Művészeti Egyesület a szántódi vasútállomás utasforgalmi aluljárója falaira egy tengeralattjáró belső tereit is ábrázoló falfestést hozott létre a "SZÁNTÓD" búvárhajó emlékezetére. A parancsnoki poszton egy némileg Piszkos Fredre emlékeztető figurával.
Eddig a részlet.
Udvarynak még voltak húzásai. A vége az lett, hogy egy ingatlan-panama után a kiadatást elkerülendő a Török Birodalomba szökött, ahol felvette az iszlám hitet, hogy ne adják ki a magyar rendőrségnek. De azért a karma az karma: mint igazhívőt besorozták a szultán hadseregébe. Itt megjárva Tripolitániát, végül a II. balkáni háborúban Csataladzsa védelménél hallottak róla utoljára.
|
|
A "snájdig" álmodozó/szélhámos?
|
|
|
A velocipédbajnok úton a dicsőség felé
|
|
|
1905 Keszthely, a kísérlet helyszíne
|
|
|
A K.E.CS.K.E. jelvénye
|
|
|
A szántódi Piszkos Fred
|
2025.04.27.